Search

Current investigation analyses the processes of internal migration in Hungary following the regime change, which is divided into three stages: 1) the period of suburbanization that developed in the 1990s and then receded in the mid-2000s; 2) for a decade from the mid-2000s, the balance of migration tipped towards the towns again; (3) from the mid-2010s, the migration gain of villages has become decisive. Budapest became again a destination for migration in the second stage, while the population its agglomeration - with varying extent - gradually increased its proportion within the country. In the examined periods, several urban areas represented significant migration surplus (mainly in Northwestern Transdanubia), while the county seats of Northern Hungary, hit by the industrial crisis, were characterized by emigration even at the level of their catchment areas. Settlement groups struggling with almost continuous migration losses appeared especially on the periphery along the northeastern border. In addition to 'welfare' suburbanization, however, many settlements also experienced the migration of poor people induced by financial problems of population. Migration processes were affected by the 2008-2009 crisis, the Covid-19 pandemic, and the government's family and housing policy. The relationship between the level of development expressed in terms of income and the internal migration balance is on the one hand contingent, on the other hand changing over time and not clear. After the grouping of settlements according to their income level, emigration seems to be more frequent among the most backward settlements, but the migration gains of the more developed settlement groups are significantly fluctuating. During the first suburbanization period, differences in the migration balance decreased, however, according to the levels of development, the gap opened both during the crisis and during the second suburbanization that unfolded again in the last decade. [ABSTRACT FROM AUTHOR]

Copyright of Space & Society / Tér és Társadalom is the property of Centre for Economic & Regional Studies, Hungarian Academy of Sciences and its content may not be copied or emailed to multiple sites or posted to a listserv without the copyright holder's express written permission. However, users may print, download, or email articles for individual use. This abstract may be abridged. No warranty is given about the accuracy of the copy. Users should refer to the original published version of the material for the full abstract. (Copyright applies to all Abstracts.)

The study is based on a sub-result of a 4-year research project funded by the National Research, Development and Innovation Office (NRDIO). The original project's research plan (Transforming local housing markets in large Hungarian cities) also included an overview of spatial processes that can be captured by housing market indicators across administrative boundaries. The main research question was: do such indicators exist and, if so, what elements of the suburbanisation process can they capture, based on the available public databases, which are little used by domestic researchers? The author concludes that such indicators do exist, and that their analysis provides useful direct or indirect inputs for mapping the spatial processes taking place in the two interpretative frameworks (relative deconcentration and spatial exodus of the middle class), and that, in combination with other methods, they can explain the differences in the processes taking place in different urban areas. [ABSTRACT FROM AUTHOR]

A hazai településhálózat sajátossága, hogy a települések magját alkotó belterületek mellett a külterületeken és a belőlük létrehozott egyéb belterületeken is életvitelszerűen laknak. A vidéki centrumok újrastruktúrálódó peremterületein a térfolyamatok települési szint alatt is differenciálódnak, gyorsan városiasodó terek mellett rurális zárványok alakulnak ki. Kutatásunk során Győr, Szeged, Zalaegerszeg valamint Hódmezővásárhely és környezetük mintaterületén vizsgáltuk meg, hogy a szegregáció hogyan jelenik meg a helyi lakosság és a döntéshozók diskurzusában, továbbá megpróbáltuk feltárni néhány, a szegregáció fennmaradásához hozzájáruló településföldrajzi és jogi tényezőt. A felmérés alapján az etnikai szegregáció mellett jelentős a jövedelmi különbségekre visszavezethető elkülönülés, és esetenként a külterületek földrajzi izolációja miatt az ott élők súlyos hátrányokat szenvednek el. 1990 után és a 2008-ban kibontakozó pénzügyi válság következtében a prekariátushoz tartozó háztartások nagy arányban áramlottak ezekre a területekre, nagyrészt a városból kiszorulók, vagy a távoli vidéki falvakból az elhelyezkedés reményében érkezők. A társadalmi tőkék torzult jellegéből adódóan a megkötő tőke túlereje, a városvezetők társadalmi problémák felett „szemet hunyó” gyakorlata mellett a földügyi és építészeti szabályozás is hozzájárult ahhoz, hogy a rendszerváltástól napjainkig szegregátumok alakuljanak ki, azonban a helyi diskurzusban jóval több területet tartanak számon szegregátumként, mint ahány a terepi felmérés alapján ténylegesen annak tekinthető.

