Search

With ageing, significant changes occur in all structures of the eye, resulting in a variety of morphological and functional effects. This review summarises parameters that are within the normal ageing process in order to distinguish them from true disease processes. Understanding the ageing changes of the eye will help to understand some of the visual problems experienced by the ageing population.

Az affektív temperamentumok (depresszív, szorongó, ciklotím, hipertím, ingerlékeny) a személyiség olyan genetikailag meghatározott, felnőttkorban stabil részei, amelyekkel jellemezhetők a környezeti ingerekre adott érzelmi válaszok. Szerepük a pszichopatológiában elfogadott, de jelentőségüket a cardiovascularis betegségekben is egyre több adat támasztja alá. Célunk az volt, hogy értékeljük az affektív temperamentum pontszámokat egészséges egyénekben (Kont), fehérköpeny-hypertoniásokban (FkHT), krónikus nem rezisztens hypertoniásokban (KrónHT) és krónikus rezisztens hypertoniásokban (RezHT). Vizsgálatunkba 363 beteget vontunk be (n=Kont: 82; FkHT: 44; KrónHT: 200; RezHT: 37). A temperamentumok felmérésére a páciensek kitöltötték a Temperament Evaluation of Memphis, Pisa, Paris and San Diego Autoquestionnaire kérdőívet. A ciklotím affektív temperamentum pontszám magasabb volt a RezHTcsoportban (4 [2,25–8]) a Kont (2 [0–5]) és a KrónHT (3 [1–5]) csoporthoz képest (p

Bevezetés: A carotis-szűkület a nyugati világban a halálozás és a tartós egészségkárosodás egyik vezető oka. A betegség a szisztémás ateroszklerózis következménye, amely az idősödő populáció nagy részét érinti. Az optikai koherencia tomográfia-angiográfia (OCTA) egy új vizsgálómódszer a retinalis érhálózat vizsgálatára. A gyors, könnyen megismételhető, nem invazív vizsgálat segítségével kvalitatív és kvantitatív információt nyerhetünk a mikrokeringésről. Az agyi- és retinalis keringés hasonló anatómiai, fiziológiai és embriológiai tulajdonságokkal bír, így a retina mikrokeringésének vizsgálata egyedülálló lehetőséget nyújt az agyi kisérbetegségek patogenezisének in vivo tanulmányozására. Módszerek: Jelen vizsgálatunk során 56, carotis-szűkületes beteg 112 szemének OCTA-adatait hasonlítottuk össze 45 egészséges kontrollszemély adataival. A vizsgálatok során három egymást követő, 3×3 mm-es felvételt készítettünk a makula területéről, majd ezeken vizsgáltuk az érhálózat sűrűségét. Eredmények: Megállapítottuk, hogy a képminőség jelentősen befolyásolja a mért adatokat, ezzel ismételten alátámasztva korábbi vizsgálataink eredményeit. Továbbá leírtuk, hogy a felszínes retinalis érhálózat sűrűsége a carotis-szűkületes csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt a kontrollcsoporthoz viszonyítva. Következtetések: Eredményeink alátámasztják, hogy a szignifikáns carotis-szűkület megléte összefüggést mutat a mikrocirkuláció változásaival. Az OCTA-vizsgálat segítségünkre lehet az agyi keringés állapotának megítélésére a retinalis érhálózat finom eltéréseinek detektálásával.

Összefoglaló. A terhesség során a szervezet hormonrendszerében jelentős változások mennek végbe, melyek a magzat optimális anatómiai és élettani fejlődését, valamint a várandósság terminusig történő kihordását biztosítják. Ezen hatások sokszor a reproduktív szervrendszeren kívül más szerveket is érinthetnek, így a szemet és a szem függelékeit. A szemészeti változások élettani és kóros eltérésekben nyilvánulhatnak meg, melyek a legtöbbször átmenetiek és ártalmatlanok, bizonyos esetben azonban terápiás beavatkozást igényelhetnek, vagy súlyos háttérbetegség kórjelzői lehetnek. Közleményünkben áttekintjük a terhességhez kapcsolódó leggyakoribb fiziológiás szemészeti változásokat és egyéb patológiás szemészeti kórképeket, melyek a várandósság alatti megváltozott hormonális, immunológiai és metabolikus hatásokra kialakulhatnak, progrediálhatnak vagy fellángolhatnak. Ezenkívül ismertetjük a szülésvezetés módjának szemészeti indikációból történő eldöntésének vonatkozásait és a szülés kapcsán előforduló szemészeti szövődményeket. Orv Hetil. 2021; 162(52): 2089–2099. Summary. During pregnancy, significant changes occur in the endocrine system that ensure the appropriate anatomical and physiological development of the foetus as well as smooth delivery at term. Apart from the reproductive system, these effects can affect other organs such as the eye and ocular adnexa. Ophthalmic changes can manifest in physiological and pathological abnormalities, most of which are transient and harmless; however, some cases may require therapeutic intervention or may be indicative of severe underlying disease. Our review focuses on the most common physiological ophthalmic changes associated with pregnancy and other pathological ophthalmic diseases that may develop, progress or exacerbate due to altered hormonal, immunological and metabolic effects during gestation. Furthermore, aspects of deciding the delivery mode from an ophthalmic indication, along with ocular complications related to childbirth, are described. Orv Hetil. 2021; 162(52): 2089–2099.

Carotid artery stenosis (CAS) is a consequence of systemic atherosclerotic disease affecting the aging populations of the Western world. CAS is frequently associated with cognitive impairment. However, the mechanisms contributing to the development of vascular cognitive impairment (VCI) associated with CAS are multifaceted and not fully understood. In addition to embolization and decreased blood flow due to the atherosclerotic lesion in the carotid artery, microcirculatory dysfunction in the cerebral circulation also plays a critical role in CAS-related VCI. To better understand the microvascular contributions to cognitive decline associated with CAS and evaluate microvascular protective effects of therapeutic interventions, it is essential to examine the structural and functional changes of the microvessels in the central nervous system (CNS). However, there are some limitations of in vivo brain vascular imaging modalities. The retinal microvasculature provides a unique opportunity to study pathogenesis of cerebral small vessel disease and VCI, because the cerebral circulation and the retinal circulation share similar anatomy, physiology and embryology. Similar microvascular pathologies may manifest in the brain and the retina, thus ocular examination can be used as a noninvasive screening tool to investigate pathological changes in the CNS associated with CAS. In this review, ocular signs of CAS and the retinal manifestations of CAS-associated microvascular dysfunction are discussed. The advantages and limitation of methods that are capable of imaging the ocular circulation (including funduscopy, fluorescein angiography, Doppler sonography, optical coherence tomography [OCT] and optical coherence tomography angiography [OCTA]) are discussed. The potential use of dynamic retinal vessel analysis (DVA), which allows for direct visualization of neurovascular coupling responses in the CNS, for understanding microvascular contributions to cognitive decline in CAS patients is also considered.

