Search

Introduction: The mortality and morbidity of extremely low birth weight infants (birth weight below 1000 grams) are different from low birth weight and term infants. The Centers for Disease Control statistics from the year 2009 shows that the mortality of preterm infants with a birth weight less than 500 grams is 83.4% in the United States. In many cases, serious complications can be expected in survivals. Aim: The aim of this retrospective study was to find prognostic factors which may improve the survival of the group of extremely low birth weight infants (

A hármasiker-szülések jelenlegi gyakorisága a meddőségi kezelések eredményeként a természetes előfordulás 4–5-szöröse. Az anyai szövődmények és a kedvezőtlen perinatalis kimenetel kockázata rendkívül magas. 1998 óta lehetőség van az embriók/magzatok számának redukciójára annak érdekében, hogy a megmaradó embriók/magzatok esélyei javuljanak. A hármasiker-terhességet viselő várandósok megfelelő tájékoztatásához hozzátartozik, hogy pontos felvilágosítást kapjanak a terhesség redukció nélküli továbbviselése esetén várható anyai és magzati kockázatokról.Célkitűzés:A magyar hármasiker-populáció reprezentatívnak tekinthető, nagy esetszámú mintáján keresztül bemutatni a nem redukált hármasiker-terhességekkel kapcsolatos anyai szövődmények kockázatát, a perinatalis mutatókat és a neonatalis szövődmények előfordulási gyakoriságát.Módszer:Tanulmányunkban az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán 1990. július 1. és 2006. június 30. közötti időszakban befejeződött hármasiker-terhességeket vizsgáltuk. Beválasztási kritérium volt, hogy a 18. terhességi héten elvégzett ultrahangvizsgálat során mindhárom magzat életjelenséget mutatott.Eredmények:122 hármasiker-terhesség közül 8 esetben (6,6%) középidős vetélés zajlott le a 20–23. héten, 114 eset (93,4%) szüléssel végződött. Anyai haláleset nem volt. Terhesség által kiváltott hipertónia az esetek 16,7%-ában, terhességi cukorbetegség 18,4%-ban fordult elő. A szülés előtt thrombocytopenia 20,2%-ban, anémia 16,7%-ban, cholestasis 9,7%-ban jelentkezett. A tocolysist igénylő, idő előtti méhtevékenység gyakorisága 57,9% volt, idő előtti burokrepedést 32,5%-ban észleltünk. Cerclage-műtét az esetek 15,8%-ában történt, szteroidprofilaxisban a hármasiker-terhesek 69,3%-a részesült. A terhességek hossza átlagosan 32,3 ± 3,2 hét volt. Az igen éretlen (Következtetések:Az anyai és a magzati kockázatok ismerete igen fontos ahhoz, hogy a hármasiker-terhességgel éppen szembesülő betegek megalapozott döntést hozhassanak a terhesség kihordásáról vagy a redukció lehetőségének igénybevételéről.

Bevezetés: A neonatális szepszis mortalitása magas, és koraszülöttek esetén a szepszis rizikója emelkedik a születési súly csökkenésével. Anyag és módszer: A szerzők gyorsteszt segítségével 12 érett újszülött és 60 igen kis súlyú (VLBW) koraszülött interleukin-6-vérszintjét határozták meg a C-reaktív protein vizsgálatával egyidejűleg, akiket a Semmelweis Egyetem I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának Neonatális Intenzív Centrumában kezeltek 2005-ben és 2006-ban. A szérum-IL-6 meghatározása gyorsteszt segítségével történt (Milenia Quickline IL-6, PicoScan system). Eredmények: Vizsgálataikban a szérum-interleukin-6- és CRP-meghatározás korrelált. A szérum-IL-6-meghatározás szenzitivitása a CRP-értékkel együtt az általuk vizsgált betegcsoportban 100% volt, álnegatív eset nem fordult elő. A vizsgálat pozitív prediktív értéke 93%. Adataikat Mann–Whitney-teszt segítségével analizálták (SPSS Statistical Software Package, Chicago, IL, USA). Szignifikáns különbség volt az igazolt szepszis és az infekciós betegcsoport IL-6-értékei között ( p = 0,048), valamint az infekciós és nem infekciós csoport interleukin-6-értékei között ( p < 0,005). Következtetések: Az igen kis súlyúak nem specifikus infekciós tünetekhez hasonló reakcióit értékelve, a szeptikus és nem infekciós esetek elkülönítése a neonatális morbiditás és mortalitás csökkentése érdekében is fontos szempont, a költségek csökkentésével egyidejűleg.