Copyright of Space & Society / Tér és Társadalom is the property of Centre for Economic & Regional Studies, Hungarian Academy of Sciences and its content may not be copied or emailed to multiple sites or posted to a listserv without the copyright holder's express written permission. However, users may print, download, or email articles for individual use. This abstract may be abridged. No warranty is given about the accuracy of the copy. Users should refer to the original published version of the material for the full abstract. (Copyright applies to all Abstracts.)

Suburbanization is one of the most defining processes of the post-socialist urban development. According to Czech, Slovak, and Polish examples, the process is differentiated at the sub-municipal level as much as at the municipal level. A typical case is when suburbanization occurs in villages previously attached to cities and their associated agricultural areas and scattered settlements. This study aims to prove the existence of the phenomenon in Hungary based on an empirical field survey and by analysing national statistical data. The outskirts and other inner areas of the agglomerations took on a significant population number in the surroundings of midsize and large cities. In many cases, the population growth of the cities is entirely linked to such settlements, at the same time in many suburban villages only one of each settlement area has been affected by the influx. The basic trends and driving forces are similar to the foreign examples, furthermore, in Hungary, too, the process has been partly covered up in statistics by its certain features, so its significance in our country may be greater than previously assumed by the literature. [ABSTRACT FROM AUTHOR]

Examining the urban sprawl around middle-size cities in Hungary and Central Europe the rural change and suburbanization can be characterized by residential out-migration from cities and at the same time by immigration from the rural areas. These processes have intensibed in the former socialist countries after the 2000s and a number of problems have not been addressed, which have become apparent during the eighties and nineties in Western countries. A fast urban sprawl took place with a low level of special control and planning but under the pressure of economic and financial development. The rate of spatial growth often exceeds the rate of population growth, it even occurs in the absence of population growth. In Central European countries, the main destination for migration is the capital cities and their suburbs, therefore suburbanisation studies focus on these areas. However, our aim is to focus on regional centres and their agglomerations, comparing them to capital cities and rural areas. The most dynamic and new urbanisation processes are taking place in urban agglomerations. The phenomena observed in these countries, especially in regional cities, have no historical precedent, but are a novelty from both a social and an economic point of view. The paper concentrates on the urbanisation tendencies of three post-socialist countries – Slovakia, Hungary and Romania –, on the basis of the expansion of the impervious surfaces and the change in the number of the population. In each country the capital cities, the areas of the regional centres, and more remote rural areas are analysed separately. The goal is to examine how much these countries fit into world tendencies, and to see the differences in the density of inhabitants in areas touched differently by urbanisation, among the countries and compared to world tendencies. It is examined in all three countries that have gone through similar economic and political transitions what differences are caused by the diverse historical, geographical and settlement hierarchy endowments at the time of the development and migration boom following the world economic crisis of 2008. It is hard to detect what role the economic crisis played in this, but it is certain that the crisis led to a significant fall, which was followed by a development with quite different directions in the cities, urban fringes and rural areas in the surveyed countries. The flow into cities seems to have accelerated, concerning in the first place capital city regions and the edges of regional centres. Besides population movements, the expansion of built-up areas is much faster than that, especially in less densely populated areas where the dynamism of these was outstandingly high between 2012 and 2018. This may have several negative consequences. In areas in the vicinity of cities zones of such high population density may emerge which may lead to societal problems later. [ABSTRACT FROM AUTHOR]

Copyright of Szociológiai Szemle is the property of Hungarian Sociological Association and its content may not be copied or emailed to multiple sites or posted to a listserv without the copyright holder's express written permission. However, users may print, download, or email articles for individual use. This abstract may be abridged. No warranty is given about the accuracy of the copy. Users should refer to the original published version of the material for the full abstract. (Copyright applies to all Abstracts.)