Összefoglaló. Célunk, hogy közleményünkben összefoglaljuk a pachychorioidealis kórképekkel kapcsolatos ismereteket egy-egy saját esettel illusztrálva. Az irodalmi adatok és a saját klinikai tapasztalatok alapján összegeztük a pachychorioidealis kórképekkel kapcsolatos ismereteinket, az alcsoportok kezelési lehetőségeiről összefoglaló folyamatábrát készítettünk. A pachychorioidealis kórképekbe a következő betegségek tartoznak: centrális serosus chorioretinopathia (CSCR), pachychorioidealis pigmentepitheliopathia (PPE), pachychorioidealis neovasculopathia (PNV), polypoid chorioidealis vasculopathia (PCV), peripapillaris pachychorioidealis syndroma (PPS), focalis chorioideaexcavatio (FCE). A pachychorioidealis kórképek közös jellemzője a chorioidea kvantitatív vagy kvalitatív eltérései, melyekhez gyakran subretinalis folyadékgyülem társul. A betegségcsoportnak jelenleg nincs standard kezelési protokollja; a többféle kezelési mód közül néhány hatékonyabbnak bizonyul, az alcsoportok között azonban lényeges különbségek mutatkoznak. Összegezzük, hogy melyik alcsoportban érdemes eplerenonetablettás kezeléssel, mikropulzuslézer-kezeléssel, verteporfinos fotodinámiás kezeléssel (PDT) vagy intravitrealis anti-VEGF-injekciós kezeléssel kezdeni. Orv Hetil. 2020; 162(20): 770–781. Summary. The aim of this study is to present our knowledge about pachychoroid diseases using case reports, literature review and our own clinical experiences. A summary flow chart of treatment options for the subgroups was prepared, too. Pachychoroid diseases include the following: central serous chorioretinopathy (CSCR), pachychoroid pigment epitheliopathy (PPE), pachychoroid neovasculopathy (PNV), polypoidal choroidal vasculopathy (PCV), peripapillary pachychoroid syndrome (PPS), focal choroidal excavation (FCE). A common feature of pachychoroid diseases is the quantitative or qualitative abnormality of the choroidea, which is often associated with subretinal fluid accumulation. The disease group does not currently have a standard treatment protocol; some of the multiple treatments prove to be more effective, however, there are significant differences between the subgroups. We summarize which subgroup benefits from eplerenone tablet therapy, micropulse laser therapy, verteporfin photodynamic therapy or intravitreal anti-VEGF injection therapy. Orv Hetil. 2020; 162(20): 770–781.

Összefoglaló. A szárazszem-panaszok hátterében gyakran áll Meibom-mirigy-diszfunkció, melynek felismerése kiemelten fontos a hatékony kezelés érdekében. A Meibom-mirigyek kóros működése miatt a termelt lipid nem oszlik el megfelelően a szemfelszínen, így a könnyfilm párolgása fokozódik. A könnytermelési zavar következtében szárazszem-panaszok alakulnak ki, melyek a hagyományos könnypótló kezelésre rendszerint csak átmenetileg javulnak. A Meibom-mirigy-diszfunkciót gyakran kíséri a szemhéjszél Demodex-atka-fertőzése – az atka eradikálása szükséges a mirigyek működésének helyreállításához és ezáltal a panaszok megszüntetéséhez. A Meibom-mirigy-diszfunkció a leggyakrabban enyhe formában jelentkezik; a terápia ilyenkor a beteg által is elvégezhető szemhéjtisztításból áll, míg a gyógyszeres kezelés csak az előrehaladottabb, kifejezett gyulladással járó formákban szükséges. Az összefoglaló áttekinti a Meibom-mirigy-diszfunkció klinikai jeleivel és kezelésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, különös tekintettel a Demodex-fertőzés felismerésére és kezelésére vonatkozóan. Orv Hetil. 2021; 162(2): 43–51. Summary. The onset of dry eye complaints is often a result of Meibomian gland dysfunction and its diagnosis is essential for effective treatment. In the case of Meibomian gland dysfunction, there is an increased evaporation of the tear film due to the abnormal secretion of lipids that cannot spread on the ocular surface. The treatment of dry eye complaints associated with Meibomian gland dysfunction with tear supplementation is usually ineffective and only results in an intermittent relief of complaints. Meibomian gland dysfunction is often associated with Demodex infestation of the eyelids, and eradicating the mites is essential to re-establish normal meibum production and thus, decreasing ocular complaints. In most cases, Meibomian gland dysfunction is mild, and the treatment of these forms is based on ocular hygiene performed by the patient, while only more advanced forms with inflammatory processes require pharmacologic treatment. This review summarizes the most important knowledge on the clinical signs and treatment of Meibomian gland dysfunction with particular attention to the diagnosis and treatment of ocular Demodex infection. Orv Hetil. 2021; 162(2): 43–51.

Összefoglaló. A tudomány jelenlegi állása szerint – csoportok összehasonlítására épülő matematikai-statisztikai eszközökkel – a leginkább hatékonynak és hatásosnak vélt kezelési módszerek szisztematikus elemzése mentén, a bizonyítékokon alapuló irányelveken nyugvó gyógyító munkát tekintjük követendőnek. A nyaki verőérszűkület ellátása esetén az utóbbi években elkészült mind a hazai, mind az európai irányelv, mindemellett a társszakmák irányelveiben is megjelentek kezelési javaslatok. Közleményünkben összehasonlítottuk a témában publikált magyar, angol, német és olasz nyelvű, valamint az európai társaságok által kiadott irányelveket. Az irányelvek alapelveikben hasonlóak, formailag és tartalmilag azonban jelentős (időnként egymásnak ellentmondani látszó) különbségeket találhatunk. Az ellentmondások három leggyakoribb oka: 1) az egyes irányelvek által kitűzött célok különbözősége, 2) az aszimptomatikus és szimptomatikus betegcsoport definíciói, valamint 3) az eltérő evidenciaszintek. Az irányelvek összevetése alapján a tünetes, szignifikáns nyaki verőérszűkületek sebészi ellátása evidenciának tekinthető. A szimptomatikus nyaki verőérszűkület a definíció szerint ellenoldali cerebralis ischaemia okozta, tranziens vagy definitív plegia, paresis, aphasia és az azonos oldali arteria centralis retinae embolisatiója miatti amaurosis fugax. A tünetmentes nyaki verőérszűkületek ellátása tekintetében az európai és a nemzeti irányelvek nem azonosak, ezen esetek terápiás döntése egyéni mérlegelést igényel. Tünetmentes, 70%-os stenosis esetén vascularteam-konzílium javasolt. Orv Hetil. 2020; 161(51): 2139–2145. Summary. The correct practice is the one that is proven to be the most effective based on systematic statistical analyses of different treatment methods, and is applied according to evidence-based principles. In recent years, not only has the European Society of Vascular Surgery created a guideline about the management of supra-aortic steno-occlusive disease, but some nations’ vascular surgical societies and related disciplines have also developed their own guidance. In this paper, the guidelines by the European societies on the clinical care of patients with carotid artery luminal narrowing is compared to national guidelines published in Hungarian, English, German, and Italian. Although the fundamental points of the guidelines are similar, there are some important differences among them both in presentation and in content; as a result, they sometimes appear to be contradictory. The three main sources of inconsistency are the various goals, the discrepancy in the definition of symptomatic and asymptomatic carotid artery stenosis, and the bias arising from the use of distinct evidence levels. A comparison of guidelines suggests that the treatment of symptomatic significant carotid artery stenosis with surgery can be considered evidence. Symptomatic carotid artery stenosis is defined as transient or definite plegia, paresis, aphasia due to cerebral ischemia, and monocular blindness caused by embolism in the central retinal artery. However, in the case of asymptomatic 70% or greater carotid artery stenosis, the guidelines are quite heterogeneous, and these patients require individual consideration and a vascular team decision is recommended. Orv Hetil. 2020; 161(51): 2139–2145.

