Search

A sugárkezelés indukálta heterotop szövetkalcifikáció az irradiáció rendkívül ritka szövődménye a fej-nyaki régióban. Esetismertetésünkben egy nagy kiterjedésű, kombinált – subcutan és intramuscularis elhelyezkedésű –, sugárkezelés indukálta heterotop kalcifikációt mutatunk be a nyaki régióban. A 80 éves férfi beteg 2 hónapja tartó nyelési nehezítettség és a nyakon kialakult fájdalmas, fekélyszerű elváltozás miatt jelentkezett klinikánkon. 42 évvel ezelőtt T3N0M0-stádiumú glotticus laphámcarcinoma miatt teljes gégeeltávolításban, valamint 80 Gy összdózisú radioterápiában részesült. A szövettani és a CT-vizsgálat kizárta a residualis vagy a másodlagos malignitás lehetőségét. A CT-angiográfia kiterjedt subcutan és intramuscularis kalcifikációt mutatott a nyaki bőrfekély, illetve a hypopharynx falának közvetlen közelében, valamint az arteria carotis communis és az arteria vertebralis kétoldali teljes elzáródását írta le. A sebészi kezelés során a meszesedett terület eltávolítását követően a defektust fasciocutan transzpozíciós lebennyel zártuk. A páciens az elmúlt 48 hónapban tünetmentesnek bizonyult. A sugárkezelés elengedhetetlen szerepet játszik a fej-nyaki régió laphámrákjainak kezelésében. A nagyban deformált posztoperatív anatómia, a kiterjedt hegképződés, a sugárkezelés okozta fibrosis, valamint a bőr és a bőr alatti szövetek kalcifikációja összességében szokatlan, atípusos elváltozások kialakulásához vezethet. Orv Hetil. 2023; 164(10): 383–387.

Bevezetés és célkitűzés Vizsgálatunkban a nyelőcső motilitási betegségeinek minimálisan invazív műtéti kezelésében szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be a pharingo-oesophagealis (Zenker-) diverticulum, az epiphrenalis nyelőcső diverticulum és az achalasia cardiae vonatkozásában, hangsúlyt fektetve a perioperatív eredményekre és az életminőségre. Anyag és módszerek 2003. január 1. és 2020. december 31. között Zenker, epiphrenalis diverticulum és achalasia miatt műtéttel kezelt és gondozott betegeket vontunk be a vizsgálatokba. Zenker-diverticulum miatt transoralis stapler diverticulostomiát 17, transcervicalis diverticulectomiat és cricomyotomiat 23 esetben, epiphrenalis diverticulum miatt 14 betegnél laparoscopos transhiatalis diverticulectomiát és Heller–Dor-műtétet, míg 63 esetben achalasia cardiae miatt Heller–Dor-műtétet végeztünk. Elemeztük a perioperatív eredményeket, valamint közép- és hosszú távon a műtétek életminőségre kifejtett hatásait. Eredmények/következtetések A műtétek minimális vérvesztéssel, alacsony morbiditással, mortalitás nélkül voltak kivitelezhetők. Vizsgálatunk szerint mind a Zenker-diverticulumok mindkét megközelítésből végzett műtéte, mind az achalasia cardiae és az epiphrenalis gurdély kezelésében alkalmazott laparoscopos Heller–Dor-eljárás biztonságos és hatékony sebészi módszerek. A minimálisan invazív technikával operált betegek tüneti kontrollja hosszú távon is megfelelő, és csak a betegek alacsony százalékánál jelentkeznek recidív panaszok, amelyek kiegészítő gyógyszeres és/vagy korrekciós műtétet is igényelhetnek.

Összefoglaló. Az algaratot és a gégét érintő, minimálisan invazív transoralis műtéti eljárások elvégzésekor elsődleges ezen relatíve szűk anatómiai régiók megfelelő feltárása. A hagyományos operációs endoszkópok lehetővé teszik ugyan a műtéti terület kellő vizualizációját, kialakításukból adódóan azonban nem optimálisak a különböző mikrosebészeti eszközök koordinációja és szimultán használata szempontjából. A mikroszkóp és a feltáró eszköz közötti relatíve nagy távolság pedig negatívan hat a célterület megvilágíthatóságára és a lézernyaláb fizikai tulajdonságaira is. A szerzők egy, az algaratot, valamint a gégét érintő elváltozások lézer-mikrosebészetében használt feltáróeszközt módosítottak: az endoszkóp oldalain kialakított nyílások lehetővé teszik a mikrosebészeti eszközök oldalsó bevezetését, emellett a mikroszkóp és a célterület közötti távolság jelentős csökkentését. A glotticus területet és a nyelvgyököt érintő műtét kapcsán bemutatott módosított operációs endoszkóp lehetővé teszi a műtéti terület megfelelő feltárását, a lézer optimális használatát és több mikrosebészeti eszköz egyidejű, szabad mozgatását. Orv Hetil. 2022; 163(17): 688–692. Summary. In cases of transoral laryngeal and hypopharyngeal surgeries, the exploration of these relatively narrow anatomical regions is paramount. The conventional operational endoscopes allow the visualization of the surgical field, but – due to their structure – are not optimal regarding the coordination and simultaneous moving of microsurgical instruments. Furthermore, the relatively great distance between the surgical microscope and the endoscope has a negative impact on the illumination of the surgical area and the physical characteristics of the laser beam. The authors introduce a modified laryngoscope used in the field of laryngeal and hypopharyngeal surgery. The openings in the sides of the endoscope allow the lateral insertion of microsurgical devices, while the distance between the microscope and the target area can be significantly reduced. The endoscope is presented in addition to a tongue base and a glottic surgery. The introduced operational endoscope allows optimal exploration of the area of interest, the free and simultaneous moving of the microsurgical instruments, and the optimal usage of the laser beam. Orv Hetil. 2022; 163(17): 688–692.

Purpose Endoscopic arytenoid abduction lateropexy (EAAL) is a reliable surgical solution for the minimally invasive treatment of bilateral vocal fold palsy (BVFP), providing a stable airway by the lateralization of the arytenoid cartilages with a simple suture. The nondestructive manner of the intervention theoretically leads to higher regeneration potential, thus better voice quality. The study aimed to investigate the respiratory and phonatory outcomes of this treatment concept. Methods 61 BVFP patients with significant dyspnea associated with thyroid/parathyroid surgery were treated by unilateral EAAL. Jitter, Shimmer, Harmonics to Noise Ratio, Maximum Phonation Time, Fundamental frequency, Voice Handicap Index, Dysphonia Severity Index, Friedrich’s Dysphonia Index, Global-Roughness-Breathiness scale, Quality of Life, and Peak Inspiratory Flow were evaluated 18 months after EAAL. Results All patients had a stable and adequate airway during the follow-up. Ten patients (16.4%) experienced complete bilateral motion recovery with objective acoustic parameters in the physiological ranges. Most functional results of the 13 patients (21.3%) with unilateral recovery also reached the normal values. Fifteen patients (24.6%) had unilateral adduction recovery only, with slightly impaired voice quality. Eleven patients (18.0%) had false vocal fold phonation with socially acceptable voice. In 12 patients (19.7%) no significant motion recovery was detected on the glottic level. Conclusion EAAL does not interfere with the potential regeneration process and meets the most important phoniatric requirements while guaranteeing the reversibility of the procedure—therefore serving patients with transient palsy. Further, a socially acceptable voice quality and an adequate airway are ensured even in cases of permanent bilateral vocal fold paralysis.

Introduction. Peritonsillar abscess (PTA) is a common infection which requires surgical intervention and suitable antibiotic therapy. Hypotheses/Gap Statement. Beside Streptococcus pyogenes and Fusobacterium necrophorum several other mostly anaerobic bacteria can be cultured from the properly taken pus samples of PTA, the clinical significance of which is still not fully understood. Aim. This study focused on the culture-based microbiological evaluation of PTA cases, compared to surgical intervention and empirical antibiotic management. Methodology. A retrospective analysis of PTA cases was performed between 2012 and 2019. Data about the aerobic and anaerobic culture results of the samples taken during different surgical interventions were summarized and the coverage of the empirically selected antibiotics was evaluated. The patient’s history, the development of complications and the recurrence rate were also evaluated. Results. The microbiological culture results were available for 208 of 320 patients with clinically diagnosed PTA. Incision and drainage (I and D) and immediate tonsillectomy were the leading surgical interventions. Ninety-five Fusobacterium species (including 44 Fusobacterium necrophorum ), 52 Actinomyces species and 47 Streptococcus pyogenes were obtained from PTA samples alone or together with polymicrobial flora. S. pyogenes (33.7 %, n=28) and F. necrophorum (22.9 %, n=19) were the dominating pathogens in the 83 monobacterial PTA samples. In >60 % of the patients polymicrobial infection was demonstrated, involving a great variety of anaerobic bacteria. In 22 out of 42 cases where intravenous cefuroxime was empirically started, the therapy should be changed to properly cover the culture-proven anaerobic flora. There were no serious complications, abscess recurrence was detected in two cases (0.96 %). Conclusion. PTAs are often polymicrobial infections including a great variety of anaerobes. Targeted antibiotic therapy, in conjunction with adequate surgical drainage eliminating the anaerobic milieu, can accelerate the healing process and radically reduce the complication and recurrence rate.

