Search

Formed from the westernmost territories of Hungary, Burgenland became a part of Austria a hundred years ago. The aim of the paper is to answer the question of how Burgenland became integrated into the Austrian society and economy, how its regional inequalities and rural character changed in comparison to the neighbouring Austrian and Hungarian areas, under the influence of Vienna’s major role. The analysis is based on the census data of 1910, 1960/61, 2001 and 2011 and on the mapping of different social and economic indicators. Our data revealed that one hundred years ago, the northern, more prosperous area of Western Hungary was an integral part of the rural hinterland of the imperial capital, Vienna, in stark contrast to the region’s southern periphery. After World War II, however, a steep west-east gradient emerged in the borderland along the Iron Curtain, while the traditional north-south disparity continued to exist on both sides of the new border. During the political transformation in the early 1990s, and even more after Hungary’s EU accession (2004), the former hard border ceased to exist in this region, while Vienna regained its former economic importance and influence. After 1990, the patterns of regional disparities changed rapidly in Hungary, and the western part achieved a leading position within Hungary in every dimension of economic prosperity. In line with this, while the Austrian rural regions in Burgenland and between Vienna and Graz showed remarkable infrastructural progress, Southern Burgenland remained peripheral regarding economic activity.

Direct sales by farmers gained acceptance in Hungary following the incursion of healthy eating and the enhancement of local economic development efforts. Conducting questionnaire surveys and interviews, our research investigated the means through which locally produced goods reach consumers, e.g., short food supply chains, as well as the farmers’ motivations and the necessary developments. According to the main results, personal direct consumer relations are vital for local farmers; however, advanced sales channels are not popular nor fully developed in Hungary. Only the capital city shows some development here, catalysing and stimulating the domestic market and consumer behaviour. On the other hand, the age structure of local farmers or the lack of knowledge hinder the advent of advanced sales channels. Nevertheless, there is a continuous and immanent need for development in this sector; although, the recent conditions of subsidies unfortunately do not support small scale local farmers.

A rendszerváltozás után a belföldi migrációban jelentős változások következtek be, amit több tényező (pl. gazdasági átalakulás, a szuburbanizáció felerősödése, a közlekedés fejlődése) indukált. Az egyes településeket különbözőképp érintette a belső vándorlás intenzívebbé válása, aminek demográfiai szempontból is vannak „nyertesei” és „vesztesei”. Az előbbiekhez sorolható az osztrák határ közelében fekvő, mintegy 63 ezer fős város, Sopron is, amely az egyik legnépszerűbb célpont az országon belül vándorlók körében. Tanulmányunkban egyrészt Sopron szerepét értékeljük a belföldi migrációban, bemutatva azt, hogy a belső vándorlás különböző típusai hogyan járultak hozzá a város vándorlási nyereségéhez. Empirikus kutatásra alapozva arra keresünk választ, hogy kik a Sopronba bevándorlók, és hogy van-e lényeges különbség a bevándorlók jellemzőiben attól függően, hogy a legutóbbi gazdasági válság előtt vagy után érkeztek a városba. Az elmúlt évtizedekben folyamatosan gyarapodott a népesség Sopronban, miközben az ország egészében és sok városában fogyott. A növekedés legfőbb forrása a vándorlási többlet volt, különösen az ezredforduló után. 1990 és 2016 között közel 13 ezer fős vándorlási nyereségre tett szert a város, elsődlegesen az ideiglenes bevándorlásból. A nagyarányú bevándorlás számos okra vezethető vissza (pl. a nyugati határ menti fekvés felértékelődése 1990 után, kedvezőbbé vált közlekedési kapcsolatok, relatíve közeli fekvés az osztrák fővároshoz és Burgenland északi fejlettebb településeihez, az osztrák munkavállalási korlátozás feloldása). A felmérés tapasztalatai igazolták, hogy a gazdasági válság markáns fordulatot hozott az ezredforduló után Sopronba bevándorlók összetételében, munkapiaci ismérveiben és térkapcsolataiban. A 2009 után megfigyelhető új, kedvezőtlen trendek a helyi társadalomban is mélyreható változásokhoz vezethetnek.

