Search

This chapter looks at how reconfiguring Hungarian regimes are linked to changing modes of world-economic integration since the world-economic crisis of the 1970’s. It traces the process through which a “bridge” position of the Hungarian economy, relying on Western technological imports counterbalanced by the export of cheap Soviet oil and raw materials got dismantled in the context of the 1970’s crisis, and how resulting reorganizations prepared the ground for the privatizations and Western FDI-based model of the 1990’s. Then, the chapter follows how the end of privatization is succeeded by a debt-led integration model in the 2000’s, and replaced after the crisis of 2008 by a reconfiguration of internal–external structures of world economic integration defined by a politics of the present conservative government that combines a dependent integration subservient to the needs of foreign capital with a broadening of state-backed oligarchic national capital in non-tradable sectors. The chapter points out how strategies of external integration are intertwined with changing global geopolitical relations, manifesting in the increasing role of Russian and Chinese finance locally.

The global automotive industry has been exposed to an overproduction crisis for several decades. Under the pressure of restructuring, automotive companies renew both the geographical scope and the ...

Despite the historical legacy of the Soviet Union, the Russian Federation’s economic presence in Africa today is minuscule in comparison to that of the West or China. The aim of this Briefing is to...

A disszertációm témája Magyarország világgazdasági integrációja. A dolgozatban az integráció külső (nemzetközi) és belső (hazai) feltételeivel, valamint az ezek közötti analitikus kapcsolatokkal foglalkozom globális és történeti perspektívában. Magyarország történetileg megörökölt függő fejlődését és félperifériás világgazdasági integrációjának okait és következményeit egy szélesen vett történeti távlatban mutatom be. A dolgozatban arra a kérdésre keresem a választ, hogy a magyar gazdaság milyen világgazdasági és geopolitikai körülmények között ágyazódott be a nemzetközi munkamegosztás viszonyai közé az 1989-es rendszerváltást követően, de különös tekintettel a 2009-es világgazdasági válság utáni periódusban, illetve hogy ennek a beilleszkedésnek milyen – gazdaságon túli – társadalmi és politikai következményei alakultak ki a 2010-es kormányváltás után. Az állam világgazdasági integrációban betöltött közvetítő szerepét a tulajdonjogok szabályozásának kérdése kapcsán vizsgálom meg empirikusan. Mint azt a disszertációban megmutatom, az állam a tulajdonosi csoportok egymáshoz fűződő kapcsolatát a tulajdon fölötti rendelkezési és irányítási jogok szabályozásával képes legközvetlenebbül befolyásolni. Emellett a dolgozatban bemutatom, hogy a félperifériás államok esetében az jellemző, hogy a külföldi és a belföldi tulajdonosi osztályok egymáshoz fűződő viszonya a függőség és felzárkózás ellentétének egyik meghatározó jelensége. Az állam közvetítő szerepének vizsgálata mellett más fontos intézmények, például a nemzetközi szervezetek, illetve államokon belüli társadalmi csoportok, de az országhatárokon átnyúló beszállítói láncok is a dolgozatban vizsgált témák tárgyát képezik. A disszertációm holisztikus megközelítése lehetővé teszi, hogy a magyarországi tapasztalatokon túlmutatóan elméletileg is releváns tanulságokat vonjak le például a tulajdon helyi ellenőrzés alatt tartása és a legfejlettebb nemzetközi technológiai hozzáférés közötti kapcsolatról. A globális történeti vizsgálatot a világháború utáni fordizmus korszakára, illetve annak 1970-es évektől kibontakozó nemzetközi válságára szűkítettem le. Ezen belül Magyarország 1989-es rendszerváltását követő gazdasági felzárkózását, a nemzetközi munkamegosztásba történő betagozódásának körülményeit vizsgáltam meg, nemcsak nemzetközi gazdasági és politikai szempontból, hanem a történeti szociológia eszköztárának segítségével. Disszertációmban arra a kérdésre is kerestem a választ, hogy egy ilyen történeti-szociológiai perspektívából nézve az 1989-es rendszerváltás, majd azt követően a 2010 utáni gazdasági kormányzás mennyiben nyitották meg a teret a nemzetközi munkamegosztáson belüli helyváltoztatásra, vagyis felzárkózásra, illetve hogy a gazdasági értelemben vett felzárkózás lehetőségét mennyiben korlátozzák a korábbról, például az államszocialista modernizációs kísérlet idejéből, vagy akár még korábbi történelmi korokból megörökölt külső és belső gazdasági és társadalmi kényszerek. Disszertációm két jól elhatárolható részre osztható. Az első szakaszban a globális fordizmus kialakulástörténetével, nemzetköziesedésével és válságával foglalkozom; ez tehát egy globális elméleti-történeti keretet vázol fel, amelyben a függő fejlődés nemzetközi mozgatórugóit vizsgáltam meg. A konkrét empirikus-történeti elemzést, amely a rendszerváltást követő évtizedek magyarországi állam-, osztály- és tulajdonviszonyaira vonatkozik, a disszertáció második fele tárgyalja; ebben Magyarország rendszerváltás utáni világgazdasági integrációját és Európai Uniós csatlakozását vizsgáltam meg az első részben tárgyalt elméleti-történeti keretben.

