Search

ABSZTRAKTDarkó Jenő Laonikos Chalkokondylés szövegkiadásának megítélése már megjelenése óta vita tárgya. Bár annak idején a tudományos közvélemény jelentős része egyértelmű elismeréssel szólt Darkó munkájáról, a többség lelkesedését nem mindenki osztotta. A legélesebb, hasonló vitában már-már példátlanul kemény hangot éppen a fiatalabb honfi- és pályatárs, Moravcsik Gyula ütötte meg. Kettejük egyre inkább eldurvuló vitája nemzetközi nyilvánosságot is kapott. Ehhez a vitához kívánunk újabb adalékokkal szolgálni Franz Dölgernek, a Byzantinische Zeitschrift hajdani főszerkesztőjének tíz, Moravcsikhoz írt levelének bemutatásán keresztül.

Történeti műve bevezetŐjének végén Prokopios vázolja a bizánciak és a perzsák kapcsolatának történetét. A mű ezen részét (De bellis I, 2–6), mely anekdotába illŐ epizódokból, mesékbŐl és kitalált történetekbŐl áll, a kutatók a történeti hitelességet nélkülözŐ, szórakoztató összeállításnak tekintik. Jelen dolgozat célja, hogy bemutassa ezeket az anekdotákat, az úgynevezett „perzsa történeteket”, valamint elemezze a történetek szerkezetét és funkcióját. Véleményünk szerint Prokopios hérodotosi irodalmi technikákat alkalmaz, hogy a háborúhoz vezeto erkölcsi romlást ábrázolja.

Jelen dolgozatban két szövegkritikai észrevételt teszek két Thukydidés-életrajz egy-egy szöveghelyével kapcsolatban. A POxy 1800 frg. 2, col. II szövegkiadásának παî[ςδ″O]λóρoυ olvasata több szempontból is kifogásolhatónak tűnik. Javaslatom, a πα[τρòς ′O]λóρoυ olvasat betűszámban is megfelelőnek látszik, ráadásul ugyanez a szókapcsolat szerepel a Markellinos-féle életrajz szövegében is. A továbbiakban az Oloros/Orolos névváltozatokkal összefüggésben részletesen elemzem a Codex Palatinus Graecus 252-ben hagyományozott Markellinos-féle életrajz 16. fejezetét.

A Codex Palatinus Graecus 252 jelzetű kézirat nagyszámú scholiont tartalmaz részben Thukydidés történeti művéhez, részben a szerző életrajzához. Ezek közül mintegy ötven, iambikus trimeterben írott széljegyzet a kutatás jelen állása szerint a költő és grammatikus Ióannés Tzetzés kezétől származik. A scholionok tanúsága alapján Thukydidés műve csak ürügyül szolgált arra, hogy Tzetzés kifejthesse saját véleményét, ízlését, meggyőződését – olykor dühösen, olykor ironikusan. Jelen dolgozatban arra teszek kísérletet, hogy néhány érdekesebb scholion elemzésén keresztül bemutassam Tzetzés gondolkodásmódját.

Általános vélekedés szerint Antiphón ötödik beszéde az antikvitás egyik legnépszerűbb szónoki beszéde. Mint a beszédből megtudjuk, Héródés, egy athéni telepes, együtt utazik egy fiatal, gazdag mytilénéi férfivel, Euxitheosszal Ainosba. Hajójuk viharba kerül, és kénytelenek egy kis kikötőben vára-kozni valahol Méthymna környékén. Az üres órákat egy másik hajón italozással töltik. Héródés éjjel elhagyja a hajót, eltűnik és senki nem látja többé. A rejtélyes gyilkossági történet tényeinek és a védelem érvelési stratégiájának elemzése segítségével megkísérlünk - lehetőség szerint - pontos beszámolót adni az eseményekről. Az ügy eljárásjogi kérdéseivel kapcsolatban feltételezzük, hogy Héródés rokonai törvénytelen eljárást, egy endeixis kakourgónt kezdeményeztek Euxitheosszal szemben. Indítékuk peren kívüli megegyezésből remélt anyagi haszonszerzés. Az első mytilénéi felkelés leverését követően nagy jelentőséget tulajdonítunk a ténynek, hogy a vádlott mytilénéi polgár.

Szilágyi János György: Pelasg ősök nyomában. Budapest 2002.; Horváth László: Az athéni Hypereidés (fordítás és tanulmányok). Budapest 2001.; K. W. Kierdorf: Römische Geschichtsschreibung der republikanischen Zeit. Heidelberg 2003.; Michael von Albrecht: A római irodalom története, I-II. kötet. Ford. Tar Ibolya. Budapest 2003-2004.; Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában, Lénárd Sándor írásai a nyelvekről. Szerk. Siklós Péter és Terts István. Budapest, Typotex Kiadó 2003.; Richard F. Thomas: Virgil and the Augustan Reception. Cambridge 2001.; Bölcske. Römische Inschriften und Funde. Hrsg. Á. Szabó-E. Tóth. Libelli Archaeologici Ser. Nov. No. II. Ungarisches Nationalmuseum. Budapest 2003.