Search

Ennek a könyvnek nyolcmilliárd ember a szereplője, köztük két töritanár, három színésznő, három magyartanárnő, két pszichológus, egy sátoraljaújhelyi könyvtáros és maga az elbeszélő is, meg persze egy csomó aranyos kis háziállat. Egy regény, amelyben történetek adják át a stafétát újabb történeteknek. Épp úgy, ahogyan felkapjuk az idős néni csomagját a lépcsőházban, hogy innét mi cipeljük fel az emeletre. Ahogyan szülők adják át a gyereket egymásnak:

NATIONAL BESTSELLER • From the Giller Prize-winning author comes a novel, witty and wise, about thwarted ambition, unrealized dreams, the enduring bonds of female friendship, and love's capacity to surprise us at any age.'Joyous and lyrical.'—Mary Lawson'[In Snow Road Station,] Hay makes a case for the simplicity of pleasure.'—The New YorkerIn the winter of 2008, as snow falls without interruption, an actor in a Beckett play blanks on her lines. Fleeing the theatre, she beats a retreat into her past and arrives at Snow Road Station, a barely discernible dot on the map of Ontario.The actor is Lulu Blake, in her sixties now, a sexy, seemingly unfooled woman well-versed in taking risks. Out of work, humiliated, she enters the last act of her life wondering what she can make of her diminished self. In Snow Road Station she decides she is through with drama, but drama, it turns out, isn't through with her. She thinks she wants peace. It turns out she wants more.Looming in the background is that autumn's global financial meltdown, while in the foreground family and friends animate a round of weddings, sap harvests, love affairs, and personal turmoil. At the centre of it all is the lifelong friendship between Lulu and Nan. As the two women contemplate growing old, they surrender certain hard-held dreams and confront the limits of the choices they've made and the messy feelings that kept them apart for decades.

Ezek azok az évek, amikor a felnőttek elviselhetetlen hatalmasságokként magasodnak fölénk, amikor szinte kibírhatatlan a világ hamissága, a hazugságok, az árulások. Amikor meglátjuk a szüleink, a tanáraink hibáit, amikor az a biztonságos világ, amiben a gyerekkorunk zajlott, végérvényesen összetörik. De ezek azok az évek is, amikor nagy szerelmek és nagy barátságok születnek, amikor megtudjuk, mit jelent érezni és gondolkodni. Mi történik Péterrel, a zárkózott programozó fiúval, aki betegesen beleszeret Zsófiba? Mi történik Zsófival, aki szeretni akar, de nem akar különleges lenni? Mi történik Dedával, Zsófi testvérével, aki eleve különlegesnek hiszi magát, és megveti a felnőttek világát? Erről szól ez a könyv. Mi történt velünk, amikor Péterek, Zsófik és Dedák voltunk? Mi történik velünk, ha épp Péterek, Zsófik és Dedák vagyunk? Erről szól ez a könyv. Mi történik velünk, ha élünk? Erről szól ez a könyv.

