Demeter, Iván, Horváth, Márton, Nagy, Károly, Görögh, Zoltán, Tóth, Péter, Bagyura, János, Solt, Szabolcs, Kovács, András, Dwyer, James F., and Harness, Richard E.
Electrocutions of birds on power structures is a global conservation concern that has not been thoroughly reported in all areas where it occurs. Here we provide information from citizen scientists describing 3,400 avian carcasses of at least 79 species found at the bases of 57,486 electrical pylons in Hungary. Of these carcasses, 3% were found at the bases of pylons retrofitted to reduce electrocution risk. On average, one carcass was found per 15 nonretrofitted pylons surveyed compared one carcass per 89 retrofitted pylons, an 83% difference in frequency. Electrocutions included 4 species of conservation concern in Hungary: Red-footed Falcons (Falco vespertinus), European Rollers (Coracias garrulous), Saker Falcons (Falco cherrug), and Eastern Imperial Eagles (Aquila heliaca). Only 3 of 104 (3%) electrocutions involving these species occurred on retrofitted pylons. Across birds of various sizes (small ≤25 cm long, medium 26–49 cm long, and large ≥50 cm long), differences in electrocution frequencies on nonretrofitted and retrofitted pylons were smallest for small birds, apparently because small birds could walk across the unprotected gaps in coverage directly below energized conductors. In this study, citizen scientists documented the breadth of the electrocution problem in Hungary but were not trained to record detailed pylon-specific configuration details. Rather, each pylon surveyed was categorized into one of 8 general configurations. Pylons with terminal connections were the most dangerous, accounting for 8% of pylons and 24% of electrocutions. Future mitigation may benefit from professional scientists conducting detailed analyses of how electrocutions occurred on retrofitted pylons. A madarakat érő áramütés egy globális természetvédelmi probléma, amelynek dokumentálása azonban nem minden területen történik meg, ahol a probléma előfordul. Ebben a cikkben önkéntesek bevonásával gyűjtött információkat mutatunk be minimum 79 madárfaj 3,400 teteméről, amelyek összesen 57,486 elektromos oszlop környezetében kerültek elő. A tetemek 3%-a olyan oszlopoknál volt, amelyeken már történtek madárvédelmi technikai beavatkozások. Átlagosan 15 felmért átalakítás nélküli oszlopra jutott egy tetem, míg az átalakított oszlopok esetében minden 89 oszlopra jutott egy áldozat, ami 83%-os gyakoriságbeli eltérést jelent. Az áramütés négy olyan fajt is érint, amelyek a magyar természetvédelem számára kiemelt fontosságúak, úgymint: a kék vércse (Falco vespertinus), a szalakóta (Coracias garrulus), a kerecsensólyom (Falco cherrug) és a parlagi sas (Aquila heliaca). Az ezeket a fajokat érintő 104 áramütés közül csak 3 eset (3%) történt átalakított oszlopokon. A madarak méretét tekintve (kicsi ≤25 cm, közepes 26-49 cm és nagy ≥50 cm testhossz) az átalakított és átalakítás nélküli oszlopok között mutatkozó áramütés-gyakoriságbeli eltérés a kis testű madarak esetében volt a legkisebb, valószínűleg azért, mert a kis testű madarak át tudnak sétálni a burkolatlan elemek között és az áram alatt lévő vezetékek alatt. A felmérésekbe bevont önkéntesek dokumentálták a probléma magyarországi nagyságrendjét, de a vizsgált oszlopok konfigurációs sajátosságainak rögzítéséhez nem rendelkeztek megfelelő képzettséggel. Ehelyett minden egyes felmért oszlopot 8 oszlopkategóriába soroltak. A legveszélyesebbnek a feszítő elemekkel ellátott oszlopok bizonyultak, amelyek az összes oszlop 8%-át teszik ki, de az áramütések 24%-áért felelősek. A jövőbeli madárvédelmi beavatkozások számára hasznos lehet a már madárvédelmi szempontból átalakított oszlopokon tapasztalt áramütések tudományos módszerekkel történő részletes feltárása. Kulcsszavak: áramütés, elektromos távvezetékek, mortalitás, oszlopok, ragadozó, sasok, varjúfélék. [ABSTRACT FROM AUTHOR]