Search

A társadalom idősödése a köztudatban fenyegető veszélyként él, mert megváltoztatja az eltartottak és eltartók arányát, ellehetetleníti a nyugdíjrendszert és az egészségügyet. Tanulmányunkban amellett érvelünk, hogy e veszély semlegesíthető. A korszerkezet változása ugyanis egy sor korszerkezet-érzékeny folyamatot indít be, melyek lezajlása a társadalom reakcióitól függően ellensúlyozhatja, vagy épp felerősítheti a közvetlen létszámhatásokat. Az idősödés két népesedési folyamat eredménye: a javuló halandóságé és a csökkenő termékenységé. A halandóság javulása nem feltétlenül növeli az eltartottak számát, együtt jár ugyanis az aktív kor és az időskor határának kitolódásával. Az elmúlt huszonöt évben úgy emelkedett a munkaerőpiac elhagyásának átlagos életkora négy és fél évnyit, hogy a mindenkori kilépési életkorban mért hátralévő élettartam gyakorlatilag nem változott. Ez a folyamat összefüggésbe hozható a nyugdíjkorhatár közelébe érő korcsoportok javuló iskolázottságával, és figyelembe véve az elmúlt negyedszázad felsőoktatási expanzióját, tovább folytatható. Ami a csökkenő termékenységet illeti, az alacsonyabb gyermekszám rontja ugyan a jövőbeni aktív kori létszámokat, de egyben lehetőséget teremt a ma aktív korúak fokozottabb munkavállalására és megtakarításaik növelésére. Amennyiben a kisebb termékenységű korcsoportok a lehetőséget kihasználva többet dolgoznak és többet takarítanak meg, a korszerkezet változása nem feltétlenül fogja vissza a növekedést és nem feltétlenül rontja az életszínvonalat. A 2010-es kiinduló állapot azonban nem sok jóval kecsegtet. Amennyiben nem nőnek a megtakarítások, a korszerkezet változásának hozzájárulása az életszínvonal növekedéséhez a 2020-as évek közepétől jelentős mértékben negatív lesz.

Az általános iskolai osztályokon belül alakuló népszerűséget több tényező is befolyásolhatja, ezek közül az iskolai teljesítmény és az etnikum fontos szerepet tölt be. Kutatásunk legfőbb célja volt annak feltárása, hogy megfigyelhető-e a magyarországi általános iskolákban az iskolai ellenkultúra jelensége a roma tanulók körében; választ kerestünk arra, hogy a jól teljesítő roma diákokat kiközösítik-e roma társaik. Kutatásunkhoz az MTA TK „Lendület” RECENS Kutatócsoport szervezésében zajló „Versengés és negatív hálózatok” címen futó longitudinális adatfelvétel négy hullámát használtuk fel. A vizsgálat 5–6. osztályos diákokat követett nyomon 4 féléven keresztül. Elemzésünk során a paneladatokat fix- és randomhatás-modellel elemeztük. Többváltozós modelljeink azt mutatják, hogy a tanulás eredményessége pozitív módon áll kapcsolatban a népszerűséggel mind a roma, mind a nem roma közösségben. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy az iskolai ellenkultúra nincs jelen a kissebségi diákok körében. Továbbá az egész osztályon belül a jól tanuló romák több baráti jelölést kaptak, mint a jól tanuló nem romák a kontrollváltozók szinten tartása mellett, a baráti választás pedig motiválhatja a kisebbségi csoport felzárkózását. Azonban a romák kevésbé érzékenyek roma osztálytársaik iskolai teljesítményére, mint a nem romák a nem romákéra. Ez a jelenség pedig hosszú távon az egyenlőtlenségek elmélyüléséhez vezethet.