Search

A tanulmány a mozaikcsaládban élő nők bizalmas kapcsolatrendszerét, társasságot és instrumentális támogatást nyújtó kapcsolatait vizsgálja a témában készült interjúk alapján. A vizsgált, mozaikcsaládban élő, jellemzően középkorú, legalább középiskolai végzettséggel rendelkező nőknek a bizalmas, illetve a társasságot nyújtó (szabadidő), valamint az instrumentális támogatást biztosító kapcsolataik főleg a családtagokra és rajtuk kívül elsősorban a baráti kapcsolatokra épülnek. A vizsgált esetek többségében az azonos nemű barát (=barátnő), mint bizalmas, nem a párkapcsolat (férj, élettárs) helyett került említésre, hanem mellettük. Így esetükben modernizálódott bizalmas kapcsolatrendszert írhatunk le. A válaszadók családja (az anya szülei, testvérei) áll szorosabb kapcsolatban a mozaikcsaládokkal, mintegy kísérve azt a konvojt, ami a válás és új párkapcsolat kialakítása során jelentősen átalakul, egyfajta stabilitást biztosítva annak.

Tanulmányunk célja annak bemutatása, milyen szerepet töltenek be a roma szakkollégiumok a hallgatók mindennapjaiban, és hogyan járulnak hozzá egyetemi beilleszkedésükhöz. Elemzésünkben a szakkollégisták perspektívájából mutatjuk be a szakkollégiumok erősségeit és gyengeségeit. Az elemzés során a szakkollégiumi hallgatókkal felvett életútinterjúkra (N=141) támaszkodtunk. A hallgatók a szakkollégiumok erősségei közül az anyagi segítséget, az identitás erősítését, a tanulásban való támogatást, a közösség erejét, valamint a kapcsolatháló szélesítését emelték ki. A szakkollégiumok gyengeségeként a túlterheltséget említették. A szakkollégiumok összességében számos olyan erőforrást biztosítanak a cigány egyetemistáknak, amelyek protektív tényezőként szolgálnak a lemorzsolódással szemben.

A tanulmány Magyarországon élő magasan képzett fiatal bevándorlók akkulturációs stratégiájával foglalkozik. Az akkulturációs folyamatok értelmezése kulturális és kapcsolati dimenziókban történt. A kapcsolathálózatok összetételének vizsgálata az úgynevezett személyes kapcsolathálózati térkép segítségével zajlott, ami lehetővé tette a kapcsolatok fizikai elérhetőségének, kulturális hovatartozásának és érzelmi közelségének vizsgálatát. Az adatgyűjtés kvalitatív és kvantitatív technikák ötvözésével, két hullámban zajlott. Bár alacsony elemszámmal (N=30), de ugyanazon személyek megkérdezésére került sor az első regisztrált koronavírus-fertőzés hazai megjelenése előtti időszakban (2020 eleje), valamint a szigorú járványügyi korlátozások időszakában (2021 eleje). A kedvező szociodemográfiai jellemzőkkel rendelkező válaszadók mindkét évben kiterjedt kapcsolathálózattal rendelkeztek és kapcsolathálózatuk kiterjedtsége csak enyhe mértékű csökkenést mutatott. A válaszadók többségénél a befogadó ország irányába történő orientáció gyengült, az akkulturációs stratégiák a dezintegráció irányába mozdultak el. Az egocentrikus kapcsolathálózatok összetételét illetően a befogadó társadalomhoz tartozó, elsősorban gyengébb kötésű, integrációs akkulturációs stratégiát elősegítő kapcsolatok aránya csökkent, míg a szeparálódó, transzmigrációs és izolálódó stratégiát támogató saját etnokulturális csoporthoz vagy más migránscsoportokhoz tartozó kapcsolatok aránya növekedett. Jelen tanulmányban a fenti folyamatok mélyebb vizsgálatára és megértésére teszünk kísérletet. A tanulmány célja a különböző akkulturációs stratégiák és azok változásainak kvalitatív jellemzése.

