Search

Sebastian Vaupel befasst sich mit Leben und Werk des Komponisten und Pianisten Walter Braunfels (1882-1954) in Zeiten gesellschaftlicher und politischer Spannungen. Braunfels war in den 1920er Jahren in Deutschland als Komponist und Pianist hoch angesehen. Als sogenannter'Halbjude'verlor er 1933 seine Ämter, seine Werke wurden verboten. Nach 1945 geriet sein Oeuvre als unzeitgemäß klassifiziert weitgehend in Vergessenheit und findet erst seit den 1990er Jahren wieder zunehmend Beachtung. Am Beispiel vier exemplarisch ausgewählter Opernkompositionen (Die Vögel op. 30, Verkündigung op. 50, Der Traum ein Leben op. 51 und Szenen aus dem Leben der Heiligen Johanna op. 57) aus der Zeit rund um den Ersten Weltkrieg und des Nationalsozialismus geht der Autor der Frage nach, inwieweit ein methodischer Ansatz, der den entstehungsgeschichtlichen Kontext dieser Kompositionen untersucht und gezielt in die Interpretation einbezieht, einen Beitrag zu einem vertieften Verständnis dieser Werke leisten kann.

Diese Festschrift ist dem Musikwissenschaftler Jürgen Maehder anlässlich seines 70. Geburtstags gewidmet und versammelt Beiträge internationaler Wissenschaftlerinnen und Wissenschaftler. Mit ‹Libretto, Partitur, Szene› fokussiert der Band Forschungsfelder des Jubilars, die seine wissenschaftliche Vita nicht nur begleitet haben, sondern von ihm auch wesentlich geprägt worden sind. Sein ‹ganzheitlicher› Blick　auf das Phänomen Musiktheater hat viele in ihrem akademischen Leben nachhaltig beeinflusst: seine Doktorandinnen und Doktoranden ebenso wie langjährige Weggefährten in den unterschiedlichen Communitys der Opernforschung. Ein Großteil dieser Kolleginnen und Kollegen ist in der vorliegenden Festgabe vertreten.

In diesem Band wird die Verankerung der Musikgeschichte des 20. und 21. Jahrhunderts in der Hochschuldidaktik umfassend dargestellt. Neben einer Analyse von Vorlesungsverzeichnissen deutschsprachiger Musikhochschulen und Universitäten präsentieren 21 internationale Beiträge die Situation in verschiedenen Ländern weltweit. Der Rezensionsteil fokussiert die Darstellung der Musikgeschichte der letzten 120 Jahre in gängigen allgemeinen Musikgeschichtsbüchern, die seit dem Jahr 2000 erschienen sind und als potentielle Literaturempfehlungen für Studierende in Frage kommen: Welche Geschichtsbilder werden vermittelt, welche Selektionen getroffen, welche Schwerpunkte sind gesetzt und was wird ausgespart? Mit Beiträgen von José L. Besada & Belén Pérez-Castillo | David Blake | Megan Burslem & Cat Hope | María Paula Cannova | Carmen Chelaru, Florinela Popa & Elena Maria Șorban | Pablo Cuevas | Anna Dalos | Hong Ding | Michael Fjeldsøe | Juri Giannini | Thomas Glaser | Þorbjörg Daphne Hall | Julia Heimerdinger | Frank Hentschel | Andreas Holzer | Priscille Lachat-Sarette | Heekyung Lee | Iwona Lindstedt | Wolfgang Marx | Philippe Poisson | Ingrid Pustijanac | Matej Santi | Mike Searby | Assaf Shelleg | Danae Stefanou | Mareli Stolp | Oğuz Usman & Ozan Baysal | Elizaveta E. Willert

This book accompanies the Paul Sacher Foundation's exhibition at the Bonn Beethovenhaus. In the twentieth and twenty-first centuries, composers have referred to Beethoven in their music. The volume explores this subject and illustrates it with documents from the Foundation's archives in Basel.Although the notion of a musical'mainstream'with Beethoven as its fons et origo barely holds today, countless composers of the twentieth and twenty-first centuries have referred to Beethoven in their music or creatively sought to distance themselves from him. This volume illustrates his ongoing relevance using documents from the collections of the Paul Sacher Foundation. Designed to accompany the eponymous exhibition in the Bonn Beethovenhaus, itadopts the four thematic areas of that exhibition:'Learning and Teaching with Beethoven,''Idealizations,''Strategies of Reference,'and'Distortion - Dismantlement.'It explores the contexts, techniques, and ideological thrustsof Beethoven references in musicians of very wide-ranging backgrounds, from Anton Webern, Béla Bartók, and Richard Strauss to Mauricio Kagel, Cathy Berberian, and Kaija Saariaho. The selected documents are captured in photographic reproduction and accompanied by detailed commentary. Each section is preceded by an introductory essay discussing general aspects of recent Beethoven reception.A publication of the Paul Sacher Foundation