Suburbanisation is one of the most significant urban development trends in Europe and even the world today. It affects not only large cities and metropolises, but also smaller urban areas. Among its many environmental impacts, the most notable is the increase in traffic, which not only leads to more congestion and accidents, but also to a significant increase in emissions of pollutants from transport in peri-urban areas. It is true that the scale of suburbanisation in smaller agglomerations is much smaller than in metropolitan areas, but the population moving out of the cities is making greater use of private transport for commuting. Using COPERT (COmputer Programme to calculate Emissions from Road Transport) software developed in collaboration with the European Environment Agency (EEA), the Joint Research Centre (JRC), Aristotle University of Thessaloniki and EMISIA SA, the authors estimated how emissions from a road connecting a group of settlements in the Szigetköz region (the Dunaszeg-Győrújfalu section of road 1401) in the vicinity of Győr changed between 1995 and 2018. These settlements are among the fastest growing suburban villages in Hungary, and previous empirical studies have shown that the increase in the number of vehicles can be linked to the increase in the number of people moving out of the city. As a result, the composition and nature of traffic-based air pollution near the city is changing rapidly. [ABSTRACT FROM AUTHOR]

A Magyarország északnyugati peremén található Rajka földrajzi helyzete speciális, mivel alig húsz kilométerre található a szlovák fővárostól, Pozsonytól. A település mintapéldája a határon átívelő szuburbanizációnak, melynek folyamán az urbánus népesség célterülete nem csupán a nem túl távoli vidéki térség, hanem – ingatlanpiaci, elérhetőségi stb. okokból – annak a szomszédos országban fekvő része. Rajkán az egy évtizede tartó folyamat révén napjainkban 2000 „őshonos” és 3000 bevándorló él. Utóbbiak magyar állampolgárságot nem igényelnek, és döntő részben a község társadalmi életéből sem veszik ki részüket. A két közösség között – életmódbeli különbségeik következtében – alig van kapcsolat, annak ellenére, hogy a betelepülők egy része magyar anyanyelvű. Új lakónegyedek és felújított ingatlanok révén Rajka építészeti arculata fokozatosan átformálódik. A régi lakóházak felújítása és átalakítása a község régi településrészén jellemző, ahol gyorsan nő a pozsonyi hátterűek lélekszáma. Míg az új építésű utcákban csaknem kizárólag betelepülők élnek, Rajka régebbi utcáiban élő népesség vegyes. A tanulmány bemutatja a társadalmi változásokat, az új lakosok etnikai és származási hátterét, valamint a településarculat átformálódásának leginkább szembetűnő elemeit.

A hazai szuburbanizáció, mely a rendszerváltást követően jelentősen átalakította a hazai városkörnyéki tereket és így a budapesti agglomeráció településeit is, az elmúlt évtized végére megtorpanni látszott. Úgy tűnt, hogy a hazai szuburbanizáció egy fontos szakasza lezárult. Az utóbbi egy-két évben azonban a kiköltözések száma újra növekvő tendenciát mutat. Habár a szuburbanizáció mostani dinamikái még nem látszanak biztosan, ezek a folyamatok mégis apropót adnak hatásainak elemzésére. A szuburbanizáció egyik jellemzője a lakóparkok elterjedése a térségben, melyet eddig kevesen vizsgáltak. Jelen tanulmány célja, hogy esettanulmány keretében mutassa be a lakópark-létesítések következményeit egy adott település életében. Az esettanulmány helyszíne a budapesti agglomeráció északnyugati övezetében elhelyezkedő Piliscsaba, amely jellemzően magas társadalmi státuszú kiköltözők célpontja lett. A település a szuburbanizációnak köszönheti 2013-ban elnyert városi rangját és a területén felépült öt, egymástól típusban és történetileg is igen különböző lakóparkját. A településen két időpontban, 2009-ben és 2016-ban végzett kvalitatív és kvantitatív adatfelvétel lehetővé tette Piliscsaba és a különböző típusokba sorolt lakóparkok kapcsolatának longitudinális elemzését, kiemelve az egyes típusok és az adott lakóövezet integráltságának összefüggéseit.