Absztrakt: A dementiák társadalmunkban egyre nagyobb problémát jelentenek, folyamatosan nő a megbetegedések száma. A dementia leggyakoribb előfordulási formája az Alzheimer-kór, mely az esetek 60–80%-áért felelős. Kórlefolyása hosszú, a preklinikai stádiumtól a súlyos Alzheimer-kórig több év, évtized is eltelik. Az Alzheimer-kór egy olyan progresszív neurodegeneratív betegség, amely súlyos szellemi leépüléshez vezet. A diagnózishoz számos, kognitív funkciót mérő teszt és képalkotó vizsgálat áll rendelkezésre, a korai diagnózis azonban nagyobb kihívást jelent, így a betegség gyakran későn kerül felismerésre. Mivel az agyi és a retinalis keringés között bizonyítottan kapcsolat van, felmerül annak lehetősége, hogy a retina vizsgálata az Alzheimer-kór és a vascularis dementiák korai diagnózisában és progressziójának követéséhez is segítséget nyújthat. Az utóbbi években a retina képalkotó vizsgálataiban bekövetkezett fejlődésnek köszönhetően lehetővé vált a retina strukturális és vérkeringési elváltozásainak vizsgálata a dementiák különböző típusaiban. Ezek alkalmazása nemcsak a korai diagnózisban, hanem a progresszió megítélésében és a terápia nyomon követésében is segítséget nyújthat a jövőben. Orv Hetil. 2020; 161(41): 1744–1752.

Cognitive impairment and dementia are major medical, social, and economic public health issues worldwide with significant implications for life quality in older adults. The leading causes are Alzheimer’s disease (AD) and vascular cognitive impairment/dementia (VCID). In both conditions, pathological alterations of the cerebral microcirculation play a critical pathogenic role. Currently, the main pathological biomarkers of AD—β-amyloid peptide and hyperphosphorylated tau proteins—are detected either through cerebrospinal fluid (CSF) or PET examination. Nevertheless, given that they are invasive and expensive procedures, their availability is limited. Being part of the central nervous system, the retina offers a unique and easy method to study both neurodegenerative disorders and cerebral small vessel diseases in vivo. Over the past few decades, a number of novel approaches in retinal imaging have been developed that may allow physicians and researchers to gain insights into the genesis and progression of cerebromicrovascular pathologies. Optical coherence tomography (OCT), OCT angiography, fundus photography, and dynamic vessel analyzer (DVA) are new imaging methods providing quantitative assessment of retinal structural and vascular indicators—such as thickness of the inner retinal layers, retinal vessel density, foveal avascular zone area, tortuosity and fractal dimension of retinal vessels, and microvascular dysfunction—for cognitive impairment and dementia. Should further studies need to be conducted, these retinal alterations may prove to be useful biomarkers for screening and monitoring dementia progression in clinical routine. In this review, we seek to highlight recent findings and current knowledge regarding the application of retinal biomarkers in dementia assessment.

Purpose: To compare the macular morphology of good and poor responders to eplerenone treatment in chronic central serous chorioretinopathy (CSCR) patients. Methods: 30 eyes of 29 patients with chronic CSCR were treated with 50 mg/day oral eplerenone and followed up for one year. The integrity of outer retinal layers at baseline was assessed using optical coherence tomography. Patients who showed complete resolution of subretinal fluid at one year were assigned to the good responder group (Group 1), whilst those who showed moderate or no resolution were classified as poor responders (Group 2). Results: Ellipsoid zone interruption, ELM interruption and hyperreflective foci in outer segment (OS) and outer nuclear layer (ONL) was significantly more frequent in Group 2 than in Group 1 (pConclusion: There is higher chance of the resolution of subretinal fluid after eplerenone treatment in CSCR patients with intact outer retinal layers at baseline. Baseline morphologic evaluation of the outer retinal layers on OCT scans can be useful in predicting the response to mineralocorticoid receptor antagonist therapy in these patients.

Absztrakt: Bevezetés: A swept source optikaikoherencia-tomográfia egy új, noninvazív eszköz, amely lehetővé teszi a retina mellett a chorioidea vizsgálatát, és segítséget nyújthat a diabeteses chorioidopathia patogenezisének megismerésében. Célkitűzés: Diabeteses retinopathia különböző súlyosságú stádiumaiban a chorioideavastagság meghatározása, valamint a különböző terápiás lehetőségek és a jól ismert általános rizikófaktorok (a diabetes fennállási ideje, típusa, hemoglobin-A1c-szint, hypertonia) chorioideavastagsággal való korrelációjának meghatározása. Módszer: Prospektív keresztmetszeti vizsgálat Swept Source DRI Triton optikaikoherencia-tomográfia segítségével. Macula- és chorioideavastagság-térképet készítettünk 60 diabeteses beteg 117 szeméről. Kontrollcsoportként 24 fő 45 szemét vizsgáltuk. A chorioideavastagság változásának a cukorbetegséggel, valamint a szisztémás rizikófaktorokkal való összefüggését elemeztük. A chorioideavastagság és a diabeteses retinopathia súlyossága (nincs, nonproliferatív/proliferatív stádium) közötti kapcsolatot, valamint a panretinalis lézerkezelés hatását is vizsgáltuk. Eredmények: Cukorbetegekben szignifikánsan alacsonyabb chorioideavastagságot találtunk egészséges kontrollcsoporttal összehasonlítva (pKövetkeztetés: Vizsgálatunk igazolta, hogy a szisztémás rizikófaktorok (életkor, hypertonia, a diabetes fennállási ideje) mellett a diabetes jelenléte és a diabeteses retinopathia progressziója is hatással van a chorioidea elvékonyodására. A továbbiakban kimutattuk, hogy panretinalis lézerkezelés hatására a chorioideavastagság szignifikáns csökkenése figyelhető meg. Orv Hetil. 2020; 161(35): 1475–1482.

