Search

„Frigyes Ágost, másképpen Erős Ágost szász választó és utóbb lengyel király, mintaképe volt a versailles-i példa után loholó német választófejedelmeknek. Köteteket írtak ugyan össze róla, mégsem haladhatok el mellette; az ő alakja nélkül hiányos maradna az épületes arcképcsarnok. Ami a köteteket illeti, nem annyira kevéssé dicsőséges politikai szereplésével szolgált rájuk, mint inkább őrületszámba menő pazarlásai és a szeretőtartás körüli csúcsteljesítményei ihlették meg az életrajzírók tollát. Protestánsnak született és nevelkedett, de amikor kinyújtotta kezét a lengyel korona után, a katolikus vallást is hozzá kellett markolnia. Nem sokat habozott, otthagyta a protestáns istent, akinek kegyelméből eddig uralkodott, és hűséget esküdött a katolikusnak…”

Micsoda kincsestár a rég múlt korok világa! Ki ne volna rá kíváncsi, mit hittek, mit gondoltak a hajdan volt emberek, micsoda babonaságok éltek − és bizony micsoda babonák élnek még ma is. Igaz, ami igaz, ma már senki sem hisz sem a griffmadár létezésében, sem a sebezhetetlenség csacsi csodaszereiben, hanem azért még ma is fel-felrémlik a csillagjóslás divatja, sőt, vannak, akik a vizet, a fémet meglelő varázsvessző erejében sem kételkednek… Ráth-Végh István, a nagyszerű tollú kultúrtörténész egész életében nagy kíváncsisággal kutatta a történelmi korok sok-sok különösségét. Ezekből az izgalmas, érdekes írásokból válogattunk össze a Delfin barátai számára egy színes kötetre valót.

A pénz komádiájában megismerkedhetünk a pénz világával. Elvonulnak elöttünk a millióikat könnyedén szóró arisztokraták, a kincses zsákjaikat féltve őrző zsugoriak, mindazok akik az arany éhségétől hajtva saját maguknak és másoknak is kárt okoztak.A gazdagon áradó tények, szellemes iróniával tálalva, egyszerre nyújtanak maradandó élményt, hasznos olvasmányt és üdítő szórakozást.

A könyv elvezeti olvasóját régmúlt korok életének olyan területeire, melyet mai gondolkodásunkkal megérteni is nehezen tudunk. Rejtelmes sorsú emberek, a társadalom fegyelmét nehezen tűrő társaságok, a közélet, a tudományok és művészetek ferdeségei ismerhetők meg a Tarka históriákból. E művet is élvezhetővé teszi az író humora, derűs szemlélete és szellemes iróniája.

„Varillas francia történetíró arról volt nevezetes, hogy írásaiban a hatás kedvéért alaposan elrugaszkodott az igazságtól. Amikor ezt a szemére vetették, nem is tagadta. Ennyi volt csak a védekezése: „Nem tesz semmit. Amit én írok, sokkal érdekesebb, mint ami megtörtént.”Íme: a mendemondák egyik forrása. A krónikás az érdekesség kedvéért kíméletlenül elbánik az igazsággal. Változtat, kihagy, kiegészít – aszerint, amint a képzelőereje szárnyal vagy gyalog jár. Lehetnek egyéb szándékai is: lelkesedést vagy gyűlöletet akar kelteni a múlt idők példázatával, s a tényeken erőszakot követ el – vagy megalkuszik a lelkiismeretével, holmi koncok fejében hízelkedik a hatalmasoknak, érdemeiket eltúlozza, hibáikat szépíti, ferdít és eltagad…”

A szerző az előszóban kifejti, hogy mit is jelent a szó: kuriózum. Szerinte nincs rá megfelelő magyar szó, mert jelenti azt, hogy ritka, érdekes, furcsa, különös, rendkívüli és lényege a hitelesség. E könyvében csak olyan adatokat dolgozott fel, amelyeknek megtalálta az eredetét, forrásait. A kuriózumok irodalmát különféleképpen lehet feldolgozni: lehet tudományosan, lehet lexikonszerűen sorba szedni, legélvezetesebben a franciák tálalták, könnyű, olvasmányos formában. Ráth-Végh István tíz évig gyűjtötte anyagát és igyekezett olyan kuriózumokat közreadni, amiket az olvasók nem ismernek. A Magyar kuriózumok 1934-ben jelent meg először - a ma olvasójának is szórakoztatást, kuriózumot jelent a könyv elolvasása.

