Search

A fejlett országokban a szívbetegség és a morbiditás, mortalitás vezető oka a koszorúér-betegség. Az elmúlt évtizedekben számos tanulmány foglalkozott a koszorúér-betegség és a különböző pszichoszociális tényezők közötti összefüggés megértésével. A coronariabypassgraft-műtét a koszorúér-betegség kezelésének gyakori módja, és általában jelentős mértékű klinikai javulást eredményez. A szorongásos tünetek és az unipoláris depresszió gyakori pszichológiai eltérések a coronariabypassgraft-műtétre váró betegekben. Számtalan prospektív kohorsztanulmány foglalkozik a coronariabypassgraft-műtét rövid és hosszú távú kimenetelét befolyásoló tényezőkkel. A kutatások révén tudjuk, hogy nemcsak a klinikai jellemzők, mint például a cardialis állapot, a társbetegségek vagy az intraoperatív tényezők befolyásolják a műtét kimenetelét. A pszichoszociális tényezőkkel, illetve a hagyományos kockázati tényezőkkel (magas vérnyomás, LDL-koleszterin-szint, diabetes mellitus, dohányzás, elhízás és fizikai inaktivitás) összefüggő morbiditási és mortalitási adatok összehasonlításakor a pszichoszociális háttér szerepe is meghatározónak bizonyult. Szívműtét előtt a betegek pszichológiai állapotának felmérése és szükség szerint terápiás beavatkozás alkalmazása emiatt előnyös lehet. A betegről kialakított átfogóbb ismeretek birtokában sokkal pontosabb terápiás tervet lehet kialakítani, illetve lehetővé válik a pszichológiai kezelésre szoruló betegek kiválasztása. A fentiek alapján a szívműtétre kerülő betegek pszichológiai jellemzőinek szakember által történő szűrése és adott esetben kezelése ajánlott. Orv Hetil. 2023; 164(11): 411–419.

The pediatric-modified Risk, Injury, Failure and Loss, and End-Stage (pRIFLE) criteria and a different but conceptually similar system termed Acute Kidney Injury Network (AKIN) were created to standardize the definition of acute kidney injury (AKI) in children. Kidney Disease: Improving Global Outcomes (KDIGO) currently recommends a combination of AKIN and pRIFLE in AKI. This study aimed to compare the three classifications for predicting AKI in pediatric patients undergoing cardiac operations.We analyzed the prospectively collected data of 1,489 consecutive pediatric patients undergoing cardiac operations between January 2004 and December 2008. AKI presence and severity was assessed for each classification using the change in serum creatinine and estimated creatinine clearance levels calculated by the Schwartz equation.AKI was present in 285 (20%), 481 (34%), and 409 (29%) patients according to the AKIN, pRIFLE, and KDIGO systems, respectively. The KDIGO classification categorized 121 patients (8%) who were placed in the AKIN 0 category, whereas the pRIFLE system categorized 74 (5%) in KDIGO 0 and 200 (14%) in AKIN 0 stages as having an AKI. The overall mortality rate was 3.9%. The KDIGO stage III (odds ratio [OR], 18.8; 95% confidence interval [CI], 9.6 to 36.6, p0.001), the AKIN stage III (OR, 38.3; 95% CI, 20.6 to 70.9, p0.001), and pRIFLE failure group (OR, 13.6, 95% CI, 7 to 26.3; p0.001) were associated with increased mortality.The pRIFLE system was the most sensitive test in detecting AKI, and this was especially so in the infant age group and also in the early identification of AKI in low-risk patients. The AKIN system was more specific and detected mostly high-risk patients across all age groups. The KDIGO classification system fell between pRIFLE and AKIN in performance. All three had increasing severity of AKI associated with mortality.

The aim of our study was to compare the applicability of the conventional echocardiography and a novel method, tissue Doppler imaging (TDI) in detection of late or subclinical cardiotoxicity following anthracycline chemotherapy in long-term follow up. Forty women (31 to 65 years) were enrolled, who had not received anthracyclines previously and had normal cardiac function. The control group consisted of 20 healthy persons of similar age range. In addition to standard echocardiographic measurements, each patient underwent specific measurements (E-septum separation, pulmonary venous flow) as well. Furthermore, the myocardial velocity of numerous segments of the mitral anulus obtained with pulsed wave TDI was also detected over a two-year-long period. Systolic left ventricular function did not change significantly either in the study or in the control group. After one year, diastolic left ventricular function was impaired in 39 patients (97.5%), and 29 (72.5%) of these showed clear changes by means of the traditional E/A ratio and TDI. However, in ten patients (25%) the diastolic dysfunction could only be detected with TDI. At the end of the study diastolic dysfunction was detected in each patient, but in 13 patients (32.5%) the relaxation disorder could be revealed only with TDI. Detectable myocardial damage occurred in the study group as a result of anthracycline therapy. Our results confirmed our assumptions that TDI is a more precise and useful examination method than the traditional ones (E/A ratio or deceleration time) to demonstrate isolated diastolic dysfunction. TDI may become a regularly and more widely used noninvasive method to detect subclinical cardiotoxicity emerging after chemotherapy.