A tanulmány célja az éghajlatváltozás példáján vizsgálat tárgyává tenni a tudás létrehozásának, átalakításának, közzétételének hazai virtuális tereit, feltérképezni, hogy milyen csomópontok, kulcsszereplők vannak a tudástermelési folyamatban. Felvázolható-e az éghajlatváltozásról való tudás webes hálózata, ennek közösségei? Mik a tudásközlők motivációi? Melyek a tudásközlők főbb törekvései, illetve az éghajlatváltozás lokalizálásának gyakorlatai, azaz hogyan lesz helyi tudássá a klímaváltozás az internet segítségével? A vizsgálatok elméleti megalapozásához az internet szerepét a tudás és a tudomány, illetve a tudás és a társadalom viszonyában elemeztem, így érintve az átalakuló olvasás földrajzát, az e-tudomány kialakulását, a tudományok változó episztemikus kultúráját, a demokratizálódás révén formálódó kibővített ellenőrző közösségeket, a tudáshoz való hozzáférhetőség és a szakértőiség kérdését. Az elemzésekhez a Google segítségével végeztem internetes tartalomkeresést, és ennek bázisán az Issue Crawler programmal térképeztem fel a webes témahálózatokat az éghajlatváltozásról. A vizsgálatoknak több tanulsága vehető fontolóra. A klímaváltozás hazánkban ugyan fontos környezeti üggyé vált, azonban a témát tárgyaló honlapok hálózati szervezettsége, valamint linkelési, internetes hivatkozási kultúrája alacsony fokú, s inkább a külföldi (mindenekelőtt az IPCC – Intergovernmental Panel on Climate Change) tudományos és hírforrások adják az alapját a hazai tudástermelésnek. A hazai tudományos intézmények jobbára kimaradnak az internetes diskurzusból, rejtve maradnak az internetet böngészők szeme elől. Vizsgálatom több példát hozott arra, hogy az éghajlatváltozás globális problémáját hogyan kísérlik meg lokalizálni, hazai viszonyokra adaptálni, így formálva tulajdonképpen virtuális helyi tudást az éghajlatváltozásról.

Sopront a rendszerváltozás nyerteseként tartja számon a köztudat. A városon belül azonban vannak területi feszültségek társadalmilag, gazdaságilag hátrányos helyzetű, leromlott területek. Ezek közé tartoznak a barnaövezetek, amelyek egy viszonylag vontatott szocialista iparosítást követő gyors dezindusztrializációs folyamat eredményeképpen jöttek létre, főképp a város rosszul megközelíthető tradicionális északnyugati iparterületén. Az összeomlott szocialista vállalati telephelyek életben tartásához a terjeszkedő tercier funkciók járultak hozzá, főképpen a jó forgalmi helyzetű belváros közeli területek alakultak át roppant gyorsasággal: szanálásuk után lakások, bevásárlóközpontok épültek A bamamezős átalakulás tehát máig spontán az ingatlanpiaci folyamatok mentén zajlik. A hiányos önkormányzati szerepvállalást mindössze a rendezési tervek állította keretek jelentik, a várospolitika kezében kevés az eszköz (tulajdon, tőke, stratégia) az irányított barnamezős rehabilitációhoz. Így ezidáig az ipari örökségvédelem kérdése is háttérbe szorult, félő, hogy kellő akarat és szándék híján a bonyolult tulajdonviszonyok közé, vagy éppen a nagybefektető kezébe került, bb sorsra érdemes ipari örökség az enyészeté lesz.

Tanulmányunkban Budapest térségében statisztikai módszereket felhasználva vizsgáltuk meg az egyes nyugati példákban tapasztalható központ-bal, szuburbia-jobb pártpreferencia-modell érvényességét, amelyet több területi és módszertani közelítés után elvetettünk. Az eltérő hazai fejlődés oka abban lehet, hogy a magyarországi jobb és bal oldali pártok, s különösen az SZDSZ, a nyugati demokráciák pártjaitól eltérő szavazóbázissal rendelkeznek, ami a hazai párttörténelemben a rövid, ám viharos rendszerváltás utáni időszakban gyökeredzik. Másfelől arra is utalást kaptunk, hogy a magyar szuburbanizációs folyamattal jelenleg az egykori rurális terek, az agglomerációs települések erős átalakítása folyik, azaz a szuburbán zónákban nem érvényesül a szomszédsági hatás, hanem a kiköltözők a magukkal hozott politikai mintákat őrzik meg. Lehetséges azonban, hogy e tendencia idővel átbillen, s a pártrendszer stabilizálódása, a párt-ideológiai paletta letisztulása esetén Magyarországon is kialakul a helyi társadalmak politikai szembenállása a központi város és környezete között.

A tanulmány a két dunántúli nagyváros példáján mutatja be a történelmi városfelújítás főbb múltbeli eseményeit, eredményeit, a történelmi belvárosok jelenbeli helyzetét, mind napjaink városfejlődési folyamataiban, mind a városok életében betöltött szerepük szerint. A szerző fő megállapítása, hogy a történelmi belvárosok megújítása egyfelől a rendszerváltozást megelőző műemlékvédelmi munkák által kijelölt iránytól meghatározott, másfelől a helyi önkormányzatok szerepvállalásától – elsősorban felsőbb kormányzati szintek által determinált – lehetőségeitől függ. A történelmi városrészek felújításának folyamata mindenképpen (kormányzati) újragondolást igényel, illetve a szereplők együttműködését, a források és eszközök koncentrálását, amely hozzájárulhat a műemlékek, illetve az épített örökség versenyképességéhez, mind a lakó-, mind a gazdasági funkciók tekintetében. Több konfliktus feloldásra vár tehát, így az, hogy látszólag csak az új építésű épületek hoznak megújulást a történelmi belvárosokba, illetve a műemlékek szociális bérház funkciója. Mindezek ugyanis már rövidtávon is fenntarthatatlanná tehetik a „történelmi városrész"-t.