The mortality and morbidity of extremely low birth weight infants (birth weight below 1000 grams) are different from low birth weight and term infants. The Centers for Disease Control statistics from the year 2009 shows that the mortality of preterm infants with a birth weight less than 500 grams is 83.4% in the United States. In many cases, serious complications can be expected in survivals.The aim of this retrospective study was to find prognostic factors which may improve the survival of the group of extremely low birth weight infants (500 grams).Data of extremely low birth weight infants with less than 500 grams born at the 1st Department of Obstetrics and Gynecology, Semmelweis University between January 1, 2006 and June 1, 2012 were analysed, and mortality and morbidity of infants between January 1, 2006 and December 31, 2008 (period I) were compared those found between January 1, 2009 and June 1, 2012 (period II). Statistical analysis was performed with probe-t, -F and -Chi-square.Survival rate of extremely low birth weight infants less than 500 grams in period 1 and II was 26.31% and 55.17%, respectively (p = 0.048), whereas the prevalence of complications were not significantly different between the period examined. The mean gestational age of survived infants (25.57 weeks) was higher than the gestational age of infants who did not survive (24.18 weeks) and the difference was statistically significant (p = 0.0045).Education of the team of the Neonatal Intensive Care Unit, professional routine and technical conditions may improve the survival chance of preterm infants. The use of treatment protocols, conditions of the Neonatal Intensive Care Unit and steroid prophylaxis may improve the survival rate of extremely low birth weight infants.Bevezetés: Az extrém kis súlyúak (születési súly 1000 gramm alatt) életkilátásai és morbiditási tényezői rosszabbak, mint az igen kis súlyú vagy érett újszülöttek hasonló mutatói. A Centers for Disease Control 2013-ban megjelent, 2009-re vonatkozó adatai szerint az 500 gramm alatti születési súlyú koraszülöttek mortalitása az Egyesült Államokban 83,4% volt. Az esetek többségében túlélés esetén is súlyos szövődményekre lehet számítani. Célkitűzés: A retrospektív vizsgálat arra irányult, hogy az 500 gramm alatti születési súlyú koraszülöttek mortalitásában bekövetkezett változások okait keressék. Módszer: A 2006. január 1. és 2012. június 1. között a Semmelweis Egyetem, I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán született 48 extrém kis súlyú újszülött túlélési és morbiditási adatait vizsgálták. Az újszülötteket két csoportra osztották: 2009. január 1. előtt és 2009. január 1. után születettek csoportjára. A statisztikai analízist a t-, F- és χ2-próba segítségével végezték. Eredmények: Szignifikáns különbség volt a túlélési arányban a két vizsgált időszak között, a túlélés 26,31%-ról 55,17%-ra javult (p = 0,048), miközben a szövődmények (bronchopulmonalis dysplasia, koraszülöttek retinopathiája, agykamrai vérzés, periventricularis leukomalacia, nekrotizáló enterocolitis) előfordulási gyakorisága nem változott szignifikánsan. A túlélők átlagos gesztációs kora (25,57 hét) magasabb volt, mint a meghaltaké (24,18 hét), a különbség szignifikáns volt (p = 0,0045). Következtetések: A személyi feltételek, az orvosok és szakdolgozók képzettsége a technikai feltételekkel együtt javította a koraszülöttek életben maradási esélyeit. Az újszülött intenzív ellátás működési feltételrendszerének teljesülése és a szteroidprofilaxis kiterjesztése tovább javíthatják az eredményeket. Orv. Hetil., 2015, 156(10), 404–408.