A minden szempontból különleges regény azok hangját juttatja el hozzánk, akikről ugyan beszél a sajtó, ám a valódi szereplőket igazából soha nem képes megszólaltatni. Ők csupán illusztrációként, a már eldöntött „üzenet” megszemélyesítőjeként bukkannak fel előttünk. A regényben megszólaló cigány lány nap mint nap pletykákkal, rágalmakkal és ítéletekkel küzd. Egy olyan faluban, ahol a cigánytól nem fogadnak el semmit, még az általa sütött kenyeret is alig. S bár a történet elbeszélője nem ártatlan, hiszen lopásba keveredett (emiatt két évet tölt intézetben), mégis igyekszik megfelelni a falu közösségének, igyekszik feltűnésmentes, normális életet élni. Ebben nyújt neki nagy segítséget a Mamika, akit a saját anyjánál is jobban szeret, akire felnéz, és aki igazodási pontot jelent az életében. Az épphogy felnőtt lány sodró, izgalmas, minden ízében otthonos világot tár elénk. A sajátos elbeszélés a lehető legautentikusabban adja vissza ebben a roncsolt nyelvben a mai magyarországi falu mindennapjait. A be- és elfogadás hétköznapjait, az együttélés súrlódásait, a hivatalokkal folytatott örökös küzdelmet. A maga nyerseségében is felragyogó nyelv egyből berántja az olvasót a regény mélyébe, abba a világba, amelyről úgy véljük, már unalomig ismert a híradásokból. Ám viszonyait, erőtereit, mindennapi gondjait és boldogságait, gyötrelmeit és kiútjait alig ismerjük az előítéletek banalitásán túl. A minden szempontból különleges regény azok hangját juttatja el hozzánk, akikről ugyan beszél a sajtó, ám a valódi szereplőket igazából soha nem képes megszólaltatni. Ők csupán illusztrációként, a már eldöntött „üzenet” megszemélyesítőjeként bukkannak fel előttünk.

A cégvezető azt hitte, isten lábát fogja meg, amikor lapátra tette a régi feleségét, és beválasztott egy új nőt. Ő az, aki mindig helyes döntést hozott, ő az, aki mindig jókor volt jó helyen. Elindult a gyarapodás útján. Ingatlanbefektetések, gazdasági tanácsadás, irodaépületek. Mindig tudta, mit kell lépni, hogyan kell a céget a növekedés útján tartani. Róla szólt az elmúlt harminc év, ott volt mindenütt, ahol lenni kellett, észrevette a kiskapukat és a nagykapukat, ha kellett, a tű fokán is átbújt. Korunk hősének látta magát egy olyan korban, aminek nem volt hőse. Azt kérded, mi közöd hozzá? Te is cégvezető vagy, akár van bejegyzett céged, akár nincs, mert azt az embert, aki vagy, te vezeted. A cégvezető a te életed könyve. Rólad szól és a barátaidról, meg a rokonaidról, az osztálytársaidról, a gyerekeidről és a szüleidről. A cégvezető a helyes és helytelen döntéseid könyve, a céljaid és céltalanságaid, a cselekvésed és a tehetetlenséged könyve.

Kedves olvasó, Háy János könyve ez, és róla magáról, Háy Jánosról szól. Nem a világról, hanem annak csak egy kicsiny darabjáról, úgymond, amelynek működéséért ő és csakis ő felel. Az persze, hogy ebben a szövegben saját magáról árul el Háy János mindennap valamit, megtévesztő is lehet. Járványnapló, ötlik föl benned talán a szó. És hogy a napló személyes, ha pedig személyes, akkor - gondolhatnád - még sokkal inkább a szerzőjéről szól, mint azok a könyvek, amelyeknek egyik szereplőjét sem hívják úgy, ahogyan a szerzőt valójában hívják. Az a szerző tehát, aki ezt a könyvet írta, és akinek ráadásul a foglalkozása is téma most, a saját nevében kínál betekintést az életébe és a gondolataiba, ha igaz. Most, most! Amikor. Hiszen rendkívüli helyzet, sőt korszakhatár ez, ami után semmi sem mehet majd már úgy, olyan hibásan, olyan vacakul, ahogyan eddig ment. Az ország, a világ. És hogy az író megmondja most nemcsak azt, hogy mit főzött tegnap, és máma mit fog, hanem azt is, hogy szerinte hogyan lesz eztán. A vírus utáni jövőben, ha majd. Ha igaz. Csakhogy ez nem biztos. Ennek a könyvnek a szerzője ugyanis nem szeretné megmondani, hogy majd mi lesz. Talán változik valami, aztán mégse. Neki azonban elsősorban nem a világgal van dolga, hanem a világ kicsiny darabjával. Arról kell pontosan tudósítania annak, aki ír, tehát (tehát) igazat mond. Nem a felszínről, nem a hírekről, nem a kilátásokról, nem is a vírusról. Hacsak úgy nem, hogy vajon mi volna az? Istenbizonyíték? Ellenség? Kinek-minek az ügynöke? Az mindenesetre, aki ezt a könyvet írta, igazat mond. Rólad, kedves olvasó, azaz magáról persze. Persze hogy magáról. Arról is, hogy mit álmodott, és hogy álmában azt kéri tőle valaki, aki valójában nincs már, hogy ne haragudjon. Barna Imre

