Search

A kiégés (burnout) egyre inkább elterjedt jelenség, amely kiemelten érinti a szociális szférában dolgozó munkavállalókat. Munkánk célja a kiégés jelenségének vizsgálata pedagógusok körében. Demográfiai adatok felvétele mellett a kiégés vizsgálatához a Maslach Burnout Inventory (MBI) kérdőívet használtuk, a kognitív/viselkedésbeli hibákat, diszfunkcionális elvárásokat pedig a Disz­funk­cionális Attitűd Skála (DAS) segítségével térképeztük fel. A hangulatzavar kimutatásához a Beck-féle depresszió rövidített kérdő­ívet alkalmaztuk, továbbá erőfeszítés-jutalom-egyensúlytalanság kérdőív és Társas Támogatás kérdőív is kitöltésre került. Összesen 399 fő töltötte ki a kérdőívet: 340 nő és 59 férfi. A munkavállalók döntően a fiatal/középkorú korcsoporthoz tartoznak, a 35–55 év közöttiek aránya 70%. Az átlagos kiégési pontszám 59,3 (SD = 13,6), melyből 41 fő (11,9%) alacsony, 298 fő közepes (86,1%) és 7 fő (2,0%) súlyos kiégéssel érintett. Multivariációs analízis során a női nem (OR: 2,917), a sokgyermekes család (OR: 4,157), a megfelelő javadalmazás (OR = 3,306), a munkával eltöltött évek (OR: 2,732), és a szakmai megbecsülés hiánya (OR: 1,464) bizonyultak a kiégés független rizikótényezőinek (p < 0,05 minden esetben). A depresszió súlyossága, a disz­funk­cionális attitűdök és a kiégés között pozitív kapcsolat igazolódott (r2 = 0,415, p < 0,001; r2 = 0,237, p < 0,001). Eredményeink alapján a pedagógusok jelentős része közepes fokú kiégésben, 2%-a pedig súlyos fokú kiégésben szenved. A kiégésnek vannak befolyásolható (munkahelyi javadalmazás, megbecsülés) és nem befolyásolható tényezői (életkor, nem, család), melyeket az esetleges prevenciós, illetve intervenciós beavatkozások során figyelembe kell venni.

Az elmúlt évtizedek egészségügyi reformjai főként gazdasági szempontokra alapoztak, és az ágazatban napjainkra jelentős problémához vezetett, hogy a humán erőforrás kérdése háttérbe szorult, amit a kiégés szindróma tovább súlyosbít. A kutatás célja az egészségügyi dolgozók kiégési jelenségének komplex vizsgálata volt. A strukturált, papír alapú önkitöltős kérdőívekre alapozott keresztmetszeti vizsgálat Komló, Pécs és Kecskemét városában foglalkoztatott dolgozók körében történt. Demográfiai adatok felvétele mellett a kiégés vizsgálatához a Maslach Burnout Inventory (MBI) kérdőívet használtuk, a kognitív/viselkedésbeli hibákat, diszfunkcionális elvárásokat pedig a Diszfunkcionális Attitűd Skála (DAS) segítségével térképeztük fel. A hangulatzavar kimutatásához a Beck-féle rövidített depresszió-kérdőívet alkalmaztuk, továbbá erőfeszítés-jutalom-egyensúlytalanság kérdőív és Társas Támogatás kérdőív is kitöltésre került. Összességében 473 kérdőív került kiosztásra, és 441 teljesen kitöltött kérdőív érkezett vissza a vizsgálati időszak végéig. A munkavállalók döntő többsége 36–55 év közötti (63,1%). Az átlagos kiégési pontszám 58,6 (SD = 16,3), melyből 63 fő (14,2%) alacsony, 356 fő közepes (80,7%) és 22 fő (5,1%) súlyos kiégéssel érintett. A multivariációs analízis során az ellátási típust tekintve az aktív fekvőbeteg-ellátás (OR = 1,018), az életkor (OR = 2,514), a családi állapot (OR = 1,148), az ápolói munkakör (OR = 1,246), a társas támogatás hiánya (OR = 1,189) és a nem megfelelő javadalmazás (OR = 9,719) bizonyultak a kiégés független rizikó­té­nye­zőinek (p < 0,05 minden esetben). A depresszió súlyossága és a kiégés (korrelációs együttható = 0,238), továbbá a diszfunkcionális attitűdök és a kiégés (korrelációs együttható = 0,212) között szignifikáns összefüggés igazolódott (p < 0,001 mindkét esetben). Eredményeink alapján az egészségügyi dolgozók (különösen a szakdolgozók) jelentős része közepes fokú, 5,1%-a pedig súlyos fokú kiégésben szenved. A kiégésnek vannak befolyásolható (ellátási típus, munkakör, társas támogatás) és nem befolyásolható (életkor, család) tényezői, melyeket az esetleges prevenciós, illetve intervenciós beavatkozások során figyelembe kell venni.