A hármasiker-fogamzás felismerését követően a várandósok számára részletes felvilágosítást kell nyújtani a hármasiker-terhesség kihordásának kockázatairól, a trigemini terhességből származó újszülöttek esélyeiről, amely alapján valóban körültekintő döntést tudnak hozni a terhesség továbbviseléséről, illetve a redukció lehetőségének igénybevételéről. Célkitűzés: A magyar hármasiker-populáció reprezentatívnak tekinthető, nagy esetszámú mintáján az anyai életkor mint kockázati tényező vizsgálata az anyai szövődmények és a perinatalis eredmények elemzésével. Módszer: Retrospektív kohorsz tanulmányunkban az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán az 1990. július 1. és 2006. június 30. közötti időszakban szüléssel végződött 114 hármasiker-terhességet vizsgáltuk. Eredmények: A vizsgált hármasiker-terhes populációban 15 beteg volt 35 éves vagy annál idősebb (35–39 éves) a szüléskor (13,2%), 99 várandós pedig 35 évnél fiatalabb (20–34 éves) (86,8%). A terhesség alatt jelentkező anyai szövődmények hasonló arányban voltak megfigyelhetők a két vizsgált csoportban, és nem volt szignifikáns különbség a szüléskor betöltött átlagos terhességi kort tekintve (33,0 ± 2,9 és 32,2 ± 3,3 hét), valamint az igen éretlen (6,7% és 9,1%) és éretlen koraszülések (32,9% és 43,4%) arányában, bár mindhárom jellemző a 35 év felettieknél mutatott kedvezőbb értéket. Az élve született újszülöttek átlagos születési súlya magasabb volt a 35 év feletti betegek csoportjában (1796 ± 492 és 1664 ± 506 g, p = 0,064), és az igen-igen kis súlyú (6,8% és 10,7%), valamint az igen kis súlyú újszülöttek aránya (34,1% és 38,6%) is alacsonyabb volt ebben a csoportban. A 35 év feletti várandósok újszülöttjeinek egyperces és ötperces Apgar-értéke szignifikánsan magasabb volt (8,4 ± 0,5 és 8,0 ± 1,0, p = 0,016, valamint 9,5 ± 0,7 és 9,2 ± 0,8, p = 0,006). A perinatalis halálozási mutatók nem jeleztek szignifikáns különbséget a két csoport között, és a puerperalis szövődmények tekintetében sem volt különbség. Sepsis/pneumonia ritkábban fordult elő a 35 év feletti betegek újszülöttjeinek körében (6,9% és 28,6%, p = 0,011), és ebben a csoportban lélegeztetésre is ritkábban volt szükség (31,0% és 58,2%, p = 0,011). A többi újszülöttkori szövődmény közel azonos arányban fordult elő a két csoportban. Következtetések: Bár a terhesség alatt és a gyermekágyas időszakban bizonyos anyai szövődmények kockázata magasabb idősebb életkorban, a kedvezőbb perinatalis eredmények és neonatalis morbiditási adatok alapján az idős anyai életkor hármasiker-terhességben kockázatot csökkentő (protektív) tényező.

The authors analysed the data of 307 live-birth newborns and premature infants who were born from 104 triplet pregnancies between 1 January 1990 and 31 December 2005 at the Semmelweis University First Department of Obstetrics and Gynecology.In 86% of the triplet pregnancies conception took place with the help of assisted reproduction technology, the number of which has rapidly increased in the last 15 years. 60% of the triplet pregnancies ended before the 34th week of gestation and the birth weight of more than one third of the infants was less than 1,500 grams. Among the infants treated in the Neonatal Intensive Care Unit the most common diagnosis was connatal pneumonia, which was followed by hyaline membrane disease due to the low birth weight. In the past 15 years, the mortality of triplets was at 6.5%. The birth weight of those who died before reaching the age of six months was, with two exception cases, below 1500 grams.According to our data the chance of survival of triplets was poorer in category of birth weight under 1000 grams than those of premature infants born of single pregnancies with the same weight. In vitro fertilisation in the case of triplets increases the occurrence of premature deliveries and the number of infants with very low weight. Long-term monitoring data reveals that in such cases, neurological lesions and the occurrence of a chronic disease, which greatly influences the future quality of life for the child as well as for its family, is more frequent between the very low birth weight infants.

Retrospective analysis on some factors possibly influencing survival rate of very low birthweight infants on respiratory life support has been carried out.The aim was to find out about roles played by prenatal steroid prophylaxis, neonatal surfactant therapy and methods of reduction of complication risk emanating from respiratory life support in the outcome of treatment.The frequency rate of pneumothorax, pneumomediastinum and bronchopulmonary dysplasia was comparatively examined for all very low birthweight (less than 1500 g) neonates treated by respiratory life support in the I. Department of Obstetrics and Gynecology, Semmelweis University in 1999 (n = 178) and in 1989 (n = 78). Corresponding data were compared using t-tests.In 100% of the 1999 patients in the focus of the current investigation (178 newborn infants) have received prenatal steroid prophylaxis and 55% of them (98 neonates) have received neonatal surfactant therapy. Respiratory life support resulted in pneumothorax in 7.8% of them (14 patients) and bronchopulmonary dysplasia in 12.3% of them (22 neonates). Frequency rate of complications for the neonates under investigation attributable to respiratory support or initial illness decreased from 38.6% in 1989 to 19.6% in 1999, a difference proven significant by t-test (p0.05). Survival rate increased from 34.6% in 1989 to 63.5% in 1999, which is again a significant difference indicated by t-test (p0.05). The differences are especially consequential considering that the average gestation age of the infants in the 1999 group was lower than that of the infants in the 1989 group.Decrease in complication rate emanating from respiratory support and increase in survival rate over the 10 year period between 1989 and 1999 can be attributed to the combined effect of improvement in respiratory support therapy applied (aiming to minimise its adverse effects like barotrauma and volutrauma more effectively by refined technological means) and of the introduction of administering prenatal steroid prophylaxis and (if judged necessary) neonatal surfactant therapy. A considerable limitation of this study is the lack of separation of independent variables (the separate effects due to the separate treatments applied), but it is reasonable to believe that improvement was due to a combined effect of all changes in treatments indicated above. It is deemed probable that results can be further improved by finding ways to decrease barotrauma and volutrauma even more effectively than now.

