Search

Összefoglaló. Bevezetés: Az új koronavírus (SARS-CoV-2) okozta pandémia számos változást eredményezett életünk minden területén, így a debreceni Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán is. Célkitűzések: A koronavírus-járvány többek között a terminus körüli elektív szülésindukciók gyakorlatának megváltoztatását igényelte. A bevezetett új szakmai eljárásrendeknek, járványügyi intézkedéseknek, a megyei kórházi funkciót ellátó debreceni Kenézy Kórház Szülészeti Osztálya és a Szülészeti Klinika összevonásának, illetve a megváltozott jogi környezetnek a szülészeti ellátásra kifejtett együttes hatásait elemezzük. Módszerek: Helyi protokollokat és részletes eljárásrendeket készítettünk és vezettünk be. 1. Szülésindukció. 2. Szülésindukció cervixérlelést igénylő esetekben. 3. A szülés módjának megválasztása előzményi császármetszés után. 4. A császármetszés utáni hüvelyi szülést támogató, terminus körüli gondozási protokoll. A protokollok bevezetését követő első 9 hónap szülészeti mutatóit (szülésszám, császármetszések aránya, perinatalis kimenetel, szülésindukciók aránya és sikeressége) vizsgáltuk és hasonlítottuk össze a megelőző időszak debreceni adataival, illetve az országos szülészeti mutatókkal. Eredmények: Klinikánkon a császármetszés aránya 2020-ban 33,5%-ra csökkent, a protokollok bevezetése óta pedig 30,7%, miközben a 2020. évi magyarországi arány 40,3%. Az összes szülés 20%-a volt 2020-ban szülésindukció, melyek közül 74% végződött hüvelyi szüléssel, míg ugyanez 2019-ben 11% indukcióból 47%-nak adódott. A havi szülésszám 2020. január és 2021. január között folyamatosan emelkedett (250-ről 450-re), a havi császármetszési arány pedig 41%-ról 25%-ra csökkent. Mindezen változások mellett 2019-ről 2020-ra csökkent mind a perinatalis mortalitás (6,3‰-ről 4,2‰-re), mind a szülés után a Neonatalis Intenzív Centrumba történő felvételek aránya (14,8%-ról 13,5%-ra). Következtetések: A bemutatott tényezők együttes hatásaként – elsődlegesen a megfelelő és következetesen betartott protokolloknak köszönhetően – a szülésindukciók aránya és sikeressége jelentősen növekedett, a császármetszések aránya szignifikánsan csökkent, javuló perinatalis morbiditási és mortalitási mutatók mellett. Orv Hetil. 2021; 162(21): 811–823. Summary. Introduction: The pandemic caused by the new coronavirus (SARS-CoV-2) has catalized several changes in many fields of our lives, and also at the Department of Obstetrics and Gynecology of the University of Debrecen, Hungary. Objectives: We wanted to analyse the compound effect of our new local protocols regarding elective labour inductions at term, the coronavirus pandemic and the resulting infection control measures, the merging of the Obstetrics and Gynecology Ward of the Kenézy County Hospital of Debrecen and the University Department of Obstetrics and Gynecology, and also the change of the legal environment. Methods: Local protocols were introduced: 1. Labour induction. 2. Cervical ripening in labour induction. 3. Choosing the route of delivery after cesarean. 4. Management of pregnancy around term in the case of planned trial of labour after cesarean. We compared the obstetrical data (number of deliveries, cesarean section rate, perinatal outcome and the rate and success rate of labour inductions) before and after the implementation of the protocols. The results were also compared to the Hungarian national database. Results: The annual cesarean rate at our department dropped to 33.5% in 2020. In the first 9-month period, after the introduction of the new reforms, the cesarean rate decreased to 30.7%, whereas the Hungarian national rate was 40.3% in 2020. At our department, 20% of all the deliveries were induced and 74% of them led to vaginal deliveries in 2020, while in 2019 only 11% of deliveries were labour inductions, and 47% of these cases were vaginal deliveries. The monthly number of deliveries was rising constantly between January 2020 (250 deliveries) and January 2021 (450 deliveries), and the monthly cesarean rate decreased from 41% to 25%. Comparing the data of 2019 and 2020, the annual perinatal mortality rate dropped from 6.3‰ in 2019 to 4.2‰ in 2020. Neonatal morbidity, as measured by admissions to the neonatal intensive care unit, also decreased (14.8% in 2019 and 13.5% in 2020). Conclusions: As a compound result of the described factors, but mainly due to the new protocols, both the rate and the success rate of labour inductions increased significantly, while the cesarean rate decreased with improving perinatal mortality and morbidity. Orv Hetil. 2021; 162(21): 811–823.

