Search

Összefoglaló. A ritmuszavarok előfordulása gyakoribb a terhes nők esetén, mint a nem várandósok körében. A legtöbb esetben terápiás beavatkozás nélkül is kihordható a magzat. Hemodinamikai instabilitás és magzatkárosodáshoz vezető fetalis hypoperfusio jöhet létre, amennyiben tartós, magas kamrai frekvenciával járó epizódok jelentkeznek. Ezekben az esetekben a ritmuszavar megszüntetése indokolttá válhat. Az antiarrhythmiás gyógyszerek korlátozottan és nagy körültekintéssel alkalmazhatók a gyermeket várók körében, így a katéterablatio jelenthet biztonságos és használható alternatívát. Ezen beavatkozásokat hagyományosan röntgensugár segítségével végzik, ez azonban az ionizáló sugárzásnak a magzati fejlődésre gyakorolt hatása miatt magas rizikót jelentene. Több éve elérhető a szív-elektrofiziológiában az ún. zéró fluoroszkópiás ablatio, mely a pitvarfibrilláció kezelésében és más ritmuszavarok esetében egyaránt alkalmazható. A terheseknél alkalmazott eljárást két eseten keresztül mutatjuk be. A röntgensugár használatát, a jelen cikkben bemutatott beavatkozások esetén is, sikerült teljesen kiküszöbölnünk. Az első, 23 hetes gravid páciensnél recidív paroxysmalis supraventricularis tachycardia miatt végeztünk elektrofiziológiai vizsgálatot. E vizsgálat során atrioventricularis nodalis reentry tachycardiát igazoltunk és abláltunk sikerrel. Második esetbemutatásunkban egy anteroseptalis járulékos köteg katéterablatiós megoldását mutatjuk be. A terhesség során jelentkező, az anyára és/vagy magzatára veszélyt jelentő ritmuszavar esetén a háromdimenziós térképező rendszer (szükség esetén intracardialis ultrahangvizsgálattal kiegészítve) biztonságos és hatásos alternatívát jelent, olyan esetekben, ha röntgensugár nem használható. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1643–1651. Summary. Arrhythmias are more common in pregnant women than in others. In most cases, the fetus can be delivered without therapeutic intervention. Hemodynamic instability and fetal hypoperfusion leading to fetal harm may occur if persistent episodes of high ventricular rate occur. In these cases, resolution of the arrhythmia may be advised. Antiarrhythmic drugs can be used with limitations and great caution in those expecting a child, so catheter ablation may be a safe and usable alternative. These interventions are traditionally performed using X-ray, however, due to the effect of ionizing radiation on fetal development, this would pose a high risk. Zero-fluoroscopic ablation has been available for several years in cardiac electrophysiology, which can be used both in the treatment of atrial fibrillation and in other arrhythmias. The procedure which we used in pregnant women is presented in two cases. We also managed to completely eliminate the use of X-ray during the interventions presented in this article. In the first case, a 23-week-old gravid patient underwent electrophysiological examination for recurrent paroxysmal supraventricular tachycardia. In the electrophysiological study, atrioventricular nodal reentry tachycardia was confirmed and successfully ablated. In our second case study, we present a catheter ablation for anteroseptal accessory pathway. Three-dimensional mapping system (supplemented with intracardiac ultrasound, if necessary), in the case of significant arrhythmia, is a safe and effective alternative where X-rays, which poses a risk to the mother and/or the fetus, cannot be used during pregnancy. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1643–1651.

