Search

Bloodless liver transplantations (LT) have already been reported, but special characteristics of hemostatic changes remain less defined. The aim of this study was to evaluate the "inevitable" loss of coagulation factors (CF) in blood product-free LT.Blood product and CF concentrate-free LT patient data were analyzed in terms of the first 2 days of perioperative hemostasis kinetics (N = 59). CF levels (FI, II, V, VII, X, and XIII), platelet (PLT) levels, and hemoglobin levels were measured before LT (T1), on arrival at the intensive care unit (T2), and 12, 24, and 48 hours after LT (T3, T4, and T5, respectively). Thromboelastographic (TEG) parameters were determined before and at the end of LT (T1-T2).Fibrinogen levels decreased by 1.2 ± 0.6 g/L, prothrombin levels by 26% ± 14%, factor V levels by 40% ± 23%, VII levels by 29% ± 19%, and X levels by 39% ± 22% (P .001). From T2 to T4 fibrinogen increased by 0.9 ± 0.6g/L for 24 hours (P .001). Factor II, V, and VII levels increased by 20% ± 16%, 31% ± 32%, and 12% ± 27%, respectively, between T3 and T5 (P .001). However, factor X reached only half of the T1 level (T3-T5, P .001). Platelet count increased in 34 (58%) patients at T2 (P .001). The TEG parameters remained in the normal range during LT (T1-T2).The major findings of this study advocate that "inevitable" levels of CF decrease during LT by an average of 1.2 g/L in terms of fibrinogen and 23% to 40% regarding factors II, V, VII, and X. The authors suggest that knowing the "magic numbers" and comparing them against baseline laboratory results might predict the possibility of blood product-free transplant, providing confidence and safety to the surgeon and the anesthetist.

Absztrakt: Bevezetés: A májtranszplantáció során a haemostasis a hagyományos alvadásifaktor-szintekkel és a viszkoelasztikus tesztekkel monitorizálható, nem szokványos megközelítése a coagulatiósfaktor-specifikus vérveszteség dinamikus követése. Célkitűzés: Kutatásunk célja az alvadásifaktor-specifikus vérveszteség alapján kiszámolt térfogati tartalékok vizsgálata, a vér- és faktorkészítmény-mentes májtranszplantáció első 48 órájában a Child–Pugh-score tükrében is. Módszer: 59, vér- és faktorkészítményt nem igénylő, májtranszplantált beteg hagyományos alvadásifaktor-szintjeit, viszkoelasztikus paramétereit és faktorspecifikus vérveszteségeit elemeztük Gross-metódus segítségével, kiindulási és „coagulopathiás” triggerszintek alapján. A haemostasistartalékokat Child–Pugh-osztályozás szerint is összehasonlítottuk. A hagyományos laboratóriumi vizsgálatok és a faktorspecifikus térfogati tartalékok kiszámítása a májtranszplantáció előtt (T1), végén (T2) és 12–24–48 órával utána (T3–T4–T5) történt. A viszkoelasztikus tesztek eredményeit a májtranszplantáció előtt (T1) és végén (T2) rögzítettük. Eredmények: A műtét végére az alapszintről a fibrinogén 1,2 g/l-rel, míg a protrombin és az V-ös, a VII-es és a X-es faktor 26–40%-kal csökkent. A posztoperatív időszakban a fibrinogénszint 0,9 g/l-rel (T2–T4, pKövetkeztetés: A haemostasis térfogatalapú megközelítése kiegészíti a hagyományos laboratóriumi vizsgálatokat és a viszkoelasztikus teszteket, mivel dinamikusan jelzi a haemostasis aktuális tartalékát faktoronként, és a „leggyengébb láncszemet” mutatja meg a rendszerben. Orv Hetil. 2020; 161(7): 252–262.

Unresectable liver metastases of gastroenteropancreatic neuroendocrine tumors are an accepted indication for liver transplant. Patients undergoing liver transplant because of neuroendocrine tumor liver metastases have similar long-term survival compared with hepatocellular carcinoma; however, recurrence rates are reported to be higher. Methods We performed a retrospective analysis of medical records of patients who received transplants for neuroendocrine tumor liver metastases in the Department of Transplantation and Surgery of Semmelweis University between January 1995 and August 2018. The median follow-up period was 33 months. Results Ten liver transplants have been performed because of neuroendocrine tumor liver metastases during the observed period. Recurrence occurred in 5 cases, and 3 patients died. Estimated 1- and 5-year patient survival rates after transplant were 89% and 71%, respectively. Estimated 1- and 5-year recurrence-free rates were 80% and 43%, respectively. Every patient whose primary tumor was of pancreatic origin or those recipients who had Ki67 index values in the explanted liver higher than 5% had disease recurrence. Conclusion Patient survival and recurrence rates after liver transplant were comparable with the results reported by other centers. In line with previous findings, primary pancreatic neuroendocrine tumors and higher Ki67 index values in the explanted livers were both associated with higher recurrence rates. We believe that an international registry would be helpful to better understand factors leading to tumor recurrence in these cases.