Affective temperaments (depressive, anxious, irritable, hyperthymic, and cyclothymic) are stable parts of personality and describe emotional reactivity to external stimuli. Their relation to psychopathological conditions is obvious, but less data are available on their relationship with cardiovascular disorders. The aim of this study was to evaluate affective temperaments and hemodynamic and arterial stiffness parameters in healthy subjects (Cont), in white-coat hypertensive (WhHT) patients, and in non-resistant (non-ResHT) and resistant hypertensive (ResHT) patients. In this cross-sectional study, 363 patients were included: 82 Cont, 44 WhHT, 200 non-ResHT, and 37 ResHT. The patients completed the Temperament Evaluation of Memphis, Pisa, Paris, and San Diego Autoquestionnaire (TEMPS-A), and arterial stiffness was examined with tonometry (PulsePen). Significant differences were found between the Cont, WhHT, non-ResHT and ResHT groups in pulse wave velocity (7.76 ± 0.96, 8.13 ± 1.39, 8.98 ± 1.25, and 10.18 ± 1.18 m/s, respectively, p

Based on wavefront sensor images an objective and quantitative method is presented for characterising cataract. By separating direct and scattered light in the focal plane of the microlenses, the new procedure is able to make two-dimensional maps of the spatial variation of scattering properties in the crystalline lens, and also provides a single figure descriptive for the whole eye. The developed evaluation algorithm successfully quantifies cataract, especially that of nuclear type. To demonstrate its operation, a custom-built measurement setup was constructed using a Shack-Hartmann wavefront sensor with $$40 \times 32$$40×32 microlenses to capture 12-bit images of the pupil plane, and a superluminescent diode of 830 nm wavelength as a light source. Slit-lamp clinical measurements served as reference for calibration and to estimate the accuracy of the new method. The tests were carried out on 78 eyes with cataract in different progression state ranging from healthy to above 5 on the LOCS III scale. The residual error of the calibration (i.e. the standard deviation of difference between clinical reference and our algorithmic characterisation) turned out to be $$\pm 0.29$$±0.29 category on the LOCS III N scale, which approximates the $$\pm 0.33$$±0.33 precision of classic cataract measurements carried out with the greatest care.

Absztrakt: A különböző szerveket érintő betegségek gyógyításában szisztémásan alkalmazott gyógyszerek szemészeti mellékhatásai lehetnek tünetmentes elváltozások, azonban látást veszélyeztető kórképek is, mint a toxikus retinopathia vagy az opticus neuropathia. A szemészeti szűrővizsgálatok során a mellékhatások korai felismerésével a további progresszió és a maradandó látáskárosodás az esetek többségében megelőzhető. Összefoglaló közleményünkben a klinikai gyakorlatban széles körben használt gyógyszerek leggyakoribb és legjelentősebb szemészeti mellékhatásait ismertetjük. Célunk a gyógyszereket felíró orvosok tájékoztatása a terápia lehetséges szemészeti szövődményeiről, a szemészeti vizsgálatok fontosságáról és rendszerességéről. Orv Hetil. 2020; 161(23): 951–961.

Age-related macular degeneration (AMD) is a progressive neurodegenerative disease affecting the central area (macula lutea) of the retina. Research on the pathogenic mechanism of AMD showed complex cellular contribution governed by such risk factors as aging, genetic predisposition, diet, and lifestyle. Recent studies suggested that microbiota is a transducer and a modifier of risk factors for neurodegenerative diseases, and mitochondria may be one of the intracellular targets of microbial signaling molecules. This review explores studies supporting a new concept on the contribution of microbiota—mitochondria disorders to AMD. We discuss metabolic, vascular, immune, and neuronal mechanism in AMD as well as key alterations of photoreceptor cells, retinal pigment epithelium (RPE), Bruch’s membrane, choriocapillaris endothelial, immune, and neuronal cells. Special attention was paid to alterations of mitochondria contact sites (MCSs), an organelle network of mitochondria, endoplasmic reticulum, lipid droplets (LDs), and peroxisomes being documented based on our own electron microscopic findings from surgically removed human eyes. Morphometry of Bruch’s membrane lipids and proteoglycans has also been performed in early AMD and aged controls. Microbial metabolites (short-chain fatty acids, polyphenols, and secondary bile acids) and microbial compounds (lipopolysaccharide, peptidoglycan, and bacterial DNA)—now called postbiotics—in addition to local effects on resident microbiota and mucous membrane, regulate systemic metabolic, vascular, immune, and neuronal mechanisms in normal conditions and in various common diseases. We also discuss their antioxidant, anti-inflammatory, and metabolic effects as well as experimental and clinical observations on regulating the main processes of photoreceptor renewal, mitophagy, and autophagy in early AMD. These findings support an emerging concept that microbiota-mitochondria disorders may be a crucial pathogenic mechanism of early AMD; and similarly, to other age-related neurodegenerative diseases, new treatment approaches should be targeted at these disorders.

Aging of the microcirculatory network plays a central role in the pathogenesis of a wide range of age-related diseases, from heart failure to Alzheimer's disease. In the eye, changes in the choroid and choroidal microcirculation (choriocapillaris) also occur with age, and these changes can play a critical role in the pathogenesis of age-related macular degeneration (AMD). In order to develop novel treatments for amelioration of choriocapillaris aging and prevention of AMD, it is essential to understand the cellular and functional changes that occur in the choroid and choriocapillaris during aging. In this review, recent advances in in vivo analysis of choroidal structure and function in AMD patients and patients at risk for AMD are discussed. The pathophysiological roles of fundamental cellular and molecular mechanisms of aging including oxidative stress, mitochondrial dysfunction, and impaired resistance to molecular stressors in the choriocapillaris are also considered in terms of their contribution to the pathogenesis of AMD. The pathogenic roles of cardiovascular risk factors that exacerbate microvascular aging processes, such as smoking, hypertension, and obesity as they relate to AMD and choroid and choriocapillaris changes in patients with these cardiovascular risk factors, are also discussed. Finally, future directions and opportunities to develop novel interventions to prevent/delay AMD by targeting fundamental cellular and molecular aging processes are presented.

