Bal kamrai deformitás: az aktív élsporthoz és az acromegaliához köthető eltérések hasonlóságai és különbségei

Bevezetés: Az acromegalia egy krónikus endokrin betegség: ilyenkor egy, az agyalapi mirigyben lévő tumor következtében felnőttkorban jelentős mennyiségű humán növekedési hormon és következményesen inzulinszerű növekedési faktor termelődik, aminek kezeletlenül jelentős hatása lehet a cardiovascularis rendszerre. Tudjuk, hogy az elit sport szintén együtt jár a szív fiziológiás átalakulásával, az ún. atlétaszív kialakulásával: ilyenkor a szív üregeinek volumetrikus és funkcionális adaptációja figyelhető meg. Célkitűzés: A fenti tényeknek megfelelően joggal adódhat a kérdés, vajon milyen eltérések figyelhetők meg a bal kamra morfológiájában és funkciójában acromegaliában, és a kapott eredmények milyen hasonlóságokat és különbségeket mutatnak élsportot űző fiatalok bal kamrájához képest egészséges, nem sportoló felnőttek értékeihez viszonyítva. Módszer: A jelen vizsgálatba 21, nagy dinamikájú sportot űző élsportolót (átlagéletkor: 31,2 ± 6,4 év, 13 férfi) és 18, acromegaliás beteget (átlagéletkor: 47,9 ± 8,9 év, 9 férfi) válogattunk be. Eredményeiket 22 negatívkontroll-esethez (átlagéletkor: 47,7 ± 10,6 év, 13 férfi) hasonlítottuk. Eredmények: Mind az élsportolókra, mind a kezelt acromegaliás betegekre jellemző, hogy bal kamrájuk tágult, de annak funkciója megtartott. Míg az élsportolókat az egészséges kontrollokhoz képest emelkedettebb longitudinális és circumferentialis bal kamrai strain jellemzi, mely elsősorban az apicalis szegmentumok kifejezett kontraktilitásának következménye, addig acromegaliában a radiális bal kamrai strain növekedése detektálható, mely a basalis régiót érinti. A bal kamrai rotációs mechanika eltérései szintén eltérő mintázatot mutatnak: míg élsportolókban a basalis bal kamrai rotáció csökkent, addig az acromegaliát az apicalis bal kamrai rotáció kifejezett mérséklődése jellemzi, mely együtt jár a bal kamrai csavarodás lényeges csökkenésével. Következtetés: A nagy dinamikájú sportot űző élsportolókban és acromegaliás betegekben a nem sportoló egészséges személyekhez képest a bal kamra tágult, elsősorban regionális szinten kontraktilitása kifejezettebb, rotációs mechanikája eltéréseket mutat, de különbségek igazolhatók ezen eltérések jellegében és mértékében. Orv Hetil. 2023; 164(8): 308–316.