Absztrakt

The complications caused by the rarely viral infections are more frequently treated in ICU (intensive care unit). The world paid attention to the WNV (West Nile virus) infections only in 1999, when 62 meningoencephalitis were registered in New York State. Six cases of WNV occur annually in Hungary. The authors present the first transplanted Hungarian patient with WNV encephalitis. The patient was hospitalized with epigastric pain, diarrhea, continuous fever, and decreasing amount of urine. The first checkup of infectious diseases was without any result. Although using of empirical antimicrobal therapy, the multiorgan failure patient remained febrile. On the basis of clinical signs, meningitis or encephalitis was suspected despite negative results of repeated cultures. On the 8th day, WNV infection was confirmed by serological examinations. With intravenous immunoglobulin therapy used within confines of supportive treatment, the patient became afebrile. After 21 days in ICU with good graft function, the patient was moved to the ward and he left the hospital after two more weeks. Until now, no prophylactic or etiological treatment has been developed for WNV. The early treatment is done with immunoglobulin or interferon; otherwise therapy has only supportive function. The disease caused by virus is more aggressive in transplanted patients and could be caused death.

A májátültetések számát korlátozza a beültetésre alkalmas donorszervek mennyisége. A szervhiány megoldására az egyik lehetőség az úgynevezett marginális donorok (extended donor criteria) elfogadása a májátültetési programban.Célkitűzés:A magyar májátültetési program szervdonációs jellemzőinek vizsgálata, különös tekintettel a marginális donorokra.Módszer:Donor- és recipiensadatok retrospektív feldolgozása 2003. január és 2008. december között. A marginálisdonor-kritériumrendszert nemzetközi ajánlások alapján állítottuk fel.Eredmények:A vizsgált periódus alatt összesen 1078 donort jelentettek a klinikán. Nyolcszázharmincöt esetben (77,4%) alkalmatlannak ítélték a donormájat a transzplantációra, 243 esetben (22,6%) volt beültetésre alkalmas a donormáj. A beültetett májgraftok közül 40 (16%) származott marginális, 203 (84%) nem marginális donorból. Marginális májgraftok beültetése esetén nem volt különbség a beteg- és grafttúlélésben, a posztoperatív graftfunkciót jelző paraméterekben és az általános szövődmények gyakoriságában. A korai hepatitis C-rekurrencia gyakoribb volt marginális graft beültetése esetén.Következtetések:A májátültetésre váró betegek száma hazánkban is folyamatosan növekszik. Marginális májgraftok alkalmazása esetén a betegek morbiditása és mortalitása nem különbözik számottevően a standard donorokból származó májgraftok beültetése után tapasztalt eredményektől. Hepatitis C-vírus esetén nem javasolt marginális májgraft beültetése. A donorok felső életkori határának kiterjesztése megfontolandó.

A májátültetés jelenti a gyermekkori végstádiumú májbetegségek egyetlen kezelési módját. A split, majd az ezt követően kifejlesztett élő donoros májátültetés ma már rutinbeavatkozásnak számít, és a gyermekkori átültetések alapját jelentik. Az átlagos Kaplan–Meier-féle meghatározás szerinti 1, illetve 5 éves túlélés 80–90% feletti. A donormáj splittelése során két májbetegen segíthetünk. A bal oldali laterális szegmenteket általában gyermekeknek, a nagyobb jobb oldalt felnőtteknek ültetjük át. Természetesen többféle kombináció jön szóba attól függően, hogy élő donoros vagy split-, vagy redukált májátültetésről van szó. Az átültetéshez szükséges májszövet mennyisége a testsúly minimum 1%-át jelenti. A hazai több mint 340 májátültetés során 27 gyermek (14 parciális graft) májátültetéséről számolhatunk be, és elindult az élődonor-program is. Az alkalmazott technikák eredményeit és szövődményeit is figyelembe véve elmondható, hogy megfelelően szigorú kivizsgálási protokollok betartásával, a sebészi, aneszteziológiai és intenzív osztályos kezelés megfelelő szintű fejlesztésével a hazai átültetések eredményei nemzetközi szintre emelkedtek. Az utolsó 5 év átlagos túlélése 80% feletti volt.

