Search

A governance perspective of the European Union, that increasing efforts are dedicated towards reducing emissions of air pollutants, including ammonia. To reach this goal, Directive 2016/2284 (NEC) has been adopted, which sets a total annual emission limit value for all EU countries to be achieved by 2030. To contribute to the ambitions of sustainable agriculture, Hungary needs to reduce ammonia emissions by 32% compared to 2005 levels. Since 90% of ammonia emissions are related to agriculture, change in agrotechnical practices is needed to reach the target.Our goal is to find optimal land use management practices in order to minimize ammonia emission, thus creating interactions between land degradation reduction and climate neutrality. A small-scale plot field trial was set up to demonstrate the possibilities of reducing ammonia emissions from urea fertilizer (46.6% active N ingredient), due to agrotechnical treatment combinations [split dose (60-40%) fertilizer application and incorporation] taking into account different test crops (wheat, triticale, grain sorghum, maize, sunflower), soil properties, climatic factors and vintage effect. In the experiment, urease inhibitor (Limus Yellow) was tested, which was designed to inhibit the urease enzymes catalyzing the hydrolysis of urea, thus reducing and slowing the formation of ammonium, and reducing the loss of ammonia. Treatment combinations were set up in 4 replicates in a randomized design, with a total of 32 plots and 4 controls on four different soil types (Arenosol in Őrbottyán, Chernozem in Nagyhörcsök, Luvisol in Keszthely and Gleyic Chernozem in Karcag – according to WRB) with sand, loam, clayey loam and clayey loam texture, respectively. The volatilized ammonia was investigated using a passive chamber method (phosphoric - acid and glycerol mixture as trap to NH3) for 6 weeks in the case of hoe culture and for 12 weeks in the case of cereals, during which the ammonia release was determined at 2-week intervals.The inhibitor delayed the rate of ammonification in all soil types, thus reducing ammonia emissions in the weeks following application, but at a decreasing rate. The order of the soils from high to low ammonia reduction due to the inhibitor (2-year averages) was Arenosol (52%) > Chernozem (50%) > Luvisol (46%) > Gleyic Chernozem (20%), which shows a correlation with soil texture (from low to high clay content).Split fertilizer application reduced ammonia emissions by 48% (3-year average) compared to treatments where 100% of the N dose was applied at the start (2020, 85%; 2021, 24%; 2022, 35%).Incorporation has an ammonia emission reduction effect of 57% (3-year average) (2019, 53%; 2021, 70%; 2022, 49%). On Gleyic Chernozem, ammonia emission reduction was 68%, while on Luvisol it was 71% (2021) and 49% (2022) compared to leaving it on the surface.Considering the test crops, incorporation was the most effective in reducing ammonia emissions in maize (62%), sunflower (67%) and grain sorghum (68%), against inhibitor effect (49, 54 and 3 %, respectively). In contrast, the inhibitor effect was the strongest in winter wheat (46 %) and triticale (52 %), against split dose application (28 and 31%, respectively).

The Nitrates Directive aims (a) to protect water quality across Europe from nitrates originating from agricultural sources that pollute ground and surface water, and (b) to promote good farming practices. One of the most controversial measures of the directive is the winter prohibition period of fertilization, which has been extended by a month in two steps in recent years. According to the regulation, it is forbidden to apply nitrogen fertilization in Hungary between 31st October and 15th February, even though the winter climate is gradually becoming milder. Using the fertilization data of nearly half a million parcels of land in the Hungarian Nitrate Database, a crop model-based spatial analysis was carried out. Our aim was to test if a shift in the prohibition period starting date from 31st October to 30th November caused any differences in the nitrate amount leached at a 90 cm depth. Detailed nitrate inputs and soil and weather databases were coupled with the 4M crop model. The yield, plant nitrogen uptake, and nitrate leaching under five major crops were simulated, covering a considerable portion of arable land. Shifting the prohibition period starting date did not result in significant changes in the nitrate leaching. Further runs of the 4M model with different weather scenarios are needed to decide whether the modification of the prohibition period significantly affects the amount of nitrate leached.

The emission of particulate matter from agricultural sources is a worldwide environmental issue due to health concerns. The main factors influencing PM10 emission from crop production are the origin of particles, the physical and chemical properties of soils, meteorological conditions, and the mechanical impacts of farm operations. Several studies have been made to determine PM10 emission factors for tillage operations, but these emission factors varied depending on soil properties, especially soil texture and water content, and environmental conditions (e.g. relative humidity, and variability in wind speed and direction). This is why the use of a single emission factor for a given tillage operation is inadequate. To estimate the yearly amount of PM10 emitted from agricultural soils and crop production, emissions originating from different sources at different temporal division must be summarized. Because 56 % of the total territory of Hungary is cropland, relatively high PM10 emission occurs from crop production and agricultural soils. If this is to be reduced, research should focus on the identification of soil and environmental properties related to PM10 emission on characteristic Hungarian soils.

Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) hálózatában, az ország jellegzetes talajain, eltérő agro-ökológiai körülmények között, azonos kezelésekkel beállított kísérleteiben vizsgáltuk a diagnosztikai célú növényvizsgálatok kiterjeszthetőségét. Összefüggéseket kerestünk a virágzáskori kukoricalevél P-tartalma és tömege; az őszi búza hajtás P-koncentrációja és tömege; a talaj könnyen oldható P-tartalma és a virágzáskori kukoricalevél, ill. az őszi búza hajtás P-koncentrációja között az OMTK kísérletek kilenc kísérleti helyén a 4 eltérő P-kezelés hatására. A talaj P-teszt módszerek közül a 0,01 M CaCl2-, az Olsen-, az Fe-oxidos papírcsík-, az anioncserélő gyantával impregnált membrán (AERM), a Mehlich3-, az AL- és a korrigált AL-módszereket vontuk be vizsgálatainkba. A virágzáskori kukorica levelének tömege erőteljesebben változott a kísérleti helyek, mint a P-trágyázás hatására. A P-kezelések kifejezettebb hatást gyakoroltak a virágzáskori kukoricalevél P-tartalmára, mint a tömegére. A bokrosodáskori őszi búza hajtás tömegére erőteljesebben hatott mind a kísérleti hely, mind a P-trágyázás, mint a kukoricalevelére. Ugyanez mondható el a P-tartalmakra is. A bokrosodáskori őszi búza hajtás tömege szintén erőteljesebben változott a kísérleti helyek, mint a P-trágyázás hatására. A P-kezelések ugyanakkor mérsékeltebb hatást gyakoroltak a bokrosodáskori őszi búza hajtás P-tartalmára, mint a tömegére. A búzahajtás P-tartalmakra a kísérleti hely és a P trágyázás hasonló mértékben hatottak. Az OMTK kísérletekben kapott összefüggések ismeretében tovább finomítottuk e két növény P-ellátottsági határértékeit: a „gyenge” és „jó” ellátottságon túl az „igen gyenge”, „közepes”, „igen jó” és „túlzott” P-ellátottsági határértékeket is becsültük. A virágzáskori kukoricalevélben az igen gyenge P-ellátottság 0,35% P-koncentráció határértékekkel jellemezhető becsléseink szerint. A bokrosodáskori őszi búza hajtásban az igen gyenge P-ellátottság 0,55% P-koncentráció határértékekkel volt meghatározható. Az AL-módszer és a diagnosztikai célú növényvizsgálatok hasonló P-ellátottságokat mutattak, és megerősítették a fenti határértékek helyes voltát. A kukorica – az irodalomból is ismert – jobb P-hasznosítását jelzi ugyanakkor az a tény, hogy ugyanazon kezelésben a kukorica az őszi búzánál rendre eggyel jobb növény P-ellátottsági kategóriát mutatott. A P0-parcellák P-ellátottságát a kukorica és az őszi búza P-hatások mértékével is becsültük. Egy-egy esettől eltekintve a három módszer jó azonosságot adott, tovább erősítve az azonos talajokon eltérő P-trágyareakciójú növények „P-igényes”, ill. „foszforra kevésbé igényes” növénycsoportba sorolását, és a két növénycsoportra – id. Várallyay megközelítéséhez hasonlóan – eltérő talaj AL-P ellátottsági határértékek megállapításának kísérletesen megalapozott, helytálló voltát. Mind a talaj AL-P tartalma és a bokrosodáskori őszi búza hajtás P%, mind a talaj AL-P tartalma és a virágzáskori kukoricalevél P% közötti összefüggés logaritmus függvénnyel volt leírható. Az összefüggés szorossága hasonló „r” értékekkel (0,65–0,80) volt jellemezhető. Az őszi búza hajtás „jó” P-ellátottság savanyú talajokon 100–110, karbonátos talajokon 140–150 mg AL-P2O5·kg-1 fölött vált általánossá. A kukoricalevél „jó” ellátottságot (0,26% P) savanyú talajon 70–90, karbonátos talajokon 110–120 mg AL-P2O5·kg-1 fölött regisztráltuk. A kukorica szemtermésben kifejezett P-hatások jóval kisebbek voltak, mint a P-igényesebb őszi búzában. Kukoricában savanyú talajokon az AERM-P és a Mehlich3-P, karbonátos talajokon a Pi-P, az AL-P és az Olsen-P, az összes talajon az AERM-P és a korrigált AL-P mutatta a legszorosabb összefüggést a levél P% értékekkel. Az AL-P korrekció elvégzése az összes talajon 0,44-ről 0,69-re növelte az összefüggés szorosságát jelző „r” értéket. Õszi búzában savanyú talajokon az Olsen-P és a CaCl2-P, karbonátos talajokon az Olsen-P és Mehlich3-P, az összes talajon az Olsen-P, a Mehlich3-P és a Pi-P mutatta a legszorosabb összefüggést a hajtás P% értékekkel. Az AL-P korrekció elvégzése az összes talajon 0,56-ról 0,67-re növelte az összefüggés szorosságát jelző „r” értéket. Karbonátos, cinkkel gyengén–közepesen, foszforral igen jól–túlzottan ellátott talajokon a virágzáskori, csővel szemközti kukoricalevél P/Zn arányának 150 fölé növekedése P-indukálta Zn-antagonizmust és szemtermés-csökkenést eredményezhet ennél a Zn-igényes kultúránál. A Zn-hiány Zn-levéltrágyázással, ill. a talajba juttatott oldható Zn-sók segítségével megszüntethető. A Zn-hiányra kevésbé érzékeny őszi búzában terméscsökkenéssel járó P-indukálta Zn-hiány feltehetően a kukoricánál csupán jóval nagyobb P/Zn arány értékeknél jelentkezik.

