Search

Morito Tatsuo, a Tokió Császári Egyetem adjunktusa 1920-ban az egyetem közgazdászklubjának folyóiratában cikket publikált Kropotkin társadalomfilozófiájáról címmel, amelyben ismertette a neves anarchista gondolkodó elképzeléseit az igazságos társadalomról, és ezeket megjegyzéseivel látta el. A cikk nagy port vert fel, amelyet az Igazságügyminisztérium a „társadalmi békéről szóló” törvény, illetve a sajtótörvény egyes cikkelyei alapján sértőnek talált, és végül büntetőfeljelentést tett. Morito-t nemcsak az állásából bocsájtották el, de háromhavi börtönbüntetésre is ítélték. Jelen tanulmány ennek az ügynek az előzményeit és következményeit vizsgálja. A háttér fontos részét jelenti az egyetemi közeg változása az 1910-es években: részben a háborús konjunktúrának, részben pedig a Meiji-kori hagyományok elhalványulásának köszönhetően a japán lakosság szélesebb rétegei számára vált lehetővé az egyetemi oktatás, a hallgatók felduzzadó létszáma az oktatók számának növekedését vonta maga után, mindez pedig óhatatlanul új eszmék, az alacsonyabb társadalmi sorból érkező szereplők miatt pedig a tömegek sorsa iránti nagyobb érzékenységet hozta be az akadémiai világba. Ugyanebben az időben a közgazdaság-tudománynak mint önálló diszciplínának a megjelenése és a jogi tudományoktól valófüggetlenedése zajlott le, ami ezt a tudományágat immár az államtudományoktól függetlenül rajzolta újra, és ez új kérdésfeltevésekhez és néhány kutató, mint ahogy Morito esetében, a társadalmi jólét és igazságosság problémájának a diskurzusba való bevonásához vezetett el. Ezen túl kapcsolat mutatható ki a Taishō-kor sajátos japán politikai viszonyaihoz, a megerősödő szélsőjobboldalhoz is: az ügy kirobbanásakor kormányon lévő Hara Takashi jobbközép kabinetje természetesen fordult szövetségesként a tőlük jobbra állókhoz az egyre erősödő baloldali hangulattal szemben. A Morito-ügy érdekessége, szemben az 1905-ös Tomizu-esettel, amikor még a Kiotói Egyetem is a Tōdai mellé állt, hogy nem vezetett el az akadémiai világ összefogásához, de köze volt a Tōdai közgazdasági tanszékén kialakuló frakcióharcokhoz, amelyek majd az 1930-as években botrányok sorát okozták. A tanulmány megpróbálja bemutatni a Taishō-időszak egyetemi világát és annak társadalmi, politikai kapcsolatait is, egy olyan akadémiai közeget, amely már elmozdult a Meiji-kor hagyományaitól, kereste a helyét a japán társadalomban, és ahol a kutatói szabadság, egyetemi autonómia kérdései újra és újra az általában vett szabadság és véleményszabadság problémáival találkoztak.

A fiatal Meiji-állam felismerte a nyugati technológia átvételének hajszájában, hogy annak teljes megértéséhez a mögötte álló tudományokat és tudományos szemléletet is át kell vennie – ennek megfelelően már a restauráció után elindult a modern japán felsőoktatás létrehozásának folyamata, amelynek első eredménye a Tokiói Császári Egyetem lett. A tudományos és egyetemi világ meghonosodásával párhuzamosan az akadémiai szabadság és az egyetemi autonómia eszméit is átvették ugyan, de nem kellett sokat várni arra, hogy konfliktus robbanjon ki a nemzet ideológiai alapjait építő Meiji-kormány és az egyetem eredményeiket publikáló kutatói között – cikkemben két ilyen esetet vizsgálok meg, az 1893-as Kume- és az 1905-ös Tomizu-ügyet. Bár mindkét ügy az érintett professzor elbocsájtásával járt, komoly különbségek figyelhetők meg köztük: míg a történész Kume Kunitake esetében a kormányzat minden ellenállás nélkül keresztülvitte akaratát és megbüntette a tudóst, Tomizu Hirondo ügyéből az egész japán császári egyetemi világot megrázó botrány lett, amelynek végén éppen a kormánynak kellett visszavonulót fújnia.