Liver resection is the curative therapeutic option for hepatocellular carcinoma, biliary tumors, metastases of colorectal and other extrahepatic tumors, living donor liver transplantation and other benign liver diseases. Aim of study: To summarize the evaluation methods of liver function before living donor liver transplantation and liver resection. Method: We summarize the literature about the evaluation of liver function. Results: Perioperative mortality is determined mostly by the extent of preoperative evaluation focused on the liver. After resection the remnant liver parenchyma must cope with the challenge caused by increased metabolism, portal overflow, decreased vascular bed and biliary tract and oxidative stress following the operation. If the remnant liver is unable to grow up to this challenge, acute liver failure occurs. This maintains the necessity of determining the hepatic functional reserve and the hepatic remnant volume. Child–Pugh classification is widely spread to predict outcome. Dynamic functional tests such as indocyanin green retention test, galactosyl human serum albumin scintigraphy and aminopyrin breath tests can be used to evaluate hepatic reserve. To determine remnant liver volume modern imaging processes such as CT volumetry and hepatobiliary scintigraphy are available. Conclusion: After the detailed evaluation resection can be limited to an extent which is oncologically radical enough (1% remnant liver tissue/kg) and spares parenchyma which can ensure survival yet. With careful preoperative examination mortality can be reduced even to reach zero.

Purpose: To apply tonometry as a quick estimation of the early liver graft function. Patients and methods: Forty-five liver-transplanted patients were examined. Data were collected prospectively and analysed retrospectively. According to the early graft function, patients were classified into two groups: in group 1 (n = 28) adequate graft function, in group 2 (n = 17) deteriorated graft function was detected in the early post-operative period. Complete conventional and volumetric haemodynamic monitoring and intramucosal pH (pHi), regional CO2 tension (PrCO2) measurements were performed during surgery and until the 36 hours post-operatively. Results: In group 2 the packed blood cell, fresh frozen plasma consumption intraoperatively, and the time of hepatectomy were significantly higher; ICU treatment days, respiration time was longer and mortality rate was higher. Almost the whole examination period pHi was mostly below 7.3 and PrCO2 above 50 mmHg in group 2. There were significant differences in pHi between the groups from the preparation phase until the 24th post-operative hour. In group 2, there were significantly lower values in cardiac output in the whole examination period and in the mean arterial pressure values in the revascularization phase. In group 1, the oxygen delivery values were significantly higher in the preparation phase and oxygen consumption values after revascularization phase. With regression analysis there were no significant correlations between pHi, PrCO2 and global haemodynamic parameters. Conclusion: Regional parameters were completely different from global haemodynamic parameters, therefore pHi and PrCO2 can be a good indicator of the early liver graft dysfunction.

New limits have been established to decrease mortality and morbidity rates after liver resection in cirrhotic and non-cirrhotic patients. Various laboratory data and imaging techniques have been used to complement the Child-Pugh score to predict liver failure after hepatectomy and to assess functional hepatic reserve. The greatest experiences are with the aminopyrine breath test and the galactosyl elimination capacity, which are decreased among hepatic failure patients after liver resection. However, absence of these changes do not totally exclude it. The indocyanine green retention test is the most widely used clearance test. Nevertheless, it remains imperfect because it depends both on hepatic blood flow and on the functional capacity of the liver. Nuclear imaging of the asialoglicoprotein receptors with radiolabelled synthetic asialoglicoproteins provides volumetric information as well a functional assessment of the liver. In summary, while liver function is complex, a successful liver test to assess quantitative functional hepatic reserve still needs to be established. The combination of the Child-Pugh score, the presence of ascites, the serum bilirubin levels, the indocyanine green retention (ICG R15) value, and the remnant liver CT volumetry seems to avoid an index of liver failure after hepatic resection. Cases when ICG R15 is above 15% should be combined with portal vein embolization. If there is no possibility to perform an ICG clearance test, it may be replaced with other available, well known dynamic liver function tests.