A győzelemittas római katonák túlerejük tudatában vad üvöltéssel rontottak Hannibál maroknyi testőrségére, hogy elfogják a karthágói vezért. Azonban a sátrak közül zúgás hallatszott, roppant méretű szürke alkotmány egy hatalmas ércmadár került elő, és amikor berregve a levegőbe emelkedett a rómaiak ijedten vetették a földre magukat…Repülők Hannibál korában? Miféle csoda révén kerültek oda? Van-e újjászületés? Térdre tudja-e kényszeríteni a pun vezér Rómát? Be lehet-e avatkozni a történelem menetébe?Ezekre és más elgondolkoztató kérdésekre ad választ Ráth-Végh István kalandos, lebilincselő regénye.

„Ennek a férfinak pedig merész, de nyugodt tekintete volt, amely fogva tartotta az övét, mint a gyakorlott tőrvívó az ellenfele fleuretjét. És az a biztos, végtelen fölény, amellyel játszott velük, mintha egy cseppet sem venné komolyan az asszonyokat – s az a pár meleg, bizalmas szó, amelyre még mindig úgy gondolt vissza, mint valami bársonyos cirógatásra. És végül a kis közös titok…Ilma nyugtalanul aludt ezen az éjszakán.Az a férfi pedig, aki álmát megzavarta, töprengve haladt végig a Vár csöndes, kihalt utcáin. Az aranyhajú leányra gondolt. Csak egy órája ismerte, de az az érzése volt, mintha sok-sok esztendeje ismerte volna. – Úgy látszik, még mindig nem nőtt be a fejem lágya. Találkozom egy lánnyal, az arca, alakja ízlésem szerinti, s már hajlandó vagyok elhinni, hogy angyal, íme, az illúzió. – Elmenjek hozzájuk? Az anyja nem hívott meg, de azzal nem törődöm. Hanem aztán mi lesz? Ha beleszeretnék?”

Könyvem címéhez hozzá kell még tennem, hogy bocsássa meg az olvasó, ha olyan mondanivalóimra is akad, amelyekre nem lehet éppenséggel ráhúzni a „furcsaság” jelzőt. Az érdekesség indokolta, hogy tarkítsam velük a furcsaságokat. Ami az anekdotákat illeti, hogy ebből a műfajból érdemes egyet-mást megóvni a feledéstől, arra nézve utalok egy példára. Tudnivaló, hogy a Magyar Tudományos Akadémia megszerezte Széchenyi István naplóit és egyéb feljegyzéseit. Van közöttük két kisebb jegyzetkönyv; egyiknek fedelén ez a felirat olvasható: „Jó és rossz, amit tapasztaltam”. (Das Gute und Schlechte welches ich erfahren.) Érdekesebb tréfákat, anekdotákat, adomákat örökített meg bennük, amelyeket az 1814–1815 években, bécsi tartózkodása során hallott, s neki különösen megtetszettek. Tarka összevisszaságban buggyannak ezek fel – a fiatal Széchenyinek nyilván nem volt egyéb célja velük, mint hogy elraktározza és későbbi időkre is felidézhetővé tegye a mosolyt, amely elcsattanásuk alkalmával ajkán végigsuhant. Közlök néhányat magyar nyelven.

A könyv elvezeti olvasóját régmúlt korok életének olyan területeire, melyet mai gondolkodásunkkal megérteni is nehezen tudunk. Rejtelmes sorsú emberek, a társadalom fegyelmét nehezen tűrő társaságok, a közélet, a tudományok és művészetek ferdeségei ismerhetők meg a Tarka históriákból. E művet is élvezhetővé teszi az író humora, derűs szemlélete és szellemes iróniája.

Aneves író, Ráth-Végh István műve a babonák és tévhitek birodalmába vezeti el az olvasót. Megismeri az okkult tudományok tanításait, a sátán birodalmának jellegzetességeit, a boszorkányokkal kapcsolatos kegyetlen színjátékot, legendás országok földrajzát, a jóslatok ködös szofisztikáját s a másvilágra való felkészülés receptjeit.A szerző mindezt szórakoztató és szellemes stílusban, könnyed és színes formában, csevegve mondja el.

A régi ember nem érte be azzal, hogy csupán a környező világot népesítse be babonás jelenségekkel. Magához az emberhez is babonás képzeteket fűzött s nem egy közülük örökül maradt apáról fiúra, fiúról unokára.A régi kalendáriumok tele voltak piros betűs napokkal. S úgyszólván ahány nap annyi babona. Ezeket a nép többnyire az ünnep vallási jelentésével kapcsolta össze s eszébe sem jutott, hogy akárhány ünnepnapnak eredetét a pogány ókorban lehet megtalálni.Sok, sok tévedésen kellett az embernek átküzdenie magát, hogy végül megismerhesse az őt környező világot.A régi tudós éppen úgy tévelygett a babonák ősbozótjában, mint a hétköznap embere. Temérdek tévhit fonódott iszalagként köréje; fogvatartotta, nem engedte, hogy kivergődhessék a fojtogató sűrűből.

