Search

A hagyományos családi szerepfelfogás szerint a családon belüli gondoskodás, különösen a kisgyermekek körüli teendők ellátása elsősorban az anya feladata, az apa szerepe pedig a kenyérkeresés, azaz a családjától elkülönülten, a munkaerőpiacon történő munkavégzés, amellyel a családjának megteremti az anyagi biztonságot. Az utóbbi évtizedekben azonban a társadalmi változásoknak megfelelően megjelent egy új típusú, modern apakép is, amely mögött egy inkább egalitárius családi szerepfelfogás húzódhat meg. Ezzel párhuzamosan a hegemón maszkulinitás elmélete és gyakorlata mellett empirikus kutatási tapasztalatokkal is alátámasztott új férfiasságdefiníciók fogalmazódnak meg, amelybe a háztartási munkák egyenlőbb megosztása mellett a kisgyermekekről való gondoskodás is beletartozik. Továbbá számos kutatás mutatja, hogy az apák aktív részvétele a gyermekek gondozásában pozitív hatással van a szülő-gyermek, valamint a szülők közötti kapcsolatra és a családi dinamika alakulására. Bár Magyarországon is egyfajta elmozdulás figyelhető meg a hagyományos, kenyérkereső apa normája felől az új típusú, gondoskodó apakép irányába, nemzetközi adatokkal is összevetve mégis azt látjuk, hogy hazánkban a gyermekével otthon maradó apa még ebbe a képbe is ritkán illeszkedik. Tanulmányunkban éppen ezzel a bővülő, de igen szűk csoporttal foglalkozunk. Eredményeink 31 olyan apával készített félig-strukturált mélyinterjún alapulnak, akik gyermekük születését követően valamely időszakban maguk maradtak otthon, míg az anya dolgozott. Annak érdekében, hogy az eredményeket családi kontextusban lehessen értékelni, az interjúalanyok párjai is kitöltöttek egy rövid kérdőívet. Eredményeink közül tanulmányunkban ismertetjük egyrészt az otthon maradó apáknak az apaságról és az azzal szorosan összefüggő férfiasságról vallott felfogásának jellegzetes mintázatait, másrészt megvizsgáljuk, hogy az otthon töltött idő hogyan alakította az apák és gyermekük közötti, valamint a szülők közötti kapcsolatot.

2020 tavaszán a COVID-19 járvány terjedése gyökeresen változtatta meg mindannyiunk, így az ebben az évben érettségiző diákok életét is. Az érettségizők különleges csoportnak számítanak: élethelyzetüknél fogva várományosai voltak a nagy fordulópontok megélésének, megünneplésének – mindezek elmaradtak, illetve más formában valósultak meg. Mi több, ez az időszak a vizsgált csoportok életében markáns korszakzárást is jelentett, ami egybeesett a COVID-19 ugyancsak korszakfordulóként karakterizálható időszakával. Kutatásunkban távolléti, online fókuszcsoportos beszélgetések során térképeztük fel az érettségiző diákok percepcióit a megélt érettségi időszakkal kapcsolatban. A fókuszcsoportos beszélgetések nem csupán online kivitelezésűek voltak, hanem audiovizuális módon is zajlottak (szemben a korábban elterjedt, real-time, de szövegalapú, többek között gépelést is magában foglaló online fókuszcsoportokkal). A járvány által kikényszerített helyzet módszertani sajátossága, hogy a csoportot a szituáció kényszere miatt távolléti, online videókonferencia platformokon oktatásban részesülő, az érintett csoporthoz korban közel álló egyetemisták moderálták az online oktatás témájában, szintén online módon. Cikkünkben beszámolunk ezekről a jövőben minden bizonnyal mások által is jól hasznosítható módszertani tapasztalatokról, továbbá a távolléti, online fókuszcsoportos beszélgetések tapasztalatait foglaljuk össze. A fókuszcsoportos beszélgetésekben meghatározó súllyal jelent meg az érettségizők percepciója az online oktatás távlati potenciáljával kapcsolatban.

Historical and social historical researches have extensively explored the social role and history of the Hungarian nobility and aristocracy, but the present situation of the descendants of the former traditional élite has been overlooked by contemporary sociological studies. The aim of this paper is to fill this gap by providing a comprehensive picture concerning the young descendants of the Hungarian aristocratic families living in Hungary at the turn of the 21st century. The results confirm that the examined group has a very good chance of reaching a higher status within the society despite all the disadvantages their parents and grandparents suffered during the communist era. In other words, they possess all socio-demographic factors which make a higher position likely. This advantageous socio-demographic position is interacting with the values and goals transmitted in family upbringing, namely acquiring a diploma and the knowledge of foreign languages. The religious, Christian, and family-centric values also played a considerable role in their education. Among the young descendants of the former aristocratic families, we can distinguish a group which creates a strong informal network and has preserved its special aristocratic identity and filled it with a renewed content.

The two significant factors that influence subjective wellbeing are job and life satisfaction, so the work–life balance, that is, balancing between the two areas, is related to several wellbeing outcomes. This issue is of particular interest in those families, where, even if only temporarily, they have chosen the non-traditional sharing of roles, in which the father becomes the primary caregiver and the mother assumes the role of breadwinner. Very few Hungarian studies focus on families where the mother is the prime breadwinner and there has been no research specifically relating to stay-at-home father–working mother families. The qualitative gap filling research that we conducted was utilized to explore the relationship between achieving work-life balance and wellbeing in case of Hungarian stay-at-home father–working mother couples. A total of 31 families were examined through a semi-structured in-depth interview with the fathers and a short questionnaire with the mothers. All participants were white, heterosexual couples with one to four children. As a result of the analysis, four typical patterns in terms of the stay-at-home father and working mother family dynamics could be identified, including to what extent this non-traditional family format contributes to the father’s, mother’s, or both of their wellbeing.