A „Kirakatba Àllítás Szerzői Effektusa" (KÀSZE) a publikáló szerzők azon tevékenysége, amellyel szabad akaratukból megformálják közleményük formális hivatkozásállományát, beállítva azt ilyen módon a tudomãny kirakatába. Tanulmányunk előző közleményében (TMT, 54. evt 2007. 11-12. sz.) bemutattuk a KÀSZE-jelenséget, okait és nyomait a természettudományi szakirodalomban, és meghatároztuk az effektus fogalmát. Ebben a közleményben ismertetjük egy, a KÀSZE-jelenség létezésének és érvényesülésének kérdését eldönteni hivatott döntő prôba eredményeit. A vizsgálat anyaga 15, tudománytörténeti szempontbôl egyidejü nemzetközi fizikatudományi konferencia 1175 közleménye volt. A döntő próba során a bibliometria és a tudományfilológia módszereit alkalmazva részletesen bemutatjuk és elemezzük a KÀSZE-jelenség érvényesülését a tudomãnyos szakirodalom egy ilyen, elvileg-elméletileg Ieghomogénebb tartományában. Az egy-egy tárgykörben megtartott fizikatudományi konferenciák közleményeinek feltãrt, minden szempontbôl szélsőségesen különböző abszolút és specifikus (fajlagos) dokumentáltsága, különösen a formális hivatkozásãllományok szélsőségesen különböző nagysága, kizárólag a publikáló szerzők személyétől függ, így érvényes bizonyítéka az effektus létezésének és hatékony működésének a tudományos szakirodalomban. A döntő prôba az effektus igazolásán túlmenően kimutatta két, kiegészítő KÀSZE-tézis helytállóságát is. Az első kimondja, hogy a formális hivatkozásállomány és a specifikus dokumentáltság csökkenve nővekedik a közlemények terj edelmének növekedésével; a másik azt mondja ki, hogy a közlemények minden terjedelmi kategóriájában léteznek gyengén, közepesen, erősen és nagyon erősen dokumentált közlemények. A három helytálló KÀSZE-tézis összefüggő együttese igazolt doktrínát alkot. The "Author's Effect of Showcasing" (AES) is the activity of publishing authors with which they shape by their own free will the formal reference stock of their communications, placing this stock into the showcase of science. This paper reports the results of a decisive control test of the existence of the AES, processing 1175 historically synchronous physics conference communications. Applying methods of bibliometrics and science philology, the manifestation of the AES phenomenon is demonstrated and analyzed in this theoretically most homogeneous domain of scientific literature.… [ABSTRACT FROM AUTHOR]