Összefoglaló. Jelen tanulmányunk a biztonság társadalmi aspektusait egy speciális csoport, a mélyszegénységben élő családok és az őket segítő szakemberek körében vizsgálja a COVID–19 idején. Kvalitatív módszerrel (csoportos és egyéni interjúk) a makro- (szociális támogatórendszer) és a mikrotársadalmi biztonság dimenziók összefüggését, valamint a mikroszintű biztonság dimenziók közti viszonyokat elemezzük. Ez utóbbi dimenziók leírásánál a kisgyermekes családok munkaerőpiaci és ezzel együtt anyagi helyzetére, mentális egészségi állapotukra, valamint az oktatási helyzet bemutatására koncentrálunk. Az egyes témák leírásánál az érintett családok és az őket segítő szakemberek helyzetértékelése is megjelenik a velük készített interjúk elemzése alapján. Summary. This study examines the social aspects of security among a specific group of families living in extreme poverty and the professionals helping them during Covid-19. Using a qualitative method (group and individual interviews), we analyse the relationship between macro (social support system) and micro social dimensions of security, as well as the linkages between micro-level dimensions of security. In describing the latter dimensions, we will focus on the labour market situation of families with young children, and hence on their financial situation, their mental health situation and their educational situation. The description of each theme also includes an assessment of the situation of the families concerned and the professionals who help them, based on an analysis of the interviews conducted with them. In the first phase of the study, social problems were identified on the basis of interviews with experts. In the second phase, individual interviews were conducted with the people concerned, the disadvantaged. 11 interviews were conducted with experts: 5 individual and 6 group interviews. In the second phase, 50 disadvantaged people were interviewed individually. In general, it can be concluded that the daily life of people living in disadvantaged areas has been further affected by the pandemic. The labour market situation has changed and, in this context, the financial situation of the interviewees has further deteriorated. Single-parent families were particularly affected by these problems. The transition to online education has created difficulties for families, children, and teachers and additional tasks for social workers. In many places, the lack of accessible services, the low availability of equipment and low level of digital literacy have prevented distance learning from taking place, and the negative consequences for the population under study can only be predicted. The epidemic has affected the population not only financially but also mentally. The reduction in social life has led to an increase in domestic violence. In some areas, the number of births in disadvantaged families has increased, especially among minors. In fact, the epidemic has brought to the surface the problems that disadvantaged people face on a daily basis: unemployment and deprivation, compounded by educational underachievement. The workload of those working in the social field has also become more visible: a shortage of staff and a lack of resources. At the same time, the enormous potential and flexibility of the current human resources have been revealed.

Összefoglaló. Jelen írásban a biztonság három dimenziójának (egészség, munka, emberi kapcsolatok) összefüggésében a home office pozitív és negatív jellemzőit vizsgáljuk meg a pandémiás időszakban. Tanulmányunk egy 2020 májusában, reprezentatív mintán lekérdezett felmérés adataira épül, mely a vírushelyzetre vonatkozó kérdéseket és egy kapcsolati naplót tartalmazott. Az eredmények alapján a home office-ban dolgozók kevésbé voltak kitéve a fertőzésveszélynek: kevesebb időt töltöttek saját otthonukon kívül és tömegközlekedést is kevésbé használtak. Másrészt az otthonról dolgozók átlagosan kevesebb emberrel is találkoztak személyesen. A találkozásokban mutatkozó különbséget ugyanakkor kifejezetten a munkatársi kapcsolatok magyarázzák, míg a családi és baráti kapcsolataik megvédték az otthonról dolgozókat a társas izoláció veszélyétől. Summary. The emergence of the Covid-19 virus in spring 2020 has significantly transformed the daily lives of the population. One of the major changes affecting the world of work is that many people have been able to work remotely from home. In this paper, we focus on the home office phenomenon with regard to the three dimensions of security (health, work and human relations) and examine its positive and negative impacts in the context of human relations during the pandemic. It is assumed that home office is more secure against the virus, as those working from home may choose not to leave their homes at all and thus protect themselves from the virus by being physically isolated. On the other hand, it is also assumed that home office workers encounter fewer people than non-home office workers and are therefore more vulnerable to social isolation. In our study, we compare the characteristics of these two groups using descriptive statistics based on data from a national representative sample of 1,001 people contacted by telephone in May 2020. The survey included questions on the pandemic situation on the one hand, and a so-called contact diary on the other hand, in which respondents were asked to name all persons (and their characteristics) with whom they had spoken on that day beyond saying hello. First, the results show that home office workers were indeed less exposed to the risk of infection, as they spent significantly less time away from home, used public transport less, and none of them were abroad. Second, our data also show that there is a significant difference in the number of face-to-face encounters between home and non-home workers. Home office workers met on average two people face-to-face on the day of the survey, while non-home office workers met on average five people. While no significant difference was found in the number of relatives – whether or not they lived under the same roof as the respondent – between home office workers and those who went to work, the number of encounters with non-relatives was significantly higher among non-home office workers. The difference was mainly due to workplace contacts. This suggests that those working from home were protected from the risk of social isolation by their emotionally and physically close relationships. These results further support the finding that, in a crisis situation, the security provided by family ties is particularly valued and strong bonds are essential for the individual.