In this paper, the environmental impacts of the transformation of the Budapest metropolitan region are studied between 2003 and 2013, through the ecological footprint indicator. The socio-spatial structure of the Budapest metropolitan region, like that of other major urban agglomerations in East Central Europe, has gone through substantial changes since the regime change, when the young, affluent strata started to move from the core city to the suburban zone. The quickly growing population of suburbs, with higher level of consumption has resulted in a regional reshuffle of the ecological footprint of the urban region. In this paper, beyond estimating the direct household ecological footprint, the indirect household footprint is calculated, embedded in the total life-cycle of goods and services (raw material extraction, processing, transportation, waste management) consumed by households, using an environmentally extended input-output model. Although the indirect, embedded household footprint decreased by 11% in Hungary between 2003 and 2013, it increased by 6% in Budapest and by 8% in the suburban zone. It is mainly the outcome of population growth in the suburban area and the increase in per capita consumption in Budapest. The direct household ecological (carbon) footprint of the suburban zone was double the value of Budapest in 2013. This was mainly due to the higher heating footprint (due to spreading wood combustion), whereas, there was no significant difference regarding the carbon footprint of fuels used by vehicles. Based on total household ecological footprint (that amounted to 2,5 gha/capita in Budapest and 2,8 gha/capita in the suburban zone), it seems that the ecological footprint of the metropolitan region is extremely concentrated in the metropolitan region, in 2013 it exceeded the available biocapacity by 32-fold (in 2003 by 37-fold) in Budapest and by 2.4-fold (in 2003 by 2,2-fold) in the suburban zone. [ABSTRACT FROM AUTHOR]

Copyright of Regional Statistics is the property of Hungarian Central Statistical Office and its content may not be copied or emailed to multiple sites or posted to a listserv without the copyright holder's express written permission. However, users may print, download, or email articles for individual use. This abstract may be abridged. No warranty is given about the accuracy of the copy. Users should refer to the original published version of the material for the full abstract. (Copyright applies to all Abstracts.)

A nagyvárosi agglomerációk turisztikai szerepkörének értékelésére vállalkozó tanulmány a vizsgálatba vont térségek üdülőfunkcióját és szálláshelyigényes vendégforgalmát elemezve tárja fel az úgynevezett láthatatlan turizmusban érintett települések körét. Egyrészt a 2001. évi népszámlálás és a TeIR (2002–2014) adataiból kiindulva lehatárolja a különböző mértékű üdülőfunkcióval rendelkező településállományt, majd megvizsgálja az egyes agglomerációk turisztikai keresletében és kínálatában jelentkező disszonanciákat. Az üdülőállományra és a turisztikai piacra vonatkozó adatbázisok összevetése alapján megállapítható, hogy a pécsi és a miskolci agglomerációban szoros összefüggés van az üdülésben és a turizmusban érintett települések vonatkozásában, előbbiben Orfű, utóbbiban Bükkszentkereszt képviseli a konvencionális (regisztrált szálláshelyeket igénybe vevő) és a láthatatlan (a szálláshelystatisztikai adatgyűjtés körén kívül eső) turizmus szimbiózisának színterét. Amíg sem a győri, sem a budapesti agglomerációban nem találkozhatunk ilyen markánsan szembeötlő átfedéssel, addig a fővárost övező térségben Szentendrét a láthatatlan turizmus archetípusaként sikerült azonosítani. Szentendre esetében a regisztrált szálláshelyek mértéke, valamint az üdülőingatlanok számának jelentős volumene pedig együttesen felveti a szálláshely-statisztikai adatgyűjtés körén kívüli forgalom jelenlétét. Amíg a jelentős, 24 óránál rövidebb idejű kirándulóforgalmat generáló vonzerők elvétve befolyásolják az üdülőövezetek létrejöttét, addig a nagyvárosi agglomerációk természetközeli, különösen vízparti élményeket kínáló térszínei válnak a vidékies miliőre építő második otthonok melegágyaivá.

The main aim of this paper is to explore how daily commuting has contributed to the changes of ecological footprint in the Budapest urban region since 1990 by using census data of 1990, 2001 and 2011. First, the functional urban region of Budapest was delimited using the 15% threshold of daily commuting to work to Budapest in 2001. According to international methodology 185 surrounding municipalities and Budapest were defined as the urban region. Using data on the transport vehicle of commuting the volume of CO2 emissions was estimated at municipal level for the 185 municipalities. Finally, on the basis of emission values the ecological footprint of the whole urban region was estimated. Our results show declining ecological footprint values throughout the 1990s, due to decreasing commuting rates, which is the result of economic restructuring, growing unemployment and less mobility of the labour force. However, as commuting increased due to economic upswing after 2000 the ecological footprint also grew, the use of motor vehicles (private car and bus) in commuting substantially and dynamically increased. In the reviewed periodspatial structure of commuting significantly changed: railcommuting shrunk into a few outstanding transport axes, whereas the use of passenger cars increased also in the less booming areas of the urban agglomeration. [ABSTRACT FROM AUTHOR]