Az evi 80 kg P2O5·ha-1 tragyazas, ill. a 400 kg P2O5·ha-1 adagu tartalekolo P-tragyazas hatasat – reaktiv (lisztfinomsagura őrolve jo termeszetes P-oldhatosagu, „lagy”, uledekes) algeriai nyersfoszfat, ill. Kola-foszfatbol előallitott szuperfoszfat formajaban kijuttatva – ket hazai, kozepesen–erősen savanyu talajon 5 eves szabadfoldi kiserletben vizsgaltuk. A kompolti csernozjom barna erdőtalaj gyenge– kozepes, a szentgyorgyvolgyi pszeudoglejes barna erdőtalaj kozepes–jo P-ellatottsaggal volt jellemezhető a kiserletek beallitasakor. A ket P-forma P-szolgaltatasat a vizsgalt modszerek kozul a H2O-P talaj P-teszt jellemezte a legpontosabban. Az AL-modszer felulbecsulte, az Olsen-modszer pedig alulertekelte a nyersfoszfat formajaban kiadott foszfornak a novenyek altal valo felvehetőseget. A ket P-forma, ill. a ket P-tragyazasi rendszer a kiserletek első 5 eves ciklusaban azonos hatekonysagunak bizonyult mind a főtermes, mind a kivont foszfor vonatkozasaban. A P-hasznosulas a gyenge–kozepes P-ellatottsagu kompolti talajon tobb mint ket-haromszorosa (7–10%) volt, mint a kozepes–jo P-ellatottsagu szentgyorgyvolgyi talajon (2–5%). A P-tragyazott kezelesekben az 5. evben kapott, tovabbra is pozitiv P-merlegek azt valoszinűsitik, hogy a P-tragyazas megszuntetese eseten, ezekben a kezelesekben a korabban adott, a talajban maradt műtragya-P tovabbi hasznosulasa varhato. Algeriai nyersfoszfat kijuttatasaval nem novekedett a konnyen oldhato (LE, Lakanen-Erviő) Cd-, ill. Cr-tartalom a talajban. A Kola-foszfat alapu szuperfoszfat hatasara viszont nagyobb LE-Sr koncentraciokat kaptunk. Kozepesen savanyu hazai talajainkon a kitűnő termeszetes oldekonysagu, olcsobb algeriai nyersfoszfat jol helyettesitheti a kornyezetet tovabb savanyito, dragabb szuperfoszfatot, ill. a nagy foszfortartalmu komplex, ill. kevert műtragyakat. A kulfoldi gyakorlatnak megfelelően, kozepesen, vagy erősen savanyu talajokon, nyersfoszfat alkalmazasakor a vizoldhato formaban indokolt adagok masfelszereset-duplajat javasoljuk kijuttatni. A lisztfinomsagura őrolt uledekes, reaktiv nyersfoszfatok kozul csupan a 20 mg·kg-1 Cd-tartalom alattiak kozvetlen kijuttatasat tartjuk kornyezeti kockazat szempontjabol elfogadhatonak. | The effect of the annual application of 80 kg P2O5·ha-1 or a single dose initial buildup rate of 400 kg P2O5·ha-1 phosphorus fertilization in the form of reactive Algerian rock phosphate (ground to a fine powder, with good natural P solubility) or superphosphate produced from Kola phosphate was investigated in two 5-year field experiments set up on moderately/strongly acidic soil. The P supplies at the beginning of the experiment were poor to moderate for the chernozem brown forest soil in Kompolt and moderate to good for the pseudogley brown forest soil in Szentgyorgyvolgy. Among the methods examined, the P-supplying ability of the two P forms was best characterized by the H2O-P soil P test. The plant availability of the phosphorus applied in the form of rock phosphate was overestimated by the AL method and underestimated by the Olsen method. During the first 5-year cycle of experiments, the two P forms and the two P fertilization systems proved to be equally effective in terms of both the main yield and the quantity of phosphorus taken up. The P utilization was 2–3 times as great on the Kompolt soil (7–10%) as on the better supplied Szentgyorgyvolgy soil (2–5%). The fact that positive P balances were found in the P treatments even in the 5th year suggests that the fertilizer P remaining in the soil would be further utilized in these treatments if P fertilization was discontinued. The application of Algerian rock phosphate did not result in an increase in the readily available (LE, Lakanen-Ervio) Cd or Cr contents of the soil. In response to the addition of superphosphate made from Kola phosphate, however, higher LE-Sr concentrations were detected. On moderately acidic Hungarian soils the excellent natural solubility of Algerian rock phosphate could make it an excellent substitute for the more expensive superphosphate, which further acidifies the environment, and for complex or mixed mineral fertilizers with a high phosphorus content. In keeping with the practice in other countries, the use of one and a half times or twice the rate normal for water-soluble P forms is justified when rock phosphate is applied on moderately or strongly acidic soils. Only the powder form of sedimentary, reactive rock phosphates containing less than 20 mg·kg-1 Cd can be considered environmentally safe for direct application.

Az AB 17 Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) 27. évében a 0– 50–100–150 kg P2O5·ha-1 szinteken vett talajmintákon környezetvédelmi célú talaj P-vizsgálatokat végeztünk. Vizsgálataink során a világon elterjedt környezetvédelmi célú talajvizsgálati módszereket alkalmaztuk: vas-oxi-hidroxiddal impregnált szűrőpapír (Fe-oxidos papír, vagy Pi-papír), valamint anioncserélő gyantával impregnált membrán (AERM). P-trágyázás hatására a Pi-P mintegy 3,5-szörös, az AERM-P mintegy 4-szeres növekedést mutatott. Kísérleti eredményeink alapján úgy tűnik, hogy az ún. Pelnyelő közeget (P „sink”) használó P-vizsgálati módszerek (AERM-, Pi-) mind az agronómiai, mind a környezetvédelmi szempontú P-vizsgálatokban jól használhatóak. Előnyük, hogy a talaj kémhatás- és mészállapotától kevésbé függenek. Ugyanakkor az AERM-P és a Pi-P értékeket a diagnosztikai célú P növényvizsgálati eredményekkel is szükséges összehasonlítani agronómiai célokra való felhasználható volta tesztelése céljából. A P-tartamtrágyázás hatására a kísérleti helyek átlagában mintegy 20%-kal csökkent a P-szorpciós index (PSI), jelezve a P-szorpciós helyek növekvő Ptelítettségét. A savanyú talajokon beállított OMTK kísérletek növekvő P-szintjein az oxalátos módszerrel meghatározott P-elítettségi index (PSD%) a kísérleti helyek átlagában mintegy 50%-os növekedést mutatott. Bicsérden a P1-, P2- és P3-szinten, Karcagon a P2- és P3-szinten kaptunk 25% feletti PSD értékeket. A kritikus értéket (a 25%-os P-telítettséget) ugyanakkor erősen megközelítette a P3-szinten Hajdúböszörmény, Kompolt és Putnok PSD%-a. A Mehlich-3 kivonószerrel meghatározott PSD% értékek a kísérleti helyek átlagában több mint 3,5-szörös növekedést mutattak a legnagyobb P-szinten. Ezzel a módszerrel ugyanakkor átlagosan kevesebb, mint fele akkora volt az PSD%, mint az oxalátos kivonószer használata mellett. Mindenképpen további vizsgálatok szükségesek a környezetvédelmi P-vizsgálati módszerek hazai adaptációjára. Vizsgálataink megerősítették az AL-módszer mésztartalom-függőségét: a Mehlich3-, ill. az anioncserélő gyantás (AERM) módszerrel való összefüggésben a savanyú és a karbonátos talajok csoportja erőteljesen elkülönült egymástól. Az ALP korrekció elvégzése, azaz az AL-P értékeknek egy standard talajtulajdonság-sorra való konvertálása (KA: 36; pHKCl: 6.8; CaCO3: 0,1%) látványosan megszüntette az AL-módszernek a talaj CaCO3-tartalmától való függőségét: a korábban erősen elkülönülő savanyú és karbonátos talajok csoportja az AL-P korrekció elvégzése után egy közös csoportban volt megtalálható. A környezetvédelmi célú P-vizsgálatok hasznos információval szolgálhatnak talajaink P-állapota környezeti kockázatának mértékéről.