This article analyzes how the theory of constraints, the socio-emotional and functional selectivity theories can explain the egocentric networks of older adults. The contact diary method is applied...

A tanulmányban a 2019 elején, Nyíregyháza két lakótelepén végzett kutatás eredményei alapján részletezzük a telepeken élők egocentrikus kapcsolathálózatának néhány jellemzőjét. Az erős kötések közül vizsgáljuk a bizalmas kapcsolathálózatot, illetve a barátok számának alakulását, majd áttekintjük a gyenge kötéseket is. A tanulmány alapvetően leíró, a vizsgált dimenziókat olyan szocio-demográfiai változók mentén mutatjuk be, mint a megkérdezett neme, kora és iskolai végzettsége.

A tanulmány a Nyíregyházán végzett lakótelepi kutatások módszertani leírását tartalmazza. A két vizsgálati helyszín, a Huszár lakótelep és a Keleti lakótelep földrajzi elhelyezkedésének, sajátosságainak bemutatását a kutatás során alkalmazott kérdőív főbb blokkjainak ismertetése követi. A vizsgálati mintát a területi megoszlás, majd a főbb szociodemográfiai mutatók mentén írjuk le. A két helyszínen összesen 271 háztartás megkérdezésére került sor kérdezőbiztosok segítségével. A válaszadók 69%-a nő, 31%-a férfi, az átlagéletkor 43,5 év volt és kiemelhető az általános iskolai végzettség nagy aránya. A válaszadók legnagyobb része a kérdezés idején élettársi kapcsolatban élő hajadon vagy nőtlen volt. Kutatói becslés szerint az adatfelvétel a nyíregyházi Huszártelep lakosságának 25-35%-át fedte le. A két településrész között nem jelezhető statisztikai különbség a nem, a kor, az iskolai végzettség, a családi állapot és a gazdasági aktivitás mutatóinak tekintetében.

