Search

A szakirodalom áttekintésével bemutatjuk az adósságleépítés (mérlegalkalmazkodás) jelenségét és gazdaságpolitikai következményeit. A jelenség nagy figyelmet kapott az utóbbi években, mivel magyarázatot ad arra, miért mélyebb ez a mostani (az angol nyelvű szakirodalomban nagy recessziónak nevezett) válság, mint a szokványos ciklikus visszaesések. Először azt az állítást vizsgáljuk, hogy a pénzügyi válságokat követő recessziók mélyebbek és elhúzódóbbak, mint a többi. Ezután leírjuk, hogyan alakul a pénzügyi válságokat követő adósságleépítés a háztartások, a pénzügyi és más vállalatok, valamint az állam esetében. Végül azt vitatjuk meg, hogyan korlátozzák ezek a folyamatok az állam által bevethető gazdaságpolitikai eszközöket a válságkezelés során. A válság egyik fontos tanulsága, hogy a fejlett és feltörekvő országokat ugyanazok a globális folyamatok teljesen eltérő gazdaságpolitikai kihívások elé állították. Journal of Economic Literature (JEL) kód: E32, E52, E63, E65, F32, F42., The article describes the phenomenon of deleveraging and discusses its implications for economic policy through a survey of the international literature. Deleveraging has received widespread attention in recent years as an explanation of why the present crisis is deeper than other recent cyclical downturns. The authors first present the stylised fact that recessions following financial crises are deeper and more prolonged than others. They then describe the process of deleveraging by households, financial and other corporations, and government. Finally they discuss how this process constrains the instruments available for managing economic crises. An important conclusion to be drawn from the crisis is that the same global economic processes have presented very different challenges to policy-makers in advanced and in emerging market economies.

A tanulmány az expanzív fiskális politika hatását vizsgálja egy kis, nyitott gazdaság kétszektoros reálmodelljében. A költségvetési politika a modellben újraosztja a forrásokat: költekező jellegű (expanzív) az állami költségvetés akkor, ha fokozza a redisztribúciót. Megmutatom, hogy ebben az esetben - az újraelosztás károsultjainak és kedvezményezettjeinek fogyasztási szerkezetére tett valószerű feltevések mellett - egy kétszektoros reálmodell számos, az irodalomban szokásosnak tekintett megfigyelés (stilizált tény) illusztrálására alkalmas. A modell nem kalibrált, működtetése vázlatos példa, numerikus gyakorlat bizonyos tapasztalati jellemzők hozzávetőleges, kvalitatív leírására, és nem tekinthető valós gazdasághoz igazított szimulációnak. Úgy vélem azonban, hogy ebben az egyszerű, kezdetleges formájában is érdekes illusztráció lehet akár a közelmúltbeli hazai fejlemények értékeléséhez is. Journal of Economic Literature (JEL) kód: E62, F41., The study examines the effect of an expansive fiscal policy on a small open economy through a two-sector real model. The budget policy in the model redistributes the resources: the state budget is expansive if it enhances this redistribution. It is shown that in this case - given realistic assumptions of the consumption structure of those injured and those benefited by the redistribution - a two-sector real model is capable of illustrating many observations (stylized facts) seen as customary in the literature. The model is not calibrated, for its operation is a outline example, a numerical exercise in approximate qualitative description of certain experienced characteristics, and it cannot be viewed as an adjusted simulation of the actual economy. However, it is argued that in this simple, rudimentary form, it can be an interesting illustration, even for evaluating recent developments in this country.

March 2011 marked the introduction of the Magyar Nemzeti Bank's Monetary Policy Model (MPM), representing a paradigm shift in both macroeconomic projection and monetary policy decision support. In contrast to previous conditional projections, the MPM provides an endogenous definition of both the projected policy rate and the projected exchange rate. Given the forward-looking nature of the model, expectations of economic agents play a key role in the monetary transmission process; therefore, the future achievement of the inflation target is guaranteed by the projected path of the interest rate over the forecast horizon. In this paper, we discuss the underlying structure and logic behind the MPM, describe the key behavioural equations and examine how the channels of monetary transmission appear in the model. In addition, we present the empirical validation process in detail from calibration, through Bayesian estimation and discussion of the economic properties of the model to the historical projection exercise. Finally, we discuss the main challenges we faced during the first year of application.

We explore the properties of welfare-maximizing monetary policy in a medium-scale DSGE model for Hungary. In order to make our results operational from a policymaker's perspective, we approximate the optimal policy rule with a set of simple rules reacting only to observable variables. Our results suggest that 'science of monetary policy' that is found robust in simple models, holds in this medium-scaled setting as well. That is, the welfare-maximizing policy that aims to eliminate distortions associated with nominal rigidities can be approximated by a simple inflation targeting rule. Adding exchange rate into the feedback rule only marginally improves the stabilization properties of the policy rule. However, a rule reacting to wage inflation can be significantly welfare-improving. These results may suggest that in our medium-sized model the distortions associated with sticky wage setting have at least as important welfare implications as those related to the price stickiness in product markets.

A cikkben a kormányzati beruházások hatását vizsgáljuk egy kis, nyitott gazdaságban. A kormányzati tőkekiadásokat olyan infrastruktúrafejlesztéseknek gondoljuk el, amelyek – azontúl, hogy közvetlenül bővítik az ország kibocsátását – pozitív externáliát jelentenek a magánszektor termeléséhez. Megvizsgáljuk, hogy az ambiciózus állami fejlesztések a külső transzferek és az igénybe vehető hitelforrások elérhetőségétől függően milyen rövid és hosszú távú hatással járnak. Úgy véljük, hogy bár a modell a jelenlegi, erősen stilizált formájában csupán numerikus példa (így a belőle levonható számszerű következtetések erősen korlátozott érvényűek), az itt bemutatott tanulságok érdekes, új szempontokkal gazdagíthatják az állami fejlesztési kiadásokról és az uniós transzferek várt hatásairól szóló élénk hazai vitákat.

Cikkünkben néhány jól ismert makroökonómiai modelltípus segítségével a fiskális expanzió lehetséges kínálatoldali hatásaira szeretnénk felhívni a figyelmet. Ezek a közgazdasági alapképzésben zömmel leegyszerűsített vagy elhanyagolt hatások új szempontokkal egészítik ki a fiskális politika működéséről szóló szakmai közgondolkodást. Azt szeretnénk bemutatni, hogy a kormányzati kiadások és az aggregált gazdasági teljesítmény erős statisztikai együttmozgását a kínálati mechanizmusok is előidézhetik. Ez azért fontos állítás, mert a keynesi IS–LM rendszer elsősorban empirikus alkalmassága miatt maradt mindmáig a fiskális politika vizsgálatának értelmezési kerete mind a gazdaságpolitikai, mind – a mikroalapú újkeynesi modellek térhódításával – az akadémiai diskurzusban. Korántsem egyértelmű ugyanakkor, hogy milyen és mekkora a tényleges szerepük, súlyuk a nominális súrlódásoknak a gazdaság sokkokhoz való alkalmazkodásának folyamatában. Ha a tökéletes áralkalmazkodású, minden súrlódástól mentes modellekben is fel lehet mutatni a kormányzati kiadások és a kibocsátás közötti kapcsolatot, akkor az elemzéseknek az alkalmazkodási nehézségeken túl, a további csatornákat is tisztáznia kell.