Search

A hypertonia az egyik leggyakoribb krónikus betegség, amelynek jelentős egészségügyi terheivel kell, hogy szembenézzen a társadalom. Kezelésében az utóbbi évtizedben az új hatóanyagok megjelenése helyett a kezelési módszerek egyszerűsítésére és standardizációjára került nagyobb hangsúly. A betegség kontrollja mégsem javul olyan mértékben, ahogy vártuk. Erre adott válasz lehet a betegség gondozásának átalakítása. Ennek egyik mérföldköve az otthoni vérnyomás-monitorozás elterjedése, amelytől alacsonyabb vérnyomásértékeket, jobb adherenciát, nagyobb egészségtudatosságot várhatunk. Az eredmények elemzése ugyanakkor rámutat arra, hogy a komplexebb intervenciók nagyobb mértékben segítik a célok elérését. A krónikus betegségek gondozásának egyik kulcsa a hatékony kommunikáció. Az egyik fejlődési irány a mobil- és hordozható eszközökön keresztül vezet, amelyek a betegek számos adatát regisztrálják, továbbítják az egészségügy felé és jelzik vissza a betegeknek. Motivációs, oktatási és komplex életmódváltozást segítő alkalmazások segíthetnek a jobb betegségkontrollban. A mért eredmények mégsem átütően jók. A másik fejlődési irány az egészségügyi szakemberekkel történő távkommunikáció, a telemedicina. Ez az otthoni vérnyomás-monitorozásra alapul, de magába foglalja az adatok transzferjét, a terápia megerősítését vagy módosítását, oktatást, tanácsadást, motiválást. Számos médiumon keresztül valósulhat meg. Vizsgálatok bizonyítják, hogy csökkenti a vérnyomást, javítja a kontrollált vérnyomású betegek arányát, a gyógyszeres adherenciát. Közleményünkben a telemedicinális gondozással kapcsolatos kérdéseket, bizonyítékokat tekintjük át, átgondolva az előttünk álló feladatokat is.

Célkitűzés: A koszorúér-betegség kialakulására és lefolyására jelentős, több útvonalon közvetített hatást gyakorol a szorongás és a depresszió. E pszichés állapotok befolyásoló tényezőire és kezelésére így kiemelt figyelmet szükséges fordítani. Egy lehetséges befolyásoló tényező az egyén betegségéről alkotott képe, az ún. betegségreprezentációja, amelynek feltárása az egyén meggyőződései között így központi fontosságú. Jelen kutatás célja koszorúér-áthidaló műtéten átesett betegek szorongásos és depresszív tüneteinek nyomonkövetése a beavatkozást követő fél éven belül, és a betegségreprezentáció ezen állapotokkal való lehetséges összefüggésének vizsgálata. Módszerek: A vizsgálatban 62, koszorúér-áthidaló műtéten (CABG) átesett személy (n=62; 40 férfi, 22 nő; átlagéletkor = 62,26, SD = 5,75) vett részt, akik a műtét miatti kórházi tartózkodás idején, majd kettő és hat hónappal később töltötték ki a Kórházi Szorongás és Depresszió Skálát (HADS), valamint a Betegségpercepció Kérdőív rövidített változatát (IPQ-R). Eredmények: Az eredmények szerint a bypass-műtött betegek szorongása a műtéti beavatkozást követő fél évben fokozatosan, statisztikailag jelentős mértékben csökkent (c2 [2]=34,718; p

