Search

Regular physical exercise is known to lower the incidence of age-related eye diseases. We aimed to assess the acute chorioretinal alterations in older adults following intense physical strain. Seventeen senior elite athletes were recruited who underwent an aerobic exercise on a cycle ergometer and macular scanning by optical coherence tomography. A significant thinning of the entire retina was observed 1 min after exercise, followed by a thickening at 5 min, after which the thickness returned to baseline. This trend was similar in almost every single retinal layer, although a significant change was observed only in the inner retina. Choroidal thickness changes were neither significant nor did they correlate with the thickness changes of intraretinal layers. The mechanism of how these immediate retinal changes chronically impact age-related sight-threatening pathologies that, in turn, result in a substantially reduced quality of life warrants further investigation on nontrained older adults as well.

Bevezetés: A congenitalis aniridia ritka betegség, melynek fő jellemzője a szivárványhártya teljes vagy részleges hiánya, azonban a szem összes struktúrájában jelen lehetnek elváltozások. Célkitűzés: Társuló szembetegségek előfordulásának meghatározása congenitalis aniridiában, egy magyarországi centrum betegeinek vizsgálatával. Betegek és módszerek: Munkánkba a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján 2005. október és 2022. május között aniridia diagnózisával vizsgált betegeket válogattunk be. A betegek anamnézisfelvételét követően részletes szemészeti vizsgálatot végeztünk. Eredmények: Az adatbázisban talált 82 betegből 33 jelent meg vizsgálaton (életkor: 25,69 ± 17,49 [5–59] év, 17 nő [51,51%]), és 65 szemet vizsgáltunk. Nystagmust 23 beteg 45 szemén (69,23%) találtunk, a vizsgált betegek korrigálatlan távoli látóélessége 0,14 ± 0,128 (0,9 logMAR; 0,63–0,005) volt. Az aniridiához társult keratopathia 8 szem (12,3%) esetén Grade 0., 10 szem (15,38%) esetén Grade 1., 16 szem (24,62%) esetén Grade 2., 4 szem (6,15%) esetén Grade 3. és 25 szem (38,46%) esetén Grade 4. volt. 15 beteg 30 szeme (46,15%) esetén találtunk szekunder glaucomát, 3 beteg 6 szemét (9,2%) glaucomagyanúsnak ítéltük meg. 8 szem (12,3%) esetén a lencse tiszta volt, 44 szem (67,69%) esetén találtunk szürke hályogot, melyből 22 (33,84%) elülső kérgi polaris szürke hályog volt. 13 szem (20%) volt pseudophakiás (PCL), és 7 szem (10,77%) esetén találtunk lencsediszlokációt vagy zonulainsufficientiát. Maculahypoplasia 3 beteg 6 szeme (4,6%) esetén, papillafejlődési rendellenesség 1 beteg 2 szeme (3,03%) esetén volt igazolható. Következtetés: A congenitalis aniridia szemészeti jelei az aniridiához társult keratopathia, másodlagos zöld hályog, szürke hályog, macula- és opticushypoplasia. A szemészeti eltérések ellátásához és gondozásához a különféle szemészeti szakterületek rendszeres, gondos együttműködése szükséges. Orv Hetil. 2023; 164(4): 148–155.

Our objective in this study was to analyze the aberrant neural regeneration activity in the cornea by means of in vivo confocal microscopy in systemic lupus erythematosus patients with concurrent dry eye disease. We examined 29 systemic lupus erythematosus patients and 29 age-matched healthy control subjects. Corneal nerve fiber density (CNFD, the number of fibers/mm2) and peripheral Langerhans cell morphology were lower (p < 0.05) in systemic lupus erythematosus patients compared to the control group. Interestingly, corneal nerve branch density, corneal nerve fiber length, corneal nerve fiber total branch density, and corneal nerve fiber area showed a negative correlation with disease duration. A negative correlation was also demonstrated between average corneal nerve fiber density and central Langerhans cell density. This is in line with our hypothesis that corneal somatosensory terminal Piezo2 channelopathy-induced impaired Piezo2–Piezo1 crosstalk not only disrupts regeneration and keeps transcription activated, but could lead to Piezo1 downregulation and cell activation on Langerhans cells when we consider a chronic path. Hence, Piezo2 containing mechanosensory corneal nerves and dendritic Langerhans cells could also be regarded as central players in shaping the ocular surface neuroimmune homeostasis through the Piezo system. Moreover, lost autoimmune neuroinflammation compensation, lost phagocytic self-eating capacity, and lost transcription regulation, not to mention autoantibodies against vascular heparin sulfate proteoglycans and phospholipids, could all contribute to the progressive fashion of dry eye disease in systemic lupus erythematosus.

A preretinalis vérzések etiológiája változatos és az esetek legnagyobb része spontán felszívódást mutat. Három nőbetegünk esetének leírása kapcsán áttekintjük a preretinalis vérzések lehetséges okait, a kórkép lefolyását, kezelési lehetőségeit. Első betegünknél nem megfelelően beállított magasvérnyomás-betegséghez kapcsolódó, membrana limitans interna alatti (sub-ILM) vérzéssel szövődött keringészavar esetét ismertetjük. Második betegünknél hematológiai alapbetegsége (akut myeloid leukémia) következtében kialakult szemészeti szövődményt, kétoldali peripapilláris és premakuláris vérzés esetét, harmadik betegünknél a ritka Terson-szindróma képét mutatjuk be.

Bevezetés: A MELAS-szindróma (mitokondriális myopathia, encephalopathia, tejsavas acidózis és stroke) a leggyakrabban előforduló mitokondriális betegség. Tünetei a mitokondriális betegségekre jellemzően igen heterogének, és nem ritka a szemészeti érintettség. Esetismertetés: Három MELAS-szindrómás nőbeteg – egy édesanya és két leánya – esetét ismertetjük. Mindhármuknál genetikai vizsgálat bizonyította a betegségre jellemző mtDNS m.3243A>G-mutáció jelenlétét. Mindhárom beteg esetében ismertek voltak több szervrendszert érintő tünetek, amelyek mellett szemészeti érintettség is jelentkezett. Két betegnél találtunk kisfokú ptosist, anisocoriát és látótérdefektust, egy betegnél jelentkezett nystagmus. Mindegyik betegünknél megfigyelhető volt a corneaendothel polymegathismusa és a retinalis pigmentepithelium érintettsége. Megbeszélés: A szemészeti tünetek mellett változatos, több szervrendszert érintő panaszokkal jelentkező betegek esetén fel kell merülnie mitokondriális betegség lehetőségének, amelyek diagnosztizálásában a tünetek részletes feltérképezése, valamint a családi anamnézis felvétele segíthet. A pontos diagnózis felállítására genetikai vizsgálat segítségével van mód. A genetikailag igazolt MELAS-szindrómás betegeknél feltétlen javasolt az alapos szemészeti státuszfelvétel az elülső és hátsó szegmens érintettség miatt specular mikroszkópia és multimodális képalkotók alkalmazásával.