Health reforms in recent decades have been largely based on economic considerations and have led to a significant problem in the sector today, with the issue of human resources being pushed back, which is exacerbated by burnout syndrome. The aim of this questionnaire-based study was to examine the complex background of burnout among health care workers in the cities of Komló, Pécs and Kecskemét.Baseline demographic data were recorded. Burnout was assessed by the Maslach Burnout Inventory (MBI), and the intensity of dysfunctional attitudes were also studied. Depression was detected by the Beck Scale and social supports, and effort-reward dysbalance were also examined.Overall 411 employees participated in our study. Age group distribution was middle aged access, vast majority of the workers was between 36 and 55 years. Mean burnout scale was 58.6 (SD = 16.3), 63 workers had mild (14.2%), 356 had moderate (80.7%) and 22 had severe (5.1%) burnout. In a multivariate analysis the type of work (OR = 1.018), age (OR = 2.514), marital status (OR = 1.148), job type (OR = 1.246) the lack of social support (OR = 1.189) and allowance (OR = 9.719) were independently associated with burnout (p0.05 in all cases). There was a significant association among burnout, depression and dysfunctional attitudes.The vast majority of our social workers suffered from moderate and a small, but significant proportion suffered from severe burnout. Our work draws attention to the modifiable and unmodifiable risk factors of burnout in this population, which may help in the development of preventive strategies.Az elmúlt évtizedek egészségügyi reformjai főként gazdasági szempontokra alapoztak, és az ága­zatban napjainkra jelentős problémához vezetett, hogy a humán erőforrás kérdése háttérbe szorult, amit a ki­égés­szindróma tovább súlyosbít. A kutatás célja az egész­ségügyi dolgozók kiégési jelenségének komplex vizsgálata volt. A strukturált, papír alapú önkitöltős kérdőívekre alapozott keresztmetszeti vizsgálat Komló, Pécs és Kecskemét városában foglalkoztatott dolgozók körében történt.Demográfiai adatok felvétele mellett a kiégés vizsgálatához a Maslach Burnout Inventory (MBI) kérdőívet használtuk, a kognitív/viselkedésbeli hibákat, diszfunkcionális elvárásokat pedig a Diszfunkcionális Attitűd Skála (DAS) segítségével térképeztük fel. A hangulatzavar kimutatásához a Beck-féle rövidített depresszió-kérdőívet alkalmaztuk, továbbá erőfeszítés-jutalom-egyensúlytalanság kérdőív és Társas Támogatás kérdőív is kitöltésre került.Összességében 473 kérdőív került kiosztásra, és 441 teljesen kitöltött kérdőív érkezett vissza a vizsgálati időszak végéig. A munkavállalók döntő többsége 36–55 év közötti (63,1%). Az átlagos kiégési pont­szám 58,6 (SD = 16,3), melyből 63 fő (14,2%) alacsony, 356 fő közepes (80,7%) és 22 fő (5,1%) súlyos kiégéssel érintett. A multivariációs analízis során az ellátási típust tekintve az aktív fekvőbeteg-ellátás (OR = 1,018), az élet­kor (OR = 2,514), a családi állapot (OR = 1,148), az ápo­lói munkakör (OR = 1,246), a társas támogatás hiánya (OR = 1,189) és a nem megfelelő javadalmazás (OR = 9,719) bizonyultak a kiégés független rizikó­té­nye­zőinek (p0,05 minden esetben). A depresszió súlyos­sága és a kiégés (korrelációs együttható = 0,238), to­vábbá a diszfunkcionális attitűdök és a kiégés (korrelációs együttható = 0,212) között szignifikáns összefüggés igazolódott (p0,001 mindkét esetben).Eredményeink alapján az egészségügyi dolgozók (különösen a szakdolgozók) jelentős része köze­pes fokú, 5,1%-a pedig súlyos fokú kiégésben szenved. A kiégésnek vannak befolyásolható (ellátási típus, munkakör, társas támogatás) és nem befolyásolható (életkor, család) tényezői, melyeket az esetleges prevenciós, illetve intervenciós beavatkozások során figyelembe kell venni.