Elméleti háttér: A szelekció–optimalizáció–kompenzáció modell rugalmas alkalmazkodási folyamatokat feltételez, amelyekkel az idősek képesek pozitív egyensúlyt elérni életkoruk nyereségei és veszteségei között. Ezen stratégiák mérésére alkották meg a Szelekció– Optimalizáció–Kompenzáció Kérdőívet, majd annak rövid változatát (SOC-12). Cél: Kutatásunk egyik célja a SOC-12 kérdőív magyar nyelvre történő adaptálása és pszichometriai jellemzőinek vizsgálata volt. Módszerek: Keresztmetszeti kérdőíves kutatásunkat 155 fős, 60 éves és afeletti, kognitív zavarban nem szenvedő mintán végeztük el (átlagéletkor: 74,6 év, SD = 7,9 év, terjedelem: 60–98 év; nemi megoszlás: 125 [81%] nő és 30 [19%] férfi). Mérőeszközök: SOC-12 kérdőív, Connor–Davidson Reziliencia Skála, Rövid Geriátriai Depresszió Skála. Eredmények: A teljes SOC-12 kérdőív illeszkedési mutatói a megerősítő faktorelemzésben messze elmaradnak az elfogadhatótól. Feltáró faktorelemzéssel kétfaktoros szerkezet rajzolódott ki. A SOC-12 skála egészét reprezentáló (mind a négy alskála tételeiből tartalmazó) 1. faktor tételei jó megbízhatóságú skálát képeznek (McDonald-ω [95% CI]: 0,83 [0,79–0,87]. A 2. faktoron töltődő tételekből létrehozott alskála esetén az ω [95% CI]: 0,57 [0,43–0,69], így megbízhatósága elmarad a kívánatostól. Az általunk módosított, 7-tételes SOC-kérdőív konvergens és diszkriminatív validitása egyaránt optimális, alátámasztja a skála által mért erőforrás-felhasználási stratégiák érvényességét. Következtetések: Kutatásunk alapján a módosított SOC-12 kérdőív a magyar idős populációban jó pszichometriai mutatókkal rendelkezik. Eredményeink alátámasztják, hogy segítségével az időskori alkalmazkodási folyamatok összességében jól mérhetők. A szelekciós stratégiák önálló mérése azonban az alacsony megbízhatóságú tételek miatt nem lehetséges. A kérdőív használhatóságát elősegíti, hogy a kitöltés és az értékelés egyaránt rövid időt vesz igénybe.Background: The selection-optimization-compensation model assumes flexible adaptation processes by which the elderly are able to achieve a positive balance between gains and losses of their lives. The Selection-Optimization-Compensation (SOC-12) questionnaire was developed to measure these strategies. Aim: The aim of our research was to adapt the SOC-12 questionnaire to Hungarian language and to establish its psychometric properties. Methods: Our cross-sectional research was conducted on a sample of 155 people aged 60 and over (mean age: 74.6 years, SD = 7.9 years, range: 60–98 years; gender distribution: 125 (81%) women and 30 (19%) male). Measures: SOC-12 Questionnaire, Connor-Davidson Resilience Scale, Geriatric Depression Scale Short Form. Results: Based on our results, the fit of the original 4 factor structure of the SOC-12 questionnaire very weak. Exploratory factor analysis revealed a two-factor structure. The items of factor 1, which represent the whole of the SOC-12 scale (containing items from all subscales), form a scale with good reliability (McDonald’s ω [95% CI]: 0,83 [0,79–0,87]. In the case of the subscale created from the items loading on the factor 2, the ω-value [95% CI] is 0.56 [0.43–0.69], so its reliability is less than acceptable. Both convergent and divergent validity of the modified SOC questionnaire is optimal, supporting the validity of the resource use strategies measured by the scale. Conclusions: Based on the current study, the original SOC-12 questionnaire had to be modified. Our results support that the modified questionnaire makes measurable adaptation processes in old age. Independent measurement of selection strategies is not possible due to low reliability items. The scale provides a short, easy response to measure these strategies, and both completion and evaluation take a short time.

Introduction and hypothesis The aims of the study were the translation, cultural adaptation, and validation of self-administered Australian Pelvic Floor Questionnaire (APFQ) on a Hungarian population. Methods The validation was performed in 294 women over 18 who agreed to answer the Hungarian version of the APFQ. The validation of the questionnaire included evaluation of content/face validity, internal consistency, construct validity, test-retest reproducibility, discriminant validity and convergent validity. Results Acceptable and good internal consistency was observed in all four dimensions [McDonald’s ω (95% confidence interval) coefficients were > 0.7 for each dimension: bladder 0.888, bowel 0.790, prolapse 0.895 and sexual function 0.738]. Test-retest analyses revealed high reproducibility with intraclass correlation coefficients (bladder 0.83, bowel 0.92, prolapse 0.96 and sexual function 0.87). Prolapse symptom score correlated significantly with Pelvic Organ Prolapse Quantification (POP-Q), and bladder score correlated significantly with the results of the International Consultation on Incontinence Questionnaire-Urinary Incontinence Short Form (ICIQ UI SF) (convergent validity). Scores distinguished between patients with pelvic floor disorders and controls (high discriminant validity). Conclusions Hungarian version of the self-administered APFQ is a reliable and valid instrument for evaluating symptom severity and impact of pelvic floor dysfunction on the quality of life of Hungarian women.

