Search

A hazai településhálózat sajátossága, hogy a települések magját alkotó belterületek mellett a külterületeken és a belőlük létrehozott egyéb belterületeken is életvitelszerűen laknak. A vidéki centrumok újrastruktúrálódó peremterületein a térfolyamatok települési szint alatt is differenciálódnak, gyorsan városiasodó terek mellett rurális zárványok alakulnak ki. Kutatásunk során Győr, Szeged, Zalaegerszeg valamint Hódmezővásárhely és környezetük mintaterületén vizsgáltuk meg, hogy a szegregáció hogyan jelenik meg a helyi lakosság és a döntéshozók diskurzusában, továbbá megpróbáltuk feltárni néhány, a szegregáció fennmaradásához hozzájáruló településföldrajzi és jogi tényezőt. A felmérés alapján az etnikai szegregáció mellett jelentős a jövedelmi különbségekre visszavezethető elkülönülés, és esetenként a külterületek földrajzi izolációja miatt az ott élők súlyos hátrányokat szenvednek el. 1990 után és a 2008-ban kibontakozó pénzügyi válság következtében a prekariátushoz tartozó háztartások nagy arányban áramlottak ezekre a területekre, nagyrészt a városból kiszorulók, vagy a távoli vidéki falvakból az elhelyezkedés reményében érkezők. A társadalmi tőkék torzult jellegéből adódóan a megkötő tőke túlereje, a városvezetők társadalmi problémák felett „szemet hunyó” gyakorlata mellett a földügyi és építészeti szabályozás is hozzájárult ahhoz, hogy a rendszerváltástól napjainkig szegregátumok alakuljanak ki, azonban a helyi diskurzusban jóval több területet tartanak számon szegregátumként, mint ahány a terepi felmérés alapján ténylegesen annak tekinthető.

A Magyarország északnyugati peremén található Rajka földrajzi helyzete speciális, mivel alig húsz kilométerre található a szlovák fővárostól, Pozsonytól. A település mintapéldája a határon átívelő szuburbanizációnak, melynek folyamán az urbánus népesség célterülete nem csupán a nem túl távoli vidéki térség, hanem – ingatlanpiaci, elérhetőségi stb. okokból – annak a szomszédos országban fekvő része. Rajkán az egy évtizede tartó folyamat révén napjainkban 2000 „őshonos” és 3000 bevándorló él. Utóbbiak magyar állampolgárságot nem igényelnek, és döntő részben a község társadalmi életéből sem veszik ki részüket. A két közösség között – életmódbeli különbségeik következtében – alig van kapcsolat, annak ellenére, hogy a betelepülők egy része magyar anyanyelvű. Új lakónegyedek és felújított ingatlanok révén Rajka építészeti arculata fokozatosan átformálódik. A régi lakóházak felújítása és átalakítása a község régi településrészén jellemző, ahol gyorsan nő a pozsonyi hátterűek lélekszáma. Míg az új építésű utcákban csaknem kizárólag betelepülők élnek, Rajka régebbi utcáiban élő népesség vegyes. A tanulmány bemutatja a társadalmi változásokat, az új lakosok etnikai és származási hátterét, valamint a településarculat átformálódásának leginkább szembetűnő elemeit.

A hazai szuburbanizáció, mely a rendszerváltást követően jelentősen átalakította a hazai városkörnyéki tereket és így a budapesti agglomeráció településeit is, az elmúlt évtized végére megtorpanni látszott. Úgy tűnt, hogy a hazai szuburbanizáció egy fontos szakasza lezárult. Az utóbbi egy-két évben azonban a kiköltözések száma újra növekvő tendenciát mutat. Habár a szuburbanizáció mostani dinamikái még nem látszanak biztosan, ezek a folyamatok mégis apropót adnak hatásainak elemzésére. A szuburbanizáció egyik jellemzője a lakóparkok elterjedése a térségben, melyet eddig kevesen vizsgáltak. Jelen tanulmány célja, hogy esettanulmány keretében mutassa be a lakópark-létesítések következményeit egy adott település életében. Az esettanulmány helyszíne a budapesti agglomeráció északnyugati övezetében elhelyezkedő Piliscsaba, amely jellemzően magas társadalmi státuszú kiköltözők célpontja lett. A település a szuburbanizációnak köszönheti 2013-ban elnyert városi rangját és a területén felépült öt, egymástól típusban és történetileg is igen különböző lakóparkját. A településen két időpontban, 2009-ben és 2016-ban végzett kvalitatív és kvantitatív adatfelvétel lehetővé tette Piliscsaba és a különböző típusokba sorolt lakóparkok kapcsolatának longitudinális elemzését, kiemelve az egyes típusok és az adott lakóövezet integráltságának összefüggéseit.