A budapesti agglomerációban az utóbbi bő két évtizedben jelentős társadalmi és gazdasági változások zajlottak. A változások egyik legfőbb oka a szuburbanizáció, azaz a Budapestről érkező lakosság és vállalkozók letelepedése, ami azonban nem egységesen érintette az egyes településeket. Jelen cikk egy hosszabb kutatás eredményeit mutatja be, amely az eltérő településfejlődés számos lehetséges oka közül az önkormányzatok szerepére, a településvezetők cselekvési lehetőségeire fókuszált. A kutatás négy kiválasztott agglomerációs település esettanulmány-szerű feldolgozásával igyekezett bepillantást nyújtani az önkormányzatok világába, a döntéshozók mozgásterébe, stratégiáiba. A vizsgálat eredménye szerint a települések döntéshozóinak fontos szerepük volt a szuburbanizációs folyamatok helyi alakulásában, hatásában.

This paper aims to analyse the spatial characteristics of commuting in Hungary and its rearrangement after the change of regime with special emphasis on the settlement network. Commuting is a sensitive indicator of the spatial processes of urbanization reflecting well the shifts that are taking place in the configuration of residences and workplaces, and the internal rearrangement of the settlement network. The analysis is based on data of three consecutive censuses (i.e. 1990, 2001, 2011). As data clearly indicate the role of commuting has increased since the change of regime in Hungary, the workforce has become more mobile than earlier and commuting flows have become also more complex. Due to the increasing spatial concentration of jobs generated by the post-Fordist transition of the country the role of larger cities and their agglomerations has gradually increased in commuting. At the same time the relative spatial deconcentration of jobs within larger metropolitan areas has been also taking place most typically around Budapest. Several service activities settled to suburban locations instead of city centres, mobilising a growing share of the labour force to commute. Besides the former rural-urban commuting new, more complex forms of commuting like city→city and city→agglomeration migration appeared within the settlement network. The weight of transverse (reciprocal) commuting has also strengthened that predicts a slow polycentric rearrangement of the urban structure in Hungary. Shrinking commuting in some part of the countryside (especially in peripheral small and micro villages), however, generated an irreversible marginalisation of the rural population on the labour market. [ABSTRACT FROM AUTHOR]

A napi ingázásban részt vevők jelentős részét alkotják azok a tanulók, akik nem a helyi iskola hiánya miatt, hanem a szülők választása alapján járnak másik településre általános iskolába. Kiváltképp szembetűnő a jelenség Budapest funkcionális várostérségében, ahol különösen a szuburbanizálódó településekről intenzív az ingázás mind Budapestre, mind az agglomeráció más településeire. Tanulmányomban a szuburbanizáció mértéke és az általános iskolások ingázásának intenzitása, valamint iránya közötti összefüggéseket, illetve az iskolások ingázásának következményeit vizsgálom a szuburbanizációs indexre, településsoros ingázási adatokra, valamint egy 2007-es Budapest környéki háztartásfelvétel elemzésére támaszkodva. Eredményeim azt mutatják, hogy a szuburbanizálódó területeken az általános iskolások ingázása intenzívebb: mérsékelten erős korrelációt találtam a szuburbanizációs index és a tanulói elingázás között. Vizsgálataim alapján elmondható, hogy a család magasabb jövedelme, a szülők magasabb iskolai végzettsége és a család birtokában lévő 2 vagy több személygépkocsi esetén nagyobb a valószínűsége annak, hogy az általános iskolás gyermekek másik településre járjanak iskolába. Mivel értelmezésem szerint a szuburbanizálódó településekre is magasabb iskolai végzettség, jövedelem és személygépkocsi-ellátottság jellemző, valószínű, hogy a települések szuburbanizálódása az általános iskolások ingázásának növekedését vonja maga után. Ennek számos negatív környezeti, pénzügyi, egészségügyi és közlekedési következményét ismertetem (a közutak zsúfoltságának növekedése, a kedvezményes diákbérletek állami kompenzációja, a közlekedésbiztonság romlása, a gyermekek mozgásszegény életmódja).