Background This study aimed to determine the relationship between image quality and measurement repeatability of optical coherence tomography angiography (OCTA) parameters in patients with non-proliferative diabetic retinopathy. Methods A total of 100 eyes of 50 patients were included in the study. Three OCTA images were obtained consecutively during one session of imaging in all patients using the RTVue AngioVue OCTA device. We applied the signal strength index (SSI) provided by the RTVue system to define scan quality. Superficial vessel density (VD) in the central 3 × 3 mm macular and in the perifoveal region, as well as foveal avascular zone (FAZ) area were evaluated by the AngioAnalytics software for each scan from three consecutive measurements, whereby measurement repeatability of the OCTA parameters were calculated. The effect of SSI value on OCTA parameters, as well as on measurement errors was assessed. Results Values of SSI ranged from 30 to 85 with an overall mean of 61.79 ± 10.38. Mean SSI values showed significant positive correlation with the mean retinal capillary vessel density values, but not with non-flow area. Repeatability of OCTA parameters was generally improved with higher SSI values. We calculated a mean correction factor of 0.22% (95% CI 0.20–0.24 µm; p 2 (95% CI − 0.001 to 0.002; p = 0.001) for the non-flow area for each unit increase in SSI for the comparison of images with different SSI values. Conclusions The influence of image quality on OCTA metrics should be considered for image comparisons during follow-up to avoid misinterpretation of small changes in OCTA parameters in patients with diabetes.

PURPOSE To quantify retinal microvascular alterations using optical coherence tomography angiography in diabetic patients, and to evaluate the accuracy of decreased vessel density (VD) in predicting early diabetic retinopathy (DR). METHODS One hundred and two eyes of 51 diabetic patients and 92 eyes of 46 individuals without diabetes were examined. Duration of diabetes, insulin therapy, blood pressure, HbA1C, dyslipidemia, axial length, and the presence of DR were recorded. Retinal VD was measured using optical coherence tomography angiography. The effect of risk factors on VD and on DR was assessed using multivariable regression analyzes. RESULTS Compared with controls, VD was lower in diabetic patients (P < 0.05) and correlated with diabetes duration (P = 0.02). Decreased VD was associated with a higher risk of DR (odds ratio: 1.24, P = 0.009) after controlling for systemic and ocular confounding variables. Eyes with a VD of

Abstract: Since 2017, the nomenclature of Fusarium, Acremonium and Sarocladium species have changed, as these morphologically homogeneous, but phylogenetically heterogeneous species and species complexes may be differentiated using MALDI–TOF MS examination, analyzing nucleotic sequences. This resulted in taxonomical changes. We summarize the clinical course, diagnostic and therapeutic options of keratitis caused by Fusarium and Sarocladium. The challenge of Fusarium and Sarocladium keratitis management for an ophthalmologist lies in delayed diagnosis and therapy, fulminant progression and penetration of the Descemet’s membrane, restricted availability, poor penetration of antifungal agents and therapy resistance. The diagnosis is based on the clinical history of corneal trauma or contact lens wear, PCR and MALDI–TOF MS, confocal microscopic examination, microbiological culture and light-microscopic analysis of corneal scrapings. As primary conservative treatment, 5% natamycin eye drops have to be used and with results of an antimycogram, topical 1% voriconazole or 0.15–0.25% amphotericin B, in some cases 0.02% polyhexamethylene-biguanide (PHMB) may be applied. Fusarium keratitis may benefit from additional 2 × 200 mg oral voriconazole treatment, daily. In therapy resistant cases, early, large diameter penetrating keratoplasty (PKP) has to be performed, with complete removal of the infected area. With late diagnosis, delayed specific treatment and surgery, mycotic hyphae may penetrate the Descemet’s membrane, leading to the loss of vision and enucleation in about every fourth patient. In our paper, we also present the heterogeneous clinical history of five Fusarium and Sarocladium keratitis cases. Orv Hetil. 2019; 160(1): 2–11.

Carotid artery stenosis (CAS) is among the leading causes of mortality and permanent disabilities in the Western world. CAS is a consequence of systemic atherosclerotic disease affecting the majority of the aging population. Optical coherence tomography angiography (OCTA) is a novel imaging technique for visualizing retinal blood flow. It is a noninvasive, fast method for qualitative and quantitative assessment of the microcirculation. Cerebral and retinal circulation share similar anatomy, physiology, and embryology; thus, retinal microvasculature provides a unique opportunity to study the pathogenesis of cerebral small vessel disease in vivo. In this study, we aimed to analyze the effect of systemic risk factors on retinal blood flow in the eyes of patients with significant carotid artery stenosis using OCT angiography. A total of 112 eyes of 56 patients with significant carotid stenosis were included in the study. We found that several systemic factors, such as decreased estimated glomerular filtration rate (eGFR), hypertension, and carotid occlusion have a significant negative effect on retinal blood flow, while statin use and carotid surgery substantially improve ocular microcirculation. Neither diabetes, clopidogrel or acetylsalicylic acid use, BMI, serum lipid level, nor thrombocyte count showed a significant effect on ocular blood flow. Our results demonstrate that a systematic connection does exist between certain systemic risk factors and retinal blood flow in this patient population. OCTA could help in the assessment of cerebral circulation of patients with CAS due to its ability to detect subtle changes in retinal microcirculation that is considered to represent changes in intracranial blood flow.

Összefoglaló. A terhesség során a szervezet hormonrendszerében jelentős változások mennek végbe, melyek a magzat optimális anatómiai és élettani fejlődését, valamint a várandósság terminusig történő kihordását biztosítják. Ezen hatások sokszor a reproduktív szervrendszeren kívül más szerveket is érinthetnek, így a szemet és a szem függelékeit. A szemészeti változások élettani és kóros eltérésekben nyilvánulhatnak meg, melyek a legtöbbször átmenetiek és ártalmatlanok, bizonyos esetben azonban terápiás beavatkozást igényelhetnek, vagy súlyos háttérbetegség kórjelzői lehetnek. Közleményünkben áttekintjük a terhességhez kapcsolódó leggyakoribb fiziológiás szemészeti változásokat és egyéb patológiás szemészeti kórképeket, melyek a várandósság alatti megváltozott hormonális, immunológiai és metabolikus hatásokra kialakulhatnak, progrediálhatnak vagy fellángolhatnak. Ezenkívül ismertetjük a szülésvezetés módjának szemészeti indikációból történő eldöntésének vonatkozásait és a szülés kapcsán előforduló szemészeti szövődményeket. Orv Hetil. 2021; 162(52): 2089-2099. Summary. During pregnancy, significant changes occur in the endocrine system that ensure the appropriate anatomical and physiological development of the foetus as well as smooth delivery at term. Apart from the reproductive system, these effects can affect other organs such as the eye and ocular adnexa. Ophthalmic changes can manifest in physiological and pathological abnormalities, most of which are transient and harmless; however, some cases may require therapeutic intervention or may be indicative of severe underlying disease. Our review focuses on the most common physiological ophthalmic changes associated with pregnancy and other pathological ophthalmic diseases that may develop, progress or exacerbate due to altered hormonal, immunological and metabolic effects during gestation. Furthermore, aspects of deciding the delivery mode from an ophthalmic indication, along with ocular complications related to childbirth, are described. Orv Hetil. 2021; 162(52): 2089-2099.