Osszefoglalo Bevezetes: A tarsas kapcsolatok alapvető hatassal vannak az emberek altalanos jolletere, mentalis egeszsegere. A hianyos tarsas kapcsolatrendszer diszfunkciokhoz vezethet az egyen eleteben es mentalis problemakat okozhat. A tanulmany celja, hogy ezt az allitast hatranyos telepulesreszeken elők eseten vizsgalja es az itt elő emberek kapcsolathalozataval es mentalis egeszsegevel foglalkozzon. Az itt elők sokszor teruletileg is kirekesztve elnek, tobbszorosen deprivaltak, altalaban a legszegenyebb, legalacsonyabb iskolai vegzettsegű es legmagasabb munkanelkulisegi rataval jellemezhető csoporthoz tartoznak, ami gyakran vezethet esetukben a tobbsegi populacioval valo kapcsolatok beszűkulesehez, mely altal a sikeres makrotarsadalmi integracio, es igy a tarsadalmi mobilitas is lehetetlenne valik szamukra. Ez nagyfoku kilatastalansaghoz vezet korukben, ami termeszetesen szinten kihat a mentalis egeszsegukre. Modszertan: A tanulmany az orszag eszak-keleti reszen fekvő megyei jogu varos (Nyiregyhaza) ket, terben elkulonulő szegregatumaban elők tarsas kapcsolatait es mentalis egeszseget mutatja be. Alapjat egy 2019 tavaszan vegzett kerdőives adatfelvetelből szarmazo adatbazis nyujtja. A kutatas kereteben a ket lakotelepen osszesen 271 haztartas megkerdezesere kerult sor. Eredmenyek: Az adatok alapjan megallapithatjuk, hogy a ket szegregatumban elők tarsas kapcsolathalozatanak kiterjedtsege jelentősen elter mind a varosi, mind az orszagos adatoktol: kevesebb bizalmasuk, baratjuk van es elter az altaluk elerhető gyenge kapcsolatok strukturaja is. Elteres figyelhető meg a ket lakotelep kozott is a network mutatokat illetően: a nagyobb lakotelepen elők beszűkultebb kapcsolatrendszerrel birnak, kevesebb a bizalmasuk, es a barati kapcsolataik szama is. A mentalis egeszseggel kapcsolatban elmondhato, hogy a vizsgalt populacio mind az altalanos lelkiallapot, mind pedig a vitalitas szempontjabol rosszabb helyzetben van, mint a varos lakosai: nagyobb aranyban erinti az itt előket az allandoan vagy gyakran fennallo negativ lelkiallapot es ritkabb korukben a gyakori pozitiv psziches jollet, vitalitas. Kovetkeztetesek: A ket lakotelepen elők mentalis egeszsegi allapotaban kulonbsegek figyelhetők meg: a nagyobb telepen előkre jellemző, hogy a varosiakhoz es a masik telephez kepest nagyobb azok aranya, akik gyakoribb letortseg- es kimerultsegerzetről szamoltak be. Masreszt, nagyobb az aranya azoknak, akik gyakran erzik azt, hogy tele vannak energiaval. A kisebb lakotelepen elő emberek mentalis egeszsegere jellemző, hogy – a varosi adatokhoz es a masik lakotelephez viszonyitva is – korukben magasabb azok aranya, akik altalaban es gyakran erzik magukat nagyon idegesnek. A gyakori kimerultseg erzete viszont – kozelitve a varosi ertekhez – ritkabban erinti az itt előket, mint a masik lakotelepen előket. A tarsas kapcsolatok kozul a baratok szama es a vizsgalt populacio mentalis egeszsege kozott van kimutathato es jelentős kapcsolat: a sok barat hozzajarul a pozitiv mentalis allapot bizonyos dimenzioihoz. Summary Introduction: Social relationships have a basic effect on the general well-being and mental health of people. Insufficient social connections can lead to dysfunctions in the life of the person and it can cause mental disorders. The aim of the paper is to study this statement in case of people living in disadvantaged areas and address their social network and mental health. People living in these areas are often geographically segregated also; they are multiply deprived, being generally the poorest and the least educated group, with the highest unemployment rate. These situations can often lead to the narrowing of their relations to the majority population, making successful social integration and social mobility impossible for them. This can lead to a high degree of hopelessness among them, which can also affect their mental health status. Methods: The study introduces the social network and mental health status of people who are living in two, geographically segregated areas of a county town (Nyiregyhaza), in the North-East of Hungary. The database comes from a questionnaire-based research fulfilled in the spring of 2019. In the research there were 271 households asked from two blocks of flats. Results: Based on our data, we can conclude that the extent of social networks of people living here is significantly different from town-level and country-level data: they have less confidants, friends and the structure of their weak ties is also different. Differences can be observed between the two blocks of flats as well in terms of the network indicators: people living in the bigger block of flats have a narrower social network, and less confidants and friends. In connection with mental health status we can say, that the studied population’s situation is worse in terms of general mood and the level of vitality than it is the case with the whole population of the same city. A higher rate of those living here is affected by constant or regular negative mood. At the same time, the positive mental well-being and the feeling of vitality are less common among them. Conclusions: There are differences between the mental health status of people living in the two segregated block of flats: on the one hand, there is a higher rate of the more frequent feeling of depression and exhaustion among people living in the bigger block of flats. On the other hand, there is a higher rate of those people who feel lots of energy. Regarding the mental health status of people living in the smallest block of flats there is a high rate of them who feel themselves nervous in general and frequent. While the frequent exhaustion feeling is not so high among them compared to people living in the other block of flats. From among the different types of social relationships, the number of friends and the mental health of the studied population show a significant relationship: the higher number of friends contributes to certain dimensions of the positive mental health status.