A gazdasági tevékenységek térbeliségének megváltozása alapjaiban formálja át a kialakult helyzetet: megváltoztathatja az évtizedek alatt létrejött ingázási viszonyokat, befolyásolja az érintett önkormányzatok mozgásterét, a vállalkozások számára pedig a működési feltételek drasztikus átalakulását jelenti. A szerző e folyamat térbeliségének, intenzitásának megragadására a kereskedelem, járműjavítás nemzetgazdasági ágazatba tartozó vállalkozások csoportját vizsgálja meg, a vállalkozásdemográfia elméleti és a térökonometria módszereit alkalmazva, kísérletet téve a folyamat modellezésére.

Az utóbbi években, évtizedekben egyre jelentősebb társadalmi átrendeződések figyelhetők meg Budapest agglomerációs övezetében. A társadalomszerkezet változásának elsődleges oka a szuburbanizáció jelensége, egyik fontos következménye pedig a települések közötti térbeli-társadalmi szegregáció erősödése. Eltérő azonban az elkülönülés mértéke és alakulása a falvak és a városok településcsoportjainak esetében, míg a falvak között erőteljesebb, addig a városok között enyhébb a széthúzás foka.

Tanulmányunkban Budapest térségében statisztikai módszereket felhasználva vizsgáltuk meg az egyes nyugati példákban tapasztalható központ-bal, szuburbia-jobb pártpreferencia-modell érvényességét, amelyet több területi és módszertani közelítés után elvetettünk. Az eltérő hazai fejlődés oka abban lehet, hogy a magyarországi jobb és bal oldali pártok, s különösen az SZDSZ, a nyugati demokráciák pártjaitól eltérő szavazóbázissal rendelkeznek, ami a hazai párttörténelemben a rövid, ám viharos rendszerváltás utáni időszakban gyökeredzik. Másfelől arra is utalást kaptunk, hogy a magyar szuburbanizációs folyamattal jelenleg az egykori rurális terek, az agglomerációs települések erős átalakítása folyik, azaz a szuburbán zónákban nem érvényesül a szomszédsági hatás, hanem a kiköltözők a magukkal hozott politikai mintákat őrzik meg. Lehetséges azonban, hogy e tendencia idővel átbillen, s a pártrendszer stabilizálódása, a párt-ideológiai paletta letisztulása esetén Magyarországon is kialakul a helyi társadalmak politikai szembenállása a központi város és környezete között.

A tanulmányban egy, Nagykovácsiban végzett lakossági kérdőíves felmérés legfontosabb eredményei jelennek meg. Nagykovácsi lélekszáma a szuburbanizációnak köszönhetően az elmúlt húsz évben majdnem megkétszereződött. A falu átalakult. A beköltözők és az őslakosok között ma jól dokumentálható szakadék tátong, mely legplasztilcusabban a faluról alkotott mentális kép tekintetében rajzolódik ki.

Nagyvárosaink egyik legszembetűnőbb fejlődési jelensége napjainkban a szuburbanizáció. A városi lakosok, a szolgáltatások, de gyakran a munkahelyek is kiköltöznek a városból a környező településekre. Ez egy decentralizációs folyamat, melynek során az emberi élet egyes helyszínei (lakás, munkahely, óvoda, iskola, szolgáltatások) mind távolabb, s egyre szétszórtabban helyezkednek el a földrajzi térben. Ennek egyik legfontosabb következménye, hogy a közlekedési szükséglet gyorsabban növekszik, mint a népesség. Nagyobb problémát jelent, hogy a szuburbán kiköltözők életvitele (munkaidő átalakulása, a szolgáltatások szétszórt elhelyezkedése stb.) egyre kevésbé teszi lehetővé, hogy napi mozgásukhoz a tömegközlekedést vegyék igénybe, legalábbis annak mai formájában. Ennek egyenes következménye, hogy a szuburbanizáció során megnövekedő közlekedési igények kielégítésében egyre nagyobb szerepet játszik az egyéni közlekedés, vagyis a személygépkocsi. Nehézkes és rossz hatékonyságú tömegközlekedési rendszereinkben ez az arány vélhetően még nőni is fog. Tanulmányunkban ezeket a problémákat Győr esetében vetjük fel empirikus felmérések alapján. Győr napjainkban (Székesfehérvárra( vetekedve) a legnagyobb ingázó célpont, naponta mintegy harmincezer ember érkezik a városba dolgozni, tanulni, elsősorban a közeli településekről. A szám növekszik, s nem csupán a gazdasági fejlődés miatt, hanem az aktív korúak kitelepedése miatt is.