Célkitűzés: Cross-linking (CXL) kezelést követően gyakran figyelhető meg különböző mértékű elülső stromális homály (haze) a kezelt szaruhártyákon, amelynek mértéke és pontos elhelyezkedése a Pentacam HR denzitometriás szoftverével objektíven meghatározható. Vizsgálatunkban tanulmányozni kívántuk a cornealis denzitometriás értékek változását CXL-kezelést követően. Módszerek: 49 keratoconus miatt cross-linking kezelésen átesett beteg 49 szemét vizsgáltuk Pentacam HR Scheimpflug készülékkel a műtét előtt, illetve azt követően 1, 3, 6 és 12 hónappal. A denzitometriás szürkeskálás értékeket (grey scale unit, GSU) a szaruhártya elülső 120 µm-es, a centrális és a hátulsó 60 µm-es rétegében és 4 koncentrikus gyűrűben értékeltük. Eredmények: A pre-, és posztoperatív denzitometriás értékek között statisztikailag szignifikáns különbséget figyeltünk meg a cornea elülső, centrális és teljes rétegében a 0–2 és a 2–6 mm-es koncentrikus zónákban minden vizsgálati időpontban (p

Összefoglaló. Célkitűzés: A monoklonális gammopathia szemészeti jeleinek és szövődményeinek vizsgálata. Betegek és módszerek: Két nagy budapesti hematológiai ellátóhely 1999 és 2020 között diagnosztizált és/vagy kezelt, monoklonális gammopathiát mutató betegeit vizsgáltuk (42 beteg 84 szeme, 42,86% férfi; átlagéletkor 63,83 ± 10,76 év). A hematológiai diagnózis 3 esetben bizonytalan jelentőségű monoklonális gammopathia, 34 esetben myeloma multiplex, 3 esetben parázsló myeloma, 1-1 esetben Waldenström-macroglobulinaemia és amyloidosis voltak. Kontrollcsoportként véletlenszerűen kiválasztott, hasonló korcsoportú, hematológiai betegség nélküli egyéneket vizsgáltunk (43 beteg 86 szeme, 32,56% férfi; átlagéletkor 62,44 ± 11,89 év). A szemészeti vizsgálat előtt minden személy kitöltötte a Szemfelszíni Betegség Index (OSDI-) kérdőívet. A szemészeti vizsgálat során a látóélesség vizsgálata mellett pupillatágítást követően réslámpás vizsgálatot végeztünk. Eredmények: Monoklonális gammopathiában az OSDI-érték szignifikánsan magasabb volt, mint a kontrollokban (p = 0,002). Gammopathiában 3 beteg 5 szeménél (5,95%) találtunk potenciális szaruhártya-immunglobulinlerakódást. Gammopathiában szárazszem-betegség 66,67%-ban, szürke hályog 55,95%-ban, Meibom-mirigy-diszfunkció 20,24%-ban, hátsó kérgi szürke hályog 19,05%-ban, egyéb szaruhártyahegek és -homályok 17,86%-ban, krónikus szemhéjgyulladás 14,29%-ban, szemészeti eltérés hiánya 11,90%-ban, macula- és/vagy retinadrusen 9,52%-ban, szaruhártya-immunglobulinlerakódás 5,95%-ban, epiretinalis membrán 5,95%-ban, korábbi szürkehályog-műtét 5,95%-ban, glaucoma 4,76%-ban, Fuchs-dystrophia 2,38%-ban, perifériás retinadegeneráció 2,38%-ban, chorioidea naevus 2,38%-ban, diabeteses retinopathia 1,19%-ban, arteria centralis retinae elzáródás 1,19%-ban, vena centralis retinae ágelzáródás 1,19%-ban, amblyopia 1,19%-ban volt kimutatható. A szárazszem-betegség (p = 0,002), a hátsó kérgi szürke hályog (p = 0,001), a szürke hályog (pKövetkeztetés : Monoklonális gammopathiában a szárazszem-betegség és a szürke hályog a leggyakoribb szemészeti eltérés. A monoklonális gammopathia potenciális szemészeti jelei és szövődményei miatt javasoljuk a betegek évenkénti szemészeti ellenőrzését, életminőségük javítása érdekében. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1533–1540. Summary. Objective: To examine ocular signs and ocular comorbidities in monoclonal gammopathy. Patients and methods: We analyzed patients from two large referral hematology centers in Budapest, who were diagnosed and/or treated with monoclonal gammopathy between 1997 and 2020 (84 eyes of 42 patients, 42.86% male, mean age 63.83 ± 10.76 years). Before the ophthalmic examination, the subjects filled in the Ocular Surface Disease Index (OSDI) questionnaire. Ophthalmic examination included visual acuity test and slit-lamp examination following dilation of the pupil. Results: OSDI scores were significantly higher in subjects with monoclonal gammopathy than in controls (p = 0.002). Among gammopathy subjects, we observed potential corneal immunoglobulin deposition in 5 eyes of 3 patients (5.95%). In gammopathy subjects, there was dry eye disease (66.67%), cataract (55.95%), Meibomian gland dysfunction (20.24%), posterior cortical cataract (19.05%), corneal scars and degenerations (17.86%), chronic blepharitis (14.29%), absence of ocular complaint (11.90%), macular or retinal drusen (9.52%), corneal immunoglobulin deposition (5.95%), epiretinal membrane (5.95%), previous cataract surgery (5.95%), glaucoma (4.76%), Fuchs dystrophy (2.38%), peripheral retinal degeneration (2.38%), chorioideal naevus (2.38%), diabetic retinopathy (1.19%), central retinal artery occlusion (1.19%), central retinal vein branch occlusion (1.19%) and amblyopia (1.19%). The proportion of dry eye disease (p = 0.002), posterior cortical cataract (p = 0.001), cataract (pConclusion: Dry eye disease and cataracts are the most common ocular comorbidities in patients with monoclonal gammopathy. Therefore, due to the potential ocular signs and comorbidities of monoclonal gammopathy, we suggest a regular, yearly ophthalmic checkup of these patients to improve their quality of life. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1533–1540.