Összefoglaló. Bevezetés: Az elmúlt években a cochlearis implantátum a súlyos halláskárosodás vagy a teljes siketség rutinszerű és hatékony kezelési eszközévé vált. Korunk egyik leggyakrabban használt és leghatékonyabb újítása a cochlearis implantációban a perimodiolaris vékony elektródasorok alkalmazása. A cochlea középtengelyét, a modiolust szorosan ölelő atraumatikus elektródasor igen meggyőző eredménnyel bizonyítja népszerűségét, mind az elektrofiziológiai mérések során, mind az akusztikus hallás megőrzése terén nyújtott teljesítményével. Ugyanakkor igen kevés publikáció írja le az elektródasor nem megfelelő helyzetének előfordulási gyakoriságát, pontosabban a visszatekeredését a csúcsi szakaszon. Célkitűzés: Tanulmányunk célja olyan szoftveres technika, a transzimpedancia-mátrix (TIM) beillesztése a rutin intraoperatív elektrofiziológiai mérési metodikák közé, amely képes objektív diagnosztikai lehetőséget biztosítani ahhoz, hogy korán felismerhessük a cochlearis implantátum elektródasorán keletkezett hurkot. Módszer: Hároméves kisgyermek kétoldali cochlearis implantációját követően, posztoperatív röntgenfelvételen a bal oldalon az elektródasor megfelelő pozíciója figyelhető meg, míg a jobb oldalon az intracochlearis elektródasor végének visszatekeredése igazolódott. Képalkotó vizsgálatot követően elektrofiziológiai metódusként TIM-vizsgálatot végeztünk. Az eljárás során a mérőeszköz a kijelölt stimuláló elektródákon 1 V nagyságrendű feszültséget közöl állandó áramerősség mellett a cochlea közel eső struktúrái felé. Mérőelektródák segítségével regisztráljuk a szöveteken mérhető feszültséget, majd transzimpedancia-mátrixszá alakítjuk a mért értékeket. Eredmények: Az elektródasor visszatekeredése, amelyet korábban radiológiai vizsgálattal igazoltunk, az objektív elektrofiziológiai mérések segítségével is jól azonosítható, és a vizsgálatok szoros párhuzamot mutatnak. Következtetés: Az elektródák helyzetének megjelenítésére szolgáló standard radiológiai képalkotási technikák kiegészíthetők, illetve kiválthatók egyszerűen elvégezhető, hatékony, objektív elektrofiziológiai vizsgálatokkal. Intraoperatíven, még a sebzárás előtt kimutatható, ha az elektródasor nem megfelelő helyzetbe került, így csökkenthetjük a radiológiai vizsgálatokkal járó sugárterhelés és annak finanszírozási problémáját. Orv Hetil. 2021; 162(25): 988–996. Summary. Introduction: In recent years, the cochlear implant has become a routine and effective treatment tool for severe hearing loss and total deafness. One of the commonly used and effective innovations of our time in cochlear implantation is the perimodiolar thin electrode array. The atraumatic electrode array, which closely embraces the central axis of the cochlea (modiolus), has served its popularity with very convincing results, with its performance in both electrophysiological measurements and acoustic hearing preservation. However, very few publications describe the frequency of improper positioning of the electrode array, which is known as ‘tip fold-over’. Objective: The aim of our study is to incorporate a software technique, the transimpedance matrix (TIM), into routine intraoperative electrophysiological measurement methodologies to provide a potential objective diagnostic opportunity for early detection of tip fold-over of the electrode array. Method: Following bilateral cochlear implantation of a three-year-old child, postoperative radiography showed the correct position of the electrode array on the left side, while tip fold-over of the intracochlear electrode array was detected on the right side. Following imaging, a TIM study was performed as an electrophysiological method. During the procedure, the measuring device transmits a voltage of the order of 1 V to the nearby structures of the cochlea at a constant current at the designated stimulus electrodes. Measuring electrodes were used to register the voltage measured on the tissues, and then converted into a TIM. Results: Electrode tip fold-over was previously diagnosed by radiological examination, while it can also be diagnosed by objective electrophysiological measurements now, and these two tests correlate well. Conclusion: Standard radiological imaging techniques for electrode positioning can be supplemented or replaced by easy-to-perform, effective objective electrophysiological studies. Tip fold-over can be detected intraoperatively, even before wound closure, if the electrode array is in the wrong position, thus reducing the radiation exposure associated with radiological examinations as well as reducing relevant costs. Orv Hetil. 2021; 162(25): 988–996.

Összefoglaló. Bevezetés: A cochlearis implantátum egy műtétileg behelyezett elektromos eszköz, amely az akusztikus hanghullámokat elektromos jelekké alakítja, közvetlenül a hallóideget stimulálja, így segíti a súlyos fokú hallássérüléssel vagy teljes hallásvesztéssel élők életét. Cochlearis implantációt követően a legjobb rehabilitációs eredmény elérésének technikai feltétele többek között az esetre szabott elektródaválasztás és az elektródasor teljes, kontrollált, szövődménymentes bejuttatása a scala tympaniba, miközben a cochlea belső struktúrája a lehető legkisebb mértékben sérül. A rutin intraoperatív elektrofiziológiai tesztek fontos információt adnak a készülék működőképességéről és a hallóideg stimulációjáról, azonban nem hagyatkozhatunk rájuk az elektródasor cochleán belüli helyzetének igazolásában. Mivel előfordulhat, hogy a rendelkezésre álló elektrofiziológiai vizsgálatok eredménye megfelelő, és mégis rendellenes helyzetbe kerül az elektróda, az arany standardot a képalkotó vizsgálatok jelentik. Módszer: Közleményünkben egy modern, hibrid műtő által nyújtott technológiai háttér új alkalmazási területét mutatjuk be. Szimultán kétoldali cochlearis implantációt végeztünk Cochlear Nucleus Slim Modiolar típusú perimodiolaris elektródasorral, a belső fül fejlődési rendellenességével rendelkező betegen. Az intraoperatív képalkotást Siemens Artis pheno C-karos robot digitális szubtrakciós angiográfiás rendszer biztosította valós idejű átvilágító és volumentomográfiás funkcióval. Eredmények: Az intraoperatív képalkotás által dinamikusan követhető az elektródasor bevezetésének folyamata, ellenőrizhető az elektródasor statikus helyzete, így kiváltható a rutinnak számító posztoperatív képalkotó vizsgálat. A rendellenes helyzetbe kerülő elektródasor pozíciója egy ülésben korrigálható, az újból bevezethető, így elkerülhető az újabb altatással járó, bizonytalan kimenetelű revíziós műtét. Következtetés: A hibrid műtő jól kontrollált, minimálisan invazív eljárások elvégzését biztosítja. Különösen a hallószerv fejlődési rendellenessége vagy egyéb, az elektródának a cochleába vezetését nehezítő rendellenesség esetén javasolt a műtői képalkotó diagnosztika. Orv Hetil. 2021; 162(22): 878–883. Summary. Introduction: The cochlear implant is a surgically inserted electrical device that converts acoustic sound waves into electrical signals to stimulate the cochlear nerve, thus helps the rehabilitation of people with severe to total hearing loss. One of the most important technical conditions for achieving the best rehabilitation result after cochlear implantation is the personalized choice of electrodes. Additionally, it is vital that there is a complete, controlled, uncomplicated delivery of the electrode array to the scala tympani while minimizing damage to the inner structures of the cochlea. Routine electrophysiological tests provide important information about device functionality and auditory nerve stimulation. However, they probably do not show an abnormal position of the electrode array within the cochlea. Thus, imaging studies remain the gold standard. Method: In our paper, we present a novel application field of the modern technological background provided by a hybrid operating room. Simultaneous bilateral cochlear implantation was performed with cochlear implants with perimodiolar electrode array (Nucleus Slim Modiolar) in a patient with cochlear malformation. Intraoperative imaging was provided by a Siemens Artis pheno C-arm robot digital subtraction angiography system with real-time fluoroscopy and volume tomography function. Results: Intraoperative imaging ensures dynamic follow-up of the introduction and static determination of the position of the electrode array and replaces routine postoperative imaging. If the electrode array was inserted in an abnormal position, the revision can be performed in the same sitting. Also, the revision surgery with a potential risk of uncertain outcome, alongside additional anaesthesia, can be prevented. Conclusion: The hybrid operating room ensures that well-controlled, minimally invasive procedures are performed. Intraoperative imaging can be imperative in malformed cochleae and conditions that may complicate electrode insertion. Orv Hetil. 2021; 162(22): 878–883.

Összefoglaló. Bevezetés: Az emberi sziklacsont a halántékcsont része, egy bonyolult és változatos anatómiai felépítésű struktúra. A sziklacsonton végzett beavatkozások előtt, a műtéti szövődmények megelőzése érdekében, nélkülözhetetlen a biztos anatómiai tudás és kézügyesség megszerzése, valamint az egyes műtéti lépések és mozdulatok begyakorlása. A VOXEL-MAN Tempo 3D fül-orr-gégészeti szimulátor a virtuális valóság és a robotika alkalmazásával nyújt gyakorlási lehetőséget. Célkitűzés: A Szegedi Tudományegyetem 2019-ben VOXEL-MAN fül-orr-gégészeti szimulátort helyezett üzembe az Orvosi Készségfejlesztési Központban. A cikk fül-orr-gégész szakorvos szerzői a VOXEL-MAN Tempo szimulátor megismerését követően bemutatják a készüléket, és megfogalmazzák a szimulátorral végzett beavatkozásokkal szemben támasztott igényüket. Módszer: A szerzők a megfogalmazott szempontoknak megfelelően értékelik a VOXEL-MAN Tempo szimulátort, és meghatározzák, milyen szerepet szánnak neki a gyakorlati képzésben. Eredmények: A szimulátor virtuálisan, mégis valósághűen mutatja meg a sziklacsont anatómiai viszonyait, a fontos anatómiai struktúrák valós térbeli elhelyezkedését és egymástól, illetve a sebészi eszköztől mért távolságát. A rendszer lehetővé teszi a fülműtétek valósághű elvégzését (kétkezes csontmunka fúróval és szívóval, vérzés szimulálása) taktilis visszacsatolással. Az egy- vagy kétkezes feladatokkal fejleszthetjük a sebészi készségeket. A fülműtétek csontmunkája reprodukálható módon elvégezhető valódi beteg halántékcsontjáról készített rutin, nagy felbontású komputertomográfiás vizsgálat anyagából. Következtetés: Tapasztalataink alapján a szimulátor kiválóan alkalmas az egyes műtéti lépesek begyakorlására. A jövőben fontos szerepet szánunk a virtuális rendszernek a fül-orr-gégészeti graduális és a fülsebészeti posztgraduális képzésben. Orv Hetil. 2021; 162(16): 623–628. Summary. Introduction: The pars petrosa of the human temporal bone is a structure of complex and diverse anatomy. Prior to surgical interventions, in order to prevent surgical complications, it is essential to acquire sound anatomical knowledge and dexterity as well as to practice each surgical step and movement. The VOXEL-MAN Tempo 3D simulator uses virtual reality and robotics to provide an opportunity to practice. Objective: In 2019, the University of Szeged installed a VOXEL-MAN Virtual Reality simulator at the Medical Skills Development Center. After learning about the VOXEL-MAN Tempo simulator, the authors present the device and articulate their need for interventions with the simulator. Method: The VOXEL-MAN Tempo simulator is evaluated according to the formulated criteria and the role assigned to it in the practical training is determined. Results: The simulator shows the anatomical structure of the temporal bone virtually, yet realistically, the real spatial location of the important anatomical structures and their distance from each other and from the surgical instrument. The system allows ear surgery to be performed realistically (two-handed bone work with a drill and suction) with tactile (vibration) and visual (bleeding) feedback. One can improve surgical skills with one- or two-handed tasks. Bone work in ear surgeries can be performed in a reproducible manner from routine, high-resolution computer tomography of the temporal bone of a real patient. Conclusion: With reference to our experience, the simulator is excellent for practicing each surgical step. In the future, we intend to use this virtual system in undergraduate and postgraduate training in otolaryngology. Orv Hetil. 2021; 162(16): 623–628.