Az egyetemi hallgatókat tanulmányaik során különböző pszichés stresszhatások érik, ezek vizsgaidőszakban fokozódhatnak, és hatásukra egyeseknél szorongásos és depressziós tünetek jelentkezhetnek. A temporomandibularis diszfunkció kialakulásában a beteg pszichés állapota mint etiológiai tényező gyakran kerül említésre a szakirodalomban, de az összefüggés jellege nem pontosan tisztázott. Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy a vizsgaidőszakban megjelennek-e szorongásos vagy depressziós tünetek, illetve változik-e a fogorvostan-hallgatók tüneteinek mértéke, valaminta temporomandibularis diszfunkció tüneteinek és egyes orális parafunkcióknak a gyakorisága, és összefüggést kerestünk az egyes tényezők között. Kérdőíves adatgyűjtést végeztünk két időpontban: egyszer a szorgalmi-, és egyszera vizsgaidőszakban. A kérdőíveket a Diagnostic Criteria for Temporomandibular Disorders (DC/TMD) magyar változatából vettük. Összehasonlítottuk a temporomandibularis diszfunkció tüneteinek gyakoriságát, a szorongás és a depresszió mértékét, valamint az arcfájdalom intenzitásának különbségét a két időpontban. Eredményeink az mutatták, hogy a hallgatók szorongásos és depressziós tünetei szignifikánsan magasabb szintet értek el vizsgaidőszakban, mint szorgalmi időszakban. A temporomandibularis diszfunkció valamennyi vizsgált tünete szintén nagyobb gyakorisággal fordult elő vizsgaidőszakban. Ekkor a tünetek közül a fájdalom több mint kétszer annyi hallgatónál volt jelen, mint szorgalmi időszakban. A fájdalom intenzitása is szignifikánsan magasabb volt vizsgaidőszakban. A vizsgált orális parafunkciók mértékében is jelentős emelkedést találtunk. Eredményeink alapján feltételezhető, hogy vizsgaidőszakban a hallgatók fokozott stressz-szintje növeli a szorongásos és depressziós tünetek mértékét és ez egybeesik a temporomandibularis tüneteik nagyobb arányú és mértékű előfordulásával. A kettő közötti kapcsolat nem bizonyítható, de elképzelhető, hogy az emel-kedett stressz-szint is hozzájárul a temporomandibularis diszfunkció tüneteinek megjelenéséhez vagy fokozódásához.

Tanulmányunkban egy új edukációs szemléletmódot mutatunk be, amelyet az elmúlt években kardiológiai rehabilitációs osztályon működtetett standard, manualizált csoportos program használata során sajátítottunk el. Az új szemlélet célja a betegek képessé tevése arra, hogy mindennapi életükben meg tudják oldani a betegségükhöz kapcsolódó problémákat. A betegek először igényeiknek megfelelő információkat kapnak betegségükről és kezelésükről. A betegséggel kapcsolatos reális viszonyulás és adekvát készségek megtanulása érdekében ösztönözzük a betegek aktív részvételét, a betegséggel kapcsolatos saját elképzeléseik és tapasztalataik megbeszélését. Az aktív részvétel segíti a betegek felelősségvállalását és a tanult képességek átültetését a mindennapi életükbe. A tanulmány második részében összefoglaljuk „A koszorúér-betegség oktatási programját”, amely saját gyakorlatunk alapjául szolgált. A program öt egymásra épülő modulból áll. Kialakítása multidiszciplináris együttműködés keretében történt, az életmód-változtatással foglalkozó részei egy széles körben használt egészségpszichológiai modellen alapulnak. Tapasztalataink szerint a betegedukációs program működtetését nagymértékben segíti strukturáltsága és részletes kidolgozottsága. Ez nemcsak feltétele az edukáció minőségének, hanem segítséget ad az egyes témák megbeszélése során kialakuló csoportdinamikai folyamatok kezeléséhez is.