IntroductionCoronavirus disease 2019 (COVID-19) caused by the severe acute respiratory syndrome coronavirus 2 (SARS-CoV-2) resulted in a worldwide pandemic, due to its great capacity to invade the human body. Previous studies have shown that the primary route of invasion of this virus is the human respiratory tract via the co-expression of ACE2 receptor and TMPRSS2, a serine protease on the cellular surface. Interestingly, this condition is present not only on the respiratory epithelium but on the conjunctival mucosa, as well. Thus, we hypothesized that SARS-CoV-2 is present on the conjunctival mucosa.AimTo prove that SARS-CoV-2 can be detected in the conjunctiva.MethodsPreviously nasopharyngeal swab-sample based real-time polymerase chain reaction (PCR) positive COVID-19 infected patients were selected at the COVID Care Centers of Semmelweis University, Budapest, Hungary. The study was approved by the ethical committee of Semmelweis University. During their recovery, both nasopharyngeal and conjunctival swab-samples were taken and PCR method was used to detect the presence of SARS-CoV-2 RNA. Appropriate statistical analysis was performed.ResultsThe study population consisted of 97 patients, 49 females (50.5%) and 48 males (49.5%), with a mean age of 67.2 ± 11.9 years. During recovery, with nasopharyngeal swabs, the PCR test was positive in 55 cases (56.70%), whereas with conjunctival swabs it was positive in 8 cases (8.25%). Both tests were positive in 5 cases (5.15%). In some patients, ocular symptoms were observed as well. The rest of the patients (29 cases) had negative nasopharyngeal PCR tests during recovery.ConclusionsAlthough only in few cases, the data of the present study provides a proof of concept that SARS-CoV-2 can be present on the conjunctival mucosa even in nasopharyngeal negative patients, a finding, which can have clinical importance. Also, on the basis of these findings one can hypothesize that - in addition to the respiratory tract – the conjunctiva can be an entrance route for SARS-CoV-2 to the human body. Thus, in high-risk conditions, in addition to covering the mouth and nose with mask, the protection of the eyes is also strongly recommended.

Our present series of experiments was to create a value-added formulation that has the potential to exert a powerful and long-lasting antibacterial effect for use in ophthalmology. Erythromycin-loaded polymeric micelles were formulated with a micelle size of 87.14 nm in a monodisperse distribution with 86.94 % encapsulation efficiency. To decrease the polymeric micelle-like burst effect of these nanoparticles, the formulation was dispersed in a Carbopol 934P gel base to prolong the drug release and permeation profile of erythromycin. With successful incorporation, a short gelling time with proper sol to gel transition was experienced in the form of transparent gels. The optimized formulation has high mucoadhesion which is a critical factor for prolonging residence time. With the initial burst, the drug release was saturated with more than 75 % of the drug released in simulated tear fluid. Corneal permeability investigations revealed that the gel formulation provides the value-added properties of polymeric micelles, with elevated permeability through into the aqueous humour across the cornea. While retaining its antimicrobial activity, the formulation may be capable to be utilized as an innovative ophthalmic formulation for treating bacterial infections of the eye.

Összefoglaló. A látószerv különböző betegségei, valamint egyes szisztémás megbetegedések részben vagy kifejezetten az ideghártya károsodásával járnak. A patológia segítségével ma már tudjuk, hogy ezek a betegségek a retina mely rétegének vagy rétegeinek elváltozásait okozzák: míg az időskori maculadegeneratio a külső retinában található fotoreceptorokat érinti kifejezetten a fovea centralis területén, addig a glaucoma a belső retina ganglionsejtjeinek pusztulásával, valamint e sejtek opticusrostjainak károsodásával jár a stratum ganglionaréban és a stratum neurofibrarumban. Az emberi retina sejtjei azonban egyelőre nem maradéktalanul karakterizáltak, az egyes sejttípusok számát csak becsülni tudjuk, így nem írhatók le az egyes sejtszintű elváltozások sem kellő pontossággal. A szövettani feldolgozás és vizsgálat megfelelő részletességgel tájékoztat a diagnózisról és az elváltozás súlyosságáról, értelemszerűen azonban ez a módszer in vivo nem használható a mindennapi klinikai gyakorlatban. A sejtszintű elváltozások ismerete az egyes kórképekben felvetette és szükségessé tette olyan in vivo, a klinikumban is alkalmazható vizsgálómódszerek kifejlesztését, amelyek lehetőséget nyújtanak a retina neurális és egyéb sejtjeinek celluláris és szubcelluláris szintű vizsgálatára, ideértve a vér alakos elemeit is, amelyek egészséges vagy neovascularis eredetű erekben áramlanak. A jelenleg is használt klinikai vizsgálatok mellett ezek a képalkotó módszerek segítségül szolgálhatnak a diagnózis megerősítésében vagy elvetésében, emellett az elváltozás súlyosságának megítélésében, valamint a progresszió vagy remisszió monitorozásában. Orv Hetil. 2021; 162(22): 851–860. Summary. Diseases of the visual system as well as many systemic illnesses are usually associated with retinal damage. With the help of pathology, we can clearly identify the affected layer(s): while age-related macular degeneration mostly damages the photoreceptors in the outer retina at the central fovea, glaucoma promotes ganglion cell death in the ganglion cell layer and damages respective neural fibers. However, the diverse cell types of the human retina have not been fully characterized yet, thus in most cases our knowledge on cellular pathologies is not precise enough. While histopathological preparation and examination of the retinal tissue provide more detailed information about the diagnosis and the severity of the condition, unfortunately, it cannot be used in vivo in everyday clinical practice. Our understanding of the cellular changes in different diseases has revealed a need for new everyday clinical examination methods that can be used in vivo to asses cellular and subcellular changes in neural and other cells of the retina, such as blood cells flowing in healthy vessels or in vessels of neovascular origin. In addition to the currently used clinical examination methods, these imaging methods could help confirm or dismiss diagnoses, assess the severity of a condition, and monitor disease progression or remission. Orv Hetil. 2021; 162(22): 851–860.

