Search

A „jó hely” szókapcsolat korunk mindennapi kommunikációjának szerves részévé vált, leginkább egy szabadidős szolgáltatás vagy egy település, térség vonatkozásában, az ott szerzett tapasztalatok közreadása során hangzik el. Az utazási döntést befolyásoló közösségi médiafelületek (pl. Instagram, TripAdvisor) posztjait, illetve topikjait vizsgálva százezres nagyságrendben találkozhatunk a „jó hely” szókapcsolat felhasználásával a turisztikai élmények megosztásakor. Mivel a „jó hely” szókapcsolatra fókuszáló elméleti megközelítés egyrészt hozzájárulhat a hellyel kapcsolatos kutatások szélesítéséhez, másrészt alkalmas lehet a turisztikai desztinációmenedzsment-szervezetek tevékenységének támogatására, szükséges egy hiánypótló koncepcióvázlat elkészítése. Ugyan Ray Oldenburg a nevével fémjelzett elméletben a „jó hely” kifejezést az úgynevezett harmadik hely szinonimájaként használta, a „jó hely” egyáltalán nem vált a társadalomtudományok terminológiájának szerves részévé. Jelen tanulmány elsőként tesz kísérletet arra, hogy a turizmuskontextusú kommunikációban elterjedt „jó hely” szókapcsolat jövőbeli transzdiszciplináris vizsgálataihoz és azok várható eredményeire épülő menedzsment-implikációkhoz elméleti keretet teremtsen. A Web of Science adatbázist hasznosító kulcsszóelemzés alapján megállapítható, hogy a „jó hely” koncepció a helykötődés-elmélet bázisán a turisztikai desztináció iránti elköteleződés teljes folyamatának értelmezését és az abból fakadó akciók katalizálását segíti elő. A tanulmány a harmadik hely elméletben észlelt rés szűkítése érdekében vállalkozik a „jó hellyé” válás folyamatának modellezésére és a helyértés turisztikai kontextusú definiálására.

A nagyvárosi agglomerációk turisztikai szerepkörének értékelésére vállalkozó tanulmány a vizsgálatba vont térségek üdülőfunkcióját és szálláshelyigényes vendégforgalmát elemezve tárja fel az úgynevezett láthatatlan turizmusban érintett települések körét. Egyrészt a 2001. évi népszámlálás és a TeIR (2002–2014) adataiból kiindulva lehatárolja a különböző mértékű üdülőfunkcióval rendelkező településállományt, majd megvizsgálja az egyes agglomerációk turisztikai keresletében és kínálatában jelentkező disszonanciákat. Az üdülőállományra és a turisztikai piacra vonatkozó adatbázisok összevetése alapján megállapítható, hogy a pécsi és a miskolci agglomerációban szoros összefüggés van az üdülésben és a turizmusban érintett települések vonatkozásában, előbbiben Orfű, utóbbiban Bükkszentkereszt képviseli a konvencionális (regisztrált szálláshelyeket igénybe vevő) és a láthatatlan (a szálláshelystatisztikai adatgyűjtés körén kívül eső) turizmus szimbiózisának színterét. Amíg sem a győri, sem a budapesti agglomerációban nem találkozhatunk ilyen markánsan szembeötlő átfedéssel, addig a fővárost övező térségben Szentendrét a láthatatlan turizmus archetípusaként sikerült azonosítani. Szentendre esetében a regisztrált szálláshelyek mértéke, valamint az üdülőingatlanok számának jelentős volumene pedig együttesen felveti a szálláshely-statisztikai adatgyűjtés körén kívüli forgalom jelenlétét. Amíg a jelentős, 24 óránál rövidebb idejű kirándulóforgalmat generáló vonzerők elvétve befolyásolják az üdülőövezetek létrejöttét, addig a nagyvárosi agglomerációk természetközeli, különösen vízparti élményeket kínáló térszínei válnak a vidékies miliőre építő második otthonok melegágyaivá.

A magyar társadalom a nemzetközi és a belföldi bevásárlóturizmusban egyaránt érintett. A határainkon belül zajló és az azokon túlra irányuló egynapos forgalomban a vásárlás hosszú ideje vezető utazási motiváció. A kiskereskedelmi szféra azonban a diszkontáruházak, a hipermarketek és a bevásárlóközpontok költésre csábító világán kívüli értékesítési formákkal is igyekszik az utazással párosuló keresletet élénkíteni és szélesíteni. A tv-shopok stílusában zajló, leginkább vendéglátó-ipari egységekben vagy különféle közösségi terekben lebonyolított termékbemutató a számos nem bolti kiskereskedelmi értékesítési eljárás egyike. A termékbemutatókat szervező cégek a forgalom növelése érdekében egynapos, belföldi vagy a határhoz közel fekvő településeket megcélzó utazással házasították az alapvetően adásvételre fókuszáló rendezvényt. A tanulmány a postaládákba dobott reklámcédulák tartalomelemzésével az utazással párosuló termékbemutatók világát tárja fel. A munka 2006 és 2011 között gyűjtött 339 cédula vizsgálatával kívánja igazolni, hogy a vonzó utazási ajánlatként feltüntetett, főleg az idősebb korosztályt érintő kirándulások valójában a termékértékesítést ösztönző promóciós eszközök, amelyek Magyarország láthatatlan turizmusának letéteményesei.

