Search

A láthatatlan kéz Adam Smith nyomán a közgazdaságtan legismertebb metaforája lett, de jelentősége és értelmezése máig megosztja a közgazdászokat és eszmetörténészeket. Az interpretációk skálája rendkívül széles: mértékadó közgazdászok szerint ez a közgazdaságtan alapeszméje, míg mások Smith ironikus tréfájának vélik. A tanulmány áttekinti a láthatatlan kéz Smith előtti használatát teológiai, politikai és irodalmi szövegekben és a hozzájuk kapcsolódó interpretációkat. Ezt követően bemutatja, hogyan alkalmazta Smith a nevezetes kifejezést a merkantilista politika ironikus és paradox kritikájaként, és miként került a 19. század végétől e metafora a Smith-olvasatokban központi helyre, majd miként vált kérdésessé ez a felfogás a 2008-as válság nyomán. Journal of Economic Literature (JEL) kód: B10, B11, B12, B15, B19, B20, B31., Adam Smiths phrase the invisible hand has become the best-known metaphor in economics, yet both its interpretation and its relevance are hotly debated by economists and intellectual historians. The range of opinions is wide: several leading economists view it as the founding idea in economics and social studies, some historians see it as an ironic jest by Smith. The study surveys the different uses of the metaphor in theological, political and literary texts before Smith and reconstructs the invisible hand" passage in The Wealth of Nations as an ironic and paradoxical critique of mercantilist policy. A vast literature has emerged since the late 19th century treating the metaphor in various way, ranging from the description and justification of free markets to the claim that it is a purely fictitious mechanism. The critical approach to it has become stronger since the great recession of 2008.

A tanulmány a demokrácia két közgazdaságtani elméletét mutatja be. A demokrácia klasszikus elmélete a közjó fogalmára épült: a klasszikus politikai filozófia érvelése szerint a demokrácia intézménye a közjó megvalósulásának eszköze. Schumpeter bírálta a klasszikus elméletet: a közgazdasági szemléletet alkalmazva a közjó értelmezésére leválasztotta a demokráciáról a közjó fogalmát. Schumpeter szerint a demokrácia szubsztantív felfogása nem tartható, ezért ehelyett a demok rácia procedurális értelmezését kínálta fel. Az alkotmányos közgazdaságtan nem fogadja el sem a közjó és demokrácia fogalmainak elválasztását, sem a közjó szubsz tan tív értelmezését, ehelyett a közjónak és a demokráciának egyaránt pro ce du rális értelmezését javasolja. Journal of Economic Literature (JEL) kód: B31, B41., This essay deals with two economic theories of democracy. The classical doctrine of democracy was built on the concept of the common good, classical political philosophy arguing that the institution of democracy was the instrument for realizing the common good. This theory was criticized by Schumpeter, who applied the method of modern economics to analysis of the concept, which he separated from democracy, arguing that the substantive concept of democracy was untenable, and proposing to replace it with the procedural concept of democracy. Constitutional economics does not accept such separation of the concepts of democracy and the common good, but it does not accept the substantive interpretation of the common good either. Rather, it proposes a procedural concept of both the common good and of democracy.

Életének 65. évében elhunyt Antal László, aki vezető alakja volt a rendszerváltást megalapozó reformközgazdászok nemzedékének. Antal László 1943. január 22-én született Budapesten. Pályája a Pénzügyminisztériumban indult a Pénzügyi Szemle című szakfolyóirat szerkesztőjeként, 1977-1987 között a Pénzügykutató Intézet tudományos osztályvezetője, 1987-1988-ban igazgatóhelyettese volt. 1989-ben a Németh-kormányban miniszterhelyettessé nevezték ki. Antal László párhuzamosan futott be nagy ívű tudományos és államigazgatási pályát, számtalan bizottságban töltve be fontos szerepeket. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen habilitált, tanított számos más felsőoktatási intézményben, állandó meghívottja volt a legjobb hallgatókat tömörítő szakkollégiumoknak is. Pályája végén pedig a Debreceni Egyetemen dolgozott, felvillanyozó intellektuális élményeket nyújtva diákoknak és kollégáknak egyaránt. Több ciklusban is az MTA Közgazdaságtudományi Bizottságának tagja volt, amely egyben lapunk szerkesztőbizottsága is. Lapunk az alább következő írással búcsúzik Antal Lászlótól. A közgazdásztársadalom búcsújaként pedig Antal Lászlóra emlékezve közreadjuk Csaba László akadémikus Antal László temetésén elhangzott gyászbeszédét.