Abstract: Orofacial pain is the common name of a variety of disorders from inflammatory diseases to neuropathic pain syndromes. This condition is quite common, it may involve 7% of the whole population. Patients (and doctors) are not aware of the origin of their complaints, therefore initial management falls among the variety of healthcare professionals. The aim of our review was to summarize the current evidence of chronic orofacial pain including diagnosis, management and pitfalls. Orv Hetil. 2019; 160(27): 1047–1056.

Orofacial pain is the common name of a variety of disorders from inflammatory diseases to neuropathic pain syndromes. This condition is quite common, it may involve 7% of the whole population. Patients (and doctors) are not aware of the origin of their complaints, therefore initial management falls among the variety of healthcare professionals. The aim of our review was to summarize the current evidence of chronic orofacial pain including diagnosis, management and pitfalls. Orv Hetil. 2019; 160(27): 1047-1056.Absztrakt: Az orofacialis fájdalom egy gyűjtőszó, mely sokféle kórképet takarhat a gyulladásos kórképektől kezdve a neuropathiás fájdalomig. Maga a kórkép nem ritka, akár a populáció 7%-át érintheti. Sokszor maguk a betegek sem tudják, hogy panaszokkal fogászhoz vagy más szakemberhez forduljanak. A régió sok szakma határterületét képezi (fogászat, fülészet, szemészet, neurológia stb.), így nem meglepő, hogy egy-egy beteg akár 6–7 specialistánál megfordul. Összefoglaló közleményünk célja, hogy áttekintést adjunk a krónikus orofacialis fájdalommal járó kórképek diagnózisáról, az esetleges differenciáldiagnosztikai lehetőségekről és kezelési módokról. Orv Hetil. 2019; 160(27): 1047–1056.

Introduction. Migraine is a common primary headache disorder involving about 10-15% of the whole population. Several epidemiological and prospective studies showed a link between migraine (especially migraine with aura) and cardio- and cerebrovascular events. Objectives. We prospectively analyzed the data of vascular event-free middle-aged patients with migraine who were referred to our Headache Clinic between 01/2014 and 01/2018. Framingham 10-year risk were calculated; covariates included in the analysis were age, total cholesterol, HDL cholesterol, systolic blood pressure, antihypertensive medication use, current smoking, and diabetes status. Results. Total of 1037 patients were screened and 221 were selected, 161 were women (mean age 55.5±5.2 years) and 60 were men (mean age 56±6 years). 25 patients (11.3%) were labelled as having low risk, 162 patients (73.3%) had moderate risk, and 34 patients (15.4%) had high or very high risk. Blood pressure and lipid targets were reached in 73% and in 49% in the moderate risk and in 53% and 12% in the high risk/very high risk groups, respectively. Migraine with aura (MA) was associated significantly higher cardiovascular risk profile compared with migraine without aura (MO). About one-third of our nondiabetic patients had fasting blood glucose above the normal levels. 24 patients (mean age 60±4.9 years) were diabetic. Mean blood pressure was 149/85 Hgmm, mean choleterol was 5.11 mmol/l, and mean LDL was 2.93 mmol/l in this subgroup, respectively, which do not fall within the recommended targets. Conclusion. Our article draws attention to the higher cardiovascular risk profile of middle-aged migraineurs and highlights the deficiency of primary prevention. Pain physicians must be aware of the cardiovascular aspects of migraine and holistic approach is required instead of focusing only on pain and pain relief.