A szubjektív életminőséggel kapcsolatban felmerülő kérdések tisztázása napjainkra már nem csak a tudományos műhelyek közötti párbeszédben, hanem a társadalom közérzetéért felelős politikai berkekben is prioritást élvező témának számít. A kutatók, legyenek azok a filozófia, a pszichológia, a szociológia, a geográfia vagy éppen a közgazdaságtudomány képviselői, leginkább a boldogság forrását, a szubjektív jólét eléréséhez vezető utat, a politikusok pedig annak a hatalom általi befolyásolhatóságának mikéntjét kívánják feltárni, illetve feltáratni. A Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia (2005-2013) – nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló módon – rendkívüli fontosságot tulajdonít a magyar lakosság utazásainak életminőség-növelő szerepére. Ahhoz, hogy a dokumentumban megfogalmazottak valóban a társadalom javára válhassanak, az önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Turisztikai Szakállamtitkársága a Magyar Turizmus Zrt.-vel és az MTA Földrajztudományi Kutatóintézettel együttműködve felkérte a Központi Statisztikai Hivatalt a lakosság utazási magatartásával összefüggő boldogságfaktor feltárására. A 2007- ben, mintegy 11,5 ezer háztartásban folytatott kérdőíves felmérés eredménye felszínre hozta a turizmus és az életminőség kapcsolatának eddig alig ismert vetületeit. A tanulmány az életminőséggel kapcsolatos hazai és nemzetközi szakirodalom kontextusába helyezve tárgyalja a felnőtt magyar lakosságra reprezentatív vizsgálat eredményeit, értékeli az egyes változók mentén létrehozott adattáblákat. A szerzők különös hangsúlyt helyeznek az utazás és az élettel való elégedettség közötti általános kapcsolatok bemutatására, valamint az utazásokban rejlő boldogság összetevőinek feltárására.

A szocialista lakásépítési program termékeként számon tartott lakótelepek kereskedelmi egységeinek első számú küldetése az ellátásban testet öltő funkcionalitás volt. A tervezők minimális energiát fordítottak az üzletek formavilágára. Tanulmányunkban 16 évvel a rendszerváltozás után azt vizsgáljuk, hogy mennyiben tér el ma a lakótelepek üzleteinek arculata a hagyományos beépítésü városrészekben található társaikétól. Egy 2045 üzletre kiterjedő országos felmérés eredményeként értékeljük a kirakatban található árucikkek összetételében, az árak kiírásában, az üzletek fekvésében, a cégtáblák és a kirakatok jellegében észlelhető differenciákat.

Annak ellenére, hogy egy célállomás vonzerőinek értékelésekor kézenfekvőnek tűnik a vizsgált hely miliőjének tárgyalása, a turisztikai miliő mégsem tartozik a turizmuselmélet meghonosodott fogalmai közé. Véleményünk szerint a turisztikai miliő a turizmusban hasznosított tér élményelemei megélésének objektív vetülete, vagyis annak a folyamatnak az eredménye, amelynek során az adott helyet felkereső egyének észlelésének lelki eredője a társadalmi tudás részévé válik. Tehát a turisztikai miliő kapcsán létrejön egy olyan konszenzus, amely a desztinációt felkereső turistákban kialakult érzelmek közel egységes, informatív visszatükröződése. Tanulmányunkban elsősorban arra a kérdésre keressük a választ, milyen tényezők járulnak hozzá egy-egy település turizmusban sikeresen értékesíthető miliőjének a kialakulásához. Fel kívánjuk tárni, hogy a látogatók által észlelt szubjektív kép miként objektivizálódik, hogyan válik a társadalmi tudás és a kultúra részévé. Kitérünk a miliő és az imázs sajátos kapcsolatára, ami a hely átélésének és megtapasztalásának többletéből fakad. A bemutatásra kerülő, 219 fő véletlenszerű megkérdezésén alapuló vizsgálati eredményekkel meg kívánjuk erősíteni azt a hipotézisünket, miszerint bizonyos területi egységek (e helyütt a Mediterráneum) tekintetében helytálló az egyazon turisztikai miliőhöz való tartozás ténye.

A turizmus és a migráció között meglévő kapcsolatok nyilvánvalósága ellenére azok tudományos igényű feltárásának viszonylagos háttérbe szorulása arra vezethető vissza, hogy a két jelenség átfedéseinek és különbségeinek elméleti lehatárolása számos nehézség elé állítja a kutatókat. A tanulmány elsősorban a turizmus és a migráció bonyolult kapcsolatának gyermekcipőben járó kutatása során született nemzetközi és hazai szakirodalom feldolgozására építve próbálja meg azokat az irányvonalakat kijelölni, amelyek mentén a jövőbeli magyarországi kutatások lefolytathatók.