Search

Károly Kós, a pioneering master of 20th century Hungarian architecture, spent two years in Istanbul as a fellow of the newly established Hungarian Institute for Science in Constantinople between 1916 and 1917 to pursue research on the architecture of the Ottoman Empire. During this period, he created a whole series of drawings of numerous Byzantine and Ottoman historical buildings and street sections. A volume entitled Istanbul - Urban History and Architecture was published as a summary of his research. However, this historical event and the resulting publication have a far-reaching significance beyond themselves in many ways. Firstly, the aforementioned period was a significant turning point in Ottoman-Turkish architectural history. On the other hand, Kós's work is more than just an analysis of architectural and urban history. This paper aims to provide an insight into the period and the turning point between the late Ottoman and the early Republican era of Turkey's history; the local context of Kós's activities in Istanbul and, at also to analyse the architectural-historical achievements of the Hungarian master's work in the location which he himself described as 'The City". [ABSTRACT FROM AUTHOR]

Transferring a building type from its original context (in the sense of genius loci) into a foreign environment for which it was not intended, is equivalent to transplantation. As the case studies show, the evoked response does not necessarily have to be negative. Rather, this phenomenon is to be understood as an external impulse that influences regional architectural development. This paper examines the principle of the architectural-historical process in the territory of the Carpathian Basin in three periods. The case studies of the article are derived from the architecture of the Roman era (1st–5th centuries CE), the Ottoman era (16th–17th centuries CE) and the historical industrial architecture of the era of Austro-Hungarian Monarchy (19th–20th centuries CE), since the Carpathian Basin, the interference territory of Western and Eastern Europe, Northern Europe and the Balkans, was under the influence of states with centres in a different area. These being the Roman Empire, the Ottoman Empire and the Austro-Hungarian Monarchy, all having a determinative influence on the following period's architecture. Consequently, the influence of a relatively different culture with global dimensions can be examined within a regional context. This perspective leads to the actual question of architectural history: how the interaction of local and global architectural tendencies and features, the relationship between the centre, semi-periphery and periphery influence the examination of architectural processes and preservation of unique values. By examining the case studies, the paper establishes the categories of architectural transfer and architectural export. The aim of the paper is to stimulate discussions through further examples. Az olyan eset, amikor egy épülettípus eredeti kontextusából (a genius loci értelmében) átkerül egy, a kialakulási helyéhez képest idegen környezetbe, megegyezik az áttelepítés jelenségével. Amint azt az esettanulmányok mutatják, a kiváltott hatás nem feltétlen negatív, így a jelenséget sokkal inkább egy olyan külső impulzusként lehet értelmezni, amely befolyásolhatja a regionális építészeti fejlődést. A tanulmány három szakaszban vizsgálja az alapvető építészettörténeti folyamatokat a Kárpátmedence területén. Az írás esettanulmányai a római kor építészetéből (Kr. u. 1–5. század), az oszmán hódoltság korszakából (Kr. u. 16–17. század) és az Osztrák-Magyar Monarchia-korabeli történeti ipari építészet (Kr.u. 19–20. század) témaköreiből származnak. A Kárpát-medence Nyugat- és Kelet-Európa, valamint Észak-Európa és a Balkán-félsziget találkozási pontjában fekszik, és számos olyan államalakulat hatása érte, melynek központja e területen kívülre esett. A Római Birodalom, az Oszmán Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia jelentős befolyást gyakorolt a vizsgált korszakok és terület építészetére. Következésképp a területen a tárgyalt időszakokban a helyitől viszonylag eltérő, globális léptékű kultúra hatása vizsgálható, regionális összefüggésben. Ez az aspektus az építészettörténet aktuális kérdéseihez vezet: miként befolyásolja a regionális és globális építészeti tendenciák és tulajdonságok kölcsönhatása, valamint a központ, a félperiféria és a periféria kapcsolata az építészeti folyamatok vizsgálatát és az egyedi értékek megőrzését. Az esettanulmányok vizsgálatával a tanulmány az építészeti transzfer és az építészeti export kategóriáit vezeti be. A szerzők szándéka, hogy írásukkal további példákat bemutató diskurzust ösztönözzenek. Was wir heute Architekturgeschichte nennen, ist die bauliche Manifestation einer Vielzahl von Faktoren, die auf den vielschichtigen Entstehungsprozess von historischen Gebäuden Einfluss genommen haben. Einer dieser Einflussfaktoren ist der Architekturtransfer, im Sinne eines Austausches von Wissen über das Bauen, der zwischen Regionen, Ländern und Kontinenten wirksam war. Durch diese Erweiterung des Aktionsradius wurde die Wirksamkeit von Architektur in der Baugeschichte vom Regionalen zum Überregionalen vergrößert, ab dem 17. Jh. gar zum Globalen expandiert. Im Rahmen des vorgelegten Artikels kann das Thema nicht umfassend und abschließend aufgearbeitet werden. Vielmehr soll das Phänomen an Fallstudien aus drei verschiedenen Zeitepochen (Römische Bauten 1–5. Jh., Osmanische Bauten 16–17 Jh. und Industriegebäude 19–20. Jh.) des geografisch klar umgrenzten Gebietes der Pannonischen Tiefebene angesprochen und zur Diskussion gestellt werden. Ausgangspunkt der Überlegung ist die Frage, ob der Architekturtransfer hinsichtlich seiner Motivation und seines Mechanismus vom Architekturexport zu unterscheiden ist, oder dieser lediglich eine Variation des Transfers darstellt. [ABSTRACT FROM AUTHOR]