Akut koszorúér-események után a gyógyszeres szekunder prevenció alapvető eszköze a hatékony koleszterincsökkentés, amelynek alapkészítményei a HMG-CoA-reduktáz-inhibitorok (statinok). Bár a gyógyszercsalád jelentősen képes mérsékelni az éresemények ismétlődését, a betegek kitartása a statinterápiához közismerten gyenge, ami részben indokolhatja a célértékek el nem érését, a magas vaszkuláris morbiditást és mortalitást az ismerten érbetegek között. Célok: Vizsgálatunkban arra a kérdésre keresünk választ, hogy különböző akut koszorúér-esemény után rehabilitációs kezelésben részesült betegek statinszedési szokásai hogyan alakulnak az önbevallás, illetve a receptkiváltások alapján. Betegek és módszer: Prospektív, multicentrikus vizsgálatunkban 7 centrumban bevont 445 beteg (kor 61,3±8,7 év, 70,1% férfi) adatait elemeztük, akinél egyaránt rendelkezésre álltak az önbevallásos és receptkiváltáson alapuló egyéves követési adatok. Közülük 289-en szívinfarktus (AMI-csoport), 53-an perkután revaszkularizáció (PCI-csoport), 103-an szívizom-revaszkularizációs műtét (ACBG-csoport) után kerültek bevonásra. Egy évvel később a betegek kérdőívben, vagy telefoninterjú során nyilatkoztak gyógyszeres kezelésükről. Rendelkezésünkre álltak a receptkiváltás adatai, amely alapján meghatároztuk a gyógyszeradherenciát és -perzisztenciát. Eredmények: Kiinduláskor szignifikánsan kevesebb beteg részesült statinkezelésben az ACBG-műtött csoportban (egész csoport: 95,1%; AMI: 96,9%; PCI: 96,2%; ACBG: 89,3%, a csoportok között jelentős az eltérés, p

Introduction and hypothesis The Female Sexual Function Index (FSFI) has been used for clinical and research purposes in many countries. The aim of this study was to translate, adapt and perform a psychometric validation of a Hungarian version of the FSFI. Methods The FSFI was translated into Hungarian, and its precision was ascertained through reverse translation by an expert team. As a first step, 40 volunteers participated in an evaluation of the test-retest reliability of the Hungarian version over a 2-week period. After that, 418 (331 control and 87 with pelvic organ prolapse) women who had been in a stable sexual relationship in the previous 4 weeks participated in the study. The data were summarized using descriptive statistics. The structure validity was examined by confirmatory factor analysis, with which we tested the hypothesized original factor structure, using maximum likelihood model estimation. We calculated the Comparative Fit Index (CFI), root mean square error of approximation (RMSEA), standardized root mean residual and Akaike information criterion (AIC). To test the internal consistency, Cronbach’s alpha coefficients of the full scale were determined. Spearman’s rank correlation was used for testing divergent validity and Mann-Whitney U-test for examining discriminant validity. Results The FSFI was easily understandable and acceptable as well as capable of adequately evaluating and measuring various aspects of female sexual functioning. A high degree of internal consistency was demonstrated by the Cronbach’s alpha value (0.963). Conclusion The FSFI Hungarian version is a valid tool that measures the same functioning as the original English questionnaire.

Physical activity (PA) plays a crucial role in the management of coronary artery disease (CAD). The Health Action Process Approach provides a useful framework for understanding and predicting the process of health behaviors. The aim of the current study was to unveil the role of received social support in the HAPA model, concerning the physical activity of CAD patients. A longitudinal sample of 117 CAD patients filled out a questionnaire during three measurement points (baseline, 2 months, and 6 months later). The constructs within the model were measured by the previously validated HAPA scales. PA was assessed with four items, which were also included in the HAPA questionnaire. To test the direct and indirect associations between the variables, structural equation modeling with latent variables was employed. Received social support was proven to have a significant and strong effect on both action planning and action control, suggesting a synergistic effect on the individual factors, as well as increasing the explained variance of PA. Results confirmed the important role of received social support in the PA of CAD patients. It could be presumed that strengthening the social support from family and friends could support the regular physical activity of CAD patients.

