Search

This article aims to present an overall interpretation of a poem by Callimachus that centres on the dead Ptolemaic queen Arsinoe II. Firstly the position of the Ektheosis Arsinoesin Callimachus’ œuvre, the genre to which it belongs and its structure will be investigated. This leads to the analysis of the highly allusive character of the work (above all to Hesiod, Ibycus, Simonides and Pindar as well as to hymnic poetry). In addition, realia (the historical background) and textual difficulties arising from the fragmentary transmisson will also be treated. The appendix discusses a hitherto unnoticed testimony to the poem’s reception in the Roman epicist Ennius.

A tanulmány célja újolag szemügyre venni a Phaethóntöredék kapcsán felmerülo három legfontosabb kérdést és az arra adott válaszokat: milyen jellem és összeütközés húzódik meg a fohos végletes tiltakozása mögött a házasság ellen, kicsoda a rejtélyes menyasszony, végezetül meglévo ismereteink alapján milyen befejezés látszik megfelelni a drámai szövetnek? Dolgozatomban Goethe helyreállítási kísérletének kitüntetett figyelmet szentelek, mi több a költo egyes javaslatai nem csak muvészileg, de filológiailag is helytállónak bizonyulnak. Némi személyes elfogultsága mindenesetre már a phaethóni jellem új értelmezése és a hybris-dráma átértékelése felé mutat a Faust II Euphorion-jelenetében.