Összefoglaló. A szárazszem-panaszok hátterében gyakran áll Meibom-mirigy-diszfunkció, melynek felismerése kiemelten fontos a hatékony kezelés érdekében. A Meibom-mirigyek kóros működése miatt a termelt lipid nem oszlik el megfelelően a szemfelszínen, így a könnyfilm párolgása fokozódik. A könnytermelési zavar következtében szárazszem-panaszok alakulnak ki, melyek a hagyományos könnypótló kezelésre rendszerint csak átmenetileg javulnak. A Meibom-mirigy-diszfunkciót gyakran kíséri a szemhéjszél Demodex-atka-fertőzése – az atka eradikálása szükséges a mirigyek működésének helyreállításához és ezáltal a panaszok megszüntetéséhez. A Meibom-mirigy-diszfunkció a leggyakrabban enyhe formában jelentkezik; a terápia ilyenkor a beteg által is elvégezhető szemhéjtisztításból áll, míg a gyógyszeres kezelés csak az előrehaladottabb, kifejezett gyulladással járó formákban szükséges. Az összefoglaló áttekinti a Meibom-mirigy-diszfunkció klinikai jeleivel és kezelésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, különös tekintettel a Demodex-fertőzés felismerésére és kezelésére vonatkozóan. Orv Hetil. 2021; 162(2): 43–51. Summary. The onset of dry eye complaints is often a result of Meibomian gland dysfunction and its diagnosis is essential for effective treatment. In the case of Meibomian gland dysfunction, there is an increased evaporation of the tear film due to the abnormal secretion of lipids that cannot spread on the ocular surface. The treatment of dry eye complaints associated with Meibomian gland dysfunction with tear supplementation is usually ineffective and only results in an intermittent relief of complaints. Meibomian gland dysfunction is often associated with Demodex infestation of the eyelids, and eradicating the mites is essential to re-establish normal meibum production and thus, decreasing ocular complaints. In most cases, Meibomian gland dysfunction is mild, and the treatment of these forms is based on ocular hygiene performed by the patient, while only more advanced forms with inflammatory processes require pharmacologic treatment. This review summarizes the most important knowledge on the clinical signs and treatment of Meibomian gland dysfunction with particular attention to the diagnosis and treatment of ocular Demodex infection. Orv Hetil. 2021; 162(2): 43–51.

Introduction This study investigated the morphological characteristics of corneal microstructure in the quiescent phase of vernal keratoconjunctivitis (VKC). Methods Twenty patients with quiescent VKC and 25 healthy subjects were included. In vivo confocal microscopy (IVCM) of the central cornea was performed. Cellular density of each layer and the morphology of subbasal nerve plexus (SBNP) was analysed. Langerhans cell density (LCD), morphology (LCM), and field area (LCF) were also examined. Results No differences were found either in cell densities nor in SBNP morphology ( p > 0.05). LCD, LCM and LCF were significantly higher in the VKC group ( p = 0.005, p Discussion In quiescent VKC, LCD, LCM, and LCF were increased, and they were associated with the severity of papillary hypertrophy. Alterations of Langerhans cells indicate a subclinical inflammatory process without ocular symptoms.

Based on wavefront sensor images an objective and quantitative method is presented for characterising cataract. By separating direct and scattered light in the focal plane of the microlenses, the new procedure is able to make two-dimensional maps of the spatial variation of scattering properties in the crystalline lens, and also provides a single figure descriptive for the whole eye. The developed evaluation algorithm successfully quantifies cataract, especially that of nuclear type. To demonstrate its operation, a custom-built measurement setup was constructed using a Shack-Hartmann wavefront sensor with $$40 \times 32$$40×32 microlenses to capture 12-bit images of the pupil plane, and a superluminescent diode of 830 nm wavelength as a light source. Slit-lamp clinical measurements served as reference for calibration and to estimate the accuracy of the new method. The tests were carried out on 78 eyes with cataract in different progression state ranging from healthy to above 5 on the LOCS III scale. The residual error of the calibration (i.e. the standard deviation of difference between clinical reference and our algorithmic characterisation) turned out to be $$\pm 0.29$$±0.29 category on the LOCS III N scale, which approximates the $$\pm 0.33$$±0.33 precision of classic cataract measurements carried out with the greatest care.

There is only limited information available on the effects of physical exercise on the posterior pole. Retinal circulation is autoregulated similarly to the brain vasculature in order to provide constant flow and thus constant nutrition of the inner retinal structures while the choroid is mostly controlled by the sympathetic nervous system. The available data show that physical exercise may indeed have a positive effect on the retina and visual function. The assessment of retinal structure could serve as a marker in sports medicine, whereas physical activity could exert a positive protective effect against diseases such as diabetic retinopathy or age-related macular degeneration. According to our theory, similar to the term "trained heart" used in cardiology and sports medicine, the term "trained eye" could also be coined. This latter term would help to further emphasize the beneficial effects of physical exercise that works protectively not only for the cardiovascular but for the visual system as well, and thus could further help in the fight against avoidable blindness worldwide.Es ist nur relativ wenig Information über die Wirkung der körperlichen Aktivität auf den hinteren Augenabschnitt vorhanden. Die Netzhautzirkulation wurde ähnlich zum Gehirn durch Autoregulation geregelt, welche die Ernährung der inneren Netzhautschichten ermöglicht, wobei die Aderhaut primär durch die sympathetische Innervation gesteuert wurde. Die zur Verfügung stehenden Informationen zeigen, dass körperliche Aktivität eine positive Auswirkung auf die Netzhaut und Sehleistung haben kann. Die strukturellen Angaben der Netzhaut könnten als Marker in der Sportmedizin dienen und körperliche Aktivität wirkt vermutlich sehr stark protektiv bei Krankheiten wie diabetischer Retinopathie und altersbedingter Makuladegeneration. Nach unserer Theorie, ähnlich zum „trainierten Herz“ in der Sportmedizin und Kardiologie, könnte man auch das „trainierte Auge“ als Definition einführen, welche auf die positive, protektive Wirkung der körperlichen Aktivität bei verschiedenen Krankheiten hinweist. Dies könnte den Kampf gegen die vermeidbare Erblindung weiter unterstützen.