Abstract: Introduction: There are conflicting data on the prevalence and prognosis of AMI patients with non-obstructive coronary artery disease (MINOCA). Aim: We studied the prevalence and prognosis of MINOCA patients. Method: In the Hungarian Myocardial Infarction Registry (HUMIR) 45,223 patients (pts) with acute myocardial infarction (AMI) were found who were treated between Jan 1, 2014, and June 30, 2018, and coronary arteriography was performed. ST-elevation myocardial infarction was diagnosed in 22,469 pts (49.7%). Patients without obstructive coronary artery disease who had no previous myocardial infarction, heart failure, PCI and CABG procedure were selected to the MINOCA group (n = 2003). Patients with obstructive coronary artery disease belonged to the MICAD group (n = 43,220). We investigated clinical characteristics of the patients, overall survival and reinfarction. Survival curves were estimated with the Kaplan–Meier method and were modeled with the Cox proportional hazards model. Results: The proportion of MINOCA pts among all myocardial infarction was by 4.4% higher in the STEMI pts compared to the NSTEMI group (2.0% vs. 6.8%). The MINOCA pts were younger (age 64.0 ± 14.4 vs. 65.5 ± 12.2 years), and the proportion of women was higher (55.7% vs. 36.5%). Hypertension, diabetes mellitus and peripheral artery disease were more common in the MICAD group (79.1% vs. 73.7%, 33.0% vs. 21.2%, and 12% vs. 8%). The mortality was higher among the MICAD pts. In the MINOCA group, the mortality of men did not differ between STEMI and NSTEMI, as opposed to women: women with STEMI had higher mortality than women with NSTEMI. The risk of reinfarction was higher in the MICAD group, especially in NSTEMI, the risk in the MINOCA group was lower, and there was no substantial difference between types. Conclusion: In this real word, retrospective, observational study, we found a significant difference in the prevalence of MINOCA pts according to different types of myocardial infarction. In the MINOCA group, the mortality of women with STEMI was substantially higher. Orv Hetil. 2019; 160(45): 1791–1797.

Összefoglaló. A ritmuszavarok előfordulása gyakoribb a terhes nők esetén, mint a nem várandósok körében. A legtöbb esetben terápiás beavatkozás nélkül is kihordható a magzat. Hemodinamikai instabilitás és magzatkárosodáshoz vezető fetalis hypoperfusio jöhet létre, amennyiben tartós, magas kamrai frekvenciával járó epizódok jelentkeznek. Ezekben az esetekben a ritmuszavar megszüntetése indokolttá válhat. Az antiarrhythmiás gyógyszerek korlátozottan és nagy körültekintéssel alkalmazhatók a gyermeket várók körében, így a katéterablatio jelenthet biztonságos és használható alternatívát. Ezen beavatkozásokat hagyományosan röntgensugár segítségével végzik, ez azonban az ionizáló sugárzásnak a magzati fejlődésre gyakorolt hatása miatt magas rizikót jelentene. Több éve elérhető a szív-elektrofiziológiában az ún. zéró fluoroszkópiás ablatio, mely a pitvarfibrilláció kezelésében és más ritmuszavarok esetében egyaránt alkalmazható. A terheseknél alkalmazott eljárást két eseten keresztül mutatjuk be. A röntgensugár használatát, a jelen cikkben bemutatott beavatkozások esetén is, sikerült teljesen kiküszöbölnünk. Az első, 23 hetes gravid páciensnél recidív paroxysmalis supraventricularis tachycardia miatt végeztünk elektrofiziológiai vizsgálatot. E vizsgálat során atrioventricularis nodalis reentry tachycardiát igazoltunk és abláltunk sikerrel. Második esetbemutatásunkban egy anteroseptalis járulékos köteg katéterablatiós megoldását mutatjuk be. A terhesség során jelentkező, az anyára és/vagy magzatára veszélyt jelentő ritmuszavar esetén a háromdimenziós térképező rendszer (szükség esetén intracardialis ultrahangvizsgálattal kiegészítve) biztonságos és hatásos alternatívát jelent, olyan esetekben, ha röntgensugár nem használható. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1643-1651. Summary. Arrhythmias are more common in pregnant women than in others. In most cases, the fetus can be delivered without therapeutic intervention. Hemodynamic instability and fetal hypoperfusion leading to fetal harm may occur if persistent episodes of high ventricular rate occur. In these cases, resolution of the arrhythmia may be advised. Antiarrhythmic drugs can be used with limitations and great caution in those expecting a child, so catheter ablation may be a safe and usable alternative. These interventions are traditionally performed using X-ray, however, due to the effect of ionizing radiation on fetal development, this would pose a high risk. Zero-fluoroscopic ablation has been available for several years in cardiac electrophysiology, which can be used both in the treatment of atrial fibrillation and in other arrhythmias. The procedure which we used in pregnant women is presented in two cases. We also managed to completely eliminate the use of X-ray during the interventions presented in this article. In the first case, a 23-week-old gravid patient underwent electrophysiological examination for recurrent paroxysmal supraventricular tachycardia. In the electrophysiological study, atrioventricular nodal reentry tachycardia was confirmed and successfully ablated. In our second case study, we present a catheter ablation for anteroseptal accessory pathway. Three-dimensional mapping system (supplemented with intracardiac ultrasound, if necessary), in the case of significant arrhythmia, is a safe and effective alternative where X-rays, which poses a risk to the mother and/or the fetus, cannot be used during pregnancy. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1643-1651.

