Search

Purpose. To analyse current clinicopathological enucleation indications in a large third-referral centre in a developed country (Hungary) over a period of 12 years. Methods. Retrospective review was performed on 547 enucleated eyes of 543 patients (48.6% males, age 52.7 ± 24.5 years) who were operated on between 2006 and 2017 at the Department of Ophthalmology of Semmelweis University, in Budapest, Hungary. For each subject, clinicopathological data, including patient demographics, indications for enucleation, B-scan ultrasound reports, operative details, and histopathological analyses, were reviewed. Primary enucleation indications were classified into trauma, tumours, systemic diseases, surgical diseases, infections or inflammations, miscellaneous diseases, and unclassifiable groups. Clinical immediate enucleation indications were classified as tumours, atrophia or phthisis bulbi, infection or inflammation, painful blind eye due to glaucoma, acute trauma, threatening or spontaneous perforation, cosmetic causes, and expulsive bleeding. Results. The most common primary enucleation indications were tumours (47.3%), trauma (16.8%), surgical diseases (15.7%), infection or inflammation (11.6%), systemic diseases (5.1%), miscellaneous diseases (2.0%), and unclassifiable diseases (1.5%). Clinical immediate enucleation indications were tumours (46.1%), atrophia or phthisis bulbi (18.5%), infection or inflammation (18.5%), painful blind eye due to glaucoma (11.2%), acute trauma (3.7%), threatening or spontaneous perforation (1.3%), cosmetic reasons (0.5%), and expulsive bleeding (0.4%). Conclusions. Intraocular tumours represent the most common clinicopathological indication for ocular enucleation in our study population. Following ocular trauma and systemic diseases, the rate of enucleation decreased in the last decade, compared to those previously reported in other developed countries. However, changes were not observed for surgical diseases, infectious and inflammatory causes, or for miscellaneous and unclassified diseases. Orbital implant financing should be increased to ensure better postoperative aesthetic rehabilitation, following enucleation in Hungary. [ABSTRACT FROM AUTHOR]

Összefoglaló. Bevezetés: Az első szaruhártya-bank 1944-es alapítása óta jelentős változásokon ment át. A szaruhártya túlélését számos tényező befolyásolja, így a tárolási mód, melynek a szövet lejárati ideje szerint rövid, közép és hosszú távú módszereit fejlesztették ki. Célkitűzés: Retrospektív vizsgálatunk célja a 2008. január 1. és 2017. december 31. között perforáló és lamelláris keratoplasztika során felhasznált cadaverből és multiorgan donorból származó szaruhártyák túlélésének vizsgálata volt a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján. Módszer: Feljegyeztük a recipiens nemét, életkorát, a műtétet indikáló klinikai diagnózist, a műtét időpontját, a szövettani vizsgálat eredményét, valamint, hogy a beültetett szaruhártya cadaverből vagy multiorgan donorból származott. Meghatároztuk, hogy a recipiens életkora korrelált-e a rekeratoplasztikáig eltelt idővel. Eredmények: 1451 szaruhártya-átültetés történt 1088 beteg (44,6% férfi) 1159 szemén (életkor 62,8 ± 18,5 év), melyek között 938 (64,6%) cadaver és 262 (18,0%) multiorgan donor került felhasználásra, 251 esetben (17,2%) nem állt rendelkezésre adat. A leggyakoribb primer diagnózis a szaruhártya-dekompenzáció volt (325 eset, 28%). A primer keratoplasztikák során felhasznált szaruhártyák 740 esetben (63,8%) cadaverből, 212 esetben (18,2%) multiorgan donorból származtak, 207 esetben (17,8%) nem állt rendelkezésre adat. Első rekeratoplasztika a primer keratoplasztikák közül 217 esetben (18,7%) történt. A leggyakoribb szövettani diagnózis az endothelsejt-degeneráció volt (130 esetben, 60,4%). 146 esetben (67,2%) korábban cadaver, 31 esetben (14,2%) multiorgan donor esetén került sor ismételt műtétre, 40 esetben (18,4%) nem állt rendelkezésre adat. Következtetés: Klinikánkon elsősorban cadaverből származó donorok biztosítják a szaruhártya átültetésekhez szükséges szövetet. Cadaverből vagy multiorgan donorból származó szaruhártyák esetén nem kerül gyakrabban sor rekeratoplasztikára. A szaruhártya-banki tevékenység további fejlesztésével növelhető a donorok túlélése hazánkban. Orv Hetil. 2021; 162(13): 488-496., Introduction: Corneal banking methods have been changing since the foundation of the first corneal bank in 1944. Corneal graft survival may be affected by several factors, among others the storage method, which may be short-, middle- and long-term storage., Objective: To investigate corneal graft survival at the Department of Ophthalmology, Semmelweis University between 1 January 2008 and 31 December 2017, using cadaver and multiorgan donors for penetrating and lamellar keratoplasty, retrospectively., Method: Recipient sex, age, clinical diagnosis, date of surgery, histological examination results and origin of donors (cadaver or multiorgan donor) were recorded. Correlation between recipient age and time to repeat keratoplasty was also analyzed., Results: There were 1451 keratoplasties in 1159 eyes (age 62.8 ± 18.5 years) of 1088 patients (44.6% male) using 938 (64.6%) cadaver and 262 (18.0%) multiorgan donors, data was not available in 251 (17.2%) cases. There was repeat keratoplasty in 217 patients (18.7% of first keratoplasties). The most common histological diagnosis was endothelial decompensation (130 cases, 60.4%) in these cases. In patients with a first repeat keratoplasty, in 146 cases (67.2%) the first donor originated from cadavers, in 31 cases (14.2%) from multiorgan donors and in 40 cases (18.4%) data were not available., Conclusion: Corneal donors mainly originate from cadavers at our Department. The necessity of repeat keratoplasties does not differ using cadaver or multiorgan donors. With further development of corneal banking, donor survival may be increased in Hungary. Orv Hetil. 2021; 162(13): 488-496.