It is a well-known fact in Japanese historiography that the country was opened up to Western powers by the American Perry expedition in 1853, dubbed in Japan ’the arrival of the black ships’. However, those ships did not come out of nowhere; there had been various earlier attempts to establish diplomatic and commercial relations with Japan, first by Russia and later by other Western powers. These attempts sparked heated debates in Japan regarding the danger caused by the foreign ships and the best way to avoid this menace. In this paper, after providing a brief description of earlier initiatives aimed at establishing diplomatic relations with Japan, I concentrate on United States foreign policy vis-à-vis Japan: the USA came into contact with Japan through its thriving whaling industry, as in the 1820s US whalers frequented the waters close to Japan. Later various economic considerations led to the decision to organize an expedition to Japan to effectively ensure that Japanese ports would receive US ships and to open the country for commerce. The success of the US expedition was due to various factors, not least the motivation and determination of its leader, Matthew C. Perry.

Feltöltés alatt

Feltöltés alatt

Feltöltés alatt

Feltöltés alatt

Feltöltés alatt

Feltöltés alatt

Feltöltés alatt

Feltöltés alatt

Feltöltés alatt

Feltöltés alatt

Feltöltés alatt

Feltöltés alatt

Farkas Ildikó–Szerdahelyi István–Umemura Yuko–Wintermantel Péter (szerk.): Tanulmányok a magyar–japán kapcsolatok történetéből. Budapest, Eötvös Kiadó, 2009.

Hamar Imre–Salát Gergely (szerk.): Kínai történelem és kultúra. Tanulmányok Ecsedy Ildikó emlékére. Budapest, Balassi Kiadó, 2009

Hamar Imre–Salát Gergely (szerk.): Kínai történelem és kultúra. Tanulmányok Ecsedy Ildikó emlékére. Budapest, Balassi Kiadó, 2009

Farkas Ildikó–Szerdahelyi István–Umemura Yuko–Wintermantel Péter (szerk.): Tanulmányok a magyar–japán kapcsolatok történetéből. Budapest, Eötvös Kiadó, 2009.

A tanulmány a Takenouchi-ryū jūjutsu iskola egyik fontos forrásművét, a Heihō shoshin no tebikigusát mutatja be. A japán harci művészetek fejlődésében a Takenouchi-iskola kiemelkedő jelentőségét az adja, hogy ez volt az első jūjutsu iskola, amelynek létezését dokumentumok igazolják, technikai, elméleti hatása a későbbi stílusokra is igen jelentős. A Heihō shoshin no tebikigusa az iskola kilencedik vezetőjének a műve, a 19. század első harmadában keletkezett. Erre az időre már – párhuzamosan a harci művészetek átalakulásával – a jūjutsu szerepe, hasznossága alaposan átértékelődött, ez adja a mű sajátos hátterét, és határozza meg szerzőjének szempontjait. Általa bepillantást nyerhetünk a harci művészetek elméleti fejlődésének folyamatába.

A tanulmány a Takenouchi-ryū jūjutsu iskola egyik fontos forrásművét, a Heihō shoshin no tebikigusát mutatja be. A japán harci művészetek fejlődésében a Takenouchi-iskola kiemelkedő jelentőségét az adja, hogy ez volt az első jūjutsu iskola, amelynek létezését dokumentumok igazolják, technikai, elméleti hatása a későbbi stílusokra is igen jelentős. A Heihō shoshin no tebikigusa az iskola kilencedik vezetőjének a műve, a 19. század első harmadában keletkezett. Erre az időre már – párhuzamosan a harci művészetek átalakulásával – a jūjutsu szerepe, hasznossága alaposan átértékelődött, ez adja a mű sajátos hátterét, és határozza meg szerzőjének szempontjait. Általa bepillantást nyerhetünk a harci művészetek elméleti fejlődésének folyamatába.