Dietary behaviour plays a crucial role in both the onset and the management of coronary artery disease (CAD). To develop effective interventions to modify dietary behaviours of patients, it is fundamental to identify and examine the predictive factors that are relevant to healthy dietary behaviour. The Health Action Process Approach provides a useful framework for understanding and predicting the process of health behaviour. The aim of the current study is to clarify the role and effect of received social support in the HAPA model. A longitudinal sample of 117 CAD patients filled out a questionnaire at three time points. Along with HAPA constructs, dietary behaviour was assessed with a food frequency questionnaire. To investigate the longitudinal associations of the constructs, structural equation modelling with latent variables was employed. In the final model, outcome expectancies and pre-action self-efficacy jointly predicted behavioural intention. In the post-intentional phase, social support served as a mediator between intention and action planning. Moreover, coping planning mediated the relationship between action planning and dietary behaviour. These results confirmed the mediator role of social support in the intention-behaviour relationship. This finding suggests that social support can be a crucial component to facilitate healthy dietary behaviour.

Az egeszsegmagatartas alapvető szerepet jatszik az egeszseg-betegseg alakulasaban, ezert az egeszsegkarosito viselkedesek megvaltoztatasa az egeszsegpszichologiai es nepegeszsegugyi kutatasok egyik legnagyobb kihivasa. A Ralf Schwarzer es kutatocsoportja altal kidolgozott az egeszsegmagatartas szocialis-kognitiv folyamatmodellje (Health Action Process Approach; HAPA) — tovabbfejlesztve es integralva a korabbi egeszsegviselkedesekkel kapcsolatos modelleket — hatekonyan alkalmazhato szamos egeszsegviselkedes kialakitasa, valamint rovid es hosszu tavu modositasa erdekeben. A legtobb szocialis-kognitiv modell a viselkedeses szandek kialakulasat hivatott magyarazni es előrejelezni, azonban mind a hetkoznapi tapasztalat, mind a kutatasi eredmenyek szerint a kialakitott szandek nem minden esetben vezet tenyleges viselkedeshez. A modell ezert — az un. szandek-viselkedes-res athidalasa erdekeben — megkulonbozteti a szandek kialakulasa előtti motivacios szakaszt, amely (a korabbi modellekhez hasonloan) a szandek me...

Empirical research in defense mechanisms - a concept that stem from the work of Sigmund and Anna Freud and gave rise to a number of thematic approaches - dates back to the mid-20th century. From the psychometric measure instruments developed since that time, the present investigation was aimed to assess the short form of Defense Style Questionnaire that can be efficiently applied in clinical practice and that was supposed to be used as the sixth diagnostic factor of the new version of DSM. A multi-level validity analysis of DSQ-40 was carried out.We applied trait assessing measures for anxiety, avoidant behavior, schizotypal traits and personality disorder diagnostic measures developed for DSM-5. To evaluate discriminant validity we applied instruments that assess the stability of self-esteem and the state of self and that can measure the clarity of self-representations. 670 healthy university students volunteered to participate in the investigation.Based on the applied questionnaires, it was revealed that its inner consistency and validity measures are adequate. Its factors that discriminate neurotic and immature defense styles can be applied to identify persons inclined to use either adaptive or maladaptive defense mechanisms. Our findings correspond to other international research results.Our results attest that DSQ-40 is a reliable instrument to assess defense style.

Until now, no valid Hungarian questionnaire has existed to evaluate the sexual quality of life of women with pelvic floor disorders. The aim of this study was to translate the Prolapse/Urinary Incontinence Sexual Questionnaire, IUGA-Revised (PISQ-IR), into Hungarian and to validate the translated PISQ-IR. PISQ-IR was translated and validated using three steps, as guided by the IUGA international protocol: forward translation by two urogynecologists, a community review process consisting of one-on-one cognitive interviews with 20 patients, and backward translation by a native English speaker. The final version was approved by the IUGA Working Group comprising the original authors. Among sexually active women, good internal consistency was observed for all scales of the adapted instrument: global quality (Cronbach’s α = 0.75), condition impact (α = 0.87), desire (α = 0.82), arousal/orgasm (α = 0.67), partner-related (α = 0.61) and condition-specific (α = 0.67). Among women who were not sexually active, internal consistency was valid for three scales: condition-specific (α = 0.70), global quality (α = 0.81) and condition impact (α = 0.86). Cronbach’s α could not be determined in the partner-related domain because only two items were included. Criterion validity and reliability showed strong significant correlations with the UI at the Clinical-Q values and the FSFI and PFDI-20 tests. The PISQ-IR Hungarian version is a valid and reliable tool that is equivalent to the original English questionnaire and assesses sexual function in Hungarian women with pelvic organ prolapse, urinary incontinence and/or fecal incontinence.