Absztrakt: A Nemzeti Véradó és Vérmentő Program célja a vérkészítmények észszerű és indokolt alkalmazásának támogatása és az irracionális transzfúziós gyakorlat megszüntetése, ezáltal a betegbiztonság növelése. Az általános elvek mellett a programnak vannak speciális szülészeti vonatkozásai is. A szülészeti, különösen a postpartum vérzések ugyanis világszerte az anyai halálozás vezető okai közé tartoznak, előfordulásuk pedig a fejlett országokban emelkedő tendenciát mutat. A szülésre való felkészülés fontos elemei a vérkép rendezése, a rutinszerű profilaktikus vagy terápiás vaspótlás és a szülészeti vérzés tekintetében nagy rizikóval rendelkező gravidák időben történő kiszűrése, gondozása. A peripartum vérzések legfőbb okai az abruptio placentae, placenta praevia, uterusatonia, szövetretenció a méh üregében, sérülés, a haemostasisrendszer zavarai és ezek kombinációi. A postpartum vérzés megelőzése érdekében a szülés során fontos a lepényi szak aktív vezetése, melynek alapvető eleme az uterotonikumok profilaktikus alkalmazása. A vérmentő technikák használata – megfelelő indikációval – császármetszés és postpartum vérzés során is megfontolandó. A szülészeti vérzések kezelése során a legfőbb prioritás a lumenes, sebészi vérzés szülész által történő ellátása. A masszív vérzéshez társuló szekunder coagulopathia megszüntetése érdekében a faktorkoncentrátum-alapú, viszkoelasztikus teszttel monitorozott, egyénre szabott kezelési mód preferált, de ilyenkor a terhesség során érvényes – és a nem terhes állapottól eltérő – referencia- és célértékeket kell alkalmaznunk. A szülészeti vérzések részben a megelőzhető halálokok közé tartoznak. A Nemzeti Véradó és Vérmentő Program szülészeti alkalmazásával reményeink szerint tovább javíthatók a szülészeti vérzésekből származó morbiditási és mortalitásai adatok. Orv Hetil. 2020; 161(37): 1588–1598.

Rapid advance in oncology leads to increasing survival of oncologic patients. More and more of them live long enough to reach either the natural age of menopause or, as a side effect of their oncotherapy, experience the cessation of gonadal function, leading to premature ovarian insufficiency, with disturbing vasomotor symtoms and long-term negative cardiovascular and skeletal effects. Thus, an ever increasing number of cancer survivors search endocrinologic help in the form of hormone replacement therapy (HRT). The misinterpretation of the WHI (Women's Health Initiative) Study has lead to an irrational fear of female hormone replacement, both by the general population and medical professionals. It has seemed the logical and safe conclusion to many physicians to avoid HRT, supposing that this attitude definitely causes no harm, whereas the decision of prescribing estrogen alone or with progestins might bear oncologic and thromboembolic risks and may even lead to litigation in case of a potentially related complication. However, it was known even before the WHI results that premature menopause and hypogonadism decreases the life expectancy of women by years through its skeletal and cardiovascular effects, and this negative effect correlates with the length of the hypoestrogenaemic period. Therefore, the denial of HRT also needs to be supported by evidence and should be weighed againts the risks of HRT. Yet, the oncologic risk of HRT is extremely difficult to assess. In this work we review the latest evidence from in vitro experiments to clinical studies, regarding HRT in survivors of gynecologic and non-gynecologic cancers. Based on our literature research, we group tumours regarding the oncologic risk of properly chosen female hormone replacement therapy in cancer survivors as follows: ’HRT is advanageous’ (e.g. endometrial cancer type I, cervical adenocarcinoma, haematologic malignancies, local cutaneous malignant melanoma, colorectal cancer, hepatocellular cancer); ’HRT is neutral’ (e.g. BRCA 1/2 mutation carriers without cancer, endometrial cancer type II, uterinal carcinosarcoma and adenosarcoma, certain types of ovarian cancer, cervical, vaginal and vulvar squamous cell carcinoma, prolactinoma, kidney cancer, pancreatic cancer, thyroid cancer); ’HRT is relatively contraindicated’ for various reasons (e.g. leiomyosarcoma, certain types of ovarian tumours, brain tumours, advanced metastatic malignant melanoma, lung cancer, gastric cancer, bladder cancer); ’HRT is diasadvantageous and thus contraindicated’ (e.g. breast cancer, endometrial stroma sarcoma, meningioma, glioma, hormone receptor positive gastric and bladder cancer).