A Covid19 járvány 2020 tavaszán hazánkban több korlátozó intézkedés bevezetését tette szükségessé. A járvány által leginkább veszélyeztetett idősek sok szempontból a korlátozó intézkedések által leginkább érintett korcsoporttá is váltak. Kutatócsoportunkkal 2020 május-júniusában az egész országra kiterjedő interjús adatfelvételre épülő kutatást végeztünk, melyben arra voltunk kíváncsiak, hogy a járvány kapcsán hozott korlátozó rendelkezéseknek milyen egyéni és közösségi hatásai voltak a 60+ népesség körében. Célunk a megjelölt célcsoport problémáinak, nehézségeinek definiálása volt helyi, közösségi kulcsemberek megkérdezésével. A kutatás során olyan érintett, azaz 60 év feletti személyeket kérdeztünk meg, akik a saját közösségükben valamilyen központi szerepet töltenek be, ezáltal jó rálátásuk van a saját korcsoportjukban jelentkező mindennapos problémákra, nehézségekre, melyek az új típusú vírus kapcsán alakultak ki. A mintavételi keretet első körben a Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége listája biztosította, ezt egészítettük ki a Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az Éveknek” Országos Szövetsége szervezettel. Megyénként egy vezetővel és az általa ajánlott plusz egy fővel - akinek ugyancsak rálátása van az idősek közösségére - készítettünk interjút. A minta tervezett elemszáma 38 volt (megyénként két fő), végül 42 interjú realizálódott úgy, hogy minden megyét elértünk. Két megyében készült csak egy-egy és négy megyében több mint két interjú. Az interjúkat telefonon, illetve online készítettük. A megkérdezettek közül 26 nő és 16 férfi volt. A vizsgálatnak két fókusza volt: 1) közösségi szint – hogyan látják a szervezetek vezetői a saját közösségükhöz tartozók mindennapjait a járvánnyal kapcsolatos rendelkezések után 2) egyéni szint – milyen saját tapasztalata van a megkérdezettnek a járvány hatásaival kapcsolatban. Az interjúk alapján általában elmondható, hogy a karantén idején az idősekkel foglalkozó szervezetek odafigyeltek tagságukra, igyekeztek fenntartani mindenkivel a kapcsolatot és többnyire az új infokommunikációs technológiát használva, összekötötték a tagságot egymással. A kapcsolattartás az információáramláson túl a szabadidős tevékenységekről szólt, számos innovatív ötlet valósult meg. Az idősekre az összetartás az egymásra való odafigyelés volt jellemző. Leginkább azok esetében fogalmaztak meg problémákat, akik nagyvárosokban, lakótelepeken, erkély nélküli lakásokban élték meg a karantént. A interjúalanyok meglátása és tapasztalatai szerint a vidékiek, illetve a kerttel, udvarral rendelkezők mentálisan is könnyebben vészelték át a korlátozásokat. Általános tapasztalat, hogy az idősek betartották a szabályokat, viselték a maszkot, kesztyűt, bár a vásárlási korlátozást nehezebben fogadták. A karantén első 4-5 hetét általában otthoni tevékenységgel töltötték, viszont ennek lejárta után már érezték a társaság hiányát, a korlátozásokat nehezebben viselték. Legtöbben azt fogalmazták meg, hogy a gyerekekkel, főleg az unokákkal, dédunokákkal való kapcsolat hiányzott nagyon. Az idősekkel foglalkozó szervezetek vezetői a karantén elején a már leszervezett programok lemondásával töltötték idejük nagy részét, illetve próbálták egyben tartani a közösséget. A járványhelyzet javulásával enyhülő intézkedések már lehetővé tették azt is, hogy a közösségek visszaállítására, újraindítására tegyenek lépéseket. Összességében elmondható, hogy az idősekkel foglalkozó szervezetek és az ezekhez a közösségekhez tartozó idősek a karantén idején is próbálták fenntartani egymással a kapcsolatot, fontos volt számukra a közösségi élet, a közös programok, események. A közösség fenntartása reményében és érdekében képesek voltak újszerű, innovatív ötleteket is kitalálni és megvalósítani. Az EFOP – 3.6.1. – 16-2016-00022 „Debrecen Venture Catapult Program” támogatásával készült.

This study compares the size and structure of egocentric networks in Taiwan and Hungary using a diary approach. Both countries have transformed from authoritarian regimes to democratic states, yet they differ in social, economic, and cultural institutions that may be common to the respective larger region where each is located. To sample the structure of each egocentric network, we extracted information from largely identical contact diaries collected in both countries, 51 from Taiwan and 138 from Hungary. After comparing sample characteristics, network size, and composition, we construct a Strength of Ties (SoT) index based on two objective and two subjective measures of ego-alter ties. We then use this index to analyze tie strength by the types of relationships. On average, the number of alters contacted in one week is much larger in Taiwan than in Hungary, and the gap remains unchanged after controlling for key socio-demographic background factors. Even though the four indicators that we use to construct the SoT index are distributed similarly among the respondents in both Taiwan and Hungary, the composite index pinpoints how the types of relationships play somewhat different roles across the nations. The findings imply that the tendency to maintain only the closest ties with kin and other close friends is linked to distrust in others, a possible ill effect lingering from the authoritarian past. The implication is partially supported by further analyses using the ISSP 2006 survey data. We address how our findings may contribute to the existing literature on the linkage between societal characteristics and interpersonal ties.

LB

The contact diary method, an alternative data collecting method, is introduced. The brief summary of other methods collecting ego-centred network data (name- and the position generator) is followed by previous contact diary studies (Fu, 2007). Then our contact diary application with some results is shown. Using contact diary to collect data on egocentric networks, one can acquire a wider and more complex personal network structure. Based on our data we model a more refined continuum of categories than the so-called ‘classical’ strong and weak ties. A Strength of Tie (SoT) index is computed and compared in the two datasets.