Cystinosis is a rare lysosomal storage disease affecting amino acid metabolism, characterized by the accumulation and crystallization of cystine in various tissues, primarily in the eye and kidney. The major ophthalmic symptom is photophobia, which is related to the corneal deposition of cystine crystals. The light sensitivity significantly impairs the quality of life of the affected patients, thus, effective ophthalmic treatment to reduce the crystal density is very importance. In the current case report, we present the characteristic ocular clinical appearance and treatment options of cystinosis by reviewing the literature. A simple aqueous solution of cysteamine, which aids in the dissolution of crystals, has been widely used in topical treatment in the past, however, its therapeutic efficacy is debatable. Recently, a new viscous formulation of cysteamine has been proposed for ophthalmic treatment. For the treatment of corneal cystine crystals in our patient, the new viscous format of cysteamine has been applied, and therapeutic effects were recorded for a year. Applying the viscous cysteamine formulation, a marked and gradual decrease in photophobia was observed in our patient in the first year of the treatment. Anterior-segment optical coherence tomography and in vivo confocal microscopy represented a continuous decrease in the density of corneal crystals even from the first month of the treatment period. The aim of our case report is to present the ophthalmic symptoms of cystinosis and the results of the first clinical application of viscous formulation of cysteamin eye drops in Hungary in a cystinosis patient. Orv Hetil. 2022; 163(21): 846-852.A cystinosis ritka, aminosav-anyagcserét érintő, lizoszomális tárolási megbetegedés, melyben jellegzetes eltérés a cisztin felszaporodása és kikristályosodása a különböző szervekben, szövetekben, elsősorban a szemben és a vesében. Szemészeti vonatkozásban kiemelkedő jelentőségű a cisztinnek a corneában való lerakódása, ami nagyfokú fényérzékenység kialakulásához vezet. A kifejezett fényérzékenység jelentősen rontja az érintett páciensek életminőségét, így a kristályok mennyiségének csökkentését célzó hatékony szemészeti kezelés kiemelt szereppel bír. Esettanulmányunk kapcsán a szakirodalom áttekintésével mutatjuk be a cystinosis jellegzetes szemészeti klinikai megjelenését és kezelési lehetőségeit. A lokális kezelésben korábban széles körben alkalmazták a kristályok feloldását elősegítő ciszteamin egyszerű vizes oldatát, e készítmény terápiás hatékonysága azonban vitatott. Újabban a ciszteamin új, viszkózus oldatának alkalmazására nyílt lehetőség. A 29 éves férfi betegünknél a cornealis cisztinkristályok kezelésére viszkózus formátumú, ciszteamintartalmú készítményt vezettünk be, és ezt alkalmaztuk 1 éven át. Páciensünknél az új lokális szemcsepp használata mellett a kezelés megkezdését követő egy évben a fényérzékenység jelentős, fokozatos csökkenését figyeltük meg. Elülső szegmens optikaikoherencia-tomográfiás és in vivo konfokális mikroszkópos vizsgálatainkkal kimutatható volt a cornealis kristályok mennyiségének folyamatos csökkenése már az 1. hónaptól kezdve. Jelen közleményünk célja, hogy felhívja a figyelmet a cystinosis szemészeti tüneteire, illetve a Magyarországon elsőként alkalmazott, viszkózus formátumú ciszteaminkezelés hatékonyságára. Orv Hetil. 2022; 163(21): 846–852.

Background Our aim was to determine associations of pachymetry, keratometry, and their changes with haze formation and corneal flattening after collagen cross-linking, and to analyse the relationship between postoperative haze and visual outcome. Methods Retrospective analysis was performed on 47 eyes of 47 patients with keratoconus using the Pentacam HR Scheimpflug camera before and 1, 3, 6 and 12 months after cross-linking. Corneal backscattered light values in grey scale unit were recorded in the anterior, center and posterior corneal layers and in four concentric rings. Surface area- and thickness-corrected grey scale unit values were assessed with an additional calculation. Friedman test with post hoc Wilcoxon signed-rank test was used to analyse changes in visual acuity, pachymetry, keratometry and densitometry. Spearman’s rank correlation test was used to detect correlations of haze formation and corneal flattening with pachymetry, keratometry and their postoperative change. Generalized estimating equations analysis was used to investigate the influence of densitometry values on postoperative visual acuity after controlling for the effect of preoperative keratometry. Results One year after treatment, significant flattening was observed in maximum and mean keratometry readings (p p R = 0.303, p = 0.038) and with the changes in maximum keratometry (R = -0.412, p = 0.004). Changes in maximum keratometry correlated with preoperative maximum keratometry (R = -0.302, p = 0.038). Postoperative haze had a significant impact on uncorrected and best corrected distance visual acuity (β coefficient = 0.006, p = 0.041 and β coefficient = 0.003, p = 0.039, respectively). Conclusions Our findings indicate that in more advanced keratoconus more significant corneal flattening effect parallel with haze formation can be observed after cross-linking. Despite significant reduction of keratometry, postoperative corneal haze may limit final visual acuity.

Purpose There is abundant evidence on the benefits of physical activity on cardiovascular health. However, there are only few data on the acute effects of physical exercise on the retina and choroid. Our aim was the in vivo examination of chorioretinal alterations following short intense physical activity by spectral domain optical coherence tomography (SD-OCT). Methods Twenty-one eyes of 21 healthy, young subjects (mean age 22.5 ± 4.1 years, 15 males and 6 females) were recruited. Macular scanning with a SD-OCT was performed before and following a vita maxima-type physical strain exercise on a rowing ergometer until complete fatigue. Follow-up OCT scans were performed 1, 5, 15, 30 and 60 minutes following the exercise. The OCT images were exported and analyzed using our custom-built OCTRIMA 3D software and the thickness of 7 retinal layers was calculated, along with semi-automated measurement of the choroidal thickness. One-way ANOVA analysis was performed followed by Dunnett post hoc test for the thickness change compared to baseline and the correlation between performance and thickness change has also been calculated. The level of significance was set at 0.001. Results We observed a significant thinning of the total retina 1 minute post-exercise (-7.3 ± 0.6 μm, p < 0.001) which was followed by a significant thickening by 5 and 15 minutes (+3.6 ± 0.6 μm and +4.0 ± 0.6 μm, respectively, both p p p p p Conclusions Our study implies that in young adults, intense physical exercise has an acute effect on the granular layers of the retina, resulting in thinning followed by rebound thickening before normalization. We could not identify any clear correlation with either choroidal changes or performance that might explain our observations, and hence the exact mechanism warrants further clarification. We believe that a combination of vascular and mechanic changes is behind the observed trends.