Absztrakt

Abstract: The authors summarize the most relevant data of myocardial infarction patients according to the National Myocardial Infarction Registry data base. In 2015 12,681 patients had 12,941 acute myocardial infarctions. Less than half of patients (44.4%) were treated with ST elevation myocardial infarction. National Ambulance Service was the first medical contact of more than half (51.4%) of patients with ST elevation infarction. Prehospital thrombolysis was occasionally done (0.23%), but 91.6% of the patients were treated in hospital with invasive facilities. The median of the ischaemic time (time between onset of symptoms and arrival at the invasive laboratory) was 223 minutes. Most of the patients (94%) with positive coronary arteriography were treated with percutaneous coronary intervention. The 30 day mortality of the whole group was 12.8% vs. 8.6% of patients treated with an invasive procedure. Conclusion: comparing the national and international registry data we conclude that we should analyse and decrease the prehospital delay time to improve the patient care in Hungary. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 90–93.

The authors summarize the most relevant data of myocardial infarction patients according to the National Myocardial Infarction Registry data base. In 2015 12,681 patients had 12,941 acute myocardial infarctions. Less than half of patients (44.4%) were treated with ST elevation myocardial infarction. National Ambulance Service was the first medical contact of more than half (51.4%) of patients with ST elevation infarction. Prehospital thrombolysis was occasionally done (0.23%), but 91.6% of the patients were treated in hospital with invasive facilities. The median of the ischaemic time (time between onset of symptoms and arrival at the invasive laboratory) was 223 minutes. Most of the patients (94%) with positive coronary arteriography were treated with percutaneous coronary intervention. The 30 day mortality of the whole group was 12.8% vs. 8.6% of patients treated with an invasive procedure.comparing the national and international registry data we conclude that we should analyse and decrease the prehospital delay time to improve the patient care in Hungary. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 90-93.