A szabadföldi trágyázási (tartam)kísérletek eredményeit talaj-, illetve diagnosztikai célú növényvizsgálatok segítségével tudjuk kiterjeszteni, általánosítani – figyelembe véve természetesen a kiterjesztés korlátait is. Célszerűnek láttuk ezen túl a talaj könnyen oldható tápelem-, közöttük P-tartalmát is meghatározni a hazánkban hivatalosan elfogadott AL- (ammónium-laktátos) módszer mellett az Európai Unióban és Észak-Amerikában alkalmazott P-tesztekkel is (CaCl2-, H2O-, Olsen-, Bray1-, LE-, Mehlich3- stb.) a hazai OMTK kísérletek talajmintáiban. A kísérleti helyek talajtulajdonságaiban megnyilvánuló jelentős különbségek lehetőséget adnak rá, hogy a talaj P-teszteket – és a növényi P-felvételt – jellegzetes hazai talajokon, sokszor szélsőséges talajparaméterek mellett vizsgáljuk. Az egyes P-szintek között a 28 év átlagában mintegy évi 50 kg P2O5·ha-1volt a különbség. A P0-szinten mért P-tartalmak jól jelezték az egyes kísérleti helyek talajának eltérő P-ellátottságát, illetve, közvetve, fizikai féleségében, pH és mészállapotában meglévő különbségeket. A P2-szinten – a hazai talajokra, P-igényes növényekre a hazai szabadföldi P-trágyázási tartamkísérleti adatbázisban talált összefüggésekre alapozott – új AL-P határértékek szerint csupán a bicsérdi csernozjom barna erdőtalajon nem javult a P-ellátottság legalább a „jó” szintig. Vizsgálataink megerősítették az AL-módszer függőségét a CaCO3-tartalomtól: a Mehlich3 módszerrel való összefüggésben a karbonátmentes és a karbonátos talajok csoportja erőteljesen elkülönült egymástól. Az AL-P korrekció elvégzése, azaz az AL-P értékeknek egy standard talajtulajdonság-sorra való konvertálása (KA: 36; pH(KCl): 6,8; CaCO3: 0,1%) látványosan csökkentette az AL-módszernek a talaj CaCO3-tartalmától való függőségét. Az AL-P és Olsen-P, valamint a korrigált AL-P és Olsen-P tartalmak összehasonlításában ugynakkor ugyanez az összefüggés nem volt állapítható, ami arra utal, hogy az Olsen módszer bizonyos fokig szintén pH- és mészállapot függő. Kísérleti eredményeink megerősítették a Sarkadi-féle AL-P korrekciós modell helytálló voltát. Fenti megállapításunkat ugyanakkor a növényi P-tartalmakkal való összefüggéseknek is igazolniuk kell. Szükséges tehát a talajvizsgálati eredményeknek a diagnosztikai célú növényvizsgálatokkal, valamint a terméseredményekkel való összevetése. A tartamkísérletek talajai lehetőséget nyújtanak a környezetvédelmi célú P-vizsgálatok értékelésére, a talaj P-feltöltöttsége környezeti kockázatának becslésére. Ezekkel a kérdésekkel a cikksorozat további részeiben kívánunk foglalkozni.

The effect of five rock phosphates (from Algeria, Florida, North Carolina, Senegal, and Morocco) and hyperphosphate on the shoot yield, phosphorus (P) concentration, and P uptake of spring barley was studied in a pot experiment on acidic sandy soil (Nyirlugos) and acidic clay loam soil (Ragaly), with superphosphate as the standard P source. The effect of adding calcium carbonate (CaCO3) in combination with superphosphate (SSP) was also investigated. Averaged over the whole experiment, the shoot yield of barley was almost twice as high (3.69 g pot−1) on the clay loam soil from Ragaly, which was rich in colloids, than on the colloid‐poor sandy soil from Nyirlugos (1.90 g pot−1). The P uptake, however, was only 25% higher (13.0 mg P pot−1) on the clay loam soil, averaged over the whole experiment, than on the sandy soil (10.4 mg P pot−1). This could be attributed to the fact that the P concentration of barley at tillering was almost 0.1% higher on average in the rock phosphate treatments and 0.2–0.3% higher ...