Összefoglaló. Célkitűzés: A monoklonális gammopathia szemészeti jeleinek és szövődményeinek vizsgálata. Betegek és módszerek: Két nagy budapesti hematológiai ellátóhely 1999 és 2020 között diagnosztizált és/vagy kezelt, monoklonális gammopathiát mutató betegeit vizsgáltuk (42 beteg 84 szeme, 42,86% férfi; átlagéletkor 63,83 ± 10,76 év). A hematológiai diagnózis 3 esetben bizonytalan jelentőségű monoklonális gammopathia, 34 esetben myeloma multiplex, 3 esetben parázsló myeloma, 1-1 esetben Waldenström-macroglobulinaemia és amyloidosis voltak. Kontrollcsoportként véletlenszerűen kiválasztott, hasonló korcsoportú, hematológiai betegség nélküli egyéneket vizsgáltunk (43 beteg 86 szeme, 32,56% férfi; átlagéletkor 62,44 ± 11,89 év). A szemészeti vizsgálat előtt minden személy kitöltötte a Szemfelszíni Betegség Index (OSDI-) kérdőívet. A szemészeti vizsgálat során a látóélesség vizsgálata mellett pupillatágítást követően réslámpás vizsgálatot végeztünk. Eredmények: Monoklonális gammopathiában az OSDI-érték szignifikánsan magasabb volt, mint a kontrollokban (p = 0,002). Gammopathiában 3 beteg 5 szeménél (5,95%) találtunk potenciális szaruhártya-immunglobulinlerakódást. Gammopathiában szárazszem-betegség 66,67%-ban, szürke hályog 55,95%-ban, Meibom-mirigy-diszfunkció 20,24%-ban, hátsó kérgi szürke hályog 19,05%-ban, egyéb szaruhártyahegek és -homályok 17,86%-ban, krónikus szemhéjgyulladás 14,29%-ban, szemészeti eltérés hiánya 11,90%-ban, macula- és/vagy retinadrusen 9,52%-ban, szaruhártya-immunglobulinlerakódás 5,95%-ban, epiretinalis membrán 5,95%-ban, korábbi szürkehályog-műtét 5,95%-ban, glaucoma 4,76%-ban, Fuchs-dystrophia 2,38%-ban, perifériás retinadegeneráció 2,38%-ban, chorioidea naevus 2,38%-ban, diabeteses retinopathia 1,19%-ban, arteria centralis retinae elzáródás 1,19%-ban, vena centralis retinae ágelzáródás 1,19%-ban, amblyopia 1,19%-ban volt kimutatható. A szárazszem-betegség (p = 0,002), a hátsó kérgi szürke hályog (p = 0,001), a szürke hályog (p0,00001) és az egyéb szaruhártyahegek és -homályok (p = 0,01) szignifikánsan magasabb arányban fordultak elő a monoklonális gammopathiát mutató betegekben, mint a kontrollokban. Következtetés : Monoklonális gammopathiában a szárazszem-betegség és a szürke hályog a leggyakoribb szemészeti eltérés. A monoklonális gammopathia potenciális szemészeti jelei és szövődményei miatt javasoljuk a betegek évenkénti szemészeti ellenőrzését, életminőségük javítása érdekében. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1533-1540.To examine ocular signs and ocular comorbidities in monoclonal gammopathy.We analyzed patients from two large referral hematology centers in Budapest, who were diagnosed and/or treated with monoclonal gammopathy between 1997 and 2020 (84 eyes of 42 patients, 42.86% male, mean age 63.83 ± 10.76 years). Before the ophthalmic examination, the subjects filled in the Ocular Surface Disease Index (OSDI) questionnaire. Ophthalmic examination included visual acuity test and slit-lamp examination following dilation of the pupil.OSDI scores were significantly higher in subjects with monoclonal gammopathy than in controls (p = 0.002). Among gammopathy subjects, we observed potential corneal immunoglobulin deposition in 5 eyes of 3 patients (5.95%). In gammopathy subjects, there was dry eye disease (66.67%), cataract (55.95%), Meibomian gland dysfunction (20.24%), posterior cortical cataract (19.05%), corneal scars and degenerations (17.86%), chronic blepharitis (14.29%), absence of ocular complaint (11.90%), macular or retinal drusen (9.52%), corneal immunoglobulin deposition (5.95%), epiretinal membrane (5.95%), previous cataract surgery (5.95%), glaucoma (4.76%), Fuchs dystrophy (2.38%), peripheral retinal degeneration (2.38%), chorioideal naevus (2.38%), diabetic retinopathy (1.19%), central retinal artery occlusion (1.19%), central retinal vein branch occlusion (1.19%) and amblyopia (1.19%). The proportion of dry eye disease (p = 0.002), posterior cortical cataract (p = 0.001), cataract (p0.00001), and corneal scars and degenerations (p = 0.01) were significantly higher in gammopathy subjects than in controls.Dry eye disease and cataracts are the most common ocular comorbidities in patients with monoclonal gammopathy. Therefore, due to the potential ocular signs and comorbidities of monoclonal gammopathy, we suggest a regular, yearly ophthalmic checkup of these patients to improve their quality of life. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1533-1540.

