Search

Számos szerzővel egyetértve úgy véljük, hogy a klímaváltozás kedvezőtlen hatásainak enyhítésében a városoknak kulcsfontosságú szerepük van. A magyarországi nagyvárosokban 2018-tól – az adaptációt és mitigációt előtérbe helyező EU-s törekvések nyomán – a lokális szintű klímavédelem alapvető elvárássá vált, és elindult a helyi klímastratégiák kidolgozása. Ezen aktualitásból kiindulva, kutatásunk fő célkitűzése a lokális klímavédelem helyzetének alaposabb tanulmányozása volt, melyhez szükségesnek tartottuk a klímastratégia-alkotás körülményeinek áttekintését, a helyi tervezés szerepének és a klímakormányzás lehetőségeinek feltárását. Véleményünk szerint a témáról legátfogóbb ismeretekkel azok a szakemberek rendelkeznek, akik részt vettek a helyi dokumentumok kidolgozásában, így a vizsgálatok során tizennégy nagyobb város tisztségviselőivel, klímavédelmi szakértőivel és tervezőivel készítettünk huszonegy interjút. Eredményeink azt mutatják, hogy a klímastratégiákba foglalt célok és a megvalósítás lehetőségei között ellentmondások feszülnek. A külső, akár EU-s, akár nemzeti forrásoktól való függőség és a klímakormányzásban tapasztalható centralizációs törekvések miatt a lokális klímavédelmi önrendelkezés nehézkessé és korlátozottá vált, a közösségi alapokon szerveződő klímamenedzsment mozgástere beszűkült. Az elkészült klímastratégiák gyakran uniformizáltak, így eleve nem adnak alternatívákat a helyi innováció kiteljesedéséhez. Mindez kétségessé teszi a városok klímavédelmi vállalásainak betartását és a célok teljesítését.

For the programming period of 2021–2027, the European Union (EU) encourages and supports cities and towns across the community to take action to enlarge their green infrastructure and develop and improve urban green spaces. As the provision of equal opportunities is a horizontal principle of the EU, the needs of vulnerable and disabled people are crucial to consider in developments. Using survey data from 102 respondents in Hungary, this paper explores and assesses blind and visually impaired people’s perceptions of urban green spaces and factors that support or hinder them from accessing and using the parks. [ABSTRACT FROM AUTHOR]

Társadalmi életünk összetett mechanizmusok révén jelentős hatást gyakorol a tájakra. Úgy véljük, hogy ezen összetett földrajzi területi egységek állapotában az állami elképzelések, fejlesztési irányelvek, az intézményesült struktúrák, valamint a közösségi és egyéni érdekek és cselekvések is egyaránt megnyilvánulnak. Feltevésünk szerint a kultúrtájakban nyomon követhető események jól tükrözik az adott társadalom környezethez való viszonyát, így a tájak használatával összefüggő folyamatok, avagy a „tájtermelés” az „új környezeti paradigma” egyfajta indikátorának tekinthető. E folyamatok alaposabb megértéséhez − kritikai, strukturalista megközelítésekre, kvalitatív és kvantitatív, térinformatikai elemzésekre támaszkodva − a földhasználati módokban bekövetkezett változásokat és az ezek mögött rejlő társadalmi hajtóerőket vizsgáljuk meg. Az elmúlt fél évszázadra vonatkozóan megpróbáljuk érzékeltetni, hogy a tájgazdálkodásban jelentős szerepet játszó természetvédelem és a mezőgazdaság miként alakította a hazai, alföldi térségek jellegét, ehhez kapcsolódóan pedig melyek voltak az egyes korszakok meghatározó mozzanatai. Továbbá feltárjuk, hogy hogyan értékelik az említett ágazatok szereplői az ökológiai szempontokat és az agrárium jelentőségét, valamint az ezeket befolyásoló beavatkozásokat. Duna‒Tisza közi mintaterületeinken − a természetvédelem által eltérő mértékben érintett kunsági, illetve bácskai példákon – bemutatjuk azt is, hogy milyen konfliktusok keletkeznek és milyen dilemmák feloldása lesz szükséges a természetközeli állapotok megőrzése és az ezzel gyakran ellentétesen ható mezőgazdálkodás között. Végül az eredmények alapján megállapítjuk, hogy az új paradigma megerősödését eltérő társadalmi érdekek akadályozzák. A környezettudatos elvek ugyan megjelentek, de a tájgazdálkodásban átfogó előrelépés, illetve a tájak állapotában javulás, az elmúlt évtizedekben összességében nem történt.