Savanyú homoktalajon (Nyírlugos) és savanyú agyagos vályogtalajon (Ragály) hat, lassan feltáródó nyersfoszfáttal (algériai, floridai, é-karolinai, szenegáli, marokkói nyersfoszfát és hyperfoszfát) beállított tenyészedény-kísérletben teszteltük a vízoldható P-trágyák alkalmazására kidolgozott konvencionális talaj P-vizsgálati módszereket, valamint egy hazánkban kevéssé elterjedt módszert, a FeO (Fe-oxidos papírcsík) eljárást a talajok P-szolgáltatásának becslésére. A módszereket szuperfoszfát-, valamint szuperfoszfát+kalcium-karbonát kezelésekben is értékeltük. Vizsgáltuk a talajok könnyen oldható P-tartalma, a nyersfoszfátok P-tartalmának oldhatósága és a vörös here termése, ill. P-felvétele közötti összefüggéseket.Eredményeink azt mutatták, hogy a csupán nyersfoszfátokkal kezelt talajokon a FeO módszerrel mért P-tartalom a savanyú homoktalajon az AL-, LE- és H2O-P tartalommal közel azonos, szoros korrelációt mutatott, és legkevésbé az Olsen-P tartalommal korrelált. Az agyagos vályogtalajon viszont a FeO-P tartalom az Olsen-P tartalommal adta a legszorosabb, a H2O-P-vel a leglazább összefüggést.A nyírlugosi homoktalajon a talaj FeO-P tartalma és a nyersfoszfátok P-tartalmának 2%-os citromsav, 2%-os hangyasav és semleges NH4+-citrát oldhatósága alapján kiadott P mennyiségei közötti összefüggések szorossága azonos volt. A ragályi talajon a FeO-P tartalom a nyersfoszfátok 2%-os hangyasav és semleges NH4+-citrát oldható P-mennyiségeivel közel azonos, a vizsgálatok közötti legszorosabb összefüggéseket adta.A nyersfoszfátkezelésekben a nyírlugosi savanyú homoktalajon a vörös here összes termése, P-felvétele, valamint a talajminták Olsen-, vizes- és FeO-P tartalma között az összefüggések szorossága hasonló volt, de a legszorosabb korrelációt a termésnél az Olsen módszer, a P-felvételnél a FeO módszer adta. A ragályi savanyú agyagos vályogtalajon a vörös here termése és P-felvétele is a FeO-P tartalommal mutatta a legszorosabb összefüggést, de hasonlóan szoros korrelációt kaptunk még az Olsen és a vízoldható P-tartalommal is. A termés és a P-felvétel a nyírlugosi talajon a Bray1-P, a ragályi talajon az AL-P értékekkel adta a leggyengébb összefüggést.Az összes P-forrás (hat nyersfoszfát, szuperfoszfát, valamint szuperfoszfát+kalcium-karbonát) kezeléseit együttesen figyelembe véve, a vörös here Pfelvétele, valamint a talaj Olsen, vizes és FeO módszerrel mért P-tartalma közötti összefüggések szorossága között nem volt nagy eltérés a nyírlugosi savanyú homoktalajon, de közülük a legszorosabb a FeO módszernél volt. A ragályi savanyú agyagos vályogtalajon mind a termés, mind a P-felvétel tekintetében mindhárom módszerrel közel azonos determinációs koefficienst (r2) kaptunk.A különböző tulajdonságú ragályi és nyírlugosi talaj együttes értékelése során, az összes P-forrást figyelembe véve, a talaj könnyen oldható P-tartalmak és a vörös here P-felvétele közötti korreláció sorrendje FeO > LE = vizes > AL > Olsen > Bray1 volt. Vizsgálataink megerősítették a FeO módszernek a hagyományos talaj P kivonási módszereknél kevésbé talajtulajdonság-függő voltát: a legjobb összefüggéseket a talajok FeO-P tartalmával kaptuk.In a pot experiment set up using acidic sandy soil from Nyírlugos and acidic clay loam soil from Ragály, conventional methods of soil P analysis, elaborated for use with water-soluble P fertilizers, were compared with the FeO technique (using paper strips impregnated with iron oxide), which is rarely used in Hungary, for their ability to estimate the P-supplying capacity of soils treated with five types of slowly released rock phosphates (from Algeria, Florida, N. Carolina, Senegal and Morocco) or with hyper-phosphate. The methods were also evaluated for pots treated with superphosphate or superphosphate + calcium carbonate. Correlations were investigated between the readily available P content of the soil, the solubility of the P content of the rock phosphates, and the yield and P uptake of red clover.The results indicated that on soils treated only with rock phosphates the P content measured using the FeO method exhibited a close correlation with that recorded using the AL, LE and H2O-P methods on acidic sandy soil, while there was little correlation with the Olsen-P content. On the clay loam soil, however, the FeO-P content was most closely correlated with the Olsen-P content, and exhibited the loosest correlation with the H2O-P content.On the sandy soil from Nyírlugos the soil FeO-P content exhibited an equally close correlation with the P contents of the rock phosphates determined using 2% citric acid, 2% formic acid and neutral NH4-citrate as solvents. On the clay loam soil from Ragály the closest correlations were observed between the FeO-P content and the rock phosphate P contents soluble in 2% formic acid and neutral NH4-citrate.In the rock phosphate treatments on acidic sandy soil the closeness of the correlations between the total yield and P uptake of red clover and the Olsen-, H2O- and FeO-P contents were all similar, though the closest correlation with the yield was found for the Olsen method and with the P uptake for the FeO method. On the clay loam soil both the yield and P uptake of red clover exhibited the closest correlation with the FeO-P content, but similarly close correlations were also recorded for the Olsen and water-soluble P contents. The weakest correlation with the yield and P uptake was found for the Bray1-P content on the Nyírlugos soil and for the AL-P content on the Ragály soil.When all the P sources were taken into consideration (six rock phosphates, super-phosphate and superphosphate+CaCO3) the closeness of the correlations between the P uptake of red clover and the soil P content determined using the Olsen, H2O and FeO methods did not differ substantially on the acidic sandy soil, though the closest correlation was recorded for the FeO method. On the acidic clay loam soil very similar coefficients of determination (r2) were obtained with all three methods for both the yield and the P uptake.A joint evaluation of the soils from Ragály and Nyírlugos for all the sources of P gave the following order for the closeness of the correlation between the readily available P content of the soil and the P uptake of red clover: FeO > LE = H2O > AL > Olsen > Bray1. The experiments confirmed that the FeO method was less dependent on soil properties than conventional P extraction methods, as the best correlations were obtained for the FeO-P content of the soils.

The farm gate nutrient balance approach has improved nutrient management in Western-European countries by re-examining the routine agricultural practices. This paper reports on the farm gate nitrogen (N) and phosphorus (P) balances of typical Hungarian arable and mixed farms calculated for 2002–2004. The farm gate nutrient surpluses/deficits varied a great deal between the farms within 1 year and between the different years for one farm. This could partly be explained by the stock changes. The N and P balances calculated hypothetically (assuming increased or decreased purchase instead of an increase or decrease of stock of roughage, concentrates, manure, mineral fertilizers and seeds and presuming increased or decreased sales instead of an increase or decrease of stock of animals, animal products and plant products) clearly reflected the lower grain crop yields in 2003 due to the dry weather circumstances, especially for the arable farms. The east–west divide in Hungarian agriculture was shown in the total inputs and surpluses of N. The low farm gate P surpluses or even deficits of most selected farms indicate soil mining and are a warning for possible future crop deficiencies and yield reduction.