Kautz diákkorában, egészen az 1850-es évekig Sonnenfels kameralizmusa volt a magyar főiskolákban közgazdaságtanból kötelező tananyagként előírva. Kautz viszont mint tanár szakít a kameralizmussal, s a német történelmi iskola elméleti alapjaira helyezkedik. Az iskola Kautz felléptekor korszerű közgazdasági irányzatnak számított. A tanulmány bemutatja a német történelmi iskola legfőbb jellemzőit. Az iskola hatására Kautz nem az egyénből, hanem a társadalomból indul ki vizsgálódása során. Az egyént nemcsak önérdeke serkenti gazdasági cselekvésében, hanem a "jól felfogott érdeke", amelyben benne van a közérzület, az emberbaráti hajlam s az erkölcs is. S ha ez hiányzik, akkor szerinte egy felsőbb irányító kézre, az állam szabályozó szerepére van szükség. Ez lép Kautznál a smithi láthatatlan kéz helyébe. Az absztrakciós módszer elvetésével Kautz a gazdasági törvényszerűségek kutatása során nem jár helyes úton, de azzal, hogy gondolatait nem skatulyázza be a törvények után kutató gazdasági rendszerek merev logikai keretei közé, hanem olyan tényezőkkel is számol, amelyeket a közgazdász az absztrakció során kénytelen elhagyni, a gazdasági élet olyan sajátosságaira mutat rá, amelyek hiányoznak az uralkodó áramlatoknál. A gazdasági élet szereplői, s nyomukban a gazdasági folyamatok sokoldalúan tárulnak elénk. Kautz figyelembe veszi a gazdasági folyamatok történelmi alakulását, az intézményi tényezők hatását is a gazdaságban. A dolgozat bemutatja Kautz befolyását néhány későbbi jeles magyar közgazdászra és megállapításainak hasonlóságát mai jelentős közgazdászokéival., The cameralism of Sonnenfels was on the compulsory economics syllabus of Hungarian colleges in Gyula Kautz s student days, right up to the 1850s. But Kautz as a teacher broke with cameralism and placed the German historical school on theoretical foundations. When Kautz joined it, the German historical school counted as a modern school of economics. The study presents its main characteristics. Influenced by the school, Kautz starts his examination not the individual, but from society, prompted not just by selfinterest, but by a well-conceived interest that encompasses general condition, philanthropy and morality as well. Where this is absent, he argues, a guiding hand from above the regulatory function of the state is required. This takes the place in Kautz of Adam Smith s invisible hand. In rejecting the abstraction method, Kautz strays in his research into economic laws. But he points to attributes of economic activity ignored by the dominant schools of the day, by not confining his ideas to the rigid logical frames of economic systems intent on seeking laws and by considering factors that an economist must ignore during abstraction. He puts before us a lively account of the actors in the economy and consequent economic processes. Kautz takes account of the historical development of economic processes and the effect of institutional factors on the economy. The study shows the influence of Kautz on some prominent later Hungarian economists and the similarity of his conclusions to t hose of important economists today.

Manapság, amikor a legfontosabb történések a Föld virtuális idegrendszerét jelentő számítógép-hálózatokon, azaz sehol és mindenhol zajlanak, mond-e valamit a címben jelzett két, nagyon is megfogható hely: az elegáns palota a Belváros szívében és az óriásreklámmal éktelenkedő betonszörny a balatoni autópálya torkolatában? A közgazdászok számára (kiváltképpen, ha idősebbek, mint a jubileumát ünneplő Közgazdaságtudományi Intézet) mindenképpen. Az INTÉZET – így csupa nagybetűvel – megalakulásától kezdve fogalom volt, a falai között zajló vitáknak hírértéket tulajdonítottak a szakmában. Néhány évtizede még a viccek is úgy kezdődtek, két közgazdász sétál a Nádor (akkor még Münnich Ferenc) utcában …