Magyarországon a szárazodás hatásai az Alföldön, és azon belül is leginkább a Duna-Tisza közi Homokhátságon érzékelhetők. Tanulmányunkban ­− az elmúlt másfél évtizedben szerzett kutatási tapasztalatainkra építve − szeretnénk betekintést adni e rurális térség komplex problémakörébe. A szárazodás és a vízhiány hosszú évtizedek óta a legismertebb jelenségek a térségben. Ugyanakkor érdemes szemügyre venni más kedvezőtlen folyamatokat is, pl. a tájdegradációs, területhasználati és vegetációs változásokat, amelyek egyre nagyobb kihívást jelentenek a térségben élők számára. Ebben a vonatkozásban vesszük górcső alá a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és természetvédelem egyes releváns kérdéseit, amelyek akár európai összehasonlításban is fontosak lehetnek. Olyan speciális tényezőket mutatunk be, amelyek az érintett térségben jól demonstrálják a környezeti- és klimatikus változások, valamint az átgondolatlan tájhasználat és környezetgazdálkodás következményeit. Mindezek mellett, reményeink szerint az elvégzett vizsgálatok, jól hasznosítható támpontokat nyújthatnak a fenntartható vidékfejlesztés számára is.

A vidék fogalmát és lehatárolását, a vidéki térségek újrastrukturálódását, valamint differenciálódását évtizedek óta tudományos diskurzusok övezik. Sokak szerint a vidéki terek jól definiálhatók és objektív mutatók segítségével egzakt módon körülírhatók, míg mások megkérdőjelezik a vidékfogalmak általános érvényét és időtállóságát. Az ezzel kapcsolatos eddigi eredményeket, különböző nézeteket és polémiákat áttekintve – más hazai műhelyekhez hasonlóan – mi is arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy a „vidék” mint térkategória pontosan nem határozható meg. A szakmai viták azonban általában nem csupán elméleti és módszertani kérdéseket vetnek fel, hanem legtöbbször a területfejlesztéshez kötődő gyakorlatias szempontokat is; mint például az egyes európai uniós tagországok vidékfejlesztését szabályozó irányelvek kérdéskörét. A vidéki térségekről alkotott felfogás ugyanis nagyban meghatározza a nemzeti vidékpolitikák specifikus céljait, illetve predesztinálja a támogatási források elosztását, végső soron pedig a tájak, települések és az ott élő közösségek jövőjét is. Meglátásunk szerint hazánkban mind a témakör elvi kérdésfelvetései, mind a fejlesztésekhez kapcsolódó empíriák rendkívül időszerűek, hiszen a rurális értékek megőrzése és a vidéken élők helyzetének javítása az egyik legsürgetőbb társadalmi feladatunk. A vidék szerepének növekvő jelentőségét kiemelő komplex vidékkutatási program (2013) alkalmat teremtett a korábbi nemzetközi és hazai vidéktanulmányok áttekintésére, valamint a már ismert módszerek együttes alkalmazásával új szemléletű térkategória-rendszer kialakítására. Tanulmányunkban – a vidék fogalomkörével és területi lehatárolásával kapcsolatos eddigi megközelítések áttekintő összegzésén túl – a magyarországi vidéki térségek új szempontok szerinti tipológiai kísérletét is bemutatjuk. Kutatásunk során az újonnan kialakított közigazgatási egységeket, vagyis a járásokat vettük alapul, és vizsgálatainkat, majd az ezt követő tipizálásokat az általunk vidékinek „besorolt” járások körében végeztük el. Reményeink szerint munkánk támpontokat nyújt a 2014–2020-as költségvetési időszak vidékfejlesztési politikája számára, amely lehetővé teszi a téregységenként differenciált fejlesztési irányok és intézkedések alkalmazását.