Besides orthotopic liver transplantation (OLT) there is no long-term and effective replacement therapy for severe liver failure. Artificial extracorporeal liver supply devices are able to reduce blood toxin levels, but do not replace any synthetic function of the liver. Molecular adsorbent recirculating system (MARS) is one of the methods that can be used to treat fulminant acute liver failure (ALF) or acute on chronic liver failure (AoCLF). The primary non-function (PNF) of the newly transplanted liver manifests in the clinical settings exactly like acute liver failure. MARS treatment can reduce the severity of complications by eliminating blood toxins, so that it can help hepatic encephalopathy (HE), hepatorenal syndrome (HRS), and the high rate mortality of cerebral herniation. This might serve as a bridging therapy before orthotopic liver retransplantation (reOLT). Three patients after a first liver transplantation became candidate for urgent MARS treatment as a bridging solution prior to reOLT in our center. Authors report these three cases, focusing on indications, MARS sessions, clinical courses, and final outcomes.

Portal vein reconstruction might be a challenge in certain cases of liver transplantation. The problem usually arises due to small vessels in pediatric transplantation and/or living related donor and split liver transplantation, or as a result of extensive PVT in adult recipients. Authors report a case of a 60-year-old alcoholic cirrhotic patient with reverse portal flow. The standard end to end portal anastomosis did not work well, so a mesoportal shunt with a donor iliac vein conduit was performed first, followed by a cavoportal hemitransposition. After unsuccessful attempts of providing good portal flow, the donor umbilical vein and the iliac conduit was used for portal flow reconstruction as meso-Rex graft. The patient has been doing fine for eight months after her liver transplantation. Unusual types of portal reconstructions consist of meso-portal, umbilico-portal, renoportal anastomoses that are primarily used as rescue techniques. However, it is rare that one has to use them sequentially in the same patient.

A világszerte fennálló szervdonorhiány csökkentésének egyik lehetősége az élő donoros májtranszplantáció. A szerzők beszámolnak a Magyarországon először végzett felnőttkori élő donoros májtranszplantációval szerzett tapasztalataikról. Az átültetés testvérek között történt, 2007. november 19-én. A 33 éves egészséges férfi donor májának jobb lebenye (V–VIII. szegmentum) került eltávolításra és beültetésre az autoimmun hepatitis talaján kialakult cirrhosisban szenvedő, egy éve májtranszplantációs várólistán levő, 23 éves nőbetegbe. A jobb májlebeny beültetése saját hepatectomia után orthotopicus helyzetben történt. A májfunkció gyorsan javult a transzplantációt követően. A donort szövődménymentes posztoperatív szak után, stabil májfunkciós paraméterekkel, a 10. napon otthonába bocsátottuk. Dolgozik, aktív életet él, a kontrollvizsgálatok a máj jelentős regenerációját mutatták. A recipiens két évvel a májátültetés után, kompenzált májfunkcióval szintén aktív életet él és rendszeres ellenőrzés alatt áll. A felnőttkori élő donoros májtranszplantáció előnye a lerövidíthető várakozási idő és a tervezhető műtét. Az eljárás a donor biztonságának maximális előtérbe helyezésével, jól szelektált esetekben, alkalmas lehet a szervhiány csökkentésére.

Although the contraindications for thoracic epidural anesthesia (TEA) are well defined, the debate continues about whether TEA improves outcomes. Pro and con trials and a metaanalysis in the past have yielded equivocal results; they did not deal with new vascular intervention or drugs. The benefit of TEA in surgery is to provide analgesia. In subgroups, TEA can decrease the mortality and morbidity. In contrast, the cost can increase in the situation of a complication that is opposite to the side effects is rare, but the impairment caused by them is out of proportion to the benefits. Primary or secondary prophylaxis with antithrombotic drugs is increasing in developed countries because of the increasing cardiovascular interventions and aging of the population. The neuroaxial guidelines are useful, but the changing of the coagulation profile after hepatectomy is not included in them. The decision to use TEA in liver surgery must be individualized with steps planned from the beginning. TEA suitability is based on an evaluation of the contraindications, comorbidities, coagulation profiles, hepatic reserve, and balance of benefits and risks. The insertion or withdrawal of the epidural catheter should be made with care according to the neuroaxial guidelines and in the presence of a normal TEG. The decreasing level of prothrombin content and platelet counts after hepatectomy should be closely monitored every 2 to 5 days.

