A népi Mária-tisztelet

A népi Mária-tisztelet legjellemzőbb vonása a nagy érzelmi telítettség, amely a barokkban alakult ki. A Mária-tisztelet magatartás volt: a Máriával való találkozás keresése, életével való együttélés. A magyar népi áhítat a Szűzanyát a maga paraszti környezetébe állította. A Mária-ünnepek a Mária-élmény közvetlenségét, bizalmasságát nyújtották, összekötötték az emberit és az emberfelettit, a földit és a mennyeit, lehetőséget és keretet teremtettek az átélésre, az utánzásra. Mária földi édesanyaként valóságosan is átélte Fia életének, működésének, megpróbáltatásainak, kereszthalálának eseményeit, ezért könnyebben és jobban megértheti az emberi szenvedést, fájdalmat, de az örömöket is. Saját örömeiket, gondjaikat, fájdalmaikat össze tudták tehát kapcsolni Mária örömével, gondjaival, fájdalmával.