A társadalmi egyenlőtlenségek növekedése és a mobilitás csökkenése világszerte aggasztó tendenciákat mutat. Magyarországon a közoktatás szegényeket sújtó, feltűnően diszkriminatív jellege az elmúlt évtizedekben súlyos veszélybe sodorta a társadalmi mobilitást. A felsőoktatás-politika a belépést nehezítve (minimumpont-emelések, duális tandíjrendszer, tandíjemelések) és a teljesítményelvet túlhajszolva tovább súlyosbította a helyzetet, amit a Diákhitel-2 bevezetése sem tudott ellensúlyozni egy olyan környezetben, ahol az állam felsőoktatás-ellenes propagandát folytat, és közben drasztikusan csökkenti a finanszírozást. A hibás szabályozás miatt a többletpontok rendszere sem működik megfelelően. Mindezek miatt a halmozottan hátrányos helyzetű hallgatók felsőoktatás-beli részaránya felvételkor jelenleg fél százalék körül mozog, ami a gimnáziumi férőhelyek tervezett radikális szűkítése miatt várhatóan el fogja érni az abszolút nulla szintet. A tanulmányban bemutatunk egy általunk indított civil kezdeményezést, a Híd a felsőoktatásba elnevezésű programot, amelynek célja, hogy segítséget nyújtson a hátrányos helyzetű, főként roma középiskolásoknak a sikeres egyetemi felvételihez és a diploma megszerzéséhez. A fő tanulság: viszonylag kevés pénzből és rövid idő alatt még akkor is lehet eredményeket elérni, ha az általános társadalmi és politikai környezet egyáltalán nem támogató.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: I22, I24., Tendencies to increasing inequality and decreasing social mobility can be seen worldwide. Social mobility in Hungary has been seriously endangered by strong discrimination against the poor in the school system. This is aggravated by higher education policy, which focuses on entry point, and by undue emphasis on secondary grades (raising admittance level, maintaining a dual tuition-fee system, raising tuition fees), and because the student loan system was unable to offset these effects in an environment where state propaganda plays down higher education and state financing is sharply reduced. Nor does positive discrimination work well due to inappropriate regulation. Thus the participation rate of the disadvantaged in higher education is around 0.5% (as opposed to 13% in elementary school), and likely to approach absolute zero if a planned radical cut in the number of secondary students occurs. The paper goes on to present a civil initiative (Bridge to Higher Education) aimed at helping Roma and other secondary students gain admission to university and obtain degrees. The conclusion is that results can be gained with a relatively low budget over a short period, even in an unfavorable social and political climate.