Elmeleti hatter: Az egyre javulo orvosi ellatas, a gyerekkori onkologiai betegek tulelesi aranyanak novekedese ellenere a trauma kovetkezmenyei a kezelesek befejezeset kovetően is meg eveken keresztul fennmaradhatnak, befolyasolva a mindennapi adaptaciot, szocialis kapcsolatok alakulasat. A megterhelő eletesemenyre adott reakciokat, a hosszabb tavu pszichoszocialis alkalmazkodast a tamogato tarsas kornyezeten tul nagymertekben befolyasolja a gyermek eletkora es a kognitiv erettsege. Cel: Vizsgalatunk celja a nyolceves kor alatt es nyolceves kor feletti eletkorban elszenvedett onkologiai betegseg felnőttkori tarsas kapcsolatokra es ertelmező semakra gyakorolt hatasainak elemzese. Vizsgalati mintank gyermekkori onkologiai betegseget tulelő felnőttekből (N = 59), mig a kontrollcsoport (N = 53) gyermekkori kronikus betegsegben nem szenvedő, a tulelőkhoz hasonlo eletkoru felnőttekből allt. Modszerek: A vizsgalt szemelyek kognitiv sema, megkuzdesi mod, tarskapcsolati, szorongas, depresszio, valamint traumatizac...

The aim of this study was to examine associations between exercise capacity-indexed as the metabolic equivalent of the task-and various aspects of subjective fatigue, physical functionality, and depression in patients with coronary artery disease. A cross-sectional design was used. Patients with stable coronary artery disease (N = 240) underwent an exercise stress test and completed self-report assessments of depression, subjective physical limitations, vital exhaustion, and the impact of fatigue on physical, social, and cognitive functions. Associations between exercise capacity and these self-report variables were assessed using bivariate correlations and a series of multivariate regressions. Exercise capacity was negatively associated with vital exhaustion, physical limitations, and impact of fatigue on physical and social functioning but not on cognitive functioning. There was a marginal association between exercise capacity and depression. The associations between exercise capacity and fatigue remained significant even after controlling for effects of age, body mass index, gender, education, and comorbid diabetes mellitus. The main conclusion of the study is that in patients with coronary artery disease, exercise capacity has the strongest predictability for physical fatigue, but, importantly, it also independently predicts the feeling of loss of energy and malaise.

Tanulmányunkban a Fritz Muthny által kidolgozott betegséggel kapcsolatos megküzdési kérdőív, a Freiburger Fragebogen zur Krankheitsverarbeitung (FKV-LIS) magyar adaptációjának folyamatát mutatjuk be. Az FKV-LIS a betegséggel történő megküzdések széles spektrumát vizsgálja. A számos kutatásban alkalmazott kérdőív skáláinak érvényességéről és megbízhatóságáról csak részben rendelkezünk egyértelmű adatokkal. Vizsgálatunk célja a betegséggel történő megküzdés általános stratégiának azonosítása és az FKV-LIS kérdőív faktorstruktúrájának felülvizsgálata, szükség szerinti módosítása volt. Megvizsgáltuk, hogy az FKV-LIS faktorszerkezete mennyire tekinthető azonosnak az egyes betegcsoportokban. A 35 tételes kérdőívet két vizsgálatunkban használtuk. Az elsőben kardiológiai betegeket (n=747) vizsgáltunk, majd követtünk egy évvel bypass-műtétük, illetve szívizominfarktusuk után, a második – keresztmetszeti – vizsgálatunkban malignus betegségben szenvedők vettek részt (n=555). A kérdőív eredeti skáláinak pszichometriai mutatói nem értek el elfogadható szintet, ezért a megerősítő faktoranalízis adatai alapján az egyes skálákon alacsony faktorsúlyt adó tételek elhagyásával egy módosított faktorszerkezetet alakítottunk ki, melyet független mintán felülvizsgáltunk. Az általunk kidolgozott faktorszerkezet egyezést mutatott a Muthny által javasolt első négy skálával („Depresszív, rezignált megküzdés”, „Aktív problémaorientált megküzdés”, „Önbátorítás, figyelemelterelés”, „Vallás, értelemkeresés”), melyek mindegyikéhez 3–3 tételt tartottunk meg. A módosított faktorszerkezet illeszkedési mutatói az összesített mintánkon a jót megközelítő értékeket adtak. Betegcsoportonként külön vizsgálva, az infarktuson átesett betegek esetében jó, a rákos betegek esetében elfogadható, míg a bypass-műtött betegeknél annál alacsonyabb illeszkedési mutatókat kaptunk. Hasonló eredmények mutatkoztak az összesített megbízhatóság és az egyes skálák által magyarázott átlagos variancia tekintetében is. A multigroup elemzés eredményei az egyes betegcsoportokban a módosított faktorstruktúra egyezőségére utalnak. Elemzéseink az FKV-LIS módosított „Depresszív, rezignált megküzdés” és „Aktív problémaorientált megküzdés” skálájának elfogadható működését mutatták mindegyik betegcsoportban. Az „Önbátorítás, figyelemelterelés” s a „Vallás, értelemkeresés” skálák csak korlátozottan használhatók.