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc zenetörténeti összefüggései, a zenészek forradalomban vállalt szerepe és a politikai eseményekre adott reakciói elevenednek meg a könyv lapjain, mely történészek és zenetörténészek együttműködésének eredményeként kerül most az olvasó kezébe. A kötetben szereplő tizenhárom tanulmány között a történelem és emlékezet viszonyával, az ötvenes évek zenéről folytatott diskurzusával, a zenei nyilvánosság és a zenei intézmények működésével foglalkozó munkák éppúgy megtalálhatók, mint a 20. század meghatározó zeneszerzőinek 1956-tal való kapcsolatát vagy a forradalomhoz köthető műveit elemző írások. Hogyan érvényesültek, milyen túlélési stratégiákat választottak a forradalom alatti és utáni időszakban a korszak jelentős zenészei és zeneszerzői? Mit árulhatnak el egy szerző 1956-hoz fűződő viszonyáról a forradalommal összefüggésbe hozható művei? Milyen üzenetet közvetítettek a korabeli filmhíradók zenei vonatkozású tudósításai vagy a magyar zenei élet fontos évfordulókhoz köthető megemlékezései? Állambiztonsági jelentések homályos tükrében bukkan fel Kodály Zoltán alakja, újonnan feltárt, a nyilvánosság számára eddig ismeretlen források mesélnek Ligeti György emigrációjáról, 1956-os naplójegyzetei érzékeltetik a zeneszerző és zenekritikus Jemnitz Sándor vívódásait, újságcikkek és levelek mutatják be, hogyan kísérte figyelemmel a forradalmi eseményeket Amerikából Dohnányi Ernő, és szimfonikus művei láttatják tágabb összefüggésben, hogyan inspirálhatta a forradalom Lajtha Lászlót. Levéltári dokumentumokból, a zeneélet szereplőinek nyilvános és magánjellegű üzeneteiből, kottákból, hangokból, képekből és személyes emlékekből rajzolódnak ki az 1956 körüli zenei élet mozzanatai, melyek egymással szélesebb összefüggésrendszert alkotva járulnak hozzá a forradalom ma is élő történetének továbbgondolásához és megértéséhez.

Béla Bartók (1881-1945) was one of the most important composers and musical thinkers of the 20th century. His contributions as a composer, as a performer and as the father of ethnomusicology changed the course of music history and of our contemporary perception of music itself. At the center of Bartók's oeuvre are his string quartets, which are generally acknowledged as some of the most significant pieces of 20th century chamber music. The String Quartets of Béla Bartók brings together innovative new scholarship from 14 internationally recognized music theorists, musicologists, performers, and composers to focus on these remarkable works from a range of theoretical and methodological perspectives. Focusing on a variety of aspects of the string quartets-harmony and tonality, form, rhythm and meter, performance and listening-it considers both the imprint of folk and classical traditions on Bartók's string quartets, and the ways in which they influenced works of the next generation of Hungarian composers. Rich with notated music examples the volume is complemented by an Oxford Web Music companion website offering additional notated as well as recorded examples. The String Quartets of Béla Bartók, reflecting the impact of the composer himself, is an essential resource for scholars and students across a variety of fields from music theory and musicology, to performance practice and ethnomusicology.

This book examines the impact place and displacement can have on the composition and interpretation of Western art music, using as its primary objects of study the work of István Anhalt (1919–2012), György Kurtág (1926–), and Sándor Veress (1907–92). Although all three composers are of Hungarian origin, their careers followed radically different paths. Whereas, Kurtág remained in Budapest for most of his career, Anhalt and Veress left: the former in 1946 and immigrated to Canada and the latter in 1948 and settled in Switzerland. All three composers have had an extraordinary impact in the cultural environments within which their work took place. In the first section, “Place and Displacement,” contributors examine what happens when composers and their music migrate in the culturally complex world of the late twentieth century. The past one hundred years produced record numbers of refugees, and this fact is now beginning to resonate in the study of music. As Anhalt himself forcefully asserts, however, not all composers who emigrate should be understood as exiles. The first chapters of this book explore some of the problems and questions surrounding this issue. Essays in the second section, “Perspectives on Reception, Analysis, and Interpretation,” look at how performing acts of interpretation on music implies bringing the time, place, and identity of the musician, the analyst, and the teacher to bear on the object of study. Like Kodály, Kurtág considers his work to be “naturally” embedded in Hungarian culture, but he is also a quintessentially European artist. Much of his production—he is one of the twentieth century's most prolific composers of vocal music—involves the setting of Hungarian texts, but in the late 1970s his cultural horizons expanded to include texts in Russian, German, French, English, and ancient Greek. The book explores how musicologists'divergent cultural perspectives impinge on the interpretation of this work. The final section, “The Presence of the Past and Memory in Contemporary Music,” examines the impact time and memory can have on notions of place and identity in music. All living art taps into the personal and collective past in one way or another. The final four chapters look at various aspects of this relationship.