Ördögidézés, varázslás, fekete mágia, boszorkányhit fontos kiegészítő részei a kultúrtörténetnek. És már csak azért is számot kell róluk adnom, mert egyben az emberi hiszékenységnek is szemléltető példatárai. Mondanom sem kell, hogy miután csakis kultúrtörténeti szempontból idézem tetemre a Sátánt és cimboraságát, egyáltalán nem érintem az egyházak tanításait a Gonoszról. Más a dogma, és más a babona. Nincs az a tan, amelyet ki ne forgathatna a tudatlanság, és amellyel vissza ne lehetne élni tudatosan. Tisztelem a spiritizmus erkölcsi tanításait, ám ha az új tan új utakon halad is, itt-ott régi babonák bogáncsa tapad a sarujához. Ráth-Végh István

Mindannyian a könyvből sajátítjuk el a kultúra kincseit, mindannyiunkat egy életen át kísér a könyv. Mégis milyen keveset tudunk múltjáról, mennyire csekély az az ismeret, amellyel róla rendelkezünk. Ráth-Végh István humora és szellemessége ebbe a múltba vezet el. Megtudjuk tőle, hogy már Ádámnak is volt könyvtára, a középkori tudósok szerint. Tudósít bennünket a legnevezetesebb sajtóhibákról, a legnagyobb és legkisebb könyv méreteiről, híres könyvgyűjtőkről, a legkülönösebb könyvburkoló anyagokról. Megismerjük a szerelem birodalmáról, a pokolról, a magyar nyelv származásáról szóló könyveket. Mindezekről a neves szerző kellemes csevegéssel számol be. Műve szinte útikalauz e múlt dzsungelében, és mosolyt keltve oszlat el számos téves nézetet és illúziót.

Az emberi butaság történetéről írott trilógia (Az emberi butaság kultúrtörténete; Új butaságok az emberi butaság kultúrtörténetéből; vége az emberi butaságnak), amelyet átadunk az olvasónak, talán az író legjellemzőbb műve.Az emberi gyarlóságok és szenvedélyek olykor elképesztő panoptikuma, mintegy az emberi művelődés történetének visszája bontakozik ki a könyv lapjairól, de oly módon, hogy az író felvilágosult gondolkodása és igazságszeretete mindig a társadalmi és kulturális haladás nagy eredményeinek, céljainak árnyékában láttatja a századok során burjánzó butaságokat, aljasságokat.

E műben az író A szerelem regényes életrajza, A házasság regényes életrajza, Az asszonyi hűtlenség története című művei vannak összefoglalva. E műben is érvényesül Ráth-Végh István sajátos szellemessége és iróniája. Páratlanul gazdag anyagát, mint az életet tükröző dokumentumokat tárja az olvasó elé, s humanista derűje a szerelem fonákságainak bemutatásával ad szórakoztató, de egyben meggondolkodtató képet.

Saját isteni küldetésükben hívő uralkodók, kiváltságaikkal hivalkodó nemesek és főpapok életével ismerkedünk meg, akik mérhetetlenül lenézték a dolgozó, egyszerű embert. De megismerkedünk a pénz világával is. Elvonulnak elöttünk a millióikat könnyedén szóró arisztokraták, a kincses zsákjaikat féltve őrző zsugoriak, mindazok akik az arany éhségétől hajtva saját maguknak és másoknak is kárt okoztak. A gazdagon áradó tények, szellemes iróniával tálalva, egyszerre nyújtanak maradandó élményt, hasznos olvasmányt és üdítő szórakozást.

Saját isteni küldetésükben hívő uralkodók, kiváltságaikkal hivalkodó nemesek és főpapok életével ismerkedünk meg, akik mérhetetlenül lenézték a dolgozó, egyszerű embert. De megismerkedünk a pénz világával is. Elvonulnak elöttünk a millióikat könnyedén szóró arisztokraták, a kincses zsákjaikat féltve őrző zsugoriak, mindazok akik az arany éhségétől hajtva saját maguknak és másoknak is kárt okoztak. A gazdagon áradó tények, szellemes iróniával tálalva, egyszerre nyújtanak maradandó élményt, hasznos olvasmányt és üdítő szórakozást.