Background: Corneal imaging may support an early diagnosis of monoclonal gammopathy. The goal of our study was to analyze corneal stromal properties using Pentacam and in vivo confocal cornea microscopy (IVCM) in subjects with monoclonal gammopathy. Patients and methods: In our cross-sectional study, patients with monoclonal gammopathy (130 eyes of 65 patients (40.0% males; age 67.65 ± 9.74 years)) and randomly selected individuals of the same age group, without hematological disease (100 eyes of 50 control subjects (40.0% males; age 60.67 ± 15.06 years)) were included. Using Pentacam (Pentacam HR; Oculus GmbH, Wetzlar, Germany), corneal stromal light scattering values were obtained (1) centrally 0–2 mm zone; (2) 2–6 mm zone; (3) 6–10 mm zone; (4) 10–12 mm zone. Using IVCM with Heidelberg Retina Tomograph with Rostock Cornea Module (Heidelberg Engineering, Heidelberg, Germany), the density of hyperreflective keratocytes and the number of hyperreflective spikes per image were manually analyzed, in the stroma. Results: In the first, second and third annular zone, light scattering was significantly higher in subjects with monoclonal gammopathy, than in controls (p ≤ 0.04). The number of hyperreflective keratocytes and hyperreflective spikes per image was significantly higher in stroma of subjects with monoclonal gammopathy (p ≤ 0.012). Conclusions: Our study confirms that increased corneal light scattering in the central 10 mm annular zone and increased keratocyte hyperreflectivity may give rise to suspicion of monoclonal gammopathy. As corneal light scattering is not increased at the limbal 10–12 mm annular zone in monoclonal gammopathy subjects, our spatial analysis provides evidence against the limbal origin of corneal paraprotein deposition. Using IVCM, stromal hyperreflective spikes may represent specific signs of monoclonal gammopathy.

Összefoglaló. A látószerv különböző betegségei, valamint egyes szisztémás megbetegedések részben vagy kifejezetten az ideghártya károsodásával járnak. A patológia segítségével ma már tudjuk, hogy ezek a betegségek a retina mely rétegének vagy rétegeinek elváltozásait okozzák: míg az időskori maculadegeneratio a külső retinában található fotoreceptorokat érinti kifejezetten a fovea centralis területén, addig a glaucoma a belső retina ganglionsejtjeinek pusztulásával, valamint e sejtek opticusrostjainak károsodásával jár a stratum ganglionaréban és a stratum neurofibrarumban. Az emberi retina sejtjei azonban egyelőre nem maradéktalanul karakterizáltak, az egyes sejttípusok számát csak becsülni tudjuk, így nem írhatók le az egyes sejtszintű elváltozások sem kellő pontossággal. A szövettani feldolgozás és vizsgálat megfelelő részletességgel tájékoztat a diagnózisról és az elváltozás súlyosságáról, értelemszerűen azonban ez a módszer in vivo nem használható a mindennapi klinikai gyakorlatban. A sejtszintű elváltozások ismerete az egyes kórképekben felvetette és szükségessé tette olyan in vivo, a klinikumban is alkalmazható vizsgálómódszerek kifejlesztését, amelyek lehetőséget nyújtanak a retina neurális és egyéb sejtjeinek celluláris és szubcelluláris szintű vizsgálatára, ideértve a vér alakos elemeit is, amelyek egészséges vagy neovascularis eredetű erekben áramlanak. A jelenleg is használt klinikai vizsgálatok mellett ezek a képalkotó módszerek segítségül szolgálhatnak a diagnózis megerősítésében vagy elvetésében, emellett az elváltozás súlyosságának megítélésében, valamint a progresszió vagy remisszió monitorozásában. Orv Hetil. 2021; 162(22): 851-860. Summary. Diseases of the visual system as well as many systemic illnesses are usually associated with retinal damage. With the help of pathology, we can clearly identify the affected layer(s): while age-related macular degeneration mostly damages the photoreceptors in the outer retina at the central fovea, glaucoma promotes ganglion cell death in the ganglion cell layer and damages respective neural fibers. However, the diverse cell types of the human retina have not been fully characterized yet, thus in most cases our knowledge on cellular pathologies is not precise enough. While histopathological preparation and examination of the retinal tissue provide more detailed information about the diagnosis and the severity of the condition, unfortunately, it cannot be used in vivo in everyday clinical practice. Our understanding of the cellular changes in different diseases has revealed a need for new everyday clinical examination methods that can be used in vivo to asses cellular and subcellular changes in neural and other cells of the retina, such as blood cells flowing in healthy vessels or in vessels of neovascular origin. In addition to the currently used clinical examination methods, these imaging methods could help confirm or dismiss diagnoses, assess the severity of a condition, and monitor disease progression or remission. Orv Hetil. 2021; 162(22): 851-860.

Background: Our aim was to evaluate the long-term effects of conventional epithelium-off corneal cross-linking performed on patients with progressive keratoconus. Methods: A retrospective analysis was performed on 34 eyes of 34 patients with progressive keratoconus underwent conventional cross-linking using Pentacam HR Scheimpflug camera. Visual acuity, spherical equivalent, keratometry, pachymetry and corneal topographic indices were analysed preoperatively and at 1, 3, and 6 years after the surgery. Results: Statistically significant decrease was detected at 1 year in spherical equivalent (p = 0.022), with no significant changes afterward (p =0.616). Uncorrected and best corrected distance visual acuity improved significantly in the first postoperative year (p =0.017 and p= 0.003, respectively), and remained stable with no significant changes at further visits (p = 0.203 and p = 0.336, respectively). Significant decrease of central corneal thickness and thinnest corneal thickness was observed at 1 year (both p p = 0.01). Maximum keratometry and mean keratometry showed significant, continuous improvement between all consecutive visits over the whole follow-up period (all p-values p = 0.001), IVA (p = 0.028), KI (p = 0.002), CKI (p min (p p = 0.007), in CKI (p = 0.019) and in Rmin (p = 0.015). Rmin showed more improvement up to the end of follow-up (p Conclusions: Conventional epithelium-off corneal cross-linking is effective in halting the progression of keratoconus and in regularization of the anterior corneal surface over a long-term follow-up period up to 6 years.