Az élődonoros májlebeny-donáció után a posztoperatív cardiovascularis és thrombemboliás szövődmények a donor halálozását okozhatják, amelynek kockázata részletes kivizsgálással csökkenthető. A preoperatív funkcionális tesztek felmérik a fiziológiás tartalékot, és kiszűrik azt a donort, aki kevésbé alkalmas a sebészeti beavatkozásra. A CT-volumetria, MR-vizsgálat és a máj funkcionális rezervkapacitásának meghatározása alapján (indocianin zöld retenciós arány) a májreszekció biztonságosan végezhető. A donor citokrom P-tesztjei kiszűrik a kóros metabolizmussal rendelkező gyógyszereket. Epiduralis anesztéziával kombinált balanszírozott anesztézia során máj- és veseprotektív, illetve ischaemiás prekondicionáló gyógyszereket alkalmaznak. Fontos a normovolaemiás extrahepaticus perfúziós és oxigenizációs viszonyok fenntartása. A hepaticus oxigenizációs és hemodinamikai viszonyok biztosításával a centrális vénás és arteria hepatica nyomás csökkentése kedvező a májreszekció szempontjából. Intraoperatív trombózis profilaxisra szekvenciális összeszorító készüléket használunk. Egy májreszekciót követően a donormorbiditás csökkenthető hatásos fájdalomcsillapítással, trombózis-profilaxissal, májprotektív gyógyszerekkel, a beteg szórós megfigyelésével. Mobilizálás előtt javasolják az alsó végtagi vénás áramlás ultrahang-Doppler-vizsgálatát.

To apply tonometry as a quick estimation of the early liver graft function.Forty-five liver-transplanted patients were examined. Data were collected prospectively and analysed retrospectively. According to the early graft function, patients were classified into two groups: in group 1 (n = 28) adequate graft function, in group 2 (n = 17) deteriorated graft function was detected in the early post-operative period. Complete conventional and volumetric haemodynamic monitoring and intramucosal pH (pHi), regional CO2 tension (PrCO2) measurements were performed during surgery and until the 36 hours post-operatively.In group 2 the packed blood cell, fresh frozen plasma consumption intraoperatively, and the time of hepatectomy were significantly higher; ICU treatment days, respiration time was longer and mortality rate was higher. Almost the whole examination period pHi was mostly below 7.3 and PrCO2 above 50 mmHg in group 2. There were significant differences in pHi between the groups from the preparation phase until the 24th post-operative hour. In group 2, there were significantly lower values in cardiac output in the whole examination period and in the mean arterial pressure values in the revascularization phase. In group 1, the oxygen delivery values were significantly higher in the preparation phase and oxygen consumption values after revascularization phase. With regression analysis there were no significant correlations between pHi, PrCO2 and global haemodynamic parameters.Regional parameters were completely different from global haemodynamic parameters, therefore pHi and PrCO2 can be a good indicator of the early liver graft dysfunction.

Experiences of liver transplantation after Amanita phalloides poisoning were analysed in anaesthetic and intensive therapist point of view based on 3 cases. Cardiac problems were found at all patients during the postoperative period. Probably the amatoxin has cardiotoxic effect or a part of phallotoxins are absorbed despite cooking and caused reversible cardiac function impairment. Pancreatitis, DIC, gastrointestinal bleeding, acute renal failure were found at all patients, therefore liver transplantation is only a part of the treatment, complex therapy is necessary in this cases.

The advantages and disadvantages of continuous autotransfusion during liver transplantation are investigated in our study compared with blood saving and traditional cell saving techniques. Patients were divided into three groups in this retrospective study; Group 1 (n = 14): continuous autotransfusion was applied; in Group 2 (n = 14): no blood saving technique used; in Group 3 (n = 14): Haemonetics cell saver was used. In Group 1 the number of Child B patients was significantly higher than Child C patients (p0.05). The initial values of haemoglobin were significantly lower in Groups 1 and 3 (89 +/- 19 vs. 103 +/- 17 vs. 90 +/- 16.8 g/l; p0.03). During hepatectomy in Group 1 lower haemoglobin values were detected than in the other two groups (96 +/- 7 vs. 104 +/- 16 vs. 106 +/- 16.6 g/l; p0.05). The quantity of total blood utilisation (donor + autotransfusion) was significantly higher in Group 3 than Group 2 and in Group 1 than Group 2 (21.06 +/- 11.2 vs. 11.07 +/- 3.8 vs. 30.71 +/- 18 U; p0.001). Comparing the values of ACT in each group during operation periods no significant difference was found. Treatment time on the ICU of the patients in Group 3 was significantly longer than in the other two groups (11.08 +/- 7.8 vs. 9.17 +/- 3.5 vs. 26.62 +/- 14.6 days; p0.03). We found that applying CATS is advantageous during liver transplantation, as the device reduces donor blood requirement. No significant complication was observed.