A nagyvárosi agglomerációk turisztikai szerepkörének értékelésére vállalkozó tanulmány a vizsgálatba vont térségek üdülőfunkcióját és szálláshelyigényes vendégforgalmát elemezve tárja fel az úgynevezett láthatatlan turizmusban érintett települések körét. Egyrészt a 2001. évi népszámlálás és a TeIR (2002–2014) adataiból kiindulva lehatárolja a különböző mértékű üdülőfunkcióval rendelkező településállományt, majd megvizsgálja az egyes agglomerációk turisztikai keresletében és kínálatában jelentkező disszonanciákat. Az üdülőállományra és a turisztikai piacra vonatkozó adatbázisok összevetése alapján megállapítható, hogy a pécsi és a miskolci agglomerációban szoros összefüggés van az üdülésben és a turizmusban érintett települések vonatkozásában, előbbiben Orfű, utóbbiban Bükkszentkereszt képviseli a konvencionális (regisztrált szálláshelyeket igénybe vevő) és a láthatatlan (a szálláshelystatisztikai adatgyűjtés körén kívül eső) turizmus szimbiózisának színterét. Amíg sem a győri, sem a budapesti agglomerációban nem találkozhatunk ilyen markánsan szembeötlő átfedéssel, addig a fővárost övező térségben Szentendrét a láthatatlan turizmus archetípusaként sikerült azonosítani. Szentendre esetében a regisztrált szálláshelyek mértéke, valamint az üdülőingatlanok számának jelentős volumene pedig együttesen felveti a szálláshely-statisztikai adatgyűjtés körén kívüli forgalom jelenlétét. Amíg a jelentős, 24 óránál rövidebb idejű kirándulóforgalmat generáló vonzerők elvétve befolyásolják az üdülőövezetek létrejöttét, addig a nagyvárosi agglomerációk természetközeli, különösen vízparti élményeket kínáló térszínei válnak a vidékies miliőre építő második otthonok melegágyaivá.

A budapesti agglomerációban az utóbbi bő két évtizedben jelentős társadalmi és gazdasági változások zajlottak. A változások egyik legfőbb oka a szuburbanizáció, azaz a Budapestről érkező lakosság és vállalkozók letelepedése, ami azonban nem egységesen érintette az egyes településeket. Jelen cikk egy hosszabb kutatás eredményeit mutatja be, amely az eltérő településfejlődés számos lehetséges oka közül az önkormányzatok szerepére, a településvezetők cselekvési lehetőségeire fókuszált. A kutatás négy kiválasztott agglomerációs település esettanulmány-szerű feldolgozásával igyekezett bepillantást nyújtani az önkormányzatok világába, a döntéshozók mozgásterébe, stratégiáiba. A vizsgálat eredménye szerint a települések döntéshozóinak fontos szerepük volt a szuburbanizációs folyamatok helyi alakulásában, hatásában.

A napi ingázásban részt vevők jelentős részét alkotják azok a tanulók, akik nem a helyi iskola hiánya miatt, hanem a szülők választása alapján járnak másik településre általános iskolába. Kiváltképp szembetűnő a jelenség Budapest funkcionális várostérségében, ahol különösen a szuburbanizálódó településekről intenzív az ingázás mind Budapestre, mind az agglomeráció más településeire. Tanulmányomban a szuburbanizáció mértéke és az általános iskolások ingázásának intenzitása, valamint iránya közötti összefüggéseket, illetve az iskolások ingázásának következményeit vizsgálom a szuburbanizációs indexre, településsoros ingázási adatokra, valamint egy 2007-es Budapest környéki háztartásfelvétel elemzésére támaszkodva. Eredményeim azt mutatják, hogy a szuburbanizálódó területeken az általános iskolások ingázása intenzívebb: mérsékelten erős korrelációt találtam a szuburbanizációs index és a tanulói elingázás között. Vizsgálataim alapján elmondható, hogy a család magasabb jövedelme, a szülők magasabb iskolai végzettsége és a család birtokában lévő 2 vagy több személygépkocsi esetén nagyobb a valószínűsége annak, hogy az általános iskolás gyermekek másik településre járjanak iskolába. Mivel értelmezésem szerint a szuburbanizálódó településekre is magasabb iskolai végzettség, jövedelem és személygépkocsi-ellátottság jellemző, valószínű, hogy a települések szuburbanizálódása az általános iskolások ingázásának növekedését vonja maga után. Ennek számos negatív környezeti, pénzügyi, egészségügyi és közlekedési következményét ismertetem (a közutak zsúfoltságának növekedése, a kedvezményes diákbérletek állami kompenzációja, a közlekedésbiztonság romlása, a gyermekek mozgásszegény életmódja).