Tenyészedény-kísérletben savanyú homoktalajon (Nyírlugos) és savanyú agyagos vályogtalajon (Ragály) hat nyersfoszfát (algériai, floridai, é-karolinai, szenegáli, marokkói nyersfoszfát és hyperfoszfát) hatását vizsgáltuk a vörös here termésére, P-tartalmára és P-felvételére. Standard P-forrásként szuperfoszfátot (SSP) alkal-maztunk. Külön kezelésben a szuperfoszfát mellett adagolt kalcium-karbonát hatását is tanulmányoztuk. A nyersfoszfát-féleségekés a P-adagok átlagában a kolloidszegény savanyú homoktalaj vörös here termésének (7,04 g·edény-1) kétszeresét takarítottuk be a nagyobb kolloidtartalmú savanyú agyagos vályog talajon (14,26 g·edény-1).A P-felvétel viszont az agyagos vályogtalajon a kísérlet átlagában csak 20%-kal volt nagyobb (36,0 mg P·edény-1), mint a homoktalajon (28,8 mg P·edény-1). A nyersfoszfát-féleségek függvényében, mindkét talajon, a hatóanyag-azonosság elvén beállított 0-100-400-1600 mg (összes) P 2 O 5 ·kg -1 adagok eltérő P-hatásokat eredményeztek. A hozamtöbbletekben és P-felvételben megnyilvánuló P-hatás különbségek szoros összefüggést mutattak az egyes nyersfoszfátok P-oldékonyságában megnyilvánuló különbségekkel. Így mindkét talajon a kiváló természetes oldékonyságú algériai és é-karolinai nyersfoszfáttal történő kezelés eredményezte a legnagyobb terméstöbbleteket és P-felvételt. A másik végletet a kis fajlagos felülettel, alacsony P-oldhatósággal, kis CaCO 3 -tartalommal rendelkező szenegáli nyersfoszfáttal való kezelés jelentette. A nyersfoszfátok P-oldhatóságában meglévő különbségeket számszerűen a relatív agronómiai hatékonysággal (RAE) is kifejezhetjük, amikor a nyersfoszfát hatását a termésre, ill. a P-felvételre egy vízoldható P-műtrágya - kísérletünkben szuperfoszfát - hatásához víszonyítjuk. Mindkét talajon mindkét paraméter alapján a legnagyobb relatív agromómiai hatékonyságú az algériai és az é-karolinai nyersfoszfát, a legkisebb a szenegáli nyersfoszfát volt. A ragályi talajon a nyersfoszfátok relatív agronómiai hatékonyságának sorrendje (akár a vörös here tömege, akár P-felvétele alapján számítva) megegyezik a nyersfoszfátok semleges ammónium-citrátban mért oldhatósági sorrendjével. A nyersfoszfát oldhatósága és a vörös here termése, valamint P-felvétele közötti összefüggést vizsgálva mindkét talajon a leglazább összefüggést akkor kaptuk, ha az adott P-adagokat az összes-P-tartalom alapján adtuk meg, a legszorosabbat pedig a nyersfoszfátok P-tartalmának semleges ammónium-citrátban történő oldhatóságának figyelembe vételekor. Ez, valamint a nyersfoszfátok relatív agronómiai hatékonysági sorrendje azt jelenti, hogy a semleges ammónium-citrát volt a legjobb kivonószer a vizsgált nyersfoszfátok közötti P-oldhatósági sorrend megállapítására. Az egyes nyersfoszfátok hatását külön-külön vizsgálva a vörös here P-felvételére megá_l

Winter wheat shoot weight and phosphorus (P) concentrations, corn leaf weight and P concentrations, and soil AL, Olsen, H2O, Bray 1, Pi (Fe-oxide impregnated paper strip) and AERM (anion exchange resin membrane) contents were determined in a network of uniform Hungarian national long‐term field trials. P application had a significant effect on soil P test values at different P levels and sites. The relationship between the different soil P test methods was studied separately for different soil groups (all, acid, and calcareous soils). Corn leaf weight was influenced by the sites much more than by soil P supply level, whereas corn leaf P percentage was influenced by both sites and P levels. For winter wheat, both sites and soil P levels had a positive effect on wheat shoot weight. Wheat shoot P percentage was influenced by the soil P supply much more than by the sites. Correlation between corn leaf P percentage and the Pi or AERM extractable P and between wheat shoot P percentage and the Pi and AE...

The effect of five rock phosphates with different solubility (from Algeria, North Florida, North Carolina, Senegal, and Morocco) and that of single superphosphate (SSP) alone or with lime was investigated on the root colonization of red clover with indigenous arbuscular mycorrhizal fungi (AMF). In a pot experiment, the phosphorus (P) sources were applied at four rates (0, 100, 400, and 1600 mg total P2O5 kg−1 dry soil) to an acidic sandy soil (Nyirlugos) and to an acidic clay loam soil (Ragaly). The arbuscule content of the roots was more sensitive to various rock phosphates than the infection frequency. No mycorrhizal colonization of roots was observed in the Nyirlugos soil at the 1600 mg P2O5 kg−1 level of SSP or in either soil at the 1600 mg P2O5 kg−1 level of SSP+lime, indicating that the mycorrhizal dependency of the host was eliminated by the highest soluble P concentrations in the soil.

At the moment, Hungarian agriculture is confronted with a certain duality as far as nutrients are concerned. On the one hand, national soil nutrient balances show substantial deficits, and on the other hand, agricultural nutrient use is responsible for a part of the nitrogen (N) and phosphorus (P) losses to the environment. To understand this duality and help optimize farm nutrient management, the farm gate N and P balances of 12 farms, representing a variety of Hungarian agriculture, were calculated for the year 2002. The farm gate N and P surpluses/deficits in the east of the country were lower than in the west. This was correlated with a lower fertilization rate. The low soil fertility level due to a prolonged period of low fertilization in combination with continuing nutrient deficits can lead to possible future reduction in crop yields.

Phosphorus (P) availability in five phosphate rocks with different P solubility was compared with that in single superphosphate and superphosphate+lime in a pot experiment with red clover as test plant on a Lamellic Arenosol with sand soil texture and on a Haplic Luvisol with clay loam soil texture, both strongly acid with low P supply. Phosphorus rates in the pot experiment were 0, 100, 400, and 1600 mg total P2O5 kg−1. On both soils, there was a weak correlation between total added P and red clover P responses. If P solubility of the PRs was also taken into account, the correlation between formic acid–, citric acid–, or neutral ammonium citrate–soluble P amounts added and red clover responses became much stronger. Soil P availability was estimated by water, Olsen, Lakanen‐Ervio, and ammonium lactate tests. Among the P extractants studied, Olsen soil P test gave the best correlation with red clover yields.