Polycystic ovary syndrome is the most common endocrine disease in women. Psychic consequences are significant; patients have difficulties to be pregnant and the disease disturbs the quality of life. Due to complications associated with polycystic ovary syndrome, studies on psychological state and disease perception of patients appear to be important.The aim of the authors was to assess how the disease influences quality of life and changes in body image.The authors used the Illness Intrusiveness Ratings Scale, Health-Related-Quality-of-Life Questionnaire for Women with Polycystic Ovary Syndrome and their own body image questionnaire. 121 women took part in the study.There was a negative correlation between illness intrusiveness and quality of life (r = -0.353) and a positive correlation between body image and quality of life (r = 0.614). A significant difference was observed in body satisfaction between patients who had visible body changes and those who had metabolic disturbances (p0.05). Overweight patients who lost weight with lifestyle changes had significantly better quality of life (p0.05).These results appear to be convincing in that in addition to gynecological care, psychotherapy could be offered to patients with polycystic ovary syndrome.Bevezetés: A polycystás ovarium szindróma a nők leggyakoribb endokrin betegsége. Pszichikai következményei megnehezítik a teherbe esést, s a betegség rontja az életminőséget, mivel megváltoztatja a külső megjelenést. A szövődmények miatt fontos a betegek pszichikai állapotának és a betegséghez kapcsolódó attitűdjének feltérképezése. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki annak vizsgálatát, hogy a betegség hogyan hat az életminőségre és a testképpel való elégedettségre. Módszer: A Betegségteher-indexet, a Polycystás Ovarium Szindróma Kérdőívet és a szerzők által kidolgozott testképkérdőívet használták. A vizsgálatban 121 beteg vett részt. Eredmények: Negatívan korrelált a betegségteher és az életminőség (r = −0,353), míg pozitívan a testkép és az életminőség (r = 0,614). A testképpel való elégedettséget illetően szignifikáns különbséget (p0,05) találtak a külső elváltozásokat mutató és az anyagcserezavarral küzdő betegek csoportja között. Jobb volt azoknak a túlsúlyos betegeknek az életminősége, akik táplálkozási és testkontrollal megszabadultak súlyfeleslegüktől (p0,05). A betegség által érintett testrészeikkel elégedetlenebbekben az alkatilag meghatározott testjellemzők integrálódtak a testképhez (p0,05). Következtetések: Az eredmények meggyőzőek abból a szempontból, hogy indokolt lenne a betegek orvosi ellátása mellett a betegek differenciált pszichológiai ellátása is. Orv. Hetil., 2014, 155(27), 1071–1077.

