Search

Jelen tanulmány egyrészt a regionális identitás elméleti hátterét mutatja be, valamint a regionális identitásnak a régióépítés folyamatában betöltött szerepét taglalja. Másrészt a szerző a Nyugat-dunántúli régió példáján arra a kérdésre keresi a választ, hogy több mint tíz évvel a régiók felülről vezérelt „megszületése" után vajon az ország egyik gazdaságilag legsikeresebb régiójában létezik-e, érzékelhető-e a regionális identitás, illetve kísérletet tesz ezen identitáselemek azonosítására és bemutatásásra.

Nagyvárosaink egyik legszembetűnőbb fejlődési jelensége napjainkban a szuburbanizáció. A városi lakosok, a szolgáltatások, de gyakran a munkahelyek is kiköltöznek a városból a környező településekre. Ez egy decentralizációs folyamat, melynek során az emberi élet egyes helyszínei (lakás, munkahely, óvoda, iskola, szolgáltatások) mind távolabb, s egyre szétszórtabban helyezkednek el a földrajzi térben. Ennek egyik legfontosabb következménye, hogy a közlekedési szükséglet gyorsabban növekszik, mint a népesség. Nagyobb problémát jelent, hogy a szuburbán kiköltözők életvitele (munkaidő átalakulása, a szolgáltatások szétszórt elhelyezkedése stb.) egyre kevésbé teszi lehetővé, hogy napi mozgásukhoz a tömegközlekedést vegyék igénybe, legalábbis annak mai formájában. Ennek egyenes következménye, hogy a szuburbanizáció során megnövekedő közlekedési igények kielégítésében egyre nagyobb szerepet játszik az egyéni közlekedés, vagyis a személygépkocsi. Nehézkes és rossz hatékonyságú tömegközlekedési rendszereinkben ez az arány vélhetően még nőni is fog. Tanulmányunkban ezeket a problémákat Győr esetében vetjük fel empirikus felmérések alapján. Győr napjainkban (Székesfehérvárra( vetekedve) a legnagyobb ingázó célpont, naponta mintegy harmincezer ember érkezik a városba dolgozni, tanulni, elsősorban a közeli településekről. A szám növekszik, s nem csupán a gazdasági fejlődés miatt, hanem az aktív korúak kitelepedése miatt is.

A nyolcvanas–kilencvenes években lejátszódott társadalmi-gazdasági változásoknak köszönhetően a lakossági törekvésként létrehozott civil szerveződések újra teljes politikai és jogi legitimitást nyertek, és a rendszerváltást követően az önszerveződés évtizedekig nem tapasztalt szabadsága, az emberek megváltozott igényei, szükségletei, és a civil szervezeteket érintő kedvező szabályozás következtében megindult a nonprofit szektor fejlődése, majd nem várt mértékben, ugrásszerűen megnőtt az öntevékeny szervezetek száma. A tanulmány célja, hogy egy konkrét település civil struktúrájának bemutatásával átfogó képet nyújtson a társadalmi önszerveződések helyzetéről, jellegzetességeiről. A vizsgált kisváros civil szerveződései strukturális és működési jellemzőinek bemutatása mellett a szerző célja, hogy feltárja e szervezeteknek a település életében betöltött szerepét, feladatvállalását, valamint a különböző társadalmi szereplőkkel való kapcsolatrendszerét, kiemelt fontossággal kezelve a helyi önkormányzattal való viszony, illetve a helyi civil szférán belüli kapcsolatok, együttműködés megjelenítését.

Magyarország nyugati határa, az osztrák–magyar államhatár az első világháborút lezáró békerendszerben született meg, hasonlóan Magyarország többi államhatárához. Azonban történeti fejlődésében, jellegzetességeiben lényeges eltéréseket találunk. A két világháború közötti időszakban, mikor a környező, újonnan alakult vagy frissen átalakult nemzetállamok (a kis-antant országok) az új határok elválasztó szerepének fokozására törekedtek nyugati határunk átjárható maradt, Magyarország és Ausztria között a határ nem jelentett akadályt a mindennapi kapcsolatok folytatásában. A szocializmus időszaka alatt azonban ez a határvonal két nagy világrendszer elválasztó gátjává vált, s a szigorúan őrzött határterületek kimaradtak fontos fejlesztési programokból, s a korábban hagyományosan fejlett térségek periférikus helyzetbe kerültek. Az 1989-1990. évi rendszerváltás után a térség helyzete ismételten felértékelődött, s mára az osztrák-magyar határmente jelentős része az ország gazdasági fejlődésének élenjáró területévé vált. Tanulmányunk ennek az utolsó évtizednek a változásait kívánja bemutatni korábbi kutatások eredményeit felhasználva. Szólunk az átalakuló gazdaságról, összehasonlítva azt a szomszédos osztrák területek (Burgenland) fejlődési irányaival; a társadalmi átalakulásról; a határon átnyúló kapcsolatok megváltozásáról és a jövőbéli lehetőségekről.

This paper examines corporate social responsibility (CSR) practices of organizations with „Family-Friendly Workplace" trademark certificate in Hungary. The aim of this paper is to reveal the role of family-friendly workplaces in contributing to sustainability based on the results of a questionnaire survey. The study emphasizes the essentiality of family-friendly workplaces for sustainability, as they create an environment for their employees that supports their work-life balance and thus it contributes to improving their quality of life and to creating a more livable and sustainable society. Moreover, this research highlights that these workplaces also stand out with regard to other CSR activities. 68.7 % of family-friendly organizations consciously define the priorities of their CSR activities, with around 40 % having a CSR strategy and 35.3 % having a sustainability strategy in which their commitment in the areas of CSR and sustainability is recorded. These priorities are fair business, participation in local community life, environmental protection and sustainability, equal opportunities, and responsible employment. More than 60 % of the examined workplaces support civil, non-profit organizations and local community initiatives, and more than half of them implemented various CSR-related programs in the last three years, including fundraisers, educational and work training, actions in the field of environmental protection as well as community and health promotion programs. This study concludes that with their implemented activities, family-friendly organizations in Hungary make a significant contribution to sustainability. [ABSTRACT FROM AUTHOR]

In recent years people with disabilities have played increasingly important role in tourism. The World Tourism Organization (UNWTO) chose themes in 2014 (Community Building) and in 2016 (Tourism for All), in connection with the World Tourism Day and several conferences focusing on people with disabilities. Nowadays, more than 1 billion people live with some kind of disabilities and their number will increase in the coming years, due to the growing average age (17). People with disabilities have to fight with a lot of things, whether it is to do their daily life or to travel to another town or country. In recent years steps have been made in the field of accessibility, development, but in this respect Hungary is still lagging behind. It will take several years to reach the level of Western European or Northern European countries in terms of being socially responsible and infrastructure-oriented. The increase in the average age of the earth's population, motorization (accidents) are also contributing to increase the number of people in this segment, so the development and existence of accessible tourism is becoming essential. In the light of the above, the study highlights the concepts and importance of accessibility, the actors of accessible tourism, its potential and beneficiaries. As we will see, apart from people with disabilities, accessibility affects more people than we would first think. It also has a greater potential, more visitors and more revenue for the economy of a given destination, so it becomes clear why we should invest in accessible tourism. [ABSTRACT FROM AUTHOR]