Search

Tanulmanyunkban egy előretekintő, időben valtozo parameterű Taylor-szabaly becsleset vegezzuk el magyar adatok felhasznalasaval. Celunk a hazai monetaris politika jellemzese az inflacios celkovetes rendszerenek bevezetese ota eltelt időszakban. Kutatasi kerdeseink a kovetkezők. Melyek voltak a monetaris politikai donteshozatal szempontjabol meghatarozo fundamentalis tenyezők, illetve hogyan valtozott e tenyezők szerepe az elmult tizenot ev soran? Az időben valtozo Taylor-egyutthatok becslesehez egy linearis allapottermodellt irunk fel, amelyet Kalman-filterrel becsulunk. Az alkalmazott becslesi modszer ertekes hozadeka – szemben a kulonboző reszmintas es rezsimvalto regressziokkal –, hogy maguk a becslesi eredmenyek jelolik ki az esetleges strukturalis toresek helyet, illetve idejet. Ezaltal tovabbi kulső informaciok nelkul, előfelteves-mentesen azonosithatjuk a hazai monetaris politika preferenciainak időbeli valtozasat. Eredmenyeink a hazai monetaris politika celjainak atrendeződeset mutatjak a valsagot kovető időszakban, emellett kiemelik a kulső mozgaster valtozasainak meghatarozo szerepet. A becsles relevanciajat noveli, hogy a felhasznalt adatok szinte teljes egeszeben a Magyar Nemzeti Bank altal publikalt, valos idejű kiadvanyokbol szarmaznak.* Journal of Economic Literature (JEL) kod: E43, E52, E58.

A lakossagi devizahitel-valsag kezelese az elmult hat-het ev meghatarozo tarsadalmi problemaja, gazdasagpolitikai kihivasa. A szokasos szakmai es politikai narrativa a valsag elmelyulesenek egyik fő okat – a forint jelentős gyengulese mellett – abban latja, hogy a frankhitelek atarazasa soran a bankok mertek nelkul haritottak at novekvő koltsegeiket a teherviselesuk hataran levő adosokra. Empirikus elemzesunkkel e nezőpontot kivanjuk arnyalni. A hitelezesi koltsegek negy alapvető komponensenek – a referenciakamatnak, az orszagkockazati felarnak, a koltsegvetesi terheknek es az elszamolt hitelezesi vesztesegnek – a frankhitelkamatokra gyakorolt hatasat vizsgaljuk. A grafikus megjelenites megszokott modszeretől kiindulva lepesről lepesre jutunk el a komplex, egyensulyi arazasi visszacsatolasokat is integraltan kezelő vektor-hibakorrekcios modellig (VECM). Ez utobbira epulő becslesek szerint a bankok a felmerulő koltsegeiket aranyosan vagy inkabb tompitva ervenyesitettek a jelzaloghitelek arazasakor. Ha volt tere a gyakran emlegetett „tisztessegtelen banki magatartasnak”, akkor az inkabb a vizsgalt koltsegektől fuggetlen tenyezők ervenyesiteseben, egyfajta erőfolenyes indulo arazasban kereshető, amelyet elsődlegesen a szignifikans es jelentős mertekű konstans tagok tukroznek.* Journal of Economic Literature (JEL) kod: D14, G21.