Összefoglaló. Bevezetés: Az orrmelléküreg-daganatok kezelésében a legfrissebb nemzetközi ajánlások alapján továbbra is a sebészi reszekció az elsődlegesen választandó módszer. Bár az endoszkópos technikák fejlődésével a külső feltárással járó műtétek bizonyos esetekben háttérbe szorultak, napjainkban még mindig a Weber–Fergusson-féle metszést tartják a legszélesebb feltárást biztosító technikának, annak ellenére is, hogy a módszer stigmatizáló hegeket és deformitásokat hagy a páciensek arcán. Módszer: A „facial degloving” eljárást mint alternatív, hegmentes technikát először az 1970-es években publikálták, azóta számos módosítását írták le. A szerzők az orrmelléküregi tumorok eltávolítására már 8 éve kizárólag az általuk módosított technikát alkalmazzák. 2012 és 2019 között Klinikánkon 34 beteg esett át a módosított „facial degloving” műtéten. A módszer alapja egy felső szájpitvari behatolásból a középarc területén kialakított oszteoplasztikus lebeny, melynek felemelésével széles rálátás nyílik az orrüregre és melléküregeire, valamint az elülső koponyaalapra is. A műtéti terület a daganat eltávolítását követően jó kozmetikai eredménnyel rekonstruálható. Eredmények: A szerzők akusztikus rinometriai vizsgálatokkal és az arckifejezéseket ábrázoló posztoperatív képi dokumentációval támasztották alá eredményeiket. Az operált oldalon sem az orrbemenet beszűkülését (orrlégzés gátoltsága), sem pedig az arcmozgás zavarait, az arc aszimmetriáját nem észlelték. Betegeik túlélését Kaplan–Meier-görbén ábrázolták. Megbeszélés, következtetés: Habár az eredeti „facial degloving” technikának számos módosítását publikálták, az itt bemutatott módszer (oszteoplasztikus lebeny, melyben a középarc lágy részeinek integritása megtartott) rövidebb hospitalizációs időt és kevesebb komplikációt eredményezett. A bemutatott módosított „facial degloving” technika véleményünk szerint megfelelő és biztonságos sebészi reszekciót biztosít orrmelléküregi rosszindulatú daganatok esetén, továbbá kombinálható endoszkópos technikákkal, és szükség esetén nyitott műtétté alakítható, akár orbitalis kiterjesztéssel. Orv Hetil. 2021; 162(10): 392–398. Summary. Introduction: The widely used external approach (Weber–Fergusson’s incision) for the removal of maxillo-ethmoidal tumors leaves stigmatizing scars and deformities on the patient’s face. As an alternative technique, the scarless facial degloving approach was first described in the 1970’s, and since then, several modifications have been developed. Method: We have been using our modified facial degloving technique for eight years now with maxillo-ethmoidal tumors. Between 2012 and 2019, 34 consecutive patients have been operated with our modified facial degloving approach at the Department of Oto-Rhino-Laryngology and Head-Neck Surgery, University of Szeged, Hungary. We describe our method which provides a wide surgical approach via an osteoplastic flap for the whole nasal and paranasal region, with good cosmetic results. Results and conclusion: We have evaluated our results with acoustic rhinometry and photo-documentation of the facial mimic postoperatively. Neither narrowing of the nasal cavity on the operated side (loss of nasal breathing function), nor facial movement dysfunction was visible in our patients. We represent our patients’ survival in Kaplan–Meier curve. Although several modifications of the original facial degloving approach have been published, in our technique, the novel osteoplastic flap and the intact soft tissue of the nasal and midfacial region results in shorter hospitalization time and fewer complications. Our modified facial degloving technique offers proper and safe surgical resection for tumors of the maxillo-ethmoid region. It can be routinely combined with endoscopic techniques, and, if necessary, can be converted to an open approach. Orv Hetil. 2021; 162(10): 392–398.

The therapeutic effect of ultraviolet (UV) light is generally attributed to its immunosuppressive and immunomodulatory effects. Since chronic inflammation is the major factor in the development of nasal polyposis, we have previously used mixed ultraviolet-visible light (mUV-VIS, Rhinolight®) phototherapy for the treatment of nasal polyps. In the present open, multicenter study, our aim was to delineate whether mUV-VIS applied postoperatively in vivo together with intranasal steroid treatment could reduce the recurrence of nasal polyps. After functional endoscopic sinus surgery, one group of patients received mUV-VIS light together with standard intranasal steroid (mometason furoate 2 × 200 μg) application for a 12-week treatment period, whereas the other patient group obtained only intranasal steroid for the same duration. We recorded nasal endoscopy images and obtained demographical and clinical data, total nasal score (TNS), and nasal obstruction symptom evaluation (NOSE). We performed acoustic rhinometry and measured nasal inspiratory peak flow. Follow-up was 12 months. We found that the recurrence of nasal polyps was significantly diminished, and based on video-endoscopic measurements, the size and grade of recurrent polyps were significantly smaller in the phototherapy-receiving group. Nasal obstruction values and NOSE were significantly better throughout the follow-up period in the mUV-VIS light-treated group than in the intranasal steroid monotreatment group. Rhinophototherapy together with standard nasal steroid application may have a supportive role in the treatment of recurrent bilateral nasal polyps.

Introduction and aims. We present our experience with minimally invasive surgery for pharyngoesophageal (Zenker) diverticulums, epiphrenic diverticulums and achalasia cardiae focusing on the perioperative features and patients’ quality of life. Patients and methods. Between 1 January 2003 and 31 December 2020, patients were selected with a symptom-causing Zenker diverticulum, epiphrenic diverticulum and achalasia cardiae. In 17 cases, transoral stapler diverticulostomy, in 23 cases transcervical diverticulectomy and cricomyotomy were done because of Zenker diverticulum, in 14 cases, laparoscopic transhiatal surgery was performed because of epiphrenic diverticula, while in 63 cases, laparoscopic Heller–Dor operation were carried out because of achalasia cardiae. Perioperative results, the quality of life outcomes of various surgeries were evaluated in mid- and long-term. Results/conclusions. The surgeries were performed with minimal blood loss, zero mortality and low morbidity. According to our result, the two different surgical approaches in the therapy of Zenker’s diverticulum, the laparoscopic Heller–Dor procedure applied in the management of epiphrenic diverticulas and achalasia cardiae are safe and effective operations. In the long term, the symptom control in patients after minimally invasive surgeries is sufficient and only a small percentage of the patients may require additional medication therapy and/or reintervention due to persistent complaints.Bevezetés és célkitűzés: Vizsgálatunkban a nyelőcső motilitási betegségeinek minimálisan invazív műtéti kezelésében szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be a pharingo-oesophagealis (Zenker-) diverticulum, az epiphrenalis nyelőcső diverticulum és az achalasia cardiae vonatkozásában, hangsúlyt fektetve a perioperatív eredményekre és az életminőségre. Anyag és módszerek: 2003. január 1. és 2020. december 31. között Zenker, epiphrenalis diverticulum és achalasia miatt műtéttel kezelt és gondozott betegeket vontunk be a vizsgálatokba. Zenker-diverticulum miatt transoralis stapler diverticulostomiát 17, transcervicalis diverticulectomiat és cricomyotomiat 23 esetben, epiphrenalis diverticulum miatt 14 betegnél laparoscopos transhiatalis diverticulectomiát és Heller–Dor-műtétet, míg 63 esetben achalasia cardiae miatt Heller–Dor-műtétet végeztünk. Elemeztük a perioperatív eredményeket, valamint közép- és hosszú távon a műtétek életminőségre kifejtett hatásait. Eredmények/következtetések: A műtétek minimális vérvesztéssel, alacsony morbiditással, mortalitás nélkül voltak kivitelezhetők. Vizsgálatunk szerint mind a Zenker-diverticulumok mindkét megközelítésből végzett műtéte, mind az achalasia cardiae és az epiphrenalis gurdély kezelésében alkalmazott laparoscopos Heller–Dor-eljárás biztonságos és hatékony sebészi módszerek. A minimálisan invazív technikával operált betegek tüneti kontrollja hosszú távon is megfelelő, és csak a betegek alacsony százalékánál jelentkeznek recidív panaszok, amelyek kiegészítő gyógyszeres és/vagy korrekciós műtétet is igényelhetnek.

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: A szerzők a posztoperatív fájdalom és a sebgyógyulás tekintetében prospektív vizsgálattal hasonlították össze gyermekeken (67 fő, 1–12 év) a hagyományos hidegeszközzel történő extracapsularis tonsillectomiát (23 fő) a microdebriderrel (23 fő) és a coblatorral (21 fő) végzett intracapsularis tonsillotomiával. Módszer: A vizsgálatok a betegek által kitöltött kérdőívek, valamint prospektív klinikai adatgyűjtés alapján történtek. Eredmények: Az intracapsularis tonsillotomia gyógyulási idejét 50%-kal rövidebbnek találtuk, és az első 13 napban szignifikánsan kevesebb fájdalommal és fájdalomcsillapító igénnyel járt, mint az extracapsularis tonsillectomia eseteiben. A tonsillotomiás csoporton belül egyedül a posztoperatív első napi fájdalom tekintetében észleltünk szignifikáns különbséget a két különböző módszer között a coblator javára (pKövetkeztetés: Eredményeiket a szerzők a nemzetközi ajánlások tükrében elemezték. Az intracapsularis tonsillotomia kisebb fájdalommal, kisebb vérzéssel és kisebb megterheléssel jár. A közösségbe való aktív visszatérés akár egy hét után lehetséges a tonsillectomiára jellemző 3 héttel szemben, mindez jelentős szocioökonómiai előnyökkel járhat. Orv Hetil. 2020; 161(45): 1920–1926. Summary. Introduction and objective: Examining operated children in this prostective study inditerscompared (67 pts, 1–12 yrs) the extracapsular tonsillectomy with conventional cold-knife (23 pts) to extracapsular tonsillotomy with microdebrider (23 pts) and coblator (21 pts) for postoperative pain and wound-healing disorders. Method: The study was based on patient-completed questionnaires as well as prospective clinical data collection. Results: The recovery time of intracapsular tonsillotomy was found less than 50%, with less pain than in the cases of extracapsular tonsillectomy. Postoperative pain was significantly less in the tonsillototomy group than the tonsillectomy group. Within the tonsillotomy group, a significant difference was observed between the two different methods in favor of the coblator for only the postoperative first-day pain. The studies were supplemented with a retrospective review by processing the 4 yrs results of their pediatric (1–15-yrs) patients who underwent tonsillectomy (1487 pts). After tonsillectomy (1253 pts), a postoperative bleeding rate of 7.7% was observed, and surgical hemostasis was required in 1.3%. In the case of tonsillotomy (234 pts), a postoperative bleeding rate of 0.43% was recorded. In this group, reoperation was not performed due to bleeding, whereas it was neccesary in 2 cases due to hypertrophy causing repeated obstruction, in 1 case due by virtue of focal symptomes (1.28%). Conclusion: Our results were analyzed on the basis of international recommendations. Intracapsular tonsillotomy is associated with less pain, less bleeding, and less strain. Active return to the community is possible after up to a week compared to the 3 weeks typical of tonsillectomy, all of which can have significant socioeconomic benefits. Orv Hetil. 2020; 161(45): 1920–1926.