A hely szelleme széles körben elterjedt, kizárólag egy tudományhoz, tudományághoz nem kötődő kifejezés. A szépirodalmi témájú írásokon túl megtalálható a posztmodern építészet és a szociológia fogalomrendszerében is. A dolgozat célja az egyes fogalmi megközelítések bemutatása mellett a genius loci értelmezése a regionális tudomány rendszerében, illetve jelentéstartalmának elválasztása a behaviorista földrajz „településimage" és „sense of place" (helyérzet) fogalmától.

Modern societies have loose ties to nature, environmental processes and problems remain mostly invisible to our eyes. This paper investigates environmental experts' motivations, thoughts, attitudes and beliefs in relation to environmental communication and their practice in promoting changes in people's environmental behavior via fifteen in-depth interviews from Hungary. The interviews reveal the potential for establishing human-nature connectedness in childhood or through field encounters, faith, but reflect the ambiguous nature of fear appeal in environmental communication. Many barriers hinder communication, such as inadequate messaging, social inability and defense mechanisms that could be overcome by using examples and policies close to people. The answers given in interviews suggest that grassroots initiatives are not satisfactory, yet an engaged society can influence decision-makers to strengthen the aims with top-down regulations.

AbstractThe present study interviewed 16 epistemic workers involved in creating and disseminating environmental knowledge and explored how experts communicate and present environmental issues in the field and news media in Hungary. Results show that both forums of communication face (re)presentational problems when communicating and presenting biodiversity, air pollution, and water pollution. Although climate change has become easily visualizable, it is overutilized in media. Conversely, presenting climate change in the field is challenging. This paper underscores the need for effective communication that mediates local issues affecting everyday life and reports the facts irrespective of whether they evoke positive or negative emotions. Such an approach will bring nature close to people and empower local communities within the context of increasing anti-environmentalism in Hungary. [ABSTRACT FROM AUTHOR]

Taking a biographical approach, two main characters of Hungarian water-environmental history are explored in this study. Before the global warming era, meteorologist Antal Réthly played a major role in the climatic controversy concerning the water regulation and afforestation of the Great Hungarian Plain arguing that these human activities could not change the climate. In turn, water engineer Emil Mosonyi strove to conceptualize and develop the utilization of Hungarian hydropower potentials and remained a supporter of large hydropower projects even after his emigration and return, when the construction of the Danube barrage system catalyzed the Hungarian environmental movement and the political transition in 1989. Their histories help understanding of the limited capacities of science in solving environmental controversies. [ABSTRACT FROM AUTHOR]

Climate change attitudes, perceptions, and adaptation activities of Hungarian forestry managers have been examined in this study through a national questionnaire and interviews. The questionnaire results revealed that respondents are mainly concerned by the decrease in snow-covered days, but differences in opinions can be attributed to geographical location and forest composition. Forest management aimed at climate change adaptation in Hungary is still in the initial phase: only 16% of respondents reported the application of climate change adaptation measures. Many foresters claim legislative constraints frequently hinder their efforts to implement such measures; those who have implemented adaptation measures show an increased concern toward climate change, on average. They have been aware of climate change for a longer time and consider it a serious problem affecting their management activities. The questionnaire results indicate that the adaptations of state forest managers are at about the same level as private foresters. Moreover, a high level of concern combined with nature conservation factors does not hinder adaptation. Nevertheless, interview respondents reported that nature conservation factors are hindrances to adaptation processes. [ABSTRACT FROM AUTHOR]

It is the main aim of this study to analyse the role of a Hungarian medium-sized town located by the Austrian border, Sopron/Ödenburg, in internal migration. The change of the political system after 1989 has had its impact not only on the social and economic development of the town, but also on perception of the town's geographical location. Located in the western periphery of the country, near to the Iron Curtain during the decades of Socialism, Sopron/Ödenburg found itself in a much more favourable position after 1989. This resulted in becoming one of the most attractive destinations of Hungarian internal migration. Later, other factors (Hungary's EU accession in 2004, the global economic crisis in 2008, abandoning of all labour-market restrictions 2011) have also contributed to this. Quantitative analysis of migrants based on statistical data is supplemented by the results of a survey conducted among newer and older residents of Sopron/Ödenburg that reveal information about their social background as well as temporal and spatial patterns of in-migration. The number of in-migrants grew especially after the global economic crisis, and the primary reason for in-migration was to get work in Sopron/Ödenburg or Austria. Survey results show, however, also relevant differences between earlier and later in-migrants to Sopron/Ödenburg. It seems that the town functions rather as a 'bridge', although its function of a 'springboard' is also important. [ABSTRACT FROM AUTHOR]