A tanulmány a 2002. évi közgazdasági Nobel-díjas, Daniel Kahneman életműve kapcsán a racionálistól eltérő magatartási mintákat foglalja össze, az utóbbi egy-két évtizedben virágzásnak indult kilátáselméletet bemutatva. A Kahneman és Tversky által kidolgozott kilátáselmélet, s ennek nyomán a gazdasági döntések anomáliáival foglalkozó, egyre terebélyesedő kutatások szerint a bizonytalanság körülményei közepette az emberek döntéseikben nem követik a várható hasznosság hipotézisnek megfelelő előrejelzéseket. Ehelyett ítéleteik meghozatalához néhány alapvető heurisztikus eljárást és hüvelykujjszabályt alkalmaznak. A hadászattól az orvoslásig a gazdaságon túl is számos területen életbevágó, hogy a logikusnak tetsző, de ellen-őrizetlen feltételezések helyett - Kahneman javaslatának megfelelően - a valós dön-tésekből induljunk ki, s előítéletek nélkül közelítsük meg az előítéletes emberi döntéseket. A döntések tényleges szabályosságainak a feltárását célzó - kezdetben meg-lehetősen kétkedően fogadott - pszichológiai kísérletek, illetve az azokhoz kapcsolódó elméletek napjaikra a közgazdaságtannak még olyan kritikus szekcióit is meghódították, mint a pénzügytan. A pénzügyi kutatások nem jelentéktelen hányada ma már a hatékony piacok elméleténél nagyobb előrejelző erejű pénzügyi viselkedéstan körében zajlik. Mindazonáltal számos kutató bírálja a kahnemani eszméket, s megfontolandó ellenvetéseket tesz mind a kilátáselmélet tételeit, mind a tételekhez veze-tő kísérleti módszereket illetően.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: B31, B59, D81., The study, à propos the life’s work of Daniel Kahneman, who received the Nobel Prize for Economics in 2002, summarizes the non-rational behaviour patterns and the prospect theory that has flourished in the last decade or two. According to the prospect theory devised by Kahneman and Tversky and the subsequent burgeoning research on anomalies in economic decision-making, people reaching decisions in the midst of uncertainties do not follow in their decisions the estimates to be expected according to the hypothesis of probable utility. Instead they reach decisions through a few basic heuristic procedures and rules of thumb. It is vital in many fields beyond the economy, from military strategy to medicine, to follow Kahneman’s proposal and start from real decisions instead of seemingly logical, unconfirmable hypotheses and approach prejudiced human decisions without prejudice. Psychological experiments designed to reveal the actual regularities behind the decisions were received initially with some doubt. By now, these and the theories associated with them have managed to convince even such critical sections as finance. A considerable amount of financial research today concerns the science of financial behaviour, which has greater predictive force than the theory of efficient markets. Nonetheless, many researchers have criticized Kahneman’s ideas and put forward weighty counter-arguments against the assumptions of prospect theory and the experimental methods leading up to them.

A közgazdász társadalom megosztott Jánossy Ferenchez való viszonya tekintetében. Azok, akik közvetlenül ismerték, barátai, munkatársai vagy tanítványai voltak, "Ferkóra" a nagyszerű gondolkodóra emlékeznek vissza, akivel élmény volt beszélgetni, mert "a beszélgetőtársakra is átsugárzott valami a csodából, azt érezhették, hogy az alkotás részesei" (Bekker [1997]). Azok, akik kortársai voltak, a köz iránt is felelősséget érző tudósra emlékeznek vissza, aki munkáin keresztül feltárta a szocialista tervgazdaság alapvető problémáit, így a hatvanas évek reformszocialista közgazdaságtanának kiemelkedő személyisége lett, valamint olyan maradandó fogalmakkal gazdagította a háború utáni magyar közgazdaságtant, mint a trendvonal, a helyreállítási periódus vagy a kvázifejlettség. Az utóbbi néhány évben végzett közgazdász generációnak viszont már csak töredéke ismeri Jánossy nevét, többségük is inkább egy letűnt kor hírnökeként gondol rá, és csak keveseknek adatott meg, hogy - egy avatott kéz iránymutatása mellett - betekintést nyerjenek Jánossy maradandó alkotásaiba.