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: A peritonsillaris tályog a leggyakoribb mély nyaki infekció. Olyan fül-orr-gégészeti kórkép, amely megfelelő kezelés nélkül életveszélyes szövődményekkel járhat. Döntő jelentőségű az empirikus antibiotikumválasztás, melyhez ismerni kell a leggyakoribb kórokozókat és a várható rezisztenciát. Módszerek: A 2012 és 2017 között peritonsillaris tályog miatt kezelt esetek retrospektív feldolgozását végeztük. Összesítettük a sebészi beavatkozás során vett minták aerob és anaerob irányú tenyésztési eredményeit, valamint az empirikusan választott antibiotikumokat. A rutinszerű mikrobiológiai tenyésztés alapján meghatároztuk a leggyakoribb kórokozókat. Az adatokat nemzetközi felmérések eredményeivel hasonlítottuk össze. Eredmények: A vizsgált 6 év során 217 esetben kezeltünk peritonsillaris tályogos beteget. A tenyésztési eredményeket csak 146 esetben tudtuk elemezni. Ebből 47 esetben került sor Fusobacterium species (ebből 25 esetben Fusobacterium necrophorum), 31 esetben Actinomyces species és 29 esetben Streptococcus pyogenes izolálására. Az esetek kétharmadában vegyes aerob/anaerob baktériumflórát izolált a laboratórium. Következtetés: A tályogok kezelésében önmagában a sebészi beavatkozás – az anaerob környezet megszüntetésével – jelentős klinikai javulást eredményez. A jól választott antibiotikum meggyorsíthatja a lefolyást, és csökkentheti az esetleges szövődményeket. Nagy jelentősége van a megfelelő mikrobiológiai mintavételnek, nem vagy nehezen gyógyuló esetekben ez teremtheti meg a célzott antibiotikumterápiára történő váltás lehetőségét. Felmérésünk alapján a peritonsillaris tályogok jelentős részét vegyes baktériumflóra okozza, így a szájüregi anaerob baktériumokra is ható amoxicillin–klavulánsav vagy antibiotikum kombinációjának (2. vagy 3. generációs cefalosporinok kombinálva klindamicinnel vagy metronidazollal) alkalmazása javasolt mint empirikus antibiotikumterápia. Orv Hetil. 2020; 161(44): 1877–1883. Summary. Introduction and objective: Peritonsillar abscess is the most common deep neck infection. Without adequate treatment, this otolaryngological disease pattern can cause life-threatening complications. The empirical choice of antibiotics is crucial which requires knowledge of the most common pathogens and the potential resistance. Methods: A retrospective analysis of cases treated for peritonsillar abscess was performed between 2012 and 2017. We summarized the aerobic and anaerobic culture results of the surgical samples and the empirically selected antibiotics. The most common pathogens were determined via routine microbiological culture tests. We compared our data with the results of international studies. Results: During the 6-year study at our Clinic, 217 patients with peritonsillar abscess were treated. The microbiological tests were available for analysis in only 146 cases. In 47 cases, Fusobacterium species (including 25 cases with Fusobacterium necrophorum), in 31 cases Actinomyces species and in 29 cases Streptococcus pyogenes were isolated. In 2/3 of the patients, polymicrobial infection was detected. Conclusion: In the treatment of peritonsillar abscesses, surgical intervention can result in clinical improvement because of the elimination of the anaerobic milieu. A well-chosen antibiotic can accelerate the healing process and reduce the complication rate. Proper microbiological sampling is of great importance, and in cases of non-recovery or poor recovery, this may create the opportunity to switch for targeted antibiotic therapy. The results of this study show that polymicrobial flora is very important for the development of the peritonsillar abscess, thus the recommended antibiotic therapy is amoxicillin–clavulanic acid or 2nd/3rd generation cefalosporin combined with metronidazol or clindamycin. Orv Hetil. 2020; 161(44): 1877–1883.

Absztrakt: Az otosclerosis egy komplex csontremodellinggel járó multifaktoriális, humánspecifikus fülbetegség. A csontos labyrinthust érinti, aminek következtében típusosan a stapes rögzül az ovális ablakban. A betegség során kialakult hallócsontláncolati fixatio által csökken a középfül akusztikusimpedancia-illesztő, -erősítő funkciója, így jellemzően vezetéses típusú halláscsökkenés jön létre. A halláscsökkenés progresszív, a későbbiekben a belső fül érintettségének jeleként sensorineuralis komponenssel egészül ki. Mindezen folyamat egy időben elvégzett hallásjavító műtéttel megelőzhető vagy jelentősen lassítható. A stapessebészet fejlődése átíveli a XX. századot, és bár a főbb, Shea és Marquet által már az 1960-as években lefektetett műtéti lépések meglehetősen konzervatívak, finom módosítások, elsősorban a technikai fejlődésnek köszönhetően, még ma is folyamatosan történnek. Számos tanulmány igazolja, hogy otosclerosisban továbbra is a stapedotomia az elsőként választandó terápiás eljárás. Megfelelő műtéti technikával a légvezetéses hallásban jelentős javulás érhető el, a beszédfrekvenciákon a csont–lég-köz minimalizálható, illetve zárható, ami a betegek életminőségét jelentősen javítja. A jelen közleményben az otosclerosissal kapcsolatban fellelhető magyar és nemzetközi szakirodalmat tekintjük át, kitérve a kórfolyamat legújabb diagnosztikus és kezelési lehetőségeire is. Orv Hetil. 2020; 161(19): 780–788.

Absztrakt: A jelenleg is zajló SARS-CoV-2 okozta pandémia miatt a betegek 6%-ában tartós gépi lélegeztetést igénylő légzési elégtelenség alakul ki. A későbbi felső légúti szűkület létrejöttének veszélye miatt „békeidőben” korai tracheotomia jönne szóba. A jelen helyzetben azonban a fokozott aeroszolképződéssel járó beavatkozások kerülendők, ezért a javallatok újragondolására van szükség. A nemzetközi ajánlások alapján alakítottuk ki saját eljárásrendünket. Orv Hetil. 2020; 161(19): 767–770.

Background - Several cochlear implant recipients experience functionality loss due to electrode array mal-positioning. The application of delicate perimodiolar electrodes has many electrophysiological advantages, however, these profiles may be more susceptible to tip fold-over. Purpose - The prompt realization of such complication following electrode insertion would be auspicious, thus the electrode could be possibly repositioned during the same surgical procedure. Methods - The authors present three tip fold-over cases, experienced throughout their work with Slim Modiolar Electrode implants. Implantations were performed through the round window approach, by a skilled surgeon. Standard intraoperative measurements (electric integrity, neural response telemetry, and electrical stapedial reflex threshold tests) were successfully completed. The electrode position was controlled by conventional radiography on the first postoperative day. Results - Tip fold-over was not tactilely sensated by the surgeon. Our subjects revealed normal intraoperative telemetry measurements, only the postoperative imaging showed the tip fold-over. Due to the emerging adverse perception of constant beeping noise, the device was replaced by a CI512 implant after 6 months in one case. In the two remaining cases, the electrode array was reloaded into a back-up sheath, and reinserted into the scala tympani successfully through an extended round window approach. Discussion - Future additional studies using the spread of excitation or electric field imaging may improve test reliability. As all of these measurements are still carried out following electrode insertion, real-time identification, unfortunately, remains questionable. Conclusion - Tip fold-over could be reliably identified by conventional X-ray imaging. By contrast, intraoperative electrophysiology was not sufficiently sensitive to reveal it.

Background and purpose Although vertigo is one of the most common complaints, intracranial malignant tumors rarely cause sudden asymmetry between the tone of the vestibular peripheries masquerading as a peripheral-like disorder. Here we report a case of simultaneous temporal bone infiltrating macro-metastasis and disseminated multi-organ micro-metastases presenting as acute unilateral vestibular syndrome, due to the reawakening of a primary gastric signet ring cell carcinoma. Purpose - Our objective was to identify those pathophysiological steps that may explain the complex process of tumor reawakening, dissemination. The possible causes of vestibular asymmetry were also traced. Methods A 56-year-old male patient's interdisciplinary medical data had been retrospectively analyzed. Original clinical and pathological results have been collected and thoroughly reevaluated, then new histological staining and immunohistochemistry methods have been added to the diagnostic pool. Results During the autopsy the cerebrum and cerebellum was edematous. The apex of the left petrous bone was infiltrated and destructed by a tumor mass of 2x2 cm in size. Histological reexamination of the original gastric resection specimen slides revealed focal submucosal tumorous infiltration with a vascular invasion. By immunohistochemistry mainly single infiltrating tumor cells were observed with Cytokeratin 7 and Vimentin positivity and partial loss of E-cadherin staining. The subsequent histological examination of necropsy tissue specimens confirmed the disseminated, multi-organ microscopic tumorous invasion. Discussion - It has been recently reported that the expression of Vimentin and the loss of E-cadherin is significantly associated with advanced stage, lymph node metastasis, vascular and neural invasion and undifferentiated type with p

In cases of transoral laryngeal and hypopharyngeal surgeries, the exploration of these relatively narrow anatomical regions is paramount. The conventional operational endoscopes allow the visualization of the surgical field, but - due to their structure - are not optimal regarding the coordination and simultaneous moving of microsurgical instruments. Furthermore, the relatively great distance between the surgical microscope and the endoscope has a negative impact on the illumination of the surgical area and the physical characteristics of the laser beam. The authors introduce a modified laryngoscope used in the field of laryngeal and hypopharyngeal surgery. The openings in the sides of the endoscope allow the lateral insertion of microsurgical devices, while the distance between the microscope and the target area can be significantly reduced. The endoscope is presented in addition to a tongue base and a glottic surgery. The introduced operational endoscope allows optimal exploration of the area of interest, the free and simultaneous moving of the microsurgical instruments, and the optimal usage of the laser beam.Összefoglaló. Az algaratot és a gégét érintő, minimálisan invazív transoralis műtéti eljárások elvégzésekor elsődleges ezen relatíve szűk anatómiai régiók megfelelő feltárása. A hagyományos operációs endoszkópok lehetővé teszik ugyan a műtéti terület kellő vizualizációját, kialakításukból adódóan azonban nem optimálisak a különböző mikrosebészeti eszközök koordinációja és szimultán használata szempontjából. A mikroszkóp és a feltáró eszköz közötti relatíve nagy távolság pedig negatívan hat a célterület megvilágíthatóságára és a lézernyaláb fizikai tulajdonságaira is. A szerzők egy, az algaratot, valamint a gégét érintő elváltozások lézer-mikrosebészetében használt feltáróeszközt módosítottak: az endoszkóp oldalain kialakított nyílások lehetővé teszik a mikrosebészeti eszközök oldalsó bevezetését, emellett a mikroszkóp és a célterület közötti távolság jelentős csökkentését. A glotticus területet és a nyelvgyököt érintő műtét kapcsán bemutatott módosított operációs endoszkóp lehetővé teszi a műtéti terület megfelelő feltárását, a lézer optimális használatát és több mikrosebészeti eszköz egyidejű, szabad mozgatását. Orv Hetil. 2022; 163(17): 688–692.