Összefoglaló. A szárazszem-panaszok hátterében gyakran áll Meibom-mirigy-diszfunkció, melynek felismerése kiemelten fontos a hatékony kezelés érdekében. A Meibom-mirigyek kóros működése miatt a termelt lipid nem oszlik el megfelelően a szemfelszínen, így a könnyfilm párolgása fokozódik. A könnytermelési zavar következtében szárazszem-panaszok alakulnak ki, melyek a hagyományos könnypótló kezelésre rendszerint csak átmenetileg javulnak. A Meibom-mirigy-diszfunkciót gyakran kíséri a szemhéjszél Demodex-atka-fertőzése - az atka eradikálása szükséges a mirigyek működésének helyreállításához és ezáltal a panaszok megszüntetéséhez. A Meibom-mirigy-diszfunkció a leggyakrabban enyhe formában jelentkezik; a terápia ilyenkor a beteg által is elvégezhető szemhéjtisztításból áll, míg a gyógyszeres kezelés csak az előrehaladottabb, kifejezett gyulladással járó formákban szükséges. Az összefoglaló áttekinti a Meibom-mirigy-diszfunkció klinikai jeleivel és kezelésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, különös tekintettel a Demodex-fertőzés felismerésére és kezelésére vonatkozóan. Orv Hetil. 2021; 162(2): 43-51. Summary. The onset of dry eye complaints is often a result of Meibomian gland dysfunction and its diagnosis is essential for effective treatment. In the case of Meibomian gland dysfunction, there is an increased evaporation of the tear film due to the abnormal secretion of lipids that cannot spread on the ocular surface. The treatment of dry eye complaints associated with Meibomian gland dysfunction with tear supplementation is usually ineffective and only results in an intermittent relief of complaints. Meibomian gland dysfunction is often associated with Demodex infestation of the eyelids, and eradicating the mites is essential to re-establish normal meibum production and thus, decreasing ocular complaints. In most cases, Meibomian gland dysfunction is mild, and the treatment of these forms is based on ocular hygiene performed by the patient, while only more advanced forms with inflammatory processes require pharmacologic treatment. This review summarizes the most important knowledge on the clinical signs and treatment of Meibomian gland dysfunction with particular attention to the diagnosis and treatment of ocular Demodex infection. Orv Hetil. 2021; 162(2): 43-51.

Background Presence of corneal cystine crystals is the main ocular manifestation of cystinosis, although controversial findings concerning the corneal layer with the highest density have been reported. The aim of this study was the analysis of the characteristics of crystal arrangement in different corneal layers and the assessment of corneal morphological changes with age. Methods A cross sectional study was carried out in three children and three adults who had nephropathic cystinosis and corneal cystine depositions. All patients underwent a comprehensive ophthalmological examination including best corrected distance visual acuity, slit-lamp examination, in vivo confocal microscopy and anterior segment optical coherence tomography. An evaluation of the depth of crystal deposits and crystal density in different corneal layers was also performed. Due to the low number of subjects no statistical comparison was performed. Results Anterior segment optical coherence tomography images revealed deposition of hyperreflective crystals from limbus to limbus in each patient. Crystals appeared as randomly oriented hyperreflective, elongated structures on in vivo confocal microscopy images in all corneal layers except the endothelium. In children the deposits occurred predominantly in the anterior stroma, while in adults, the crystals were mostly localized in the posterior corneal stroma with the depth of crystal deposition showing an increasing tendency with age (mean depth of crystal density was 353.17 ± 49.23 μm in children and it was 555.75 ± 25.27 μm in adults). Mean crystal density of the epithelium was 1.47 ± 1.17 (median: 1.5; interquartile range: 0.3–2.4). Mean crystal density of the anterior and posterior stroma of children and adults was 3.37 ± 0.34 (median: 3.4; interquartile range: 3.25–3.55) vs. 1.23 ± 0.23 (median: 1.2; interquartile range: 1.05–1.35) and 0.76 ± 0.49 (median: 0.7; interquartile range: 0.4–1.15) vs. 3.63 ± 0.29 (median: 3.7; interquartile range: 3.45–3.8), respectively. Endothelium had intact structure in all cases. Some hexagonal crystals were observed in two subjects. Conclusions In vivo confocal microscopy and anterior segment optical coherence tomography confirmed an age-related pattern of crystal deposition. In children, crystals tend to locate anteriorly, while in adults, deposits are found posteriorly in corneal stroma.

The prevalence of allergic diseases has been increasing recently. Allergy has various symptoms. Allergic eye diseases (seasonal and perennial allergic conjunctivitis, vernal keratoconjunctivitis, atopic keratoconjunctivitis, giant papillary conjunctivitis, contact blepharoconjunctivitis) are common in atopic patients. Treatment options for allergic conjunctivitis include local and systemic antihistamines, mast cell stabilizers, dual-action agents, vasoconstrictors and corticosteroids. Treatment seems easy, but inappropriate therapy - in extreme cases - can lead to vision loss. Corticosteroid eyedrops provide effective relief of symptoms, however, their use is limited due to their severe side effects. Both steroid-induced cataract and steroid-induced glaucoma are dangerous for vision. The characteristics, frequency and risks of these side effects have been studied widely in adults, but there are very few studies focused on children. According to the present studies, the side effects of topically administered corticosteroids appear more often in children than in adults. Orv Hetil. 2019; 160(9): 329-337.Absztrakt: Napjainkban az allergiás megbetegedések száma folyamatosan emelkedik. Az atópiás betegeknél gyakran jelentkeznek szemet érintő allergiás megbetegedések (szezonális és perennialis allergiás kötőhártya-gyulladás, vernalis keratoconjunctivitis, atópiás keratoconjunctivitis, óriás papillás kötőhártya-gyulladás, kontaktblepharoconjunctivitis). Az allergiás szembetegségek kezelésében szemcsepp formájában használt gyógyszerek közé tartoznak az antihisztaminok, a hízósejtmembrán-stabilizálók, a kettős támadáspontú szerek, az érösszehúzók és a kortikoszteroidok. Egyes esetekben szisztémásan antihisztaminok is használhatók. A kezelés látszólag egyszerű, a helytelen terápia azonban – szélsőséges esetben – akár látásvesztéshez is vezethet. A szemtünetek enyhítésében a kortikoszteroidok kiváló gyógyszernek számítanak, de használatuk jelentős figyelmet igényel mind a kezelőorvos, mind a beteg részéről, hiszen súlyos mellékhatásaik vannak. Ezek közül a látást leginkább veszélyeztető elváltozások a szteroidindukált szürke hályog és a még súlyosabb szteroidindukált glaukóma. Felnőttek körében e két kórkép jellemzőit, előfordulási gyakoriságát és kockázati tényezőit részletesen tanulmányozták, ellenben gyermekek esetében igen kevés irodalmi adat áll rendelkezésünkre a szteroidszemcsepp mellékhatásaival kapcsolatosan. Az eddigi tanulmányok alapján gyermekeknél sokkal nagyobb arányban alakulnak ki mellékhatások a szteroidterápia mellett, mint felnőttek körében. Orv Hetil. 2019; 160(9): 329–337.