Introduction: There are few published empirical data on the effects of COVID-19 on mental health, and until now, there is no large international study. ----- Material and methods: During the COVID-19 pandemic, an online questionnaire gathered data from 55,589 participants from 40 countries (64.85% females aged 35.80 ± 13.61; 34.05% males aged 34.90±13.29 and 1.10% other aged 31.64±13.15). Distress and probable depression were identified with the use of a previously developed cut-off and algorithm respectively. ----- Statistical analysis: Descriptive statistics were calculated. Chi-square tests, multiple forward stepwise linear regression analyses and Factorial Analysis of Variance (ANOVA) tested relations among variables. ----- Results: Probable depression was detected in 17.80% and distress in 16.71%. A significant percentage reported a deterioration in mental state, family dynamics and everyday lifestyle. Persons with a history of mental disorders had higher rates of current depression (31.82% vs. 13.07%). At least half of participants were accepting (at least to a moderate degree) a non-bizarre conspiracy. The highest Relative Risk (RR) to develop depression was associated with history of Bipolar disorder and self-harm/attempts (RR = 5.88). Suicidality was not increased in persons without a history of any mental disorder. Based on these results a model was developed. ----- Conclusions: The final model revealed multiple vulnerabilities and an interplay leading from simple anxiety to probable depression and suicidality through distress. This could be of practical utility since many of these factors are modifiable. Future research and interventions should specifically focus on them.

The aim of this study is to present our knowledge about pachychoroid diseases using case reports, literature review and our own clinical experiences. A summary flow chart of treatment options for the subgroups was prepared, too. Pachychoroid diseases include the following: central serous chorioretinopathy (CSCR), pachychoroid pigment epitheliopathy (PPE), pachychoroid neovasculopathy (PNV), polypoidal choroidal vasculopathy (PCV), peripapillary pachychoroid syndrome (PPS), focal choroidal excavation (FCE). A common feature of pachychoroid diseases is the quantitative or qualitative abnormality of the choroidea, which is often associated with subretinal fluid accumulation. The disease group does not currently have a standard treatment protocol; some of the multiple treatments prove to be more effective, however, there are significant differences between the subgroups. We summarize which subgroup benefits from eplerenone tablet therapy, micropulse laser therapy, verteporfin photodynamic therapy or intravitreal anti-VEGF injection therapy. Orv Hetil. 2020; 162(20): 770-781.Összefoglaló. Célunk, hogy közleményünkben összefoglaljuk a pachychorioidealis kórképekkel kapcsolatos ismereteket egy-egy saját esettel illusztrálva. Az irodalmi adatok és a saját klinikai tapasztalatok alapján összegeztük a pachychorioidealis kórképekkel kapcsolatos ismereteinket, az alcsoportok kezelési lehetőségeiről összefoglaló folyamatábrát készítettünk. A pachychorioidealis kórképekbe a következő betegségek tartoznak: centrális serosus chorioretinopathia (CSCR), pachychorioidealis pigmentepitheliopathia (PPE), pachychorioidealis neovasculopathia (PNV), polypoid chorioidealis vasculopathia (PCV), peripapillaris pachychorioidealis syndroma (PPS), focalis chorioideaexcavatio (FCE). A pachychorioidealis kórképek közös jellemzője a chorioidea kvantitatív vagy kvalitatív eltérései, melyekhez gyakran subretinalis folyadékgyülem társul. A betegségcsoportnak jelenleg nincs standard kezelési protokollja; a többféle kezelési mód közül néhány hatékonyabbnak bizonyul, az alcsoportok között azonban lényeges különbségek mutatkoznak. Összegezzük, hogy melyik alcsoportban érdemes eplerenonetablettás kezeléssel, mikropulzuslézer-kezeléssel, verteporfinos fotodinámiás kezeléssel (PDT) vagy intravitrealis anti-VEGF-injekciós kezeléssel kezdeni. Orv Hetil. 2020; 162(20): 770-781.

Összefoglaló. A szárazszem-panaszok hátterében gyakran áll Meibom-mirigy-diszfunkció, melynek felismerése kiemelten fontos a hatékony kezelés érdekében. A Meibom-mirigyek kóros működése miatt a termelt lipid nem oszlik el megfelelően a szemfelszínen, így a könnyfilm párolgása fokozódik. A könnytermelési zavar következtében szárazszem-panaszok alakulnak ki, melyek a hagyományos könnypótló kezelésre rendszerint csak átmenetileg javulnak. A Meibom-mirigy-diszfunkciót gyakran kíséri a szemhéjszél Demodex-atka-fertőzése - az atka eradikálása szükséges a mirigyek működésének helyreállításához és ezáltal a panaszok megszüntetéséhez. A Meibom-mirigy-diszfunkció a leggyakrabban enyhe formában jelentkezik; a terápia ilyenkor a beteg által is elvégezhető szemhéjtisztításból áll, míg a gyógyszeres kezelés csak az előrehaladottabb, kifejezett gyulladással járó formákban szükséges. Az összefoglaló áttekinti a Meibom-mirigy-diszfunkció klinikai jeleivel és kezelésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, különös tekintettel a Demodex-fertőzés felismerésére és kezelésére vonatkozóan. Orv Hetil. 2021; 162(2): 43-51. Summary. The onset of dry eye complaints is often a result of Meibomian gland dysfunction and its diagnosis is essential for effective treatment. In the case of Meibomian gland dysfunction, there is an increased evaporation of the tear film due to the abnormal secretion of lipids that cannot spread on the ocular surface. The treatment of dry eye complaints associated with Meibomian gland dysfunction with tear supplementation is usually ineffective and only results in an intermittent relief of complaints. Meibomian gland dysfunction is often associated with Demodex infestation of the eyelids, and eradicating the mites is essential to re-establish normal meibum production and thus, decreasing ocular complaints. In most cases, Meibomian gland dysfunction is mild, and the treatment of these forms is based on ocular hygiene performed by the patient, while only more advanced forms with inflammatory processes require pharmacologic treatment. This review summarizes the most important knowledge on the clinical signs and treatment of Meibomian gland dysfunction with particular attention to the diagnosis and treatment of ocular Demodex infection. Orv Hetil. 2021; 162(2): 43-51.