Simple Summary Cell migration is crucial fReaor metastasis formation and a hallmark of malignancy. The primary cause of high mortality among oncology patients is the ability of cancer cells to metastasize. To form metastasis, primary tumor cells must be intrinsically able to move. The transmembrane, heparan sulfate proteoglycan syndecan-4 (SDC4) exhibits multiple functions in signal transduction by regulating Rac1 GTPase activity and consequently actin remodeling, as well as regulating focal adhesion kinase, protein kinase C-alpha and the level of intracellular calcium. By affecting several signaling pathways and biological processes, SDC4 is involved in cell migration under physiological and pathological conditions as well. In this review, we discuss the SDC4-mediated cell migration focusing on the role of SDC4 in tumor cell movement. Abstract Syndecan-4 (SDC4) is a ubiquitously expressed, transmembrane proteoglycan bearing heparan sulfate chains. SDC4 is involved in numerous inside-out and outside-in signaling processes, such as binding and sequestration of growth factors and extracellular matrix components, regulation of the activity of the small GTPase Rac1, protein kinase C-alpha, the level of intracellular calcium, or the phosphorylation of focal adhesion kinase. The ability of this proteoglycan to link the extracellular matrix and actin cytoskeleton enables SDC4 to contribute to biological functions like cell adhesion and migration, cell proliferation, cytokinesis, cellular polarity, or mechanotransduction. The multiple roles of SDC4 in tumor pathogenesis and progression has already been demonstrated; therefore, the expression and signaling of SDC4 was investigated in several tumor types. SDC4 influences tumor progression by regulating cell proliferation as well as cell migration by affecting cell-matrix adhesion and several signaling pathways. Here, we summarize the general role of SDC4 in cell migration and tumor cell motility.

Congenital laryngocele is an uncommon cause of neonatal stridor. There are only a few cases reported in the literature. The authors present a successfully treated case of an infant, whose life could only be saved by urgent tracheostomy. On the 5th postoperative day endoscopic excision and marsupialization provided patent airway. The patient could be decannulated. During follow-up no recurrence was observed.

Abstract: Laryngocele is a unilateral or bilateral dilation of the saccule or appendix of the laryngeal ventricle. It is a benign lesion, often without any specific symptom, diagnosed unintentionally, but it can cause life-threatening airway obstruction, needing emergency tracheotomy. The authors present three cases of laryngocele and the related surgical methods. Orv Hetil. 2019; 160(31): 1235–1240.

Abstract: Introduction: Early cochlear implantation enables prelingual deaf individuals to become full members of the hearing society. Although early diagnostics are widely accessible and enable early rehabilitation, implant surgery often may be delayed due to a candidate’s young age. Aim: The authors’ objectives were to determine the anatomical parameters of the pediatric and adult temporal bone that are relevant to cochlear implantation and to ascertain the differences between them in order to assess whether the anatomical differences could influence the surgical technique and the timing of surgery. Method: Along with a survey of the literature, findings from the authors own cochlear implantees were assessed with respect to the most relevant dimensions of the internal electronic package, including the stimulating electrode of the cochlear implant, by measuring the squama of the temporal bone, the mastoid cavity and the facial recess on high resolution computed tomographic images. Results: The skull and the overlying soft tissues proved to be thinner and the mastoid cavity was less developed in children than in adults, while no significant changes were noted in the size of the facial recess. Conclusions: It is recommended to choose modern, thin implants that do not require sinking the implant package into a bone bed. Less bone work in infants and children enables excellent visualization of the round window through the underdeveloped mastoid cavity, which makes the procedure less time-consuming and minimally invasive. Indeed, a young age should alert ear surgeons to be cautious, but no higher risk of injury to important structures is predicted for young subjects than those that might occur in adults. Orv Hetil. 2019; 160(24): 936–943.

Abstract: Introduction: For the treatment of asymmetry of the midface due to permanent peripheral facial nerve palsy of different etiologies – which means a great psychical burden for the patients – several surgical solutions have been described. Aim: Our goal was to elaborate a minimally invasive surgical technique, that, on one hand, restores an adequate nasolabial fold, which is the most determinative keystone of facial symmetry. On the other hand, our technique can give an appropriate lift for the malar fat pad with shorter operative time and burden, with much lower complication rate and shorter recovery period compared to the classic static sling suspension techniques. Method: Out method is based on the formation of a neo-nasolabial fold, which is then suspended to the temporal fascia by permanent threads thus restoring facial symmetry and giving a lifting effect on the midfacial soft tissues as well. Results: Between 2014 and 2017, six patients had been operated with this nasolabial lifting technique of the malar fat pad without any major complications under local anesthesia on an outpatient basis at our Department. Conclusions: As our surgical exploration is minimal, the postoperative period is shorter, no visible scars remain on the face and the complication rate is negligible. If necessary, suspension could easily be adjusted, and as the technique is reversible, no other possible facial reconstruction methods are excluded. Our method can symmetrize the face in resting position completely on the long term, which is the most important issue for our patients according to their feedback. Orv Hetil. 2019; 160(22): 869–872.

Abstract: Introduction and aim: We present our experience with open (transcervical diverticulectomy, cricomyotomy) and transoral surgery (transoral stapler diverticulostomy) for Zenker diverticulums. Method: Between 1 January 2006 and 31 December 2016, 29 patients were examined with a symptom-causing Zenker diverticulum. In 13 cases, transcervical surgery, in 16 cases, transoral surgery were performed. Perioperative and long-term results were evaluated and compared. Results: Patients were operated on after an average of 31 months with complaints. In both groups, the leading symptoms were severe dysphagia and severe regurgitation. No intraoperative complication was detected. In the transoral group, one patient had to be reoperated on for bleeding, another patient developed pneumonia in the transcervical group. The average duration of the surgeries (42.5 versus [vs.] 98 minutes, p

Objectives Bilateral vocal cord paralysis often causes severe dyspnea requiring an early airway intervention in neonates. Endoscopic arytenoid abduction lateropexy (EAAL) with suture is a quick, reversible, minimally-invasive vocal cord lateralizing technique to enlarge the glottis. The arytenoid cartilage is directly lateralized to a normal abducted position. It can be performed even in early childhood with the recently-introduced pediatric endoscopic thread guide instrument. The long-term results and the stability of the lateralization were evaluated. Methods Three newborns had inspiratory stridor immediately after birth. Laryngo-tracheoscopy revealed bilateral vocal cord paralysis. Unilateral, left-sided endoscopic arytenoid abduction lateropexy was performed with supraglottic jet ventilation. The follow-up period was >3 years. Results After extubation on the 4–7th postoperative day no dyspnea or swallowing disorder occurred. Laryngo-tracheoscopy, clinical growth charts and voice analysis showed satisfactory functional results. Conclusions The endoscopic arytenoid abduction lateropexy might be a favorable solution for neonatal bilateral vocal cord paralysis. In one step, airway patency can be achieved without irreversible damage to the glottic structures. Normal swallowing function was preserved. The results are durable, and neither medialization nor dyspnea re-appeared during observation.

Objective Acquired laryngotracheal stenosis is a potentially life-threatening situation and a very difficult and challenging problem in laryngology. Therefore, new trends and innovative approaches based on antifibrotic drugs and minimally invasive regimens are being developed to attenuate laryngotracheal fibrosis and scarring. The purpose of this study was to examine the efficacy of mitomycin-C (MMC) to reverse the transforming growth factor (TGF)-β-induced differentiation of MRC-5 fibroblast and human primary vocal cord fibroblasts to reveal the possible applicability of MMC to laryngotracheal fibrotic conditions. Methods Human primary fibroblast cells were isolated from vocal cord specimens of patients undergoing total laryngectomy. The established primary vocal cord fibroblast cell cultures as well as the MRC-5 human fibroblast cells were treated with 5 ng/mL TGF-β alone and then with 0.5 µg/mL MMC for 24 hours. Differentiation of fibroblasts was characterized by α-smooth muscle actin (α-SMA) immunhistochemistry, Western blot analysis, and real-time polymerase chain reaction. Cell motility was assessed by wound-healing assay. Results Elevated α-SMA mRNA and protein expression as well as increased cell motility were observed upon TGF-β exposures. However, after MMC treatments the TGF-β-induced fibroblasts exhibited a significant decrease in α-SMA expression and wound-healing activity. Therefore, TGF-β-stimulated fibroblast-myofibroblast transformation was reversed at least in part by MMC treatment. Histopathological examinations of tissue specimens of a laryngotracheal stenosis patient supported these findings. Conclusion Antifibrotic effects of MMC were demonstrated on the human MRC-5 cell line and on primary vocal cord fibroblast cultures. These results verify that MMC can be used with success to reverse upper airway stenosis by reverting the myofibroblast phenotype. Level of evidence NA Laryngoscope, 129:E255-E262, 2019.

OBJECTIVES/HYPOTHESIS The aim of this study was to analyze the phoniatric and respiratory outcomes of a subset of bilateral vocal cord paralysis (BVCP) patients who were all treated with unilateral endoscopic arytenoid abduction lateropexy (EAAL). EAAL is a nondestructive, minimally invasive glottis widening operation, which does not damage either the surgically treated or the contralateral vocal cord. Therefore, it does not impair the regeneration potential of the recurrent laryngeal nerve. STUDY DESIGN Case series. METHODS Ten out of 21 BVCP patients who were treated with EAAL showed signs of isolated adduction recovery at 1 year and were chosen for this study. Functional results (objective and subjective voice analysis, spirometric measurement) and vocal cord movements were assessed preoperatively, 1 week and 1 year after EAAL. Laryngeal electromyography was performed on the 12th postoperative month. RESULTS The volitional adductor movement seen on laryngoscopy was corroborated by laryngeal electromyography evaluation. Peak inspiratory flow increased significantly after EAAL. Quality-of-life scores also showed high patient satisfaction. Shimmer showed consistent improvement along with harmonic-to-noise ratio and average maximal phonation time in parallel with the improving vocal cord movement. Complex voice analysis and subjective self-evaluation tests also demonstrated significant improvement. CONCLUSIONS EAAL, as a minimally invasive, nondestructive airway widening technique, does not interfere with the potential regeneration process that can still occur after BVCP, allowing for laryngeal functional recovery. It is a safe and effective treatment for BVCP that allows a simple solution with good phonatory, swallowing, and respiratory benefits by unilateral passive and reversible vocal cord lateralization. LEVEL OF EVIDENCE 4 Laryngoscope, 129:2334-2340, 2019.

Összefoglaló. A veleszületett légúti szűkületek gyakran kombináltan jelentkeznek, és más szervrendszert is érintő kísérőbetegségekkel, illetve malformációkkal is társulhatnak. Figyelembe véve ezeket a tényezőket, illetve a csecsemőkori légút speciális anatómiáját és sérülékeny szöveteit, a felső légúti szűkületek sebészi kezelése újszülött- és csecsemőkorban igen nagy kihívást jelentő feladat, melynek célja a mihamarabbi definitív, stabil légút biztosítása a hangképzés és a nyelési funkció megőrzésével. A laryngomalacia, a hangszalagbénulás és a subglotticus stenosis együttesen a gége veleszületett rendellenességeinek megközelítőleg 90%-áért felelős. A szerzők erre a három kórképre fókuszálva egy-egy eset kapcsán bemutatják a Szegedi Tudományegyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikáján működő légútsebészeti munkacsoport által rutinszerűen alkalmazott innovatív sebészi módszereket. A bemutatott sebészeti megoldások egy lépésben, tracheostoma, sztentelés és graft beültetése nélkül azonnali stabil légutat biztosítanak jó hangminőséggel és nyelési funkcióval a supraglottis, a glottis és a subglottis dinamikus és statikus szűkületei esetén egyaránt. Orv Hetil. 2021; 162(52): 2100-2106. Summary. Congenital airway stenoses occur frequently in combinations or may be associated with comorbidities and malformations affecting other organ systems. Considering these factors as well as the special anatomy and vulnerable tissues of the pediatric airway, surgical treatment in neonates and infants is an extremely challenging task. The ultimate goal of the management is to ensure a definitive and adequate airway as soon as possible with the preservation of voice and swallowing. Laryngomalacia, vocal cord palsy and subglottic stenosis together account for approximately 90% of congenital laryngeal disorders. Focusing on these three diseases, the authors - the airway surgery working group at the Department of Otolaryngology and Head and Neck Surgery, University of Szeged, Hungary - present their routinely applied innovative surgical strategies in connection with three cases. The presented 'one-step' surgical solutions provide immediate stable airway with good voice quality and swallowing function without tracheostomy, stenting, or graft implantation for both dynamic and static stenoses of the supraglottis, glottis, and subglottis. Orv Hetil. 2021; 162(52): 2100-2106.