The authors examine in a retrospective study the effectivity of high frequency oscillatory ventilation in group of intrauterine retardated babies with clinical signs of lung hypoplasia. During one year period they treated 12 intrauterine retarded patients with high frequency oscillatory ventilation because of failure of conventional ventilation. The indications were in seven cases the high pCO2 level and in five ones low saturation in spite of surfactant administration. The birth weight of babies were between 770 grams and 2150 grams, and theirs gestational age between 29 and 35 weeks. Four patients died. The causes of death were in two cases severe cardiomyopathy and at two patients intraventricular haemorrhage. Two survivors are suffering of bronchopulmonary dysplasia. They suggest that immediate high frequency ventilation reduces the period of mechanical ventilation and the number of residual picture. They suggest, that lung hypoplasia is an underestimated diagnosis in intrauterine retardated babies. If the cause of respiratory failure in cases complicated with maternal preeclampsia is not only hyaline membrane disease it is necessary to look for signs of lung hypoplasia and to follow the treatment with high frequency oscillatory ventilation.

Between January 1, 1993, and April 30, 1996, authors treated 23 fetuses with severe rhythm disturbances in their Department. The correct diagnosis was made by fetal echocardiography. They had 15 tachyarrhythmic and 8 bradyarrhythmic patients. They found hydrops fetus at 7 patients because of atrial flutter (2 fetuses), supraventricular tachycardia (4 fetuses) and severe bradycardia (1 fetus). They treated successfully 13 patients with antiarrhythmic therapy given to the mother. They had 1 intrauterine death (treated because of bradycardia) and 1 neonatal death (hydropic because of supraventricular tachycardia). The causes of severe bradycardia were maternal antibody (3 fetuses), cardiac malformation (3 fetuses) and large number of blocked atrial extrasystoles. The prognosis of fetal tachycardia is good even in cases of fetal hydrops. The prognosis of bradycardia due to heart abnormalities is poor.

The authors have investigated the data of 1009 neonates born from breech presentation in the I. Department of Obstetrics and Gynecology of Semmelweis Medical School between January 1., 1990 and December 31., 1995. The frequency of caesarean section in this group was 75.5%. In the subgroup of very small neonates (those under the birthweight of 1500 grams) caesarean section was performed in 71.4%. In this group 73.8% of the neonates were alive on the 28th postpartum day, as opposed to 37.7% in the group spontaneously delivered. The difference proved to be significant in the group weighing between 750 and 1249 grams. Intraventricular haemorrhage was also more frequent in the group spontaneously delivered. The difference was not significant in the groups under 750 grams and between 1250 and 1500 grams birthweight. Based on their investigation the authors conclude, that in the group of fetuses whose estimated birthweight is predicted to be between 750 and 1250 grams by ultrasound examination, perinatal mortality and morbidity rates in breech presentation can be improved by performing caesarean section.

The authors investigated the correlation among the severity of maternal diabetes, the tight control of the maternal blood glucose concentration and the neonatal morbidity. Umbilical cord insulin level were measured in 115 newborns, 40 of them have diabetic mother. There were significant different in the serum insulin level between the low and high morbidity group. The authors suggest the importance of the tight blood glucose control during pregnancy, the diagnostic value of cardiological ultrasound to decrease the neonatal morbidity.

Insulin concentrations of 284 amniotic fluid samples were assessed, obtained from pregnant women by genetic amniocentesis between the 16-18 gestational weeks. The indication of amniocentesis was either advanced maternal age (35 years) or high risk genetic history. The amniotic fluid insulin concentration (mean +/- SD) was found 3.8 +/- 3.0 microIU/ml. The insulin concentration in 4.3% of all pregnant women was higher than the mean value +2 SD (9.8 microIU/ml) which represents individual pathological value, characteristic for gestational diabetes. Our data suggest that one part of gestational diabetes might be detected between the 16-18 gestational weeks, therefore we propose an earlier screening as the usual one. At institutes where the possibility of genetic amniocentesis is given the determination of insulin level in amniotic fluid may be reasonable. We could analyze the outcome of 230 pregnancies analysed. A close correlation was found between the amniotic fluid insulin concentration and birthweights of female newborns. It could not found such correlation at male newborn. A more careful screening test for gestational diabetes should be performed at mothers with female fetuses.

The authors report a successfully treated case of congenital hydrops caused by Kell alloimmunization. It is very important the early proper therapy and to make difference between the non immune hydrops fetus and the hydrops caused by alloimmunization. It seems to be indicated--also in Hungary, as the other European countries--the introduction of the screening of irregular antibodies during the pregnancy.