Hospital Anxiety and Depression Scale (HADS) is one of the most frequently used screening instruments for comorbid psychiatric disorders in patients with somatic diseases. Depression and anxiety disorders occurring after acute coronary events predict a worse prognosis and rehabilitation outcome and impair the patient's quality of life. Therefore, diagnosis and treatment of depression and anxiety are important clinical issues.Item characteristics, different aspects of reliability and validity of the HADS test parameters have been analysed on the basis of a follow-up study of 747 patients after acute coronary events participating in a hospital rehabilitation program. Short form of the Beck Depression Inventory, Spielberger State Anxiety Inventory, Hamilton Anxiety and Hamilton Depression Questionnaires were used as references. Criterion validity and cut-off points of HADS subscales were determined according to MINI+, a standardised diagnostic interview.The Depression (D) and Anxiety (A) subscales of the Hungarian version of HADS demonstrated high internal consistency (HADS-D: Cronbach =0,81, HADS-A: =0,85). Explorative factor analysis yielded a two-factor (1st: anxiety and 2nd: depression) structure. HADS subscales have shown high correlations with scales measuring similar constructs and validated in Hungarian. Empirical cut-off points of both subscales were determined with ROC analysis (HADS-D: 9 points, HADS-A 8 points). Sensitivity and specificity at these cut-off points fell into the acceptable 0.7 - 0.9 range.On the basis of these results, HADS can be used as a reliable and valid instrument for the measurement and identification of anxiety and depression symptoms and disorders in cardiac patients.

The authors sought to investigate the occurrence of complications and adverse events among patients participating in phase II. Residential cardiac rehabilitation program after coronary event (myocardial infarction, transluminal coronary angioplasty or coronary artery bypass graft operation) and determine the factors, that can influence the rate and seriousness of these events.724 patients were included in the study prospectively, 302 after myocardial infarction (MI), 64 after coronary intervention (PCI), 358 after coronary artery bypass graft (CABG), respectively.During the rehabilitation program 25.5% of patients suffered from complication, the most frequent events were pleural effusion (5.6%), pericardial effusion (3.9%), Dressler's syndrome (3.5%), heart failure (2.9%), difficulties with wound healing (2.6%), angina pectoris (2.3%), and atrial fibrillation (2.1%). 168 patients (23.2%) could complete the rehabilitation program in spite of these complications, 19 patients (2.6%) had to be transferred to other hospital wards. There was no difference in complication rate among men and women. The rate of complications were different in the patient groups composed according to the last coronary event (16.6% after AMI, 6.2% after PCI, 37.2% after CABG, p0.001). Elderly patients (or = 65 years) had higher complication rate (31.8% vs. 21.3%, p0.01). The rate of adverse events were between 0 and 42.6% in a data matrix, built up according to three categories (gender, coronary event, and age groups).With simple categories we can identify those patients, who had higher complication rate during phase II. Residential cardiac rehabilitation program after coronary event.