Összefoglaló. Bevezetés: A cochlearis implantátum egy műtétileg behelyezett elektromos eszköz, amely az akusztikus hanghullámokat elektromos jelekké alakítja, közvetlenül a hallóideget stimulálja, így segíti a súlyos fokú hallássérüléssel vagy teljes hallásvesztéssel élők életét. Cochlearis implantációt követően a legjobb rehabilitációs eredmény elérésének technikai feltétele többek között az esetre szabott elektródaválasztás és az elektródasor teljes, kontrollált, szövődménymentes bejuttatása a scala tympaniba, miközben a cochlea belső struktúrája a lehető legkisebb mértékben sérül. A rutin intraoperatív elektrofiziológiai tesztek fontos információt adnak a készülék működőképességéről és a hallóideg stimulációjáról, azonban nem hagyatkozhatunk rájuk az elektródasor cochleán belüli helyzetének igazolásában. Mivel előfordulhat, hogy a rendelkezésre álló elektrofiziológiai vizsgálatok eredménye megfelelő, és mégis rendellenes helyzetbe kerül az elektróda, az arany standardot a képalkotó vizsgálatok jelentik. Módszer: Közleményünkben egy modern, hibrid műtő által nyújtott technológiai háttér új alkalmazási területét mutatjuk be. Szimultán kétoldali cochlearis implantációt végeztünk Cochlear Nucleus Slim Modiolar típusú perimodiolaris elektródasorral, a belső fül fejlődési rendellenességével rendelkező betegen. Az intraoperatív képalkotást Siemens Artis pheno C-karos robot digitális szubtrakciós angiográfiás rendszer biztosította valós idejű átvilágító és volumentomográfiás funkcióval. Eredmények: Az intraoperatív képalkotás által dinamikusan követhető az elektródasor bevezetésének folyamata, ellenőrizhető az elektródasor statikus helyzete, így kiváltható a rutinnak számító posztoperatív képalkotó vizsgálat. A rendellenes helyzetbe kerülő elektródasor pozíciója egy ülésben korrigálható, az újból bevezethető, így elkerülhető az újabb altatással járó, bizonytalan kimenetelű revíziós műtét. Következtetés: A hibrid műtő jól kontrollált, minimálisan invazív eljárások elvégzését biztosítja. Különösen a hallószerv fejlődési rendellenessége vagy egyéb, az elektródának a cochleába vezetését nehezítő rendellenesség esetén javasolt a műtői képalkotó diagnosztika. Orv Hetil. 2021; 162(22): 878-883.The cochlear implant is a surgically inserted electrical device that converts acoustic sound waves into electrical signals to stimulate the cochlear nerve, thus helps the rehabilitation of people with severe to total hearing loss. One of the most important technical conditions for achieving the best rehabilitation result after cochlear implantation is the personalized choice of electrodes. Additionally, it is vital that there is a complete, controlled, uncomplicated delivery of the electrode array to the scala tympani while minimizing damage to the inner structures of the cochlea. Routine electrophysiological tests provide important information about device functionality and auditory nerve stimulation. However, they probably do not show an abnormal position of the electrode array within the cochlea. Thus, imaging studies remain the gold standard.In our paper, we present a novel application field of the modern technological background provided by a hybrid operating room. Simultaneous bilateral cochlear implantation was performed with cochlear implants with perimodiolar electrode array (Nucleus Slim Modiolar) in a patient with cochlear malformation. Intraoperative imaging was provided by a Siemens Artis pheno C-arm robot digital subtraction angiography system with real-time fluoroscopy and volume tomography function.Intraoperative imaging ensures dynamic follow-up of the introduction and static determination of the position of the electrode array and replaces routine postoperative imaging. If the electrode array was inserted in an abnormal position, the revision can be performed in the same sitting. Also, the revision surgery with a potential risk of uncertain outcome, alongside additional anaesthesia, can be prevented.The hybrid operating room ensures that well-controlled, minimally invasive procedures are performed. Intraoperative imaging can be imperative in malformed cochleae and conditions that may complicate electrode insertion. Orv Hetil. 2021; 162(22): 878-883.

Összefoglaló. Bevezetés: Az elmúlt években a cochlearis implantátum a súlyos halláskárosodás vagy a teljes siketség rutinszerű és hatékony kezelési eszközévé vált. Korunk egyik leggyakrabban használt és leghatékonyabb újítása a cochlearis implantációban a perimodiolaris vékony elektródasorok alkalmazása. A cochlea középtengelyét, a modiolust szorosan ölelő atraumatikus elektródasor igen meggyőző eredménnyel bizonyítja népszerűségét, mind az elektrofiziológiai mérések során, mind az akusztikus hallás megőrzése terén nyújtott teljesítményével. Ugyanakkor igen kevés publikáció írja le az elektródasor nem megfelelő helyzetének előfordulási gyakoriságát, pontosabban a visszatekeredését a csúcsi szakaszon. Célkitűzés: Tanulmányunk célja olyan szoftveres technika, a transzimpedancia-mátrix (TIM) beillesztése a rutin intraoperatív elektrofiziológiai mérési metodikák közé, amely képes objektív diagnosztikai lehetőséget biztosítani ahhoz, hogy korán felismerhessük a cochlearis implantátum elektródasorán keletkezett hurkot. Módszer: Hároméves kisgyermek kétoldali cochlearis implantációját követően, posztoperatív röntgenfelvételen a bal oldalon az elektródasor megfelelő pozíciója figyelhető meg, míg a jobb oldalon az intracochlearis elektródasor végének visszatekeredése igazolódott. Képalkotó vizsgálatot követően elektrofiziológiai metódusként TIM-vizsgálatot végeztünk. Az eljárás során a mérőeszköz a kijelölt stimuláló elektródákon 1 V nagyságrendű feszültséget közöl állandó áramerősség mellett a cochlea közel eső struktúrái felé. Mérőelektródák segítségével regisztráljuk a szöveteken mérhető feszültséget, majd transzimpedancia-mátrixszá alakítjuk a mért értékeket. Eredmények: Az elektródasor visszatekeredése, amelyet korábban radiológiai vizsgálattal igazoltunk, az objektív elektrofiziológiai mérések segítségével is jól azonosítható, és a vizsgálatok szoros párhuzamot mutatnak. Következtetés: Az elektródák helyzetének megjelenítésére szolgáló standard radiológiai képalkotási technikák kiegészíthetők, illetve kiválthatók egyszerűen elvégezhető, hatékony, objektív elektrofiziológiai vizsgálatokkal. Intraoperatíven, még a sebzárás előtt kimutatható, ha az elektródasor nem megfelelő helyzetbe került, így csökkenthetjük a radiológiai vizsgálatokkal járó sugárterhelés és annak finanszírozási problémáját. Orv Hetil. 2021; 162(25): 988-996.In recent years, the cochlear implant has become a routine and effective treatment tool for severe hearing loss and total deafness. One of the commonly used and effective innovations of our time in cochlear implantation is the perimodiolar thin electrode array. The atraumatic electrode array, which closely embraces the central axis of the cochlea (modiolus), has served its popularity with very convincing results, with its performance in both electrophysiological measurements and acoustic hearing preservation. However, very few publications describe the frequency of improper positioning of the electrode array, which is known as 'tip fold-over'.The aim of our study is to incorporate a software technique, the transimpedance matrix (TIM), into routine intraoperative electrophysiological measurement methodologies to provide a potential objective diagnostic opportunity for early detection of tip fold-over of the electrode array.Following bilateral cochlear implantation of a three-year-old child, postoperative radiography showed the correct position of the electrode array on the left side, while tip fold-over of the intracochlear electrode array was detected on the right side. Following imaging, a TIM study was performed as an electrophysiological method. During the procedure, the measuring device transmits a voltage of the order of 1 V to the nearby structures of the cochlea at a constant current at the designated stimulus electrodes. Measuring electrodes were used to register the voltage measured on the tissues, and then converted into a TIM.Electrode tip fold-over was previously diagnosed by radiological examination, while it can also be diagnosed by objective electrophysiological measurements now, and these two tests correlate well.Standard radiological imaging techniques for electrode positioning can be supplemented or replaced by easy-to-perform, effective objective electrophysiological studies. Tip fold-over can be detected intraoperatively, even before wound closure, if the electrode array is in the wrong position, thus reducing the radiation exposure associated with radiological examinations as well as reducing relevant costs. Orv Hetil. 2021; 162(25): 988-996.

Összefoglaló. Bevezetés: Az emberi sziklacsont a halántékcsont része, egy bonyolult és változatos anatómiai felépítésű struktúra. A sziklacsonton végzett beavatkozások előtt, a műtéti szövődmények megelőzése érdekében, nélkülözhetetlen a biztos anatómiai tudás és kézügyesség megszerzése, valamint az egyes műtéti lépések és mozdulatok begyakorlása. A VOXEL-MAN Tempo 3D fül-orr-gégészeti szimulátor a virtuális valóság és a robotika alkalmazásával nyújt gyakorlási lehetőséget. Célkitűzés: A Szegedi Tudományegyetem 2019-ben VOXEL-MAN fül-orr-gégészeti szimulátort helyezett üzembe az Orvosi Készségfejlesztési Központban. A cikk fül-orr-gégész szakorvos szerzői a VOXEL-MAN Tempo szimulátor megismerését követően bemutatják a készüléket, és megfogalmazzák a szimulátorral végzett beavatkozásokkal szemben támasztott igényüket. Módszer: A szerzők a megfogalmazott szempontoknak megfelelően értékelik a VOXEL-MAN Tempo szimulátort, és meghatározzák, milyen szerepet szánnak neki a gyakorlati képzésben. Eredmények: A szimulátor virtuálisan, mégis valósághűen mutatja meg a sziklacsont anatómiai viszonyait, a fontos anatómiai struktúrák valós térbeli elhelyezkedését és egymástól, illetve a sebészi eszköztől mért távolságát. A rendszer lehetővé teszi a fülműtétek valósághű elvégzését (kétkezes csontmunka fúróval és szívóval, vérzés szimulálása) taktilis visszacsatolással. Az egy- vagy kétkezes feladatokkal fejleszthetjük a sebészi készségeket. A fülműtétek csontmunkája reprodukálható módon elvégezhető valódi beteg halántékcsontjáról készített rutin, nagy felbontású komputertomográfiás vizsgálat anyagából. Következtetés: Tapasztalataink alapján a szimulátor kiválóan alkalmas az egyes műtéti lépesek begyakorlására. A jövőben fontos szerepet szánunk a virtuális rendszernek a fül-orr-gégészeti graduális és a fülsebészeti posztgraduális képzésben. Orv Hetil. 2021; 162(16): 623-628.The pars petrosa of the human temporal bone is a structure of complex and diverse anatomy. Prior to surgical interventions, in order to prevent surgical complications, it is essential to acquire sound anatomical knowledge and dexterity as well as to practice each surgical step and movement. The VOXEL-MAN Tempo 3D simulator uses virtual reality and robotics to provide an opportunity to practice.In 2019, the University of Szeged installed a VOXEL-MAN Virtual Reality simulator at the Medical Skills Development Center. After learning about the VOXEL-MAN Tempo simulator, the authors present the device and articulate their need for interventions with the simulator.The VOXEL-MAN Tempo simulator is evaluated according to the formulated criteria and the role assigned to it in the practical training is determined.The simulator shows the anatomical structure of the temporal bone virtually, yet realistically, the real spatial location of the important anatomical structures and their distance from each other and from the surgical instrument. The system allows ear surgery to be performed realistically (two-handed bone work with a drill and suction) with tactile (vibration) and visual (bleeding) feedback. One can improve surgical skills with one- or two-handed tasks. Bone work in ear surgeries can be performed in a reproducible manner from routine, high-resolution computer tomography of the temporal bone of a real patient.With reference to our experience, the simulator is excellent for practicing each surgical step. In the future, we intend to use this virtual system in undergraduate and postgraduate training in otolaryngology. Orv Hetil. 2021; 162(16): 623-628.

