Search

Cél: A tanulmányban bemutatott kutatás célja az új intézkedéstaktikai képzési rendszer kompetenciafejlesztő hatásával kapcsolatos hallgatói percepciók vizsgálata volt. A vizsgálat során az intézkedéstaktikai kurzusoknak az intézkedések és a kényszerítő eszközök alkalmazása szempontjából leginkább meghatározó rendészeti kompetenciákra – vagyis a döntési képesség, a problémamegoldó képesség, a felelősségvállalás, a helyzetfelismerés és lényeglátás, a pszichés terhelhetőség, a kommunikációs készség és az önállóság – gyakorolt hatását mérték a szerzők. Módszertan: A szerzők 2023-ban kvantitatív kutatást végeztek az NKE RTK pénzügyőr tisztjelöltjei körében. A kutatási cél eléréséhez egy saját összeállítású, hét faktoros, huszonegy itemből álló, kompetenciafejlesztést értékelő szubjektív percepció skálát (K-SPS) alkalmaztak, amely az intézkedéstaktikai képzés kompetenciafejlesztő hatásával kapcsolatos szubjektív hallgatói percepciók mérésére szolgál. A vizsgálati minta (n = 100) 64,0%-a férfi volt. A válaszadók átlagos életkora 20,94 év (SD = 1,31, 95% CI: 20,67–21,20). A válaszadók többsége (75,0%) a kötelező tantárgyi kurzuson kívül nem vesz részt szabadidejében az intézkedéstaktikához szorosan kapcsolódó foglalkozásokon. Megállapítások: A hallgatók az intézkedéstaktikai kurzussal összefüggésben az intézkedések és kényszerítő eszközökhöz kapcsolódó felelősségvállalás (M = 4,54; SD = 0,70; 95% CI: 4,39–4,68), a döntési képesség (M = 4,51; SD = 0,64; 95% CI: 4,38–4,64) és a problémamegoldó képesség (M = 4,41; SD = 0,73; 95% CI: 4,26–4,55) kompetenciáinak területén észlelik a legnagyobb mértékű fejlődést. A képzés kompetenciafejlesztő hatásával kapcsolatos hallgatói percepciókban szignifikáns különbségek sem a nemek, sem pedig a szakirányok mentén nem mutatkoznak. A szabadidős tematikus foglalkozásokon való részvétel azonban szoros összefüggésben áll a kötelező intézkedéstaktikai kurzus nagyobb mértékű kompetenciafejlesztő hatásának percepciójával. Érték: A kutatás egyedülálló módon vizsgálja a hazai intézkedéstaktikai képzés hatékonyságát. A szerzők ismeretei szerint, ehhez hasonló vizsgálatra nem került sor Magyarországon.

A tanulmány célja, hogy elméleti áttekintést nyújtson a tehetségmenedzsment fogalmáról, bemutassa a terület aktuális kérdésköreit, ez alapján pedig egy általános érvényű munkahelyi tehetségmenedzsment-modellt állítson fel. Néhány definíció és tehetségmenedzsment-modell ismertetése után a kompetenciamodellek keretrendszerébe helyezzük a témát, majd bemutatunk néhány kutatási eredményt, melyek rávilágítanak a tehetséggel kapcsolatos munkahelyi kutatások kihívásaira, valamint jó gyakorlatokon keresztül a téma fontosságára. A tanulmány végén ismertetjük az elméleti áttekintés alapján felállított Komplex Munkahelyi Tehetségmenedzsment-Modellünket, valamint az ennek kialakítása során felmerülő kritikus kérdéseket, melyek megválaszolása és átgondolása egy stabil és konszenzuson alapuló munkahelyi tehetségtámogató rendszer létrehozását segíti elő.

A szerző értékelést ad a bűncselekményekhez szükséges kompetenciák vizsgálatáról.