A klímaváltozás kutatása – a problémának az emberiségre gyakorolt hatásai és azok lehetséges következményei miatt – napjainkban egyre nagyobb figyelmet kap a gazdaság- és társadalomtudományi vizsgálatokban. Publikációnkban a nemzetközi trendekhez csatlakozva egy dél-alföldi regionális léptékű elemzést mutatunk be, melyben egyrészt a környezeti, másrészt a gazdasági-társadalmi éghajlati sérülékenységet vizsgáljuk. Elemzésünkben a sérülékenység összetevői mentén haladunk, sorra vesszük a klímaváltozásnak való kitettséget, a klímaérzékenységet és az adaptációs képességet. A vizsgálat célja annak felmérése, hogy milyen mértékű kitettséggel, jövőbeni kockázatokkal, érzékenységgel kell számolni az egyes országokban, régiókban, gazdasági szektorokban és társadalmi csoportokban. Az éghajlati sérülékenység környezeti szempontú vizsgálatának keretében elemeztük a tájban zajló változásokat, elvégeztük a talajvízváltozások geoinformatikára alapozott részletes mennyiségi értékelését, valamint elkészítettük a Dél-Alföld természetes növényzetének klímaérzékenységi térképét. A talajvíz csökkenésével kapcsolatban megállapítottuk, hogy valószínűsíthetően ebben a rétegvíz-kitermelés szerepe jóval kisebb, mint ahogyan azt az 1990-es évek kutatásai jelezték. A vegetáció vizsgálata azt mutatja, hogy a jelenleg jobb vízellátottságú területek vegetációja, illetve a hidromorf talajokon kialakult természetes növényzet a legérzékenyebb a klímaváltozásra. Gazdasági-társadalmi oldalról a kutatás keretében települési szinten meghatároztuk a gazdasági és társadalmi klímaérzékenységi részindexeket, illetve az adaptációs és kitettségi részindexeket. Az első kettő azokat a társadalmi jellemzőket és gazdasági ágazatokat tartalmazza, amelyeket a hazai körülmények között az éghajlatváltozás szempontjából sérülékenynek tartunk. E tulajdonságokhoz és gazdasági ágazatokhoz kapcsolódóan ezután olyan jellemző indikátorokat választottunk ki, amelyek alkalmasak a területi különbségek feltárására és elemzésére. Következő lépésben az egyes települések adaptációs képességét igyekeztünk megbecsülni, amelyben a jövedelmi viszonyok mellett a lokális szellemi, tudományos és műszaki potenciált is figyelembe vettük, hiszen ezeket az alkalmazkodás folyamatában helyben fel lehet használni. A kitettségi részindex esetében az alapvető éghajlati indikátorok mellett olyan mutatókat is kiválasztottunk, amelyek a változások hatásait felerősítik, mint például a települési vízfogyasztás adatai. A részindexek összegzésével dolgoztuk ki a gazdasági-társadalmi éghajlati sérülékenységi indexet, melynek segítségével kirajzolódtak az e szempontból különösen érzékeny „forró pontok” a Dél-Alföldön. Ezek részlegesen egybeesnek a környezeti vizsgálat alapján kirajzolódó térségekkel. E területekre jóval nagyobb figyelmet kell fordítani az éghajlatváltozás folyamatának előrehaladtával, és mindenképpen a jövőbeni kutatások elsődleges mintaterületeinek javasolhatók. Vizsgálatunk azt is megmutatja, hogy a kutatásokat célszerű települési szinten végezni, hiszen így a sérülékenyebb területek a térben pontosabban és komplex szempontok alapján jelölhetők ki. Elemzésünk eredményei rámutatnak arra, hogy a klímaváltozás következményei egy összetett rendszer részei, továbbá hogy a társadalom tájra gyakorolt hatásainál és azok következményeinek feltárásánál is rendszerben kell gondolkodni, és hogy jelenleg a rendszerszemléletű megközelítés még hiányzik a hazai klímaváltozás kutatásából. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a klímaváltozás következményeinek bonyolult rendszere alkalmas arra, hogy a földrajz bebizonyíthassa, képes integráló szerepet betölteni a kutatási folyamatban.

A tanulmány egy új kvantitatív elemzési módszer geográfiai felhasználásának lehetőségeit tekinti át. Az első részben bemutatja a mesterséges neurális hálózatok néhány jellemzőjét, valamint felhasználási területüket a földrajzban és rokontudományaiban. A második részben egy vidékföldrajzi kutatás' során elvégzett számítási kísérlet eredményét ismerteti. Ebben a „hagyományos" statisztikai módszerrel készült vidéktípus meghatározás mellett a kistérségek csoportokba sorolására (klaszterezésére) Kohonen-féle önszerveződő mesterséges neurális hálózatot használ.