Irodalomtörténet? Az is. Izgalmas oknyomozás, hogy valójában kik voltak ezek a valahai alkotók? Az is. Életútfeltárás, életműelemzés? Az is. Kor- és kórrajz? Az is. De legfőképp igazi Háy-próza. Tele humorral, gondolattal, a valahai életművek teljesen újszerű megközelítésével. Olyan könnyedén lép át más korok világába, olyan természetesen beszél a valahai alkotókról, hogy észre se vesszük, hány év választ el tőlük, s lelkesen vetjük bele magunkat ebbe a világba, aminek hősei a tankönyvekből jól ismert, sokszor unalmasnak vagy épp érdektelennek tartott alakok. „Író vagyok, nem akartam más írókat szobornak látni, nem akartam szobrok közt élni. Ki akartam szabadítani őket ebből a fogságból, mert a vaspáncél csak a középkori lovagoknak áll jól, az íróknak nem. Azt akartam, hogy legyenek újra érinthetők, közvetlenek és megszólíthatók. Hogy olyanok legyenek, mint a barátaink, a rokonaink, az osztálytársaink. Hogy embernek látszódjanak, nagyszerűeknek és esendőeknek, olyanoknak, akikre lehet haragudni, és olyanoknak, akiket lehet szeretni. Hogy minden olvasó érezze, ők még mindig hozzánk beszélnek, és rólunk beszélnek, a mi sorsunkhoz szólnak hozzá. Elevenséget akartam, mert az irodalom nem múzeumi tárgy. Ott van az életünkben, ha akarjuk, hogy ott legyen.” (Háy János) A Kik vagytok ti? mint írói vállalkozás is példátlan. Hatalmas mű, óriási, sokéves munka. S az eredmény egy olyan könyv, ami Szerb Antal óta először mer újszerűen és jól olvasható stílusban a magyar irodalom alkotóihoz nyúlni.

“Exquisite…a rich, meditative novel that explores the connectivity of people living in the same geographical space across the distance of time.” —New York Times Book Review From the acclaimed author of the “exquisitely written and deeply felt” (Geraldine Brooks, author of The Secret Chord) novel The Railwayman's Wife comes a magical and gorgeously wrought tale of an astonishing event that connects three people across three hundred years.Imagine you looked up at just the right moment and saw something completely unexpected. What if it was something so marvelous that it transformed time and space forever? The Body in the Clouds tells the story of one such extraordinary moment—a man falling from the sky, and surviving—and of the three men who see it, in different ways and at different times, as they stand on the same piece of land. An astronomer in the 1700s, a bridge worker in the 1930s, and an expatriate banker returning home in the early twenty-first century: all three are transformed by this one magical event. And all three are struggling to understand what the meaning of “home” is, and how to recognize it once you're there. Widely praised for her “poetic gifts” (Booklist) and “graceful, supremely honest, [and] thought-provoking” (Kirkus Reviews) prose, Ashley Hay has crafted a luminous and unforgettable novel about the power of story, its ability to define the world around us, and the questions that transcend time.