OBJECTIVES/HYPOTHESIS Arytenoid adduction (AA) has been indicated for unilateral vocal fold paralysis (UVFP) patients with vertical vocal fold height mismatch and/or large posterior glottic gaps that are unable to be adequately addressed by anterior medialization techniques. Although AA offers several advantages over other methods, it is technically challenging and involves significant laryngeal manipulation of the cricoarytenoid joint. A novel, minimally invasive endoscopic arytenoid medialization technique is presented for the closure of the posterior commissure. STUDY DESIGN Prospective case series. METHODS Seventeen consecutive patients were diagnosed and treated with unilateral endoscopic arytenoid medialization (EAM) combined with injection laryngoplasty because of unilateral vocal fold paralysis. Jitter, shimmer, harmonics-to-noise ratio (HNR), maximum phonation time (MPT), fundamental frequency (F0 ), Voice Handicap Index (VHI), peak inspiratory flow (PIF), and quality of life (QoL) were evaluated preoperatively, 1 month, and 1 year after EAM. RESULTS Jitter, shimmer, HNR, and MPT significantly improved and remained stable 1 year after the intervention. F0 and PIF remained unchanged. Significant improvements in VHI and QoL demonstrated patient satisfaction with voicing and respiratory functions. CONCLUSIONS Endoscopic arytenoid medialization is a quick, minimally invasive solution for unilateral vocal fold paralysis. With simultaneous augmentation of the vocal fold, it provides a complete glottic closure along the entire vocal fold in UVFP patients. LEVEL OF EVIDENCE 4 Laryngoscope, 131:E903-E910, 2021.

Összefoglaló. Bevezetés: Az orrmelléküreg-daganatok kezelésében a legfrissebb nemzetközi ajánlások alapján továbbra is a sebészi reszekció az elsődlegesen választandó módszer. Bár az endoszkópos technikák fejlődésével a külső feltárással járó műtétek bizonyos esetekben háttérbe szorultak, napjainkban még mindig a Weber-Fergusson-féle metszést tartják a legszélesebb feltárást biztosító technikának, annak ellenére is, hogy a módszer stigmatizáló hegeket és deformitásokat hagy a páciensek arcán. Módszer: A "facial degloving" eljárást mint alternatív, hegmentes technikát először az 1970-es években publikálták, azóta számos módosítását írták le. A szerzők az orrmelléküregi tumorok eltávolítására már 8 éve kizárólag az általuk módosított technikát alkalmazzák. 2012 és 2019 között Klinikánkon 34 beteg esett át a módosított "facial degloving" műtéten. A módszer alapja egy felső szájpitvari behatolásból a középarc területén kialakított oszteoplasztikus lebeny, melynek felemelésével széles rálátás nyílik az orrüregre és melléküregeire, valamint az elülső koponyaalapra is. A műtéti terület a daganat eltávolítását követően jó kozmetikai eredménnyel rekonstruálható. Eredmények: A szerzők akusztikus rinometriai vizsgálatokkal és az arckifejezéseket ábrázoló posztoperatív képi dokumentációval támasztották alá eredményeiket. Az operált oldalon sem az orrbemenet beszűkülését (orrlégzés gátoltsága), sem pedig az arcmozgás zavarait, az arc aszimmetriáját nem észlelték. Betegeik túlélését Kaplan-Meier-görbén ábrázolták. Megbeszélés, következtetés: Habár az eredeti "facial degloving" technikának számos módosítását publikálták, az itt bemutatott módszer (oszteoplasztikus lebeny, melyben a középarc lágy részeinek integritása megtartott) rövidebb hospitalizációs időt és kevesebb komplikációt eredményezett. A bemutatott módosított "facial degloving" technika véleményünk szerint megfelelő és biztonságos sebészi reszekciót biztosít orrmelléküregi rosszindulatú daganatok esetén, továbbá kombinálható endoszkópos technikákkal, és szükség esetén nyitott műtétté alakítható, akár orbitalis kiterjesztéssel. Orv Hetil. 2021; 162(10): 392-398.The widely used external approach (Weber-Fergusson's incision) for the removal of maxillo-ethmoidal tumors leaves stigmatizing scars and deformities on the patient's face. As an alternative technique, the scarless facial degloving approach was first described in the 1970's, and since then, several modifications have been developed.We have been using our modified facial degloving technique for eight years now with maxillo-ethmoidal tumors. Between 2012 and 2019, 34 consecutive patients have been operated with our modified facial degloving approach at the Department of Oto-Rhino-Laryngology and Head-Neck Surgery, University of Szeged, Hungary. We describe our method which provides a wide surgical approach via an osteoplastic flap for the whole nasal and paranasal region, with good cosmetic results.We have evaluated our results with acoustic rhinometry and photo-documentation of the facial mimic postoperatively. Neither narrowing of the nasal cavity on the operated side (loss of nasal breathing function), nor facial movement dysfunction was visible in our patients. We represent our patients' survival in Kaplan-Meier curve. Although several modifications of the original facial degloving approach have been published, in our technique, the novel osteoplastic flap and the intact soft tissue of the nasal and midfacial region results in shorter hospitalization time and fewer complications. Our modified facial degloving technique offers proper and safe surgical resection for tumors of the maxillo-ethmoid region. It can be routinely combined with endoscopic techniques, and, if necessary, can be converted to an open approach. Orv Hetil. 2021; 162(10): 392-398.

Congenital laryngocele is an uncommon cause of neonatal stridor. There are only a few cases reported in the literature. The authors present a successfully treated case of an infant, whose life could only be saved by urgent tracheostomy. On the 5th postoperative day endoscopic excision and marsupialization provided patent airway. The patient could be decannulated. During follow-up no recurrence was observed.

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: A peritonsillaris tályog a leggyakoribb mély nyaki infekció. Olyan fül-orr-gégészeti kórkép, amely megfelelő kezelés nélkül életveszélyes szövődményekkel járhat. Döntő jelentőségű az empirikus antibiotikumválasztás, melyhez ismerni kell a leggyakoribb kórokozókat és a várható rezisztenciát. Módszerek: A 2012 és 2017 között peritonsillaris tályog miatt kezelt esetek retrospektív feldolgozását végeztük. Összesítettük a sebészi beavatkozás során vett minták aerob és anaerob irányú tenyésztési eredményeit, valamint az empirikusan választott antibiotikumokat. A rutinszerű mikrobiológiai tenyésztés alapján meghatároztuk a leggyakoribb kórokozókat. Az adatokat nemzetközi felmérések eredményeivel hasonlítottuk össze. Eredmények: A vizsgált 6 év során 217 esetben kezeltünk peritonsillaris tályogos beteget. A tenyésztési eredményeket csak 146 esetben tudtuk elemezni. Ebből 47 esetben került sor Fusobacterium species (ebből 25 esetben Fusobacterium necrophorum), 31 esetben Actinomyces species és 29 esetben Streptococcus pyogenes izolálására. Az esetek kétharmadában vegyes aerob/anaerob baktériumflórát izolált a laboratórium. Következtetés: A tályogok kezelésében önmagában a sebészi beavatkozás - az anaerob környezet megszüntetésével - jelentős klinikai javulást eredményez. A jól választott antibiotikum meggyorsíthatja a lefolyást, és csökkentheti az esetleges szövődményeket. Nagy jelentősége van a megfelelő mikrobiológiai mintavételnek, nem vagy nehezen gyógyuló esetekben ez teremtheti meg a célzott antibiotikumterápiára történő váltás lehetőségét. Felmérésünk alapján a peritonsillaris tályogok jelentős részét vegyes baktériumflóra okozza, így a szájüregi anaerob baktériumokra is ható amoxicillin-klavulánsav vagy antibiotikum kombinációjának (2. vagy 3. generációs cefalosporinok kombinálva klindamicinnel vagy metronidazollal) alkalmazása javasolt mint empirikus antibiotikumterápia. Orv Hetil. 2020; 161(44): 1877-1883.Peritonsillar abscess is the most common deep neck infection. Without adequate treatment, this otolaryngological disease pattern can cause life-threatening complications. The empirical choice of antibiotics is crucial which requires knowledge of the most common pathogens and the potential resistance.A retrospective analysis of cases treated for peritonsillar abscess was performed between 2012 and 2017. We summarized the aerobic and anaerobic culture results of the surgical samples and the empirically selected antibiotics. The most common pathogens were determined via routine microbiological culture tests. We compared our data with the results of international studies.During the 6-year study at our Clinic, 217 patients with peritonsillar abscess were treated. The microbiological tests were available for analysis in only 146 cases. In 47 cases, Fusobacterium species (including 25 cases with Fusobacterium necrophorum), in 31 cases Actinomyces species and in 29 cases Streptococcus pyogenes were isolated. In 2/3 of the patients, polymicrobial infection was detected.In the treatment of peritonsillar abscesses, surgical intervention can result in clinical improvement because of the elimination of the anaerobic milieu. A well-chosen antibiotic can accelerate the healing process and reduce the complication rate. Proper microbiological sampling is of great importance, and in cases of non-recovery or poor recovery, this may create the opportunity to switch for targeted antibiotic therapy. The results of this study show that polymicrobial flora is very important for the development of the peritonsillar abscess, thus the recommended antibiotic therapy is amoxicillin-clavulanic acid or 2nd/3rd generation cefalosporin combined with metronidazol or clindamycin. Orv Hetil. 2020; 161(44): 1877-1883.

