[Extreme long duration of type 1 diabetes mellitus]

Mortality in type 1 diabetes, although showing a declining trend, is significantly higher than standard mortality. The case study focuses on a woman who lived for 91 years; she was insulin-dependent for 86 years and has been treated by a single physician - the author - for over 55 years. She was diagnosed with diabetes in 1932 at the age of five. Her diabetes was first treated with rapid-acting insulin three times daily, then from 1940 with rapid-acting and protamine zinc insulin once daily, while later on pork, then human crystalline zinc insulin was used, followed by a mixture of rapid-acting and NPH insulin for the last 16 years. The reason behind the above treatment regimen was that the patient obsessively insisted on a once daily insulin dose and the duration was shown to be 24 hours for each insulin. The continuous overdose of a single insulin for decades has resulted in hypoglycemic episodes almost daily, with consequent high fluctuations in blood glucose levels. She performed urine glucose tests using a polarimeter from the mid-1930s to the sixties, then used test strips until the early eighties, and later switched to blood glucose self-testing. Her HbAAbsztrakt: Az 1-es típusú diabetes mortalitása, bár csökkenő tendenciát mutatva, jelentősen meghaladja a standard mortalitást. Ez egyúttal a diabetesszel megélt életévek rövidülésével jár együtt. Az esetismertetés tárgya egy 86 éves diabetestartammal a 91. életévét megélő nőbeteg, akit több mint 55 éven keresztül egyetlen orvos – a szerző – kezelt/gondozott. Az 1932-ben, ötéves korában fellépett diabetest először naponta háromszor adagolt gyors hatású inzulinnal, majd 1940-től kezdve naponta egyszer alkalmazott gyors hatású és cink-protamin inzulinnal, később sertés, majd humán kristályos cinkinzulinnal, majd az utolsó 16 évben gyors hatású NPH-inzulin keverékével kezelték. Ennek oka az volt, hogy a beteg rögeszmésen ragaszkodott a napi egyszeri inzulinadáshoz, és hogy esetében mindegyik inzulin hatástartama 24 órásnak bizonyult. Az évtizedeken át folyamatosan túladagolt egyszeri inzulinadás következménye a szinte naponta, főként az éjjeli órákban fellépő hypoglykaemia lett, következményes nagyfokú vércukor-ingadozásokkal. Az 1930-as évek közepétől a hatvanas évekig polarimetriás, majd száraz kémiás módszerrel vizeletcukor-önellenőrzést végzett a nyolcvanas évek elejéig, majd áttért a vércukor-önellenőrzésre. Az ötvenes években két sikertelen terhessége volt, 2010–11-ben egymás után jobb, majd bal oldali combnyaktörést szenvedett, majd mindkét szemén megműtötték a cataractáját. Az utolsó 25 évben HbA