Through the richly intertwined narratives of two women from different generations, Ashley Hay, known for her “elegant prose, which draws warm and textured portraits as it celebrates the web of human stories” (New York Times Book Review) weaves an intricate, bighearted tale of the many small decisions—the invisible moments—that come to make a life. “Readers who loved the quiet introspection of Anita Shreve's The Pilot's Wife and Elizabeth Strout's Olive Kitteridge will enjoy the detailed emotional journeys of Hay's characters. Their stories will linger long after the final page is turned” (Library Journal).When Elsie Gormley falls and is forced to leave her Brisbane home of sixty-two years, Lucy Kiss and her family move in, eager to make the house their own. Still, Lucy can't help but feel that she's unwittingly stumbled into an entirely new life—new house, new city, new baby—and she struggles to navigate the journey from adventurous lover to young parent. In her nearby nursing facility, Elsie traces the years she spent in her beloved house, where she too transformed from a naïve newlywed into a wife and mother, and eventually, a widow. Gradually, the boundary between present and past becomes more porous for her, and for Lucy—because the house has secrets of its own, and its rooms seem to share with Lucy memories from Elsie's life. Luminous and deeply affecting, A Hundred Small Lessons is a “lyrically written portrayal” (BookPage, Top Pick) of what it means to be human, and how a place can transform who we are. It's about a house that becomes much more than a home, and the shifting identities of mother and daughter; father and son. Above all else, this is a story of the surprising and miraculous ways that our lives intersect with those who have come before us, and those who follow.

Van benne apa, anya, nagymama, nagyapa, s persze főként egy kisgyerek. Vannak benne helyszínek, ovi, iskola, udvar, határ, földek, otthon, egy kerítés a posta előtt. Vannak benne tárgyak, ágy, asztal, tévé, járda. Vannak benne állatok, kacsák, libák, tyúkok, kakasok, disznók, két kutya, Matyi és Csöpi és más falusi házőrzők. Vannak benne emberek, szomszédok, tanárok és tanítónénik, osztálytársak, külföldi rokonok (csehszlovákok), apa barátai és más falusi lakosok. Vannak benne érzelmek (de még mennyi), álmok, vágyak és különböző valóságok.Minden épp ott van, ahol lennie kell, s amikor elindul a főszereplő, hogy bejárjon egy darabot ebből a tájból, megszületik egy történet. Harminchatszor indul útnak, és harminchat történet születik. Aztán a végén a többi főszereplő is elindul, hogy átjárja a maga hosszabbra nyúló életét. Ez a négy élet úgy veszi körül harminchat társát, ahogy a kerítés zárja az udvart a házhoz, ahogyan a góré fenyőlécei tartják össze a bedobált kukoricacsöveket.Hát ilyen ez a könyv, meg még másmilyen is, olyan, mint amikor a friss bukta szaga kicsúszik a félig nyitott konyhaablakon. Olyan, mint amikor az orrunkat követve megyünk vissza a múltba. Amikor az emlékek és az érzések úgy kapaszkodnak össze, ahogyan az anya szorítja magához a gyerekét.

For fans of The Light Between Oceans, this “exquisitely written, true book of wonders” (Geraldine Brooks, Pulitzer Prize-winning author) explores the aftermath of World War II in an Australian seaside town, and the mysterious poem that changes the lives of those who encounter it.In 1948, in a town overlooking the vast, blue ocean, Anikka Lachlan has all she ever wanted—until a random act transforms her into another postwar widow, destined to raise her daughter on her own. Awash in grief, she looks for answers in the pages of her favorite books and tries to learn the most difficult lesson of all: how to go on living. A local poet, Roy McKinnon, experiences a different type of loss. How could his most powerful work come out of the brutal chaos of war, and why is he now struggling to regain his words and his purpose in peacetime? His childhood friend Dr. Frank Draper also seeks to reclaim his pre-war life but is haunted by his failure to help those who needed him most—the survivors of the Nazi concentration camps. Then one day, on the mantle of her sitting room, Ani finds a poem. She knows neither where it came from, nor who its author is. But she has her suspicions. An unexpected and poignant love triangle emerges, between Ani, the poem, and the poet—whoever he may be. Written in clear, shining prose, The Railwayman's Wife explores the power of beginnings and endings—and how difficult it can be to tell them apart. It is an exploration of life, loss, tragedy, and joy, of connection and separation, longing and acceptance, and an unadulterated celebration of love that “will have you feeling every emotion at once” (Bustle).