Recently, 6 percent of COVID-19 patients required prolonged mechanical ventilation due to severe respiratory failure. Early tracheostomy prevents the risk of postintubation upper airway stenosis. In the pandemic, all surgical interventions that generate aerosol increase the risk of contamination of the medical staff, for which reason the "traditional" indications of tracheostomy have to be revised. Authors present their recommendations based on international experiences. Orv Hetil. 2020; 161(19): 767-770.A jelenleg is zajló SARS-CoV-2 okozta pandémia miatt a betegek 6%-ában tartós gépi lélegeztetést igénylő légzési elégtelenség alakul ki. A későbbi felső légúti szűkület létrejöttének veszélye miatt „békeidőben” korai tracheotomia jönne szóba. A jelen helyzetben azonban a fokozott aeroszolképződéssel járó beavatkozások kerülendők, ezért a javallatok újragondolására van szükség. A nemzetközi ajánlások alapján alakítottuk ki saját eljárásrendünket. Orv Hetil. 2020; 161(19): 767–770.

Objectives Subglottic stenosis is the most common laryngeal anomaly necessitating tracheostomy in early childhood. Crico- and laryngotracheal resection and laryngotracheal reconstruction-usually with autologous cartilage graft implantation-are the most effective treatments. These surgical techniques are obviously challenging in neonatal age and infancy. However, a reconstructive surgery performed at early age may prevent the sequel of complications. Methods The authors present their novel surgical method for congenital subglottic stenosis. Seven infants had inspiratory stridor; two of them had to be intubated and one required tracheostomy. Laryngotracheoscopy, CT or MRI revealed subglottic stenosis: Cotton-Myer grade II in one, and grade III in six cases. Slide laryngotracheoplasty was performed before 5 months of age (10-130 days), with a follow-up period of average 36 months (4-80 months). Phoniatry and quality of life questionnaire were used for evaluation of postoperative results. Results Slide laryngotracheoplasty in the neonatal age made the temporary tracheostomy unnecessary. All babies remained intubated for 3 to 10 days with an uncuffed tracheal tube. After extubation, no dyspnea or swallowing disorder occurred. A subjective quality of life questionnaire, laryngotracheoscopy, clinical growth charts showed satisfactory functional results. Conclusions Single-stage slide laryngotracheoplasty might be a favorable solution for subglottic stenosis, even in early childhood. In one step, the airway can be maintained without stenting and tracheostomy. Level of evidence 4 Laryngoscope, 130:E199-E205, 2020.

Endoscopic arytenoid abduction lateropexy (EAAL) is an effective glottis enlarging procedure for the treatment of bilateral vocal cord palsy (BVCP). The postoperative glottic configuration changes can be evaluated by modern, high-resolution, 3D image reconstructions. Functional results are described by spirometry as well as objective and subjective phoniatric tests. Unilateral EAAL was performed in ten malignant thyroid gland tumor patients (eight women, two men), who had BVCP after thyroid surgery. Slicer 3D® software was used for morphometric analysis. Pre- and postoperative peak inspiratory flow (PIF) and standard phoniatric parameters were compared. The glottic gap improved significantly (+ 60%). Significant improvement of PIF was found in all cases. Phoniatric tests revealed better quality of voice and patient satisfaction. Their voices changed from a severely impaired to a socially acceptable, almost normal, quality. The results support our clinical observations that the ideal position of the lateralization sutures is the one which provides a physiological abduction position of the arytenoid cartilage. Considering these good results, the surgical indications for minimally invasive endoscopic arytenoid lateropexy may be extended.

Abstract: During the rehabilitation of hearing-impaired patients, the preservation of residual acoustic hearing following cochlear implantation by minimizing the implantation trauma allows for improved hearing performance. To achieve this, minimally invasive, soft surgery methods and thinner, atraumatic electrodes were required. In our present study, we reported a case where Cochlear® Nucleus CI532 Slim Modiolar electrode was implanted in a patient with residual hearing. Our aim was to study the possible preservation of postoperative acoustic residual hearing by audiological monitoring. Since childhood, due to her congenital hearing loss, she has been wearing a conventional, airborne hearing correction device on both ears. Six months before cochlear implantation, we measured the progression on both sides of the hearing loss, so we decided to perform cochlear implantation. The patient had residual hearing on both ears prior to surgery thus the Cochlear® Nucleus CI532 Slim Modiolar Implant was used. The minimally invasive surgery was performed on the patient’s right ear through the round window approach. Compared to the preoperative hearing threshold (average 85 dBHL) in the 4th postoperative week, an initial hearing threshold progression of 20–25 dBHL was observed between 0.25 and 1.0 kHz, while of 5–10 dBHL between 2.0–4.0 kHz. Hearing threshold measured in the 6th month showed a slight progression in the range above 1 kHz, but improved by the 12th month, to the results achieved at the 4th week. The effects of cochlear implantation on residual hearing have been studied in numerous studies, in which several key surgical and technical factors have been identified. Nucleus CI532 is a Slim Modiolar electrode profile that is close to the modiolus, so it is expected to have a lower endocochlear hydrodynamic load since it lies in the covering of the osseus spiral lamina, thus less influencing the dynamics of the basilar membrane. However, the perimodiolar location of the electrode array allows the adjacent nerve elements of the spiral ganglion to be stimulated with a lower electrical intensity and a reduced surface that may be neuroprotective. Preservation of acoustic residual hearing following cochlear implantation improves the patient’s speech perception and the sound localization skills, particularly in difficult circumstances. Long-term residual hearing preservation may also be of great importance in the subsequent feasibility for regenerative procedures and drug treatments. Orv Hetil. 2018; 159(41): 1680–1688.

Otosclerosis is a human-specific ear disease characterised by complex bone-remodelling with multifactorial aetiology. It affects the bony labyrinth capsule and consequently fixates the stapes to the oval window rim. The fixation of the ossicular chain leads to a decrease in the middle ear's acoustic impedance-fitting and amplifier function that leads to conductive hearing loss. The process is progressive and when it involves the inner ear structures, it deteriorates the sensorineural function as well. The course of the illness can be prevented or delayed if hearing reconstructive surgery is performed on time. The development of stapes surgery spans the 20th century, and despite the major surgical steps - laid down by Shea and Marquet in the 1960s - are quite conservative, fine adjustments are still being made mainly due to technical progress. Several studies confirm that stapedotomy remained the first-to-offer therapeutic option in otosclerosis. With an adequate surgical technique, significant improvement can be achieved in the air conduction threshold, the air-bone gap may be minimalized or ceased over the speech frequencies, which significantly improves the quality of life of the patients. In this quest, we reviewed the Hungarian and the international literature as well in context with otosclerosis, with special attention to the newest methods in diagnostics and treatment management. Orv Hetil. 2020; 161(19): 780-788.Az otosclerosis egy komplex csontremodellinggel járó multifaktoriális, humánspecifikus fülbetegség. A csontos labyrinthust érinti, aminek következtében típusosan a stapes rögzül az ovális ablakban. A betegség során kialakult hallócsontláncolati fixatio által csökken a középfül akusztikusimpedancia-illesztő, -erősítő funkciója, így jellemzően vezetéses típusú halláscsökkenés jön létre. A halláscsökkenés progresszív, a későbbiekben a belső fül érintettségének jeleként sensorineuralis komponenssel egészül ki. Mindezen folyamat egy időben elvégzett hallásjavító műtéttel megelőzhető vagy jelentősen lassítható. A stapessebészet fejlődése átíveli a XX. századot, és bár a főbb, Shea és Marquet által már az 1960-as években lefektetett műtéti lépések meglehetősen konzervatívak, finom módosítások, elsősorban a technikai fejlődésnek köszönhetően, még ma is folyamatosan történnek. Számos tanulmány igazolja, hogy otosclerosisban továbbra is a stapedotomia az elsőként választandó terápiás eljárás. Megfelelő műtéti technikával a légvezetéses hallásban jelentős javulás érhető el, a beszédfrekvenciákon a csont–lég-köz minimalizálható, illetve zárható, ami a betegek életminőségét jelentősen javítja. A jelen közleményben az otosclerosissal kapcsolatban fellelhető magyar és nemzetközi szakirodalmat tekintjük át, kitérve a kórfolyamat legújabb diagnosztikus és kezelési lehetőségeire is. Orv Hetil. 2020; 161(19): 780–788.

Abstract: Introduction: Dyspnea caused by bilateral vocal cord paralysis often requires surgical intervention to prevent acute asphyxiation. The regeneration of the laryngeal nerves may last weeks or months and it is difficult to predict the outcome. In the past decades, several open and endoscopic surgical techniques have been introduced for treatment to avoid tracheostomy, however, these procedures with resection of the glottis resulted in irreversible changes in the laryngeal structure, thus the voice quality decreased over a long-term period. Aim: Endoscopic arytenoid abduction lateropexy is an accepted reversible, minimally invasive technique that provides an immediate patent airway by the lateralisation of the arytenoid cartilage with a suture. The aim of our study was to analyze the phonatory and respiratory outcomes of this treatment concept. Method: Two patients suffering from bilateral vocal cord palsy were treated with endoscopic arytenoid abduction lateropexy. After recovery of the vocal cord movements, the sutures were removed. Spirometric and phoniatric results of the two patients were analysed after suture removal. Results: Good spirometric parameters and normal voice quality were detected in both cases. Conclusions: These results prove the high reversibility of the minimally invasive endoscopic arytenoid abduction lateropexy. Lateralization suture can be removed in the case of vocal cord movement recovery, and phonation may be physiological. Orv Hetil. 2018; 159(29): 1188–1192.

In addition to traditional risk factors such as smoking, alcohol consumption and betel nut use, human papillomavirus (HPV) infection also plays a role in the development of head and neck squamous cell carcinomas (HNSCCs). Although among European countries the highest incidence and mortality rates of head and neck cancer types were recorded in Hungary, data regarding HPV prevalence in HNSCCs is scarce. We collected biopsy and saliva samples from patients diagnosed with HNSCC or oral potentially malignant disorders (OPMDs) and tested them for the presence of HPV using the PCR consensus primer set MY09/11 and the GP5+/6+ primer pair. HPV genotypes were assessed by sequencing of the amplified PCR fragments. Oral mucosa and saliva samples from tumor- and OPMD-free individuals were also analysed. HPV was detected in 11 out of 60 HNSCC samples (18%). All of the HPV positive tumors carried HPV type 16. 5 out of the 57 saliva samples collected from HNSCC patients was HPV positive (8.8%); among them, in addition to HPV16, HPV13 was also detected. Tumors located to the oropharynx had the highest HPV positivity rate with 50% (7 out of 14), which was significantly higher than the HPV prevalence in oral mucosa samples collected from controls (0 out of 20; p > 0.001) or in OPMD biopsies (0 out of 21, p > 0.001). 2 out of 57 control saliva samples (3.5%, subtype HPV13 and 11) and 3 out of 39 saliva samples from OPMD patients (7.7%, subtype HPV18, 81 and 10) were HPV positive. Our data suggested that HPV16 infection may contribute, in concert with cigarette smoking, to the development of a subset of head and neck cancers in Hungary. HPV16 infection per se does not account, however, for the high HNSCC incidence rate recorded in this country.