A gazdasági tevékenységek térbeliségének megváltozása alapjaiban formálja át a kialakult helyzetet: megváltoztathatja az évtizedek alatt létrejött ingázási viszonyokat, befolyásolja az érintett önkormányzatok mozgásterét, a vállalkozások számára pedig a működési feltételek drasztikus átalakulását jelenti. A szerző e folyamat térbeliségének, intenzitásának megragadására a kereskedelem, járműjavítás nemzetgazdasági ágazatba tartozó vállalkozások csoportját vizsgálja meg, a vállalkozásdemográfia elméleti és a térökonometria módszereit alkalmazva, kísérletet téve a folyamat modellezésére.

Az utóbbi években, évtizedekben egyre jelentősebb társadalmi átrendeződések figyelhetők meg Budapest agglomerációs övezetében. A társadalomszerkezet változásának elsődleges oka a szuburbanizáció jelensége, egyik fontos következménye pedig a települések közötti térbeli-társadalmi szegregáció erősödése. Eltérő azonban az elkülönülés mértéke és alakulása a falvak és a városok településcsoportjainak esetében, míg a falvak között erőteljesebb, addig a városok között enyhébb a széthúzás foka.

Tanulmányunkban Budapest térségében statisztikai módszereket felhasználva vizsgáltuk meg az egyes nyugati példákban tapasztalható központ-bal, szuburbia-jobb pártpreferencia-modell érvényességét, amelyet több területi és módszertani közelítés után elvetettünk. Az eltérő hazai fejlődés oka abban lehet, hogy a magyarországi jobb és bal oldali pártok, s különösen az SZDSZ, a nyugati demokráciák pártjaitól eltérő szavazóbázissal rendelkeznek, ami a hazai párttörténelemben a rövid, ám viharos rendszerváltás utáni időszakban gyökeredzik. Másfelől arra is utalást kaptunk, hogy a magyar szuburbanizációs folyamattal jelenleg az egykori rurális terek, az agglomerációs települések erős átalakítása folyik, azaz a szuburbán zónákban nem érvényesül a szomszédsági hatás, hanem a kiköltözők a magukkal hozott politikai mintákat őrzik meg. Lehetséges azonban, hogy e tendencia idővel átbillen, s a pártrendszer stabilizálódása, a párt-ideológiai paletta letisztulása esetén Magyarországon is kialakul a helyi társadalmak politikai szembenállása a központi város és környezete között.

A tanulmányban egy, Nagykovácsiban végzett lakossági kérdőíves felmérés legfontosabb eredményei jelennek meg. Nagykovácsi lélekszáma a szuburbanizációnak köszönhetően az elmúlt húsz évben majdnem megkétszereződött. A falu átalakult. A beköltözők és az őslakosok között ma jól dokumentálható szakadék tátong, mely legplasztilcusabban a faluról alkotott mentális kép tekintetében rajzolódik ki.

Nagyvárosaink egyik legszembetűnőbb fejlődési jelensége napjainkban a szuburbanizáció. A városi lakosok, a szolgáltatások, de gyakran a munkahelyek is kiköltöznek a városból a környező településekre. Ez egy decentralizációs folyamat, melynek során az emberi élet egyes helyszínei (lakás, munkahely, óvoda, iskola, szolgáltatások) mind távolabb, s egyre szétszórtabban helyezkednek el a földrajzi térben. Ennek egyik legfontosabb következménye, hogy a közlekedési szükséglet gyorsabban növekszik, mint a népesség. Nagyobb problémát jelent, hogy a szuburbán kiköltözők életvitele (munkaidő átalakulása, a szolgáltatások szétszórt elhelyezkedése stb.) egyre kevésbé teszi lehetővé, hogy napi mozgásukhoz a tömegközlekedést vegyék igénybe, legalábbis annak mai formájában. Ennek egyenes következménye, hogy a szuburbanizáció során megnövekedő közlekedési igények kielégítésében egyre nagyobb szerepet játszik az egyéni közlekedés, vagyis a személygépkocsi. Nehézkes és rossz hatékonyságú tömegközlekedési rendszereinkben ez az arány vélhetően még nőni is fog. Tanulmányunkban ezeket a problémákat Győr esetében vetjük fel empirikus felmérések alapján. Győr napjainkban (Székesfehérvárra( vetekedve) a legnagyobb ingázó célpont, naponta mintegy harmincezer ember érkezik a városba dolgozni, tanulni, elsősorban a közeli településekről. A szám növekszik, s nem csupán a gazdasági fejlődés miatt, hanem az aktív korúak kitelepedése miatt is.