Akinek nem volt még: most íme van. Akinek volt, tudja, mit kell tenni: megfogni a kezét, megölelni, megsimogatni, hisz gyerek. Most megtudhatod róla, amit nem tudtál, mert elrejtőztél, mert elrejtőzött előled. Most megismerheted a sorsát, és azokat a sorsokat, amely sorsok az ő sorsát alakították, amely sorsokat ő is alakított. Azt mondod, nem érdekel, azt mondod, olyan idegen, azt mondod, egy senki által nem ismert ősre ütött, pedig belőled van gyúrva, hisz gyerek, és a tied. Vezet-e út a hetvenes-nyolcvanas évek falusi Magyarországának porából-sarából a fényes jövőbe? Lehet-e nagy ember - filozófus! - a gyerekből? Vagy rá is az apák és nagyapák boroskannája vár? A gyerek – Spiró György szerint korunk hőse -: sokunk közeli ismerőse. A gyerek: Háy János eddigi életművének egyik legnagyszerűbb kötete, mely a kortárs magyar irodalomnak is megkerülhetetlen darabja lett.

Minden életnek egy változata van, az, amit élünk.Egy könyv, ami hozott lélekből dolgozott. Jöttek férfiak, nők, lányok, fiúk vegyest, öregek és fiatalok, s valamit kipakoltak magukból. Sokan az egész lelküket, mások csak egy darabkát belőle, azt, amelyik épp nyomta a lélek többi részét. Lett ebből egy gyűjtemény, a hozott lelkek múzeuma.Olyan, ahová, ha belépsz, s bekukucskálsz a tárlókba, azt érzed, te is ott vagy, ott van egy kicsi része a sorsodnak, a másikban meg egy nagyobbacska része, s felismered a barátaidat, a barátnőidet, a szüleidet, a gyerekeidet. Kicsit fáj ez a találkozás, mégsem tudsz szabadulni attól, hogy nézned kell. Olyan vagy, mint a kisgyerek, aki el is akarna fordulni a mesekönyv ijesztő képeitől, de rögvest visszapillant, mert nem bírja nemlátni.

'Ez még szerető, az már feleségez még feleség, az már szerető.Ez még elvált, az már házas,ez még házas, az már elvált.Ez még szeret, az már nem emlékszik,ez még nem emlékszik, az már szeret.Ez még vadászik, az már megfőzte,ez már megfőzte, az még vadászik...Ez már, az még és ez még, az már,de végül mindegyiket megette a halál.'Háy János elbeszéléskötetében – melyet az Európa most új, kötetben eddig publikálatlan írásokkal bővítve jelentet meg – olyan kedvelt darabok is olvashatók, mint a Budapesti tavasz, A harmadik fiú, a Világörökség része vagy a Szilveszter, amely a Dzsigerdilen című regény valós történetét meséli el. Férfiakat és nőket ismerhetünk meg, házasságokat és szétesett kapcsolatokat, megalázott feleségeket és szeretetlenségben élő férjeket, Budapestet és az agglomerációt. A novellák nyelvezete egészen más, mint amit a Háy-prózáktól megszokhattunk. Itt nem találkozunk sem a regények meseszerűsé- gével, nagy ívű leírásaival, sem A bogyósgyümölcskertész fia kedélyes gyermeki beszédmódjával. Az új novellák szűkszavúak, kerülik a felesleges magyarázkodást, felesleges írói futamokat. A mondatok mindig a pontosságra törekszenek, s arra, hogy a lehető legkevesebb információval tudják az olvasó számára meghatározni a helyet, a helyzetet, a jellemeket és a sorsokat.