A magzat intrauterin élete során és perinatalisan számos, potenciálisan fájdalmas beavatkozáson eshet át. Az elmúlt években a magzati fájdalom létével és csillapításának szükségességével foglalkozó tudományos állásfoglalások kereteit túllépve széles körű társadalmi, politikai, vallási, erkölcsi, filozófiai vita bontakozott ki – leginkább a művi abortusz során a magzat által megélt szenvedést helyezve a középpontba. Munkánkban összefoglaljuk a magzati fájdalommal kapcsolatos orvosi szakirodalomban fellelhető ismereteket. Definiáljuk a fájdalmat, majd a szubjektív fájdalomérzet kialakulásában szerepet játszó neuroanatómiai struktúrák rövid ismertetése után utóbbiak ontogenezis során bekövetkező fejlődését ismertetjük. Ezt követően a noxa kiváltotta stresszválasz objektív (neuroendokrin-vegetatív, cardiovascularis, reflexes és viselkedési) komponensének intrauterin megfigyelhető bizonyítékait vesszük sorra.

Identical hemodynamic impedance and constant ratio of the fetal descending aorta and middle cerebral artery of uncomplicated pregnancies at term. Fetal aortic-cerebral Doppler resistance index ratio: An indicator of physiologic blood flow distribution. Objective To interpret the physiologic fetal arterial blood flow distribution by relating the vascular impedance of the fetal descending aorta (DA) and middle cerebral artery (MCA) and to establish the reference ranges for the aortic-cerebral Doppler resistance index ratio (ACRI). Study design Ninety-six patients with uncomplicated pregnancies were recruited for the cross-sectional assessment of the Doppler resistance index (RI) in the fetal DA and MCA between the 38rd and 40th weeks of gestation. The normal ranges of the ACRI were calculated. A cut-off value was designed to facilitate the clinical application of the ACRI. Results Between the 38th and 40th weeks of gestation in normal pregnancies the ACRI of healthy fetuses is constant, the overall mean is: 1.062 (+/– 0.087). A single cut-off value of 1.2 is recommended to assist separating normal and pathologic arterial blood flow patterns. Conclusion The normal ACRI reflects the identical vascular resistance of the descending aorta and the cerebral vessels, which maintains the physiologic fetal central arterial blood flow. Additional clinical studies are necessary to assess the diagnostic efficacy of the abnormal ACRI (>1.2) as a potentially useful marker of the centralized arterial circulation indicating the early stage of fetal hypoxemic jeopardy.

LB

Changes in intracellular calcium concentration ([Ca2+]i) evoked by prolonged depolarisation (120 mM KCl) or by the application of 15 mM caffeine were measured on skeletal muscle cells in primary culture. The extrusion rate (PVmax) of calcium from the myoplasm was determined, which in turn enabled the calculation of the calcium flux (Fl) underlying the measured calcium transients. PVmax was found to increase during differentiation, from 107 +/- 10 microM/s at the early myotube stage to 596 +/- 36 microM/s in secondary myotubes. This was paralleled by a decrease in resting [Ca2+]i from 99 +/- 4 to 51 +/- 2 nM. The depolarisation-evoked Fl rose to peak and then ceased despite the continuous presence of KCl. In contrast, the caffeine-induced Fl showed a peak and a clear steady-level with a peak-to-steady ratio of 5.6 +/- 1.2. Removal of external calcium suppressed the depolarisation--induced flux by 88 +/- 5% indicating that both an influx and a release from the SR underlie the K(+)-evoked calcium transients. Subsequent applications of caffeine resulted in essentially identical fluxes indicating an efficient refilling of the internal stores. Moreover, if a depolarisation-induced calcium transient preceded the second caffeine-evoked release, the latter was significantly larger than the first suggesting that much of the calcium that entered was stored in the SR rather than extruded.