Az autópályák és a városok szerkezete közötti kapcsolat több összefüggésben is vizsgálható. Tanulmányozhatók egyrészt azok a városok, amelyek alapszerkezetét a közúti közlekedés folyamatai határozták meg, másrészt pedig az utóbbi évtizedek szuburbanizációs folyamatai, melyek a regionális különbségek mellett az egész világon jellemzőek. A szuburbanizációnak több káros hatása van, melyeket sokan az autópályák létével kapcsolnak össze. Vannak olyan elképzelések, amelyek segítségével e hatások mérsékelhetők. Cikkünk e kérdésekről igyekszik rövid áttekintést nyújtani.

A rendszerváltást követően a magyar gazdaságban is érvényre jutottak a piacgazdaság szigorú törvényei, amelyek intenzív átalakulásra késztették a hazai vállalkozásokat. A megváltozott körülményekhez történő alkalmazkodás egyik aspektusa a telephelyek térbeliségének felülvizsgálata, vagyis a relokáció. A folyamat révén a korábbi erős koncentráció mérséklődik, hiszen a cégek jellemzően a városkörnyéki településeken keresnek maguknak új telephelyet.

A budapesti agglomeráció szuburbanizációs folyamatai közepette nagy jelentőségre tesznek szert a térség településeinek elkülönülő fejlesztési stratégiái. Az elkövetkezőkben ezeknek a stratégiáknak három elkülöníthető típusát járom körbe céljaik, ideológiai hátterük, eszközrendszerük és településfejlesztési hatásaik alapján. A típusok leírása után megkísérlem elhelyezni őket a régió terében és az 1990 utáni igazgatási, gazdasági, politikai, társadalmi folyamatok összefüggéseiben, értékelni őket egy koherens területfejlesztéspolitika kialakításának szempontjából.

A Budapest és agglomerációjának helyzete jó példája annak, hogy a politikai-hatalmi struktúra változása hogyan hat a társadalmi viszonyokra. Az elmúlt néhány év alatt a két terület között – a korábbinál – sokkal szorosabb kapcsolat és kölcsönhatás épült ki. Mindezek a változások indokolttá teszik, hogy azt vizsgáljuk meg, hogy a városi társadalom térbeli dimenziói hogyan értelmezhetőek akkor, ha nem egyszerűen a főváros közigazgatási határainak keretei között vizsgálódunk, hanem vizsgálati egységünknek a fővárost és agglomerációját tekintjük. A tanulmány első kérdése az, hogy a főváros és agglomerációja területén belül hogyan értelmezhetőek a társadalmi folyamatok térbeli dimenziói. Más szóval, azt vizsgáljuk, hogy a magas és alacsony státusú rétegek térbeli elkülönülése, szegregációja milyen mértékben lép át a településhatárokon, és a szegénység koncentrálódásának kockázatai milyen mintákat öltenek fel egy ilyen léptékű vizsgálat során.

Magyarország nagyobb városai körül már szinte mindenütt kimutathatók szuburbanizációs jelenségek. Tanulmányunk azon munkák sorába igyekszik beilleszkedni, amelyek a magyar vidéki szuburbanizáció összehasonlító vizsgálatát segíthetik elő. Győr környékének településein végzett lakossági és önkormányzati kérdőívek és interjúk segítségével tárjuk fel azokat a jelenségeket, amelyek a megindult és gyorsuló lakóhelyi szuburbanizációra utalnak. Vizsgáljuk e települések lakosságszámának változását, a kiköltöző népesség összetételét, motivációit, s azt, hogy mindez hogyan hat a befogadó települések társadalmának átalakulására, hogyan tudnak az újonnan jött családok beilleszkedni a helyi közösségbe. Fontos kérdés továbbá, hogy a kiköltöző városi lakosok korábbi kapcsolatrendszerükből mit őriznek meg költözésük után, hol veszik igénybe a különböző szolgáltatásokat. A gyorsuló szuburbanizáció ellenére kérdéses, hogy a folyamat jelentős tömegeket és területeket fog-e érinteni az elkövetkezendő időszakban.