Starting with something as simple as a boy who wants a dog, award-winning novelist Elizabeth Hay's His Whole Life transports readers to an emotionally rich landscape populated by unforgettable characters, yet overshadowed by a sense of loss. At the outset, ten-year-old Jim and his Canadian mother and American father are on a journey from New York City to a beautiful lake in eastern Ontario during the last hot days of August. Over the next few pivotal years of Jim's youth, the novel moves from city to country, summer to winter, well-being to illness, as it charts the deepening bond between mother and son, even as their small family starts to fall to pieces. Set in the mid-1990s, when Quebec was on the verge of seceding from Canada, this captivating novel is an unconventional coming-of-age story that draws readers in with its warmth, wisdom, its vivid sense of place, its searching honesty, and nuanced portrait of the lives of a family and those closest to it. Writing at the height of her powers, the award-winning Elizabeth Hay explores the mystery of how family members can wound each other so deeply, and remember those hurts in such detail, yet find surprising ways to make room for love, and even forgiveness.

Nem nagy dolog. Kell pár tucat angyal, egy Teremtő, néhány részeges tengerész, egy velencei kereskedő, egy piránói lány, kell egy nagy tenger, kellenek rá hajók, kell Velence, és kell Piránó, kell Marlon, a régi kópé, és az elrejtett angyallány, Marion. Összekeverjük, kiöntjük, és készen van az első fejezet. Aztán megint kavarunk rajta, kiöntjük, és készen a második fejezet. Keverünk harmincnyolcszor, és készen van mind a harmincnyolc fejezet. Nem nagy dolog. Bárki megcsinálhatja, ha van neki egy akkora tálja, amibe belefér pár tucat angyal, egy Teremtő, néhány részeges matróz, egy nagy tenger, meg Velence… „A legenda szerint a velencei kereskedő olthatatlan szerelemre gyulladt egy szép piránói hajadon iránt, aki türelmetlenül leste, mikor fut be a kikötőbe szerelmesének hajója. A városi szóbeszédre fittyet hányó velencei építtette a kikötőre tekintő palotát, s tétette rá a feliratot: Lassa pur dir – Hadd fecsegjenek.” (Jugoszlávia útikönyv. Bp., 1997, 558. o.) „Hétszáz ékes palota közé kincstárat vasból rakatott s a napot akarta ráveretni, mint óriás, tüzes lakatot.”

Many of Ian Hay's novels venerate valor and bravery, but in the heartwarming tale'Scally,'the hero is a mutt with a heart of gold, rather than a tough-as-nails soldier or adventurer. Amidst the bleakest of starts in life, the pup Excalibur manages to make his way in the world -- and make some good friends along the way.

Hay is the winner of the prestigious Scotiabank Giller Prize, the Ottawa Book Prize, and the Libris Award for Fiction Book of the Year for her novel Late Nights on Air. Hay's fourth novel, Alone in The Classroom is a Globe and Mail Best Book. In a small prairie school in 1929, Connie Flood helps a struggling student, Michael Graves, learn how to read. Observing them and darkening their lives is the principal, Parley Burns, whose strange behavior culminates in an attack so disturbing its repercussions continue to the present day. Connie's niece, Anne, tells the story. Impelled by curiosity about her dynamic, adventurous aunt and her more conventional mother, she revisits Connie's past and her mother's broken childhood. In the process she unravels the enigma of Parley Burns and the mysterious, and unrelated, deaths of two young girls. As the novel moves deeper into their lives, the triangle of principal, teacher, student opens out into other emotional triangles'aunt, niece, lover; mother, daughter, granddaughter'until a sudden, capsizing love thrusts Anne herself into a newly independent life. This spellbinding tale'set in Saskatchewan and the Ottawa Valley'crosses generations and cuts to the bone. It probes the roots of obsessive love and hate, how the hurts and desires of childhood persist and are passed on, as if in the blood. It lays bare the urgency of discovering what we were never told about the past. And it celebrates the process of becoming who we are in a world full of startling connections that lie just out of sight. From the Hardcover edition.

