Search

Absztrakt Szerzők 2 hazai mellkassebészeti osztályon malignus betegség miatt végzett pneumonectomiákat követő pulmonalis metastasectomiás gyakorlatukat ismertetik. Hat beteget operáltak pneumonectomiát követően a residualis tüdőfélen észlelhető egy vagy több áttét miatt. A betegek átlagéletkora 52,5 év volt, köztük 3 férfi és 3 nő szerepelt. Ismertetik az alkalmazott diagnosztikai módszereket (mellkas-rtg, CT, MR, PET-CT, perfúziós tüdőscintigraphia, bronchologiai, terheléses légzésfunkciós és EKG-vizsgálat, szív-UH-, vérgáz- és laborvizsgálat). A műtétre történő kiválogatás érdemi onkológiai és cardiorespiratoricus kritériumainak felhasználásával döntöttek a műtétek elvégezhetőségéről. Ismertetik az alkalmazott műtéttechnikát (atípusos gépi resectio). A műtétek után az intenzív ápolás tartama 3–7 nap volt (átlag 5 nap). A kórházi ápolás ideje 13–18 nap (átlag 15,2 nap). Egy beteg szorult átmeneti – 5 napig tartó – mesterséges gépi lélegeztetésre. Két elveszített betegük 18, illetve 25 hónappal élte túl a tüdőáttétel eltávolítását. A 4 jelenleg is élő beteg átlag túlélése 33,5 hónap. Onkológiai ellenőrzés, illetve kezelés alatt állnak, állapotuk, életvitelük megfelelőnek mondható. A ritkán, nagyfokú szelekciót követő metastasectomiák sikerének titka a betegek teherbíró képességének gondos, egyénre szabott megtélése, melyben a betegek “thoracotomiaképes” állapota, stabil cardiopulmonalis funkciói, a residualis tüdőfél épsége meghatározó jelentőségű. A gyors, kíméletes atípusos gépi resectio, valamint az anaesthesiologiai és intenzív terápiás szakemberek összehangolt munkája vezethet sikerre, s adhat reményt a megoperáltak számára elfogadható életminőségű és időtartamú túlélésre.

Absztrakt A szerzők egy fiatal férfi beteg kétoldali légmellének videothoracoscopos műtéttel történő egyidejű kezeléséről számolnak be. A műtét eredményességében jelentős szerepet kapott az endoscopos varrógép. A szerzők megállapítják, hogy a kétoldali légmell videothoracoscopos kezelése (VATS) a beteg számára minimális megterhelést jelent, és a korábbi módszereknél eredményesebb. Különösen kétoldali pneumothorax esetében a kockázatot és a műtéti szövődmények kialakulását jelentősen csökkentő műtéti módszer.

The authors report a simultaneous treatment of bilateral pneumothorax by videoscopic operation in a young male patient. An endoscopic stapler played an important role in the success of the operation. The authors claim that videothoracoscopic treatment (VATS) for bilateral pneumothorax is a faster and more effective way of treatment than the previous ones. This method significantly decreases the risks and the postoperative complications; in particular, in a case of bilateral pneumothorax.

INTRODUCTION, OBJECTIVES: Authors of two thoracic surgical departments from the above named hospitals discuss their practices of pulmonary metastasectomy after pneumonectomy for malignant disease.Six patients were operated after pneumonectomy for metastatic spread in the residual lung. The average age of the three male and three female patients was 52.5 years. The applied preoperative diagnostical methods were the following: chest-x-ray, CT scan, MRI, PET-CT scan, perfusion lung scintigraphy, bronchological examinations, functional respiratory tests, ECG, cardiac echo, arterial blood gases (ABGs) and other laboratory analyses. Patient selection for operation was based on strict oncological and cardiorespiratory criteria. Finally, the authors describe the applied operative technique; atypical mechanical resection with stapler.Mean length of postoperative intensive care was between 3 to 7 days, while that of hospitalization altogether was 13 to 18 days (average 15.2 days). Ventilation needed for one patient for 5 days approximately. Two of the six patients' survival was 18 and 25 months after pulmonary metastasectomy. Four patients are still alive, their average postoperative survival is 33.5 months. They are followed up regularly and their quality of life is satisfactory.The key factors that determine the successful outcome of metastasectomies are careful and personalized evaluation of the patients, their condition and fitness for thoracotomy, stabile cardiopulmonary functions and the capacity of the residual lung. Multidisciplinary teamwork involving anaesthetists and intensive care specialists along with surgeons using the quick atypical resection technique are the key elements to improved survival of these patients.