Az 1999-es közgazdasági Nobel-díj az előző évekhez hasonlóan ismét élénk vitát kavart. Az egyetértők népes tábora lelkesen üdvözölte a döntést, hiszen Robert Mundell személyében olyan közgazdász jutott a különleges nemzetközi elismeréshez, akinek elméleti tevékenysége a legizgalmasabb és napjaink legaktuálisabb gyakorlati kérdéseihez kapcsolódik. Mások viszont úgy érezték, hogy a gesztus egy, az idők folyamán igencsak beporosodott elméleti tevékenységnek szólt. Tény, hogy a kitüntetés Robert Mundellnek a csaknem négy évtizeddel ezelőtti tudományos tevékenységét honorálta. Bár a New York-i Columbia Egyetem professzora változatlanul igen aktív, nemzetközi hírnevét a hatvanas évek elején kidolgozott elméleteivel alapozta meg., As in previous years, the 1999 Nobel Prize for Economics has aroused sharp controversy. Those who concurred were enthusiastic about the decision, since in Robert Mundell's case this exceptional mark of international recognition has gone to an economist whose theoretical work concerns the most exciting and topical practical issues of our time. However, others felt that the gesture had been made to a body of theoretical activity that had become dusty over time. Certainly, the award was in honour of scientific work that Robert Mundell undertook almost four decades ago. Although the professor of New York's Columbia University remains very active, his international reputation rests on the theories he devised in the early 1960s.

A Macroeconomic Dynamics, az Egyesült Államokban megjelenő elméleti folyóirat minden számában közöl egy-egy interjút neves közgazdászokkal. Ezeknek az interjúknak az a különös sajátosságuk, hogy maga a kérdező is ismert, tekintélyes közgazdász. Eddig két interjú jelent meg: Wassily Leontieffel Duncan Foley és Allan Meltzerrel Ben McCallum beszélgetett. Publikálásra várnak még többek között a következő írások: Gerard Debreu-vel Andreau Mas-Collel, Franco Modiglianival Robert Solow, míg Robert Solow-val Franco Modigliani beszélget. Még néhány név az interjúalanyok közül: Paul Samuelson, Martin Feldstein, Robert E. Lucas, Jim Mirlees, Frank Hahn és Tony Atkinson.

1980-ban végeztél a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, tervgazdasági (korábbi nevén: tervmatematika) szakon. Kornai János hetvenedik születésnapja alkalmából a Közgazdasági Szemlében azt írtad, hogy az 1980 környékén végzősök nem érezték magukat reformnemzedéknek, hanem leginkább a Pangás vagy Kimaradtak Nemzedéke\" megnevezés illett rátok. Miből adódott ez az érzés?

A közgazdaságtan áldása és csapása, hogy mint alkalmazott tudomány" ott jelenik meg, ahol a legritkább az egyetértés, a legkisebb a társadalmi konszenzus, a legnagyobb a valószínűsége a félreértelmezésnek és torzításnak, ahol a leghangosabbak a féligazságok és leggyakoribbak a csúsztatások: azaz a gazdaságpolitikában. Fiatal közgazda hallgatókat nehéz meggyőzni arról, hogy a közgazdaságtan intellektuálisan kiemelkedő eredményeket tud felmutatni, elmélyült kutatómunkára alkalmas terület, és színvonala nem azonos a parlamenti ülésszak előtti felszólalások színvonalával. Ha Robert Lucas teljesítményét egy mondattal akarjuk jellemezni: legnagyobb érdeme, hogy hozzájárult ahhoz, hogy a gazdaságpolitika mindenhatóságában vetett hit meginogjon, és a közgazdaságtan a gazdaságpolitika háttértudományából" ismét kiemelkedjen., The blessing and scourge of economics, namely, that it appears as an "applied science" where consensus of opinion is the rarest, social consensus the smallest, the probability of misinterpretation and distortion the greatest, and where half-truths are the loudest and "slidings" the most frequent: that is, in economic policy. It is difficult to convince young economic undergraduates that economics can present intellectually outstanding results, that it is a field suited for absorbed research activity, and its standards are not identical with those heard at the sessions of Parliament. If we wish to characterize Lucas's achievement with a single sentence, his greatest merit is that he contributed to the shaking of belief in the omnipotence of economic policy and to the re-emergence of economics from the state of "background science" of economic policy.

