Search

Jelen tanulmány a Pécsi Tudományegyetem hallgatóinak Európához fűződő viszonyulásait igyekszik feltárni, kérdőíves módszerrel, különböző dimenziókra fókuszálva. Az írás bevezetője, empirikus vizsgálatok eredményeire támaszkodva, tömören összefoglalja a magyar lakosság Európa-képének főbb ismérveit. A saját adatok elemzése a kérdőív tematikai blokkjai szerint történik, a legegyszerűbb leírói statisztikákat alkalmazva. Az eredmények bemutatása az érzelmi kötődéssel kezdődik, majd az azonosságtudat vállalása, illetve az integrációról alkotott vélekedések elemzése következik. Bizonyos dimenziókat az elemzés szélesebb társadalmi kontextusban is tárgyal. E blokk eredményei azt tükrözik, hogy a diákok erősen kötődnek Európához, támogatják az integráció mélyülését, s fontosnak ítélik az EU-tagságot. A következő blokkból kiderül, hogy a hallgatóknak szilárd bizalma van az EU-s intézményekben, ösztönzik bizonyos szakpolitikák integrációját, ugyanakkor bizonytalanok annak kapcsán, mely kormányzati szinten összpontosuljanak a legfőbb jog- és hatáskörök. Végezetül az utolsó blokk a koronavírus-járványra és az EU intézkedéseire koncentrál. E rész eredményei szerint a diákok közös, uniós kihívásként értelmezik a járványt, s hisznek abban, hogy az EU sokat tett a járvány megfékezéséért

Jelen tanulmány egyrészt feleleveníti a kozmopolita Európa ideáját, vagyis Ulrich Beck és Edgar Grande azon koncepcionális törekvését, amellyel új, társadalomelméletileg megalapozott, modernizációs hátteret adtak az Európai Unió (EU) újragondolásának, másrészt empirikusan is megvizsgálja, hogy vajon az európai társadalmak mennyire állnak készen erre a kozmopolita fordulatra. Az írás első része áttekinti a kozmopolita Európa elképzelését, kettős perspektívában: egyfelől a késő modernitás tendenciáinak és folyamatainak, másfelől az EU fennálló politikai konstellációjának lencséjén keresztül. A tanulmány második része empirikus adatelemzés keretében, komparatív módon vizsgálja, hogy különböző európai társadalmak mennyiben követik azt a késő modern gondolkodásmódot, amely egy kozmopolita fordulat előfeltétele lehet. Eredményeink szerint Kelet-Európában, köztük Magyarországon, javarészt nem tapasztalható ilyen szemléletváltás – az emberek hiába érzik európaiaknak magukat, más ez az azonosulás, mint az EU észak- és nyugat-európai tagállamaiban.

Esszénkben újszerű perspektívában értelmezzük a bizalom koncepcióját, két fogalom-mal – az emberség és a tágasság elméleti mondanivalójával – kiegészítve a szakiroda-lomban jellemző érveléseket. Célunk ezen újragondolás által az, hogy az eddiginél átfo-góbb lencsén keresztül lássuk a bizalom/bizalmatlanság problematikáját, s felismerjük e jelenség generatív dinamikáit mind az egyén társas érintkezései, mind az én önalakítása vonatkozásában, illetve ezek összefüggése tükrében az individuális és társadalmi sza-badságtörekvések egybekapcsolódása tekintetében is. Mondanivalónkat nem a sziszte-matikus elméletadás módszerével bontjuk ki, hanem az esszéforma szubjektív közvet-lenségével. Így kívánjuk az absztrakt problémát mindenki számára életközelivé tenni, merthogy senki sem érintetlen e kérdésben. Hogy mennyire nem, azt az írásunk máso-dik részében további szubjektív tapasztalatokkal próbáljuk érzékeltetni, amikor is a bi-zalmatlan gyerek iskolai nehézségeiről, illetve az iskolapszichológus dilemmáiról érte-kezünk. Miközben a korlátozott feltételek miatt gyakorta a kívántnál és a szándékoltnál kevesebbet tud megtenni a szakember annak érdekében, hogy a gyerekek szenvedés-élményeit elviselhetővé tegye, az odafordulás embersége által mégis megteremti a tá-gasság kölcsönös élményét. Érvelésünk tükrében ez sokszor fontosabb, elképzelhetet-lenül fontosabb, mint azt gondolnánk.