This article explores residential segregation and its characteristics in medium-sized and small towns in the Southern Great Plain statistical region of Hungary. The study highlights the main features and driving forces of segregation connected to post-communist urban development. We are approaching this from the perspective of the following questions: How are segregation processes connected to ethnic issues and living conditions? What can the local government do to solve this problem? The article concludes that residential segregation is a frequent phenomenon in Hungarian agro-towns. These processes share some similarities but also differ to some degree from western European or US examples. The results emphasise the importance of complex thinking about social integration, local planning and more effective financial allocation. [ABSTRACT FROM AUTHOR]

Copyright of European Countryside is the property of Sciendo and its content may not be copied or emailed to multiple sites or posted to a listserv without the copyright holder's express written permission. However, users may print, download, or email articles for individual use. This abstract may be abridged. No warranty is given about the accuracy of the copy. Users should refer to the original published version of the material for the full abstract. (Copyright applies to all Abstracts.)

The present study relies on the outcomes of a complex rural research programme based on the cooperation between the Hungarian Academy of Sciences and the Hungarian National Rural Network. A specific part of the research has been designated to study the state of Hungarian rural areas within the European context, to analyse processes of divergence of Hungarian rural areas and to define potential types of rural areas with their specific needs. In this paper, a new typology of Hungarian rural regions is presented together with the outcomes of relating case studies. The territorial basis for the delimitation and typology of rural areas was composed on LAU 2 level, "járás" (i.e. districts, new units of public administration established in 2013), supported by current statistic data and GIS methods. The identification of the characteristics of our eight newly defined region types and the verification of the preconceptions regarding these types were assisted by fact-finding case studies. The case studies relied mostly on local data, documents, field surveys, focus group discussions and technical workshops. All research activities and methods were focusing to one principal question: how are rural areas in an East-Central European country reshaping and fragmenting today? [ABSTRACT FROM AUTHOR]

This paper examines the land use changes of the Hungarian rural-urban fringes after the economic transition through the case study of Kecskemét. After describing the basic characteristics of the rural-urban fringe, the authors distinguish five important factors specific to Hungary, which influenced the ongoing processes of the fringe. These factors are the restructuring of the land ownership rights, the role of the municipalities as land-owners, the privatization of the hobby gardens, the decreasing role of agriculture and the local residents' alienation from the rural traditions. The case study, Kecskemét's historical heritage as a former oppidum with a well-developed tanya network led to the formation of a special relationship between the countryside and the city and is still influencing the development of the fringe. After the economic transition, the new processes appeared in four phases in the rural-urban fringe of Kecskemét. The expansion of the retail stores, upper class migrants, transportation network and greenfield industrial investments affected each part of the fringe differently. In the northern part of the fringe traditional landscape and land use remained dominant, while in the western part of the fringe, more radical changes occurred, and resulted in chaotic land use. The transformation of the rural-urban fringe in Kecskemét has not ended yet. To lessen the negative effects, stronger community control and more consequent regulations are needed in the future. [ABSTRACT FROM AUTHOR]

The importance of landscape ecology is continuously growing nowadays, as its results can be used in wide ranges. GIS based applications presented in this study are especially important among the research methods of landscape ecology. In this paper the measurements of landscape metrics - edge density, the change in land cover - based on the CORINE database is presented. These indexes - among others - are suitable to show the effects of agricultural production on landscape variegation. The application of this method makes it possible to understand better the processes going on in the landscape and to prepare a more precise forecast for the next 10- 20 years. [ABSTRACT FROM AUTHOR]

Scattered farms are characteristic settlement types of Hungary whose historical roots go back centuries. Most of the farms are situated in the "Kiskunság Region" - an area lying between the Danube and Tisza Rivers. Nowadays, this rural region can be described as having complex settlement-environmental problems, such as the homogenisation of local landscapes, degradation of soils and regress of ecological diversification. The local societies of the farm-regions suffer from multiple disadvantages and exhibit the symptoms of being on the inner-peripheries. This process has accelerated in the last decade and has caused many environmental, economic and social conflicts. At the same time, according to our latest research, these rural areas with scattered farmsteads are one of the most important elements of agriculture, of rural/ecotourism and of the whole environmental system. So they have huge impact on local and regional sustainability. Our latest results show severe problems, but we found a key factor that the future can be based upon. The absolute majority (90 %) of the respondents of our research "like to live on farms". This means - apart from the numerous difficulties and problems - that the countryside lifestyle nowadays has a rather strong retention force. [ABSTRACT FROM AUTHOR]