Kornai Jánost egész életében az foglalkoztatta, miképpen működnek a különféle gazdasági rendszerek. Az ünnepi alkalomból néhány személyes gondolatot szeretnék átadni, egyrészt az említett területről, másrészt a nyugat-európai demokráciák gazdasági rendszere előtt álló kihívásokról., Throughout his life, János Kornai has been engaged in studying the operation of various economic systems. On this festive occasion the author wishes to contribute a few personal ideas , on the one hand concerning the fields mentioned and, on the other hand concerning the challenges facing the economic systems of the West-European democratic systems.

Heller Farkas az osztrák iskola képviselője volt, de olyan elemeket igyekezett elméleti rendszerébe beilleszteni, amelyek már túlmutattak az osztrák iskolán. Sőt, figyelme olyan jelenségekre is kiterjedt, amelyeket a hagyományos közgazdaságtan képviselői elhanyagoltak, ezért kívül rekedtek az elméleti közgazdaságtanon, többek között az intézmények szerepére a gazdaságban, a gazdasági folyamatok történelmi lefolyására. Ezek tárgyalását megfelelő elméleti keret hiányában az alkalmazott közgazdaságtanba utalta, kiszélesítve ezáltal annak kereteit. Olyan problémákat vetett fel, amelyekkel újabban kezd foglalkozni a modern közgazdaságtan., Farkas Heller was a representative in Hungary of the Austrian school, but he was striving to fit such elements into his theoretical system which already pointed beyond the Austrian school. In fact, his attention also extended to phenomena neglected by the representatives of traditional economics and thus remained outside the scope of theoretical economics. Such were, among other things, the role of institutions in the economy, and the historical course of economic processes. Since an adequate theoretical framework was missing, he relegated the treatment of the latter into the scope of applied economics, thus spreading the framework of the latter. He raised such problems which modern economics has only recently started to tackle.

Az eposzok szerzői pontosan tudták, hogy segítségre van szükségük, ha feladatuk és hőseik nagyságához méltóan, az igazságnak megfelelően akarják megénekelni választott tárgyukat. Mit tegyünk akkor, ha a feladat nem szabad választás útján, hanem szomorú diktátum alapján keletkezett? Mit írjunk a tiszta lapra? Az invokáció fohásza segít: Jánossy Ferencről beszélni, lényét megidézni nem saját szavainkkal kell. Róla beszélni leghívebben úgy lehet, ha általa beszélünk. Amikor nem is olyan régen kerek születésnapját ünnepeltük, még értékelhettünk. Még mondhattuk, hogy ha egy magyar közgazdász meghallja azokat a kategóriákat, hogy trendvonal, helyreállítási periódus vagy kvázifejlettség, akkor úgy gondol Jánossyra, mint a reprezentatív vállalat kapcsán Marshallra vagy a fogyasztói határhajlandóság és a likviditási függvény kapcsán Keynesre. Most átköltözött nagynevű klasszikus társaihoz. Az iskolateremtő képességű és egyéniségű közgazdászokból hiányunk csaknem teljessé vált. Akiknek szerencséjük volt személyesen ismerni Jánossyt, tudják, hogy a születésük pillanatától klasszikussá váló művek megírása, csak egyik, s talán nem is legsajátosabb tulajdonsága volt. A valódi élményt a .Ferkóval. való beszélgetések adták. A beszélgetőtársakra is átsugárzott valami a csodából, azt érezhették, hogy az alkotás részesei. Próbáljuk meg a lehetetlent, üljünk le beszélgetni Ferkóval, s hallgassuk, mit mond! Köszönjük a váratlan lehetőséget, hogy elénk tár egy olyan gondolatsort is, amelyet kevesen hallhattak eddig. Majd kérdezzük meg, s fontolgassuk gondosan: mit írjunk a tiszta lapra (ha van még).* (Az emlékezést és a Jánossy Ferenc írásaiból összeállított válogatást Bekker Zsuzsa készítette.), The compilation published in this issue of Közgazdasági Szemle erects a memorial to Ferenc Jánossy, one of the most distinguished Hungarian economists after World War II. The categories worked out by Jánossy: the trend line, the reconsturction periods, extensive and intensive development have become basic notions of economics. The thematic excerpts selected by Zsuzsa Bekker from his most important books (The end of the economic miracle, and The measurability and new measuring methods of economic development level) and from his most important articles (e.g. The origins of contradictions in our economy and the path to their solution) have been selected with the intention to arouse the interest of younger generations, little knowing about Jánossy, towards this scientist of particular spirit. The compilation is followed by commemorations of contemporaries, colleagues and disciples (András Bródy, Tibor Vámos, Pál Juhász, Péter Mihályi, Éva Ehrlich). The compilation ends with a bibliography of Jánossy-s works.