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: A Navilas® 577s mikropulzuslézerrel végzett kezelés biztonságosságának és hatásosságának vizsgálata diabeteses maculaoedemában. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkba diabeteses maculaoedema miatt gondozott és legalább 6 hónapos utánkövetéssel rendelkező, korábban Navilas® 577s mikropulzuslézer-kezelésen átesett 28 beteg 46 szemét válogattuk be. Minden szemen optikaikoherencia-tomográfia (OCT) vastagsági térkép navigált, nonkontakt, küszöb alatti mikropulzuslézer-kezelés történt egy alkalommal. A kezelést megelőzően és az azt követő 6. hónapban rögzítettük a látóélesség, a centrális retinavastagság értékeit és az éreredetű endothelialis növekedési faktort (VEGF) gátló injekciók számát. A követési idő végén megvizsgáltuk a szemfenéki képnek a digitális fundusfotográfia és az átmetszeti OCT-képek segítségével észlelhető változásait. Eredmények: A vizsgált szemek közül 30 esetben a lézerkezelést korábbi centrális maculaoedema miatt VEGF-gátló injekciós kezelés előzte meg, míg 16 szem esetében primer lézerkezelés történt. A Navilas® 577s mikropulzuslézer-kezelést követően 6 hónappal sem a látóélesség, sem a centrális maculavastagság nem változott szignifikánsan egyik csoportban sem (p0,05). Ugyanakkor a korábban injekciós kezelésben részesült szemek esetében a lézerkezelést megelőző 6 hónapban adott injekciók száma az átlagos 2,63 ± 1,18 értékről átlagosan 0,5 ± 0,73 értékre csökkent (p0,001). A fundusfotókon és az átmetszeti OCT-scaneken a lézerkezelést követően egyetlen szem esetében sem találtunk látható pigmentelváltozásokat vagy hegesedést. Következetetés: Megfigyeléseink szerint a Navilas® 577s mikropulzuslézer-kezelés biztonságos a diabeteses maculaoedemás betegek kezelésében, továbbá a VEGF-gátlóval kezelt szemeken szerepet játszhat az injekciók számának csökkentésében. Orv Hetil. 2020; 161(49): 2078-2085.To assess the safety and efficacy of Navilas® 577s micropulse subthreshold laser in the treatment of non-center involved diabetic macular edema.In this retrospective study, we included 46 eyes of 28 patients with diabetic macular edema, who were treated at least 6 months ago with Navilas® 577s micropulse laser. Laser treatment was navigated by optical coherence tomography (OCT) macular thickness map in subthreshold micropulse mode at one occasion. Data from visual acuity testing, retinal thickness, and the number of anti-vascular endothelial growth factor (VEGF) injections needed 6 months before and after treatment were registered. At the end of the follow-up, digital fundus photography and OCT radial scans were performed to evaluate any possible anatomical changes.30 eyes had previous anti-VEGF treatment for central macular edema, and in 16 eyes we performed the laser as primary treatment. At the end of the follow-up, no significant visual acuity or central retinal thickness change were observed (p0.05). On the other hand, in the anti-VEGF pretreated group the number of injections decreased significantly from 2.63 ± 1.18 to 0.5 ± 0.73 (p0.001). We did not find any pigmentary changes or visible signs of scaring on final fundus photography pictures or OCT radial scans.Navilas® 577s subthreshold microsecond laser proved to be a safe option in the treatment of diabetic macular edema. It can be very useful in anti-VEGF treated eyes by decreasing the number of injections needed. Orv Hetil. 2020; 161(49): 2078-2085.

Background and Aims The prevalence of end-stage renal disease (ESRD) has increased ten times higher in the past twenty years, where renal replacement therapy (dialysis or kidney transplantation (KTx)) is the sole life-saving treatment. KTx is the preferred option as it is associated with improved survival and quality of life as well. Delayed graft function (DGF) is one of the main problems affecting long-term kidney survival. Brain-derived neurotrophic factor (BDNF) signalling pathways play pivotal role in mitigating cerebral ischemia/reperfusion injury (IRI), however the relation of BDNF and IRI in KTx is unknown. The aim of our human clinical study was to explore the relationship between serum BDNF concentration, BDNF gene polymorphism and renal graft function after KTx. Method Study characteristics: We enrolled 59 ESRD patients with average age of 54.8±12 years who received KTx. Proportion of male patients was 57%. Average cold ischemic time was 927±310 min, warm ischemic time was 54.5±39 min. DGF occurred in 5 cases. Baseline triple immunosuppression therapy consisted of tacrolimus, mycophenolate or everolimus, and prednisolone. Until now, 44 patients completed the 2 years follow-up. For a comparable control group, we collected blood samples from 79 healthy volunteers with average age of 53.9±16 years and with male gender proportion of 52%. Serum BDNF, creatinine, blood urea nitrogen, haemoglobin, blood glucose level and thrombocyte numbers were measured before KTx and 1 week, 1-, 3-, 6 months, and 1-, 2 years after transplantation, as well as in controls. GFR was estimated based on the CKD-EPI formula. BDNF Val66Met polymorphism was determined by PCR-RFLP. Results There was no difference in genotype or allele distribution between any of the groups, and no correlation could be observed between serum BDNF and different genotypes either. Serum BDNF level was lower in ESRD patients than healthy controls (p=0.03). There was a weak correlation and marginal significance (p=0.056) between eGFR and serum BDNF level in controls, while in KTx recipients this correlation reached higher significance (p=0.01). Above median BDNF values at 1 month after KTx were predictive for better graft function during the 2 observed years. Conclusion Our preliminary human study proposes that BDNF could be a novel biomarker of posttransplant graft function, however further clinical studies with significantly larger population are definitely needed to confirm these results.

Összefoglaló. A tudomány jelenlegi állása szerint - csoportok összehasonlítására épülő matematikai-statisztikai eszközökkel - a leginkább hatékonynak és hatásosnak vélt kezelési módszerek szisztematikus elemzése mentén, a bizonyítékokon alapuló irányelveken nyugvó gyógyító munkát tekintjük követendőnek. A nyaki verőérszűkület ellátása esetén az utóbbi években elkészült mind a hazai, mind az európai irányelv, mindemellett a társszakmák irányelveiben is megjelentek kezelési javaslatok. Közleményünkben összehasonlítottuk a témában publikált magyar, angol, német és olasz nyelvű, valamint az európai társaságok által kiadott irányelveket. Az irányelvek alapelveikben hasonlóak, formailag és tartalmilag azonban jelentős (időnként egymásnak ellentmondani látszó) különbségeket találhatunk. Az ellentmondások három leggyakoribb oka: 1) az egyes irányelvek által kitűzött célok különbözősége, 2) az aszimptomatikus és szimptomatikus betegcsoport definíciói, valamint 3) az eltérő evidenciaszintek. Az irányelvek összevetése alapján a tünetes, szignifikáns nyaki verőérszűkületek sebészi ellátása evidenciának tekinthető. A szimptomatikus nyaki verőérszűkület a definíció szerint ellenoldali cerebralis ischaemia okozta, tranziens vagy definitív plegia, paresis, aphasia és az azonos oldali arteria centralis retinae embolisatiója miatti amaurosis fugax. A tünetmentes nyaki verőérszűkületek ellátása tekintetében az európai és a nemzeti irányelvek nem azonosak, ezen esetek terápiás döntése egyéni mérlegelést igényel. Tünetmentes, 70%-os stenosis esetén vascularteam-konzílium javasolt. Orv Hetil. 2020; 161(51): 2139-2145. Summary. The correct practice is the one that is proven to be the most effective based on systematic statistical analyses of different treatment methods, and is applied according to evidence-based principles. In recent years, not only has the European Society of Vascular Surgery created a guideline about the management of supra-aortic steno-occlusive disease, but some nations' vascular surgical societies and related disciplines have also developed their own guidance. In this paper, the guidelines by the European societies on the clinical care of patients with carotid artery luminal narrowing is compared to national guidelines published in Hungarian, English, German, and Italian. Although the fundamental points of the guidelines are similar, there are some important differences among them both in presentation and in content; as a result, they sometimes appear to be contradictory. The three main sources of inconsistency are the various goals, the discrepancy in the definition of symptomatic and asymptomatic carotid artery stenosis, and the bias arising from the use of distinct evidence levels. A comparison of guidelines suggests that the treatment of symptomatic significant carotid artery stenosis with surgery can be considered evidence. Symptomatic carotid artery stenosis is defined as transient or definite plegia, paresis, aphasia due to cerebral ischemia, and monocular blindness caused by embolism in the central retinal artery. However, in the case of asymptomatic 70% or greater carotid artery stenosis, the guidelines are quite heterogeneous, and these patients require individual consideration and a vascular team decision is recommended. Orv Hetil. 2020; 161(51): 2139-2145.