Az autópályák és a városok szerkezete közötti kapcsolat több összefüggésben is vizsgálható. Tanulmányozhatók egyrészt azok a városok, amelyek alapszerkezetét a közúti közlekedés folyamatai határozták meg, másrészt pedig az utóbbi évtizedek szuburbanizációs folyamatai, melyek a regionális különbségek mellett az egész világon jellemzőek. A szuburbanizációnak több káros hatása van, melyeket sokan az autópályák létével kapcsolnak össze. Vannak olyan elképzelések, amelyek segítségével e hatások mérsékelhetők. Cikkünk e kérdésekről igyekszik rövid áttekintést nyújtani.

A rendszerváltást követően a magyar gazdaságban is érvényre jutottak a piacgazdaság szigorú törvényei, amelyek intenzív átalakulásra késztették a hazai vállalkozásokat. A megváltozott körülményekhez történő alkalmazkodás egyik aspektusa a telephelyek térbeliségének felülvizsgálata, vagyis a relokáció. A folyamat révén a korábbi erős koncentráció mérséklődik, hiszen a cégek jellemzően a városkörnyéki településeken keresnek maguknak új telephelyet.

A budapesti agglomeráció szuburbanizációs folyamatai közepette nagy jelentőségre tesznek szert a térség településeinek elkülönülő fejlesztési stratégiái. Az elkövetkezőkben ezeknek a stratégiáknak három elkülöníthető típusát járom körbe céljaik, ideológiai hátterük, eszközrendszerük és településfejlesztési hatásaik alapján. A típusok leírása után megkísérlem elhelyezni őket a régió terében és az 1990 utáni igazgatási, gazdasági, politikai, társadalmi folyamatok összefüggéseiben, értékelni őket egy koherens területfejlesztéspolitika kialakításának szempontjából.

A Budapest és agglomerációjának helyzete jó példája annak, hogy a politikai-hatalmi struktúra változása hogyan hat a társadalmi viszonyokra. Az elmúlt néhány év alatt a két terület között – a korábbinál – sokkal szorosabb kapcsolat és kölcsönhatás épült ki. Mindezek a változások indokolttá teszik, hogy azt vizsgáljuk meg, hogy a városi társadalom térbeli dimenziói hogyan értelmezhetőek akkor, ha nem egyszerűen a főváros közigazgatási határainak keretei között vizsgálódunk, hanem vizsgálati egységünknek a fővárost és agglomerációját tekintjük. A tanulmány első kérdése az, hogy a főváros és agglomerációja területén belül hogyan értelmezhetőek a társadalmi folyamatok térbeli dimenziói. Más szóval, azt vizsgáljuk, hogy a magas és alacsony státusú rétegek térbeli elkülönülése, szegregációja milyen mértékben lép át a településhatárokon, és a szegénység koncentrálódásának kockázatai milyen mintákat öltenek fel egy ilyen léptékű vizsgálat során.

Magyarország nagyobb városai körül már szinte mindenütt kimutathatók szuburbanizációs jelenségek. Tanulmányunk azon munkák sorába igyekszik beilleszkedni, amelyek a magyar vidéki szuburbanizáció összehasonlító vizsgálatát segíthetik elő. Győr környékének településein végzett lakossági és önkormányzati kérdőívek és interjúk segítségével tárjuk fel azokat a jelenségeket, amelyek a megindult és gyorsuló lakóhelyi szuburbanizációra utalnak. Vizsgáljuk e települések lakosságszámának változását, a kiköltöző népesség összetételét, motivációit, s azt, hogy mindez hogyan hat a befogadó települések társadalmának átalakulására, hogyan tudnak az újonnan jött családok beilleszkedni a helyi közösségbe. Fontos kérdés továbbá, hogy a kiköltöző városi lakosok korábbi kapcsolatrendszerükből mit őriznek meg költözésük után, hol veszik igénybe a különböző szolgáltatásokat. A gyorsuló szuburbanizáció ellenére kérdéses, hogy a folyamat jelentős tömegeket és területeket fog-e érinteni az elkövetkezendő időszakban.