Azoknak az első nemzedékéhez tartozom, akik fiatal kutatókként a nagy generáció mellett kezdtek el dolgozni. Történt ez a hatvanas évek közepén, amikor a Közgazdaságtudományi Intézet kutatói kezdő munkatársakat vehettek maguk mellé. Az intézetbe véletlenül kerültem, az Afro-Ázsiai Intézet egyik munkatársának tanácsára. Szerencsés vagy mondta, ha Hoch Róberttel dolgozhatsz.

1986-ban nagy hatású tudományos műhöz mérten szokatlanul elevenbe vágó írás jelent meg a Közgazdasági Szemlében. A szerző: Nagy András. A cím: Nyitnikék! Fontosabb, terjedelmesebb tanulmányt találunk a neves közgazdász életművében, jellemzőbbet azonban aligha. A címben kifejeződő játékosság és türelmetlenség lát- tán nehéz elhinnünk az életrajzi adatokat: Nagy András 1926-ban született, és a Köz- gazdaságtudományi Intézet egyik legrégebbi munkatársa: 1955 óta dolgozik az el- méleti közgazdaságtan legfontosabb hazai centrumában, s ma is az intézet vezető kutatója. Generációjának életrajzi töréspontja: 1956, Nagy András számára az inté- zetből való eltávolíttatást jelenti. 1958-tól a Külkereskedelmi Minisztériumban, 1962- től a Konjunktúra- és Piackutató Intézetben dolgozik. Tudományos érdeklődését hosszú időre az itt töltött évek határozzák meg. Számtalan tanulmánya is jobbára a külgazdaság témakörében születik. Írásainak tekintélyes részét külföldi folyóiratok- ban publikálja, külföldi kiadók gondozásában jelenteti meg. Tudományos érdeklődé- sének és aktivitásának köszönhetően Brit-Guyanától New Yorkig, Grenoble-tól Delhi- ig számos helyen megfordult az ENSZ és az UNCTAD szakértőjeként, vendégpro- fesszorként. 1973-ban ismét visszakerül a Közgazdaságtudományi Intézetbe, 1973 és 1990 között vezeti annak külkereskedelmi osztályát. A legutóbbi években figyel- me a felívelőben lévő intézményi közgazdaságtan felé fordul. Az intézményi analízist az egyik legforróbb kérdéskörre, az intézményi vákuummal küzdő átmeneti gazdasá- gokra alkalmazza. Kutatói pályályának bemutatását kiegészíti Kornai János írása, amely Nagy And- rás emberi arcképét vázolja fel.

A szerző Ronald Harry Coase módszertani nézeteit igyekszik bemutatni. Érzékelteti, hogy a chicagói iskolán belül is komoly véleménykülönbségeket figyelhetünk meg a közgazdaságtan módszertanát illetően. A két Nobeldíjas chicagói közgazdász - Friedman és Coase - közötti polémia ismertetése arra is alkalmat ad, hogy a Coase által képviselt nézetek gyakorlati tanulságait levonjuk, hiszen azok a gazdaság és a társadalom átmeneti időszakában nagy segítséget nyújthatnak a közgazdászok számára., The author attempts to present the methodological views of Ronald Harry Coase. He makes perceptible that serious differences of oppinion can be found even within the Chicago school itself. The polemics between the two Nobel prize winner Chicago economists (Friedman and Coase) provide, in the author's opinion, an opportunity to draw the lessons from the views also represented by Coase in practice, as they may offer great help to the - mainly practical - economists in the transitional period of economics and society.

Nagy Imre meghatározó, sorsformáló és sorsfordító személyiség volt és maradt elsősor- ban annak a nemzedéknek a számára, amely a második világháború után lépett felnőtt korba és még inkább azoknak az értelmiségieknek a számára, akik a politikai baloldalhoz kötődtek.

Ebben az évben születésnapjait ünnepli a Közgazdasági Szemle.