LB

LB

A magzat intrauterin élete során és perinatalisan számos, potenciálisan fájdalmas beavatkozáson eshet át. Az elmúlt években a magzati fájdalom létével és csillapításának szükségességével foglalkozó tudományos állásfoglalások kereteit túllépve széles körű társadalmi, politikai, vallási, erkölcsi, filozófiai vita bontakozott ki – leginkább a művi abortusz során a magzat által megélt szenvedést helyezve a középpontba. Munkánkban összefoglaljuk a magzati fájdalommal kapcsolatos orvosi szakirodalomban fellelhető ismereteket. Az Orvosi Hetilap 11. számában megjelent cikkben definiáltuk a fájdalmat, majd a szubjektív fájdalomérzet kialakulásában szerepet játszó neuroanatómiai struktúrák rövid ismertetése után utóbbiak ontogenezis során bekövetkező fejlődését ismertettük. Ezt követően a noxa kiváltotta stresszválasz objektív (neuroendokrin-vegetatív, cardiovascularis, reflexes és viselkedési) komponensének intrauterin megfigyelhető bizonyítékait vettük sorra. Ebben a második közleményben részletesen tárgyaljuk a korai fájdalom- és stresszélmény későbbi életkorban tapasztalható hosszú távú patológiás hatásait. Végül áttekintjük a magzatnak fájdalmat és stresszt okozni képes prae- és perinatalis beavatkozásokat, valamint az elméletileg lehetséges és a szülészeti gyakorlatban is alkalmazható intrauterin fájdalomcsillapító eljárások körét.

N,N,N',N'-tetrakis(2-pyridylmethyl)-ethilenediamine (TPEN) is a membrane permeable heavy metal chelator that has been used to study intracellular calcium homeostasis but its exact mode of action is still unresolved. Here we examine the effects of TPEN on the Ca(2+) release from and the Ca(2+) uptake into the sarcoplasmic reticulum (SR) of cultured C2C12 skeletal muscle cells. Low concentrations (50 microM) of the drug evoked Ca(2+) transients in approximately 60% of C2C12 myotubes, while at high concentrations (500 microM) it significantly reduced the size of both depolarization-and caffeine-induced Ca(2+) transients, decreased the rate constant of decay and the calculated pump activity but failed to induce Ca(2+) transients. Experiments at low extracellular [Ca(2+)] revealed that it is the total rather than free TPEN concentration that is responsible for the observed effects. TPEN does not modify Ca(2+) release by Zn(2+) chelation, as evidenced by the unaltered effect seen after the removal of Zn(2+) from the extracellular space of the cells by chelating with EDPA. These findings provide experimental evidence that TPEN directly modifies both the release of Ca(2+) from the SR and its removal from the myoplasm.

Ca(2+)-signaling of human melanoma is in the focus of intensive research since the identification of the role of WNT-signaling in melanomagenesis. Genomic and functional studies pointed to the important role of various Ca(2+) channels in melanoma, but these data were contradictory. In the present study we clearly demonstrate, in a number of different ways including microarray analysis, DNA sequencing and immunocytochemistry, that various human melanoma cell lines and melanoma tissues overexpress ryanodine receptor type 2 (RyR2) and express P2X(7) channel proteins as compared to melanocytes. These channels, although retain some of their usual characteristics and pharmacological properties, display unique features in melanoma cells, including a functional interaction between the two molecules. Unlike P2X(7), RyR2 does not function as a calcium channel. On the other hand, the P2X(7) receptor has an antiapoptotic function in melanoma cells, since ATP-activation suppresses induced apoptosis, while knock down of the gene expression significantly enhances that.

Although extracellular adenosine triphosphate (ATP) has been generally accepted as the regulator of cellular differentiation, the relative contribution of the various purinoreceptor subtypes to purinergic signalling at distinct stages of skeletal muscle differentiation is still poorly understood. Here we measured extracellular ATP-evoked changes in intracellular calcium concentration and surface membrane ionic currents (I (ATP)), calculated the calcium flux (FL) entering the myoplasmic space and compared these parameters at different stages of differentiation on cultured mouse myotubes. The ATP-evoked FL displayed an early peak and then declined to a steady level. With differentiation, the early peak became separated from the maintained component and was absent on mature myotubes. Repeated ATP applications caused desensitization of the response in both immature and differentiated myotubes, owing mainly to the reduction of the early peak of FL in the former and to a decline of both components in the latter group of cells. Depolarization of the cell or removal of external calcium suppressed the early peak. I (ATP) showed no inactivation, and its voltage dependence displayed strong inward rectification. The concentration dependence of I (ATP) can be fitted using a Hill equation, yielding an EC(50) of 56 microM. Results are consistent with the parallel activation of both P2X and P2Y receptors.