Systemic medications of various diseases can have adverse effects on the eye that range from asymptomatic lesions to potentially blinding complications such as toxic retinopathy and optic neuropathy. In the course of ophthalmological screening, with the early detection of toxic effects, the majority of drug-induced eye disorders can be prevented and even be reversed. Our review focuses on major drugs with common and significant ocular side effects. Physicians prescribing medications need to be keenly aware of ocular toxicity risks and the importance of regular screening. Orv Hetil. 2020; 161(23): 951-961.

Purpose: To compare the efficacy of perioperative treatment strategies, in addition to topical bromfenac 0.09% and dexamethasone 0.1%, to reduce the risk for developing cystoid macular edema (CME) after uneventful cataract surgery in diabetic patients. Setting: Twelve European study centers. Design: Randomized clinical trial. Methods: Diabetic patients having phacoemulsification cataract surgery were randomly allocated to receive no additional treatment, a subconjunctival injection with 40 mg triamcinolone acetonide, an intravitreal injection with 1.25 mg bevacizumab, or a combination of both. The main outcomes were the difference in central subfield mean macular thickness, corrected distance visual acuity, and the incidence of CME and clinically significant macular edema within 6 and 12 weeks postoperatively. Results: The study comprised 213 patients. At 6 and 12 weeks postoperatively, the central subfield mean macular thickness was 12.3 tm and 9.7 pm lower, respectively, in patients who received subconjunctival triamcinolone acetonide than patients who did not (P =.007 and P =.014, respectively). No patient who received subconjunctival triamcinolone acetonide developed CME. Intravitreal bevacizumab had no significant effect on macular thickness. Conclusions: Diabetic patients who received a subconjunctival injection with triamcinolone acetonide at the end of cataract surgery had a lower macular thickness and macular volume at 6 and 12 weeks postoperatively than patients who did not. Intravitreal bevacizumab had no significant effect. (C) 2018 ASCRS and ESCRS.

Absztrakt: Bevezetes es celkitűzes: Szisztemas fertőzesekhez tarsulo placoid chorioretinopathiak ket esetenek bemutatasan keresztul attekinteni a szifilisz es a tuberkulozis szemeszeti tuneteit, terapias lehetősegeit, valamint felhivni a figyelmet az interdiszciplinaris osszefogasra ezen ket betegseg diagnosztikaja es terapiaja teren. Modszer: Első esetunkben a 38 eves, masodik esetunkben a 47 eves nőbeteg bal szem latasromlasa miatt jelentkezett intezmenyunkben. Mindket betegnel a szemfeneki vizsgalat soran macula luteat magaban foglalo, a teljes hatso polust erintő placoid elvaltozas volt lathato. Az első betegnel az infektologiai szerologiai vizsgalat soran Treponema pallidum-IgM-pozitivitas, a masodik beteg eseteben QuantiFERON-pozitivitas igazolodott. Eredmenyek: Az anamnesztikus adatok, a jellegzetes klinikai kep, a pozitiv laboratoriumi vizsgalatok es a terapiara adott kedvező valasz alapjan első esetunkben ocularis szifilisz, masodik esetunkben ocularis tuberkulozis diagnozisat allapitottuk meg. M...

Abstract: We present cases of blinding spontaneous suprachoroidal haemorrhage in anticoagulant taking wet-AMD patients. A retrospective study has been performed to present the clinical course, management and final outcome of spontaneous suprachoroidal haemorrhage in 7 eyes of six age-related macular degeneration patients seen in our clinic from January 2016 to April 2017. All patients were on chronic oral anticoagulant therapy because of cardiovascular disorder. In one patient, haematological disorder was also present modifying significantly the haemostasis. All eyes received prior anti-VEGF treatment for exsudative AMD. Acute angle closure glaucoma – with no response to topical and oral IOP lowering therapy – was the most frequent ocular complication in our cases. The final visual prognosis was usually very poor. The risk of spontaneous suprachoroidal haemorrhage is increased in wet-AMD patients who are on anticoagulant therapy. To prevent this blinding condition, a stronger communication between ophthalmologists and cardiologists would be beneficial, with an ophthalmological check-up in this group of patients before and during the use of anticoagulants. Orv Hetil. 2018, 159(24): 985–990.

To evaluate the effect of tear supplementation with preservative free 0.15% zinc-hyaluronate on ocular surface sensations and corneal sensitivity in dry eye patients.Ocular surface sensations were assessed using the ocular surface disease index (OSDI) questionnaire and by recording ocular sensations during forced blinking in parallel with noninvasive tear film breakup time measurement in 20 eyes of 20 dry eye patients. Corneal sensitivity thresholds to selective stimulation of corneal mechano-, thermal- and chemical receptors were measured using the Belmonte gas esthesiometer. All baseline measurements were repeated after 1 month of treatment with 0.15% zinc-hyaluronate.After 1 month, a significant decrease in mean OSDI score (from 35.66 ± 12.36 to 15.03 ± 11.22; P 0.001) and a significant improvement in tear film breakup time (from 3.83 ± 0.80 to 8.67 ± 4.50 s; P 0.001) was observed compared to baseline. Sensory responses during the interblink period also significantly decreased after 1 month (P 0.004). Corneal sensitivity thresholds to mechanical stimulation (90.61 ± 20.35 vs. 103.92 ± 17.97 mL/min; P 0.025) and chemical stimulation (33.21 ± 0.51 vs. 33.58% ± 0.44% COProlonged use of 0.15% zinc-hyaluronate results in an improvement of tear film stability and a decrease of dry eye complaints. The decrease in corneal mechano-and polymodal receptor excitability suggests that zinc-hyaluronate helps to recover normal corneal sensitivity, and thus might have a beneficial additional effect on reducing ocular surface complaints in dry eye patients.

An amendment to this paper has been published and can be accessed via a link at the top of the paper.