Három szereplő. Egy történet. Mindhárom áldozat, mindhárom elkövető, és azok is ők hárman, akik véletlen keverednek az eseményekbe. Egy, ki a mesék világa felől szemlél, egy, ki az okokat kutatja, egy, ki vádakat olvas a világra, hogy mért olyan, amilyen. Egy férfi és két nő. Mindhárman ki akarnának keveredni a napvilágra, mégis ott bolyonganak valahol a mélygarázsban. Három, szerelem utáni élet és egy valahai szerelmi viszony három sarka, s egy készülődő titokzatos bűntett. Mit jelent élni, érezni, kötődni, sorsot építeni? Mit jelent egy olyan világban lenni, ahol minden élet egyedi és autentikus, de az életek közös világa telis-teli van hamissággal? Számvetés azzal, ahogy élünk és éltünk, s egyben sors és korkritika A mélygarázs. Sodró monológok, meghökkentő gondolatfutamok, a múlt és az életépítés kendőzetlen feltárása. Szembesítés képzeteinkkel és tévképzeteinkkel. Három ember különálló és közös sorsa, három monológ, ami egy pillanatra sem idegen tőlünk, mert rólunk beszélnek, mert belőlünk vannak összerakva. Fogják a kezünket, és végigjárják velünk a földmélyi termeket, nemcsak az ő világukat, hanem a miénket is. Csípni fogja a szemünket a füst, néha úgy fog tűnni, teljesen elfogy a levegő, és fájni fog, nem csak a fejünk. De mégis érdemes végigjárni a föld alatti világot, mert így van esélyünk, hogy elérjük a napsütötte sávot. Mi kiléphetünk, míg a szereplőink visszafordulnak, hogy kézen fogják, s a félhomályos termeken végigvezessék az újabb vándort.

What if you looked up and out of the corner of your eye you saw something so marvellous, so extraordinary, that it transformed time and space forever? An extraordinary, luminous debut novel that weaves together three lives each altered forever when they look up and see the body in the clouds.What if you looked up at just the right moment and saw - out of the corner of your eye - something unexpected? What if it was something so marvellous, so extraordinary, that it transformed time and space forever?The Body in the Clouds tells the story of one extraordinary moment - a man falling from the sky, and surviving - and of three men who see it, in different ways and different times, as they stand on the same piece of land. An astronomer in the late 1700s, a bridgeworker in the 1930s, an expatriate banker returning home in the early 21st century: all three are transformed by one magical event. All are searching for the same thing: how to understand what it means to call a place home, and how to be able to tell when you get there.The Body in the Clouds is a luminous novel about the power of story: the stories that define who and where we are. And the stories we tell - and have told, and will tell - for the people we love.

A leech, a pirate, a predator, an anti-Christ, a public benefactor and the fisherman's friend; such is Gillespie Strang in this remarkably powerful Scottish novel. Gillespie is the harsh prophet of the new breed of Scottish entrepreneur, prepared to use any means to achieve his insatiable ambition amongst the nineteenth-century fishing communities of the west coast.John MacDougall Hay (1881-1919) was born and raised in Tarbert, Loch Fyne, on which he based the setting for Gillespie. A Church of Scotland minister, his knowledge of such communities and his sombre vision of good and evil shape this, his finest novel.

The compelling new novel of life, land and love in the Top End by Sarah Hay, winner of The Australian/Vogel Literary Award for her first novel, Skins in 2001.When did it all start? This feeling of being beneath water; slow and cumbersome, every movement met with something thicker than air, some form of resistance she was unable to see.On a rundown station in the remote top end of Australia, life for Susannah is isolated and difficult. Susannah is left alone by her husband who is the manager of the station. She is forced to cope with their young twins, the hard physical work of running the homestead, and the frustration that these things now mark the boundaries of her life. Nothing is as she expected it to be; a dark history seeps through the land and the air shimmers with heat and an intangible menace. And then a young English girl, Laura, hired by her husband, arrives on the property to work as a jillaroo. Laura falls in love with Texas, the Aboriginal head stockman, naively believing that her love will pull him out of long-held destructive