This volume was intended as a forum for exploring ideas related to state intervention and crisis management in present-day semi-peripheral regions from Latin America through Africa and South Asia. The virtue of this volume is that it provides insights both from theoretical and practical perspectives on the potential contours of a post-crisis developmental state model with the possibilities and constraints that states face in their crisis management efforts. Thus, the volume encompasses the experiences of both developing peripheral and more advanced countries, and frames them as part of an overall structural comparison, which we hope will benefit researchers, students, and policy-makers who are interested in the developmental state model in a global and historical perspective focusing on the post-crisis era in the twenty-first century.

In our analysis of Comecon’s role in the capitalist world system, we gauge its member nations’ joint and individual opportunities to take advantage of global processes of modernization and describe the systemic contradictions that hampered their efforts to integrate themselves into a common market. We examine the developmental history of the Comecon countries through the lens of semiperipheral dependent development, that is, from the perspective that these countries’ relative positions in the international division of labor limited their access to advanced technology and external financing. In the course of the economic reforms of the 1960s, authorities in the Comecon countries attempted to reduce their dependence on the world system by means of complementary specialization. Regionally dominant world economic forces, however, both obstructed the evolution of this cooperative system and intensified the economic competition among Comecon’s member states.

The paper combines the historical analysis of the social transformation of rural Hungary with the evolution of the sociological concept of ‘peasant embourgeoisment’. The authors highlight the long lasting impact of the concept in the understanding of academic knowledge production. The concept was the product of thorough ethnographic studies in the inter- and postwar periods by scholarly intellectuals, whose aim went beyond academic purposes and translated into a political agenda of rural modernization. To make such a methodological combination the authors demonstrate that the global historical context is necessary in the understanding of how knowledge production occurs and interacts at various historical conjunctures, especially during periods of crises.

Although the current status of East Central European (ECE) countries in the process and level of their integration into global business varies, a rather general phenomenon is the exhaustion of the foreign direct investment (FDI)-led development model, at least its dominant version of the 1990s and early 2000s. On the one hand, this is a result of multinational affiliates’ isolated and strongly integrated presence in a strictly designed international cooperation system with no physical contact with local firms to deliver spillovers. On the other hand, even those affiliates that are entangled in the development of local supplier networks deliver spillovers only to a limited level. As a consequence, they are not becoming primary players of innovative local business clusters, while the design of affiliates’ activity range is usually specialized on low value-added segments of global value chains (GVC).

India’s global share in outward foreign direct investment (OFDI) among the developing countries increased from a low level of the 1980s to second only to China after 2010. Not only there has been a spectacular rise in Indian overseas investment activity, but the structure of Indian OFDI has also changed dramatically in the last decades, concentrating more on advanced economies, such as the European Union (EU). The chapter makes a critical assessment of Indian companies’ internationalization experience, by providing an empirical collection about those successful Indian companies that sought to enter the EU. The focus is on East Central Europe because the region combines attributions of both advanced and developing countries and serves as a gateway for Indian investment seeking entrance to the EU.

This chapter deals with Eastern European semi-peripheral dependent development which we put in the broader context of the historical evolution of the capitalist world-system. It focuses on the case of Hungary which had a somewhat specific position both within the Comecon and also in the integration process. The changes in the global economy after the 1970s lead to the evolution of the "new international division of labor" in which divergent industrial developments appear up to now. The chapter also focuses on the intersection of the international division of labor and international finances in the uneven development of capitalism. Hungary in the 1960s followed an economic model of "bridging" the channels of western goods and technologies to the users of ISI throughout the Comecon. As early as the late 1980s most of the Eastern European countries were welcoming those pioneering automotive manufacturers, mostly but not exclusively from Germany, that brought production to their economies.

Following on the path of questioning that Lampland laid out in The Object of Labor (1995), The Value of Labor delves deeper into the technopolitical history of the commodification of agrarian labou...