A heveny szívinfarktus morbiditási és mortalitási adatai világszerte rámutatnak ezen betegcsoport kiemelt jelentőségére. A gyors és korrekt diagnózis, az adekvát terápia időben történő indítása kulcsfontosságú ezen betegcsoportnál. Ma már a heveny szívinfarktus korszerű ellátásának alapkövetelménye az invazív kardiológiai beavatkozás, a primer percutan coronariaintervenció. Az 1999-es amerikai és európai ajánlások azonban a primer percutan coronariaintervenciót I. osztályú ajánlásként csak mint a thrombolysis alternatíváját, illetve a kardiogén sokkal szövődött betegcsoport kezelését javasolták. A Zala Megyei Kórház Kardiológiai Osztályán 1998-ban Magyarországon elsőként szerveztük meg a heveny szívinfarktus 24 órás intervenciós ügyeletét. Cél: Vizsgálatunk célja annak igazolása, hogy a heveny infarktus korán elkezdett intervenciós kezelése az országos átlagnál jelentősebb mértékben csökkentette térségünkben a kórkép mortalitását, és ennek hatásai a mai napig érezhetőek. Módszerek: Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Nyugat-dunántúli Regionális Intézete feldolgozta a nyugat-dunántúli régió és a zalaegerszegi kistérség 1996–2005 közötti időszak halálozási adatait, és egymással, valamint a statisztikai hivatal által közölt országos átlaggal hasonlította össze. Saját számítógépes adatbázisunk segítségével vizsgáltuk ezen időszakban végzett invazív beavatkozások számának változását, és összevetettük a mortalitási statisztikákkal. Eredmények: Az első „teljes” évben, 1998-ban 82 primer és 283 „elektív” percutan coronariaintervenciót végeztünk, ezek a számok 2005-re 318-ra és 1265-re emelkedtek. Ezzel párhuzamosan a szívinfarktus miatti korai, illetve teljes halálozás a férfiak körében a zalaegerszegi kistérségben szignifikánsan (pKövetkeztetés: A Magyarországon elsőként elindított 24 órás akut infarktus intervenciós ellátás a térség mortalitási statisztikáit jelentős mértékben javította az országos átlaghoz képest. A gyakorlott, nagy tapasztalatot szerzett team munkájának eredményei napjainkig előnyt jelentenek a zalaegerszegi kistérség betegei számára.

Mortality data of patients with acute myocardial infarction are incomplete in Hungary.The aim of the authors was to analyse the data of 8582 myocardial infarction patients (4981 with ST-elevation myocardial infarction) registered in the Hungarian Myocardial Infarction Register in order to define the hospital, 30-day, and 1-year mortality. To evaluate the prehospital mortality of myocardial infarction, all myocardial infarction and sudden death were registered in five districts of Budapest.Multivariate logistic regression was performed to define risk factors of mortality and the model were assessed using c statistics.The hospital, 30-day and 1-year mortality of patients with ST elevation myocardial infarction were 3.7%, 9.5% and 16.5%, respectively. In patients without ST elevation myocardial infarction these figures were 4%, 9.8% and 21.7%, respectively. The 1-year mortality of patients without ST elevation was higher than those of with ST elevation and the difference was statistically significant. Age, Killip class, diabetes mellitus, history of stroke and myocardial infarction were independent predictors of death. Coronary intervention improved the prognosis of patients with myocardial infarction significantly.The rate of pre-hospital mortality was considerably high; 72.5% of 30 day mortality occurred before admission to hospital.Bevezetés: A heveny szívizominfraktust elszenvedett betegek halálozására vonatkozó hazai adatok hiányosak. Célkitűzés: A szerzők a Magyar Infarctus Regiszterben szereplő 8582 infarktusos beteg (4981 ST-elevációval járó myocardialis infarctus) adatainak elemzésével a kórházi, a 30 napos és az egyéves halálozás vizsgálatát tűzték ki célul. Budapest öt kerületében rögzítették a prehospitális haláleseteket. Módszer: A halálozás kockázati tényezőinek vizsgálatára logisztikus regressziós analízist végeztek, majd ellenőrizték a modell illeszkedését. Eredmények: A kórházi, a 30 napos, illetve az egyéves halálozás az ST-elevációval járó infarktusos betegcsoportban 3,7%, 9,5%, illetve 16,5%, a nem ST-elevációs betegcsoportban 4%, 9,8% és 21,7% volt. A nem ST-elevációval járó infarktus miatt kezelt betegek egyéves halálozása szignifikánsan magasabb volt. A halálozás kockázati tényezőit vizsgálva az életkor, a Killip-stádium, a kórelőzményben szereplő myocardialis infarctus, stroke, valamint a diabetes bizonyult prognosztikus jelentőségűnek. A percutan coronariaintervenció mindkét típusú infarktusban nagyon jelentősen javította a betegek rövid és hosszú távú életkilátásait. Következtetések: A prehospitális halálozás igen jelentős volt, a 30 napon belül bekövetkező események 72,5%-a kórházon kívül történt. Orv. Hetil., 2013, 154, 1297–1302.