Depending on their origin, sedimentary phosphate rocks (PRs) may differ in their P solubility, and, as a consequence, in their agronomic effectiveness. The effect of six phosphate rocks (PR) - originating from Algeria (ALG), North Florida (FLO), North Carolina (NCA), Senegal (SEN) Morocco (MOR) and Hyperphosphate (HYP) with various P solubility (evaluated by 2% formic acid, 2% citric acid, and neutral ammonium citrate) - as well as single superphosphate (SSP) and superphosphate + lime (SSP + Ca) (each P source on 4 P levels, with doses of 0, 100, 400 and 1600 mg P 2 O 5 ·kg -1 soil) on the shoot yield of tillering stage spring barley, soil available P (i.e. H 2 O, Olsen, Bray1, Lakanen-Erviö (LE) and ammonium lactate (AL) extractable P contents) were studied in pot experiments set up with acidic sandy soil (Nyírlugos, Hungary) and acidic clay loam soil (Ragály, Hungary), both with low P supplies. The average spring barley shoot yield at the beginning of shooting was 95% higher on the colloid-rich acidic (pH KCl : 4.5) clay loam soil than on the colloid-poor acidic (pH KCl : 3.8) sandy soil. The differences in the solubility of phosphate rocks showed close correlation to the differences in P responses. On both soils, the correlation between total PR-P added and P responses in spring barley shoot yield was much weaker than that between neutral ammonium citrate soluble PR-P added and P responses in spring barley shoot yield. When phosphate rocks were applied as P sources, the comparison of soil test P methods showed a different picture on the two soils. In the case of the acidic sandy soil (Nyírlugos), the strongly acid LE-P (r² = 0.83) and AL-P (r² =0.74) tests gave the highest correlation coefficients with spring barley responses to P, while on the acidic clay loam soil (Ragály) these were achieved by the Olsen-P (r² = 0.88) and Bray1-P (r² =0.88) methods.

Depending on their origin, superphosphates and rock phosphates may contain different quantities of heavy metals and other potentially toxic elements or compounds. The effects of various rates of single superphosphate (produced from Russian magmatic Kola rock phosphate) and ground, reactive, sedimentary Algerian rock phosphate on soil pH, the “available” (AAAc‐EDTA‐soluble) trace element concentrations in the soil and in red clover (Trifolium pratense L.) were studied in a pot experiment on several acidic soils originating from the Carpathian Basin. The experiment included similar rates (50, 100, and 400 mg P2O5 kg−1) of each P form. In addition, extra high rock phosphate rates were also applied. At increasing P application rates, the soil pH decreased when superphosphate was added but increased when the P was applied in the form of rock phosphate. Differences in soil properties (original pH, soil texture, trace element content, etc.) were reflected in the Cd, Cr, Sr, and Mn concentrations of red ...

Amennyiben a talajok P-tartalma az agronomiailag indokolt szint fole emelkedik, ugrasszeruen megnohet a talajbol a felszini vizekbe, ill. bizonyos korulmenyek kozott a felszin alatti vizekbe juto foszfor mennyisege. A csatornak, patakok, folyok es tavak stb. vizenek kritikus szint feletti P-koncentracioja az eutrofizacio felgyorsulasahoz vezethet. Az 1960-as evek kozepetol a tobb mint ket evtizedes talajgazdagito P-tragyazas (+20 es +40 kg/ha P2O5 tobbletek) kovetkezteben rohamosan javulni kezdett talajaink P-ellatottsaga es az 1990-es evek elejere a szantoterulet mintegy 2/3-a foszforral jol, vagy igen jol (tulzottan) ellatotta valt. 1990-tol kezdodoen a hazai P-merlegek erosen negativak, evi -10 es -20 kg/ha P2O5-hianyt mutatnak. A fejlett nyugat-europai orszagokban ma is erosen pozitivak a P-merlegek. Annak ellenere, hogy a megnovekedett P-tartalmu talajok fokozott kornyezeti kockazatot jelentenek, hazankban mind a mai napig az indokoltnal joval kevesebb kutatas iranyult a kornyezetvedelmi celu P-tala...

