[Transfer of care of adolescent inflammatory bowel disease patients without longitudinal transition. Lesson from 10 years experiences]

Transfer is a planned movement of patients and their medical records from one provider to another. Only a few data are available from real life in inflammatory bowel disease patients in this topic.Our aim was to retrospectively evaluate the results of the transfer of our patients without longitudinal transition.Data of the transferred patients at the University of Szeged were analysed. Patients were diagnosed in paediatric care. Transfer strategy at our departments was detailed medical summary.59 patients were enrolled in this study. 28.8% of the patients had mild to moderate disease activity and 71.2% was in remission at the time of transfer. Steroid therapy was initiated in 58% of the patients within an average of 9.1 months after the transfer. Anti-tumor necrosis factor therapy was given to 24% of the patients during the paediatric care and to an additional 23% in the adult care within an average of 28 months. Almost 70% of the patients received immunosuppressive therapy during paediatric and adult care. Surgery was required in 17% of the patients within an average 10.7 months after the transfer.Our results revealed that one-third of the paediatric patients have been transferred to adult care in active stage of disease. Shortly after the transfer 58% of the patients required corticosteroids and 17% surgery. Every fifth patient needed biological therapy to be initiated after the transfer. Longitudinal transition may have a potential to decrease the need for therapeutic change and the relatively high rate of surgery. Orv Hetil. 2018; 159(44): 1789-1793.Absztrakt: Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségek gyakran serdülőkorban manifesztálódnak. A transzfer a betegek gyermekgyógyászati szakrendelésről történő átadását kísérő folyamatnak, a tranzíciónak az utolsó lépése, melynek kimenetelével ez idáig kisszámú tanulmány foglalkozott. Célkitűzés: Felmérni az általunk alkalmazott transzfer eredményességét gyermekszakrendelésről felnőttszakrendelésre átkerülő betegeink körében. Módszer: A Szegedi Tudományegyetem, I. Belgyógyászati Klinikára átkerült és gondozott betegek demográfiai és klinikai adatait elemeztük retrospektív módon. Az általunk vizsgált betegeknél a gyulladásos bélbetegség diagnózisa a gyermekgyógyászati ellátásban került felállításra. Klinikánkon a betegek transzferje során részletes egészségügyi dokumentáció elkészítése és átadása történt. Eredmények: 59 gyulladásos bélbeteg adatait elemeztük. Huszonhét esetben (45,7%) történt endoszkópia a transzferhez kötötten. A transzfer idejében a betegek 28,8%-ánál enyhe, illetve közepesen súlyos volt a betegség aktivitása, míg 71,2%-uk remisszióban volt. A betegek 58%-ánál kortikoszteroid indult, átlagosan 9,1 hónap után. Anti-tumornekrózisfaktor-terápia a gyermekgyógyászati ellátás alatt a betegek 24%-ánál lett bevezetve, és a betegek további 23%-ánál történt meg a felnőttellátás során, a transzfert követően átlagosan 28 hónapon belül. A betegek 70%-a részesült immunszuppresszív kezelésben a transzfer körüli időszakban. Sebészeti beavatkozásra 17%-ban volt szükség a transzfer után átlagosan 10,7 hónapon belül. Következtetés: Betegeink egyharmada aktív állapotban került át a felnőttellátásba. Fiatal betegeink 58%-a igényelt kortikoszteroidterápiát és 17%-a sebészeti beavatkozást a transzfert követő kevesebb, mint egy éven belül. Minden ötödik betegnél biológiai terápia indult a felnőttellátásban. A longitudinális tranzíció folyamatát alkalmazva valószínűleg volna esélyünk csökkenteni az átadásközeli terápiaeszkalációk számát és a relatíve magas sebészeti beavatkozási arányt. Orv Hetil. 2018; 159(44): 1789–1793.