Három magyar, egy szlovákiai, egy romániai és egy algériai savanyú talajon vizsgáltuk az 1990-es évek elején hazánkban forgalomban lévo, Kola-apatitból készült szuperfoszfát és az Algériából származó bázikus, reaktív nyersfoszfát hatását a talajok pH-jára, könnyen oldható (AAAc-EDTA-oldható) Cd-, Cr- és Sr-tartalmára, valamint ezen elemek növényi koncentrációjára tenyészedény-kísérletben vörös here jelzonövénnyel. A kiindulási talajok vizes pH-ja az NK- és a szuperfoszfát-kezelés hatására a talajok pufferkapacitásától függoen csökkent. A bázikus nyersfoszfát viszont (ugyanolyan adagú NK-kezelés mellett) növelte a talajok vizes pH-ját. A változás mértéke a kiindulási talajok tulajdonságainak és az alkalmazott nyersfosz-fátadag függvénye volt. A pH-növekedés mértéke és a kiindulási talajok pH-ja között negatív összefüggés volt megfigyelheto. A tenyészedény-kísérletben az algériai nyersfoszfát és szuperfoszfát növekvo adagjai növelték a talajminták könnyen (AAAc-EDTA-) oldható Cd- Cr- és Sr-mennyiségét, azonban koncentrációjuk a megengedett határértékek alatt maradt. A vörös herét öt alkalommal vágtuk, analízisük vágásonként történt. A talajok többségénél a talajtulajdonságok, a P-forma és P-adag hatása az egyes vágásokban hasonló tendenciájú volt egy-egy elem esetén, ezért eredményeinket a vörös here 1. vágásának adatai alapján mutattuk be. A vizsgált elemek növényben mért koncentrációjában viszont eltéro szerepet játszott a kiindulási talaj tulajdonsága, a P-trágya formája, a P-adag nagysága, a növények kora és a vágások száma. A vörös here elso vágásában a Cd-, Cr- és a Sr-koncentráció elemenként is különbözo volt. A vizsgált elemek koncentrációja a vörös herében a talaj pH-jával negatív korrelációt mutatott, így ezeknek az elemeknek a koncentrációja a növényekben a gyengén savanyú talajokon alacsonyabb volt, mint az erosen vagy a szélsoségesen savanyú talajokon. Az 1. vágás növényeiben a kadmium a gyengén és közepesen savanyú talajokon nem volt kimutatható mennyiségben (az algériai nyersfoszfát extrém adagjai kivételével), az erosen és a szélsoségesen savanyú talajok növényeiben viszont mérheto Cd-koncentrációkat találtunk. A növények Cd-koncentrációját csak a szélsoségesen savanyú romániai talajon növelte a nyersfoszfát, az erosen savanyú szlovák talajon az extra nyersfoszfátadagok viszont csökkentették azt. A króm a kompolti és a szentgyörgyvölgyi gyengén savanyú talajok növényeiben az 1. vágásban nem, vagy csak a kimutathatósági határnál alig nagyobb mennyiségben volt mérheto. A gyengén savanyú, kis pufferkapacitású, alacsony szervesanyag-tartalmú algériai homoktalajon a növények Cr-koncentrációja a kontrollmintán és a szuperfoszfát-kezelésekben a kimutathatósági határ alatt volt, a nyersfoszfátkezelésekben viszont mérheto volt, és a dózis emelésével a növények Cr-koncentrációja is nott. (A további vágásokban ezt a hatást nem tapasztaltuk.) Ezzel ellentétes hatás volt megfigyelheto az erosen savanyú szlovákiai podzol talajon, ahol minden alkalmazott nyersfoszfátadag esetén a kimutathatósági határ alá csökkent a vörös here Cr-koncentrációja, feltehetoen a kation formájú Cr-vegyületek oldékonyságának csökkenése következtében. A vörös herében a Sr-koncentrációt is alapvetoen a kiindulási talajok tulajdonságai határozták meg, de a talajok savanyúsága nem játszott olyan domináns szerepet, mint az elozo elemeknél. A vörös here Sr-koncentrációját minden vizsgált talajon befolyásolta a P-trágya formája és adagja. A növények Sr-tartalma a szuperfoszfátadagokkal - ezen P-forma magas Sr tartalma miatt -növekedett. A kontrollnövények Sr-tartalmához képest a nyersfoszfát is emelte a növények Sr-tartalmát, de a nyersfoszfátadag emelésének hatása kisebb mértéku volt a szuperfoszfáténál. A vizsgált elemek koncentrációja és a vágások között eltelt ido közötti kapcsolatról elmondhatjuk, hogy a vörös here Cd- és Sr-koncentrációját a növények kora nem befolyásolta.A növények Cr-koncentrációja viszont a talaj tulajdonságaitól függetlenül mindig a fiatalabb növényben volt a nagyobb. A vágások számának növekedésével minden talajon kimutatható volt a növényekben a Cd- és a Sr-koncentráció csökkenése. A Cr-koncentráció viszont emelkedett, de erosen savanyú és a szélsoségesen savanyú talajokon az 1. vágás után a további vágásokban is megmaradt az extra nyersfoszfátadagok Cr-koncentrációt csökkento hatása a növényekben. A legutolsó vágás növényeiben, ahol a növények már szélsoséges feltételek mellett nottek (10 °C alatti átlaghomérséklet, kevés fény) a Cr-koncentráció megnott. Ez a növekedés (stresszérzékenység) nagyobb volt az erosen, a szélsoségesen savanyú talajokon és az algériai homoktalajon. A vörös here jelzonövénnyel végzett tenyészedény-kísérlet adataiból látható, hogy a 18 mg kg-1 Cd- és 191 mg kg-1 Cr-tartalmú, extrém adagú nyersfoszfát talajba juttatása - a tenyészedény-kísérlet korábban említett intenzív elemforgalma ellenére - nem növelte a talajba került elemek mennyiségének arányában a növények elemtartalmát. Ez valószínuleg elsosorban a bázikus nyersfoszfát pH-növelo hatásának, a potenciálisan toxikus kationok kisebb mobilitásának, csökkent növényi felvehetoségének tulajdonítható.

Five soil P-test methods were compared on the soils of the network of unified Hungarian P fertilization long-term field trials. The effect of P application on the soil P-test values was significant on the different P levels and sites. The average effect of the sites varied between 1.5-fold (H 2 O method) and 3.7- fold (AL-method). The amounts of extracted P increased in the order of H 2 O-P < Olsen-P < Pi-P < AERM-P < AL-P < Corrected AL-P. For studying the relationships between the P values extracted by the different methods, acidic, calcareous and all soils groups were taken into account as a basis. A good correlation was found between the Pi- and AERM-methods in each soil group. Within the acidic soil group, pH has a much less expressed effect on AL-P values, presumably this was the reason why the strongest correlation in this soil group was found between the AL- and the Corr. AL-P methods The next step in our research will be to calibrate these soil-P tests with plant P uptake and yield responses.

The effect of two P-forms and the P fertilization system were studied in field trials set up on two moderately acidic Hungarian soils. Reactive Algerian rock phosphate and Kola superphosphate doses were based on the phosphorus equivalence. The experimental design makes it possible to compare the effect of annual 35 kg/ha P doses with initial one-time application of the 175 kg/ha P level in a five-year interval. Ammonium-lactate (AL)-, NaHCO3 (Olsen)- and DW-P contents as well as Lakanen- Ervio (LE)- soluble Cd, Cr and Sr contents were also determined. The results of the first five-year period are reported in the paper. Responses to P fertilization were related to the original P supply of the soils. There was no significant difference between the two P forms and between the P fertilization systems on both grain yield and P-uptake. While AL- method overestimated, and Olsen-method – on the other hand – underestimated the P supply of reactive Algerian rock phosphate, distilled water (DW)-soluble P contents indicated the soil P status more accurately. Phosphorus balances were positive after the fifth year of the trials in the P treated plots. The soluble Cd and Cr contents did not increase in the Algerian rock phosphate treated plots. On the other hand, Kola superphosphate application at 175 kg/ha P level resulted in higher LE-Sr contents in soils. The Algerian rock phosphate is an economic alternative P source on the moderately or strongly acidic Hungarian soils.

Corn (Zea mays L.) leaf weight, leaf P concentrations at flowering stage, 0.01 M CaCl2-, Olsen-, LE-, and AL-soluble soil P contents were determined in a network of uniformed 27-year-old Hungarian long-term field trials (the so-called National Long-term Field Trials, NLFT) with four P fertilization rates on nine locations, representing various agro-ecological and soil conditions of the country. A 4–5 fold increase in soluble P contents was found in all soil P-tests, while the absolute values of dissolved P varied greatly (CaCl2-P: 0.1–3.7; Olsen-P: 3.7–47.7; and AL-P: 12.8–182.2 mg P kg−1). On the other hand, an average twofold difference occurred among the sites in case of soil P-test methods less dependent of soil properties (CaCl2, Olsen), and a fourfold difference in methods using acid solvents, more dependent of soil reaction status and CaCO3 content. On the average of all soils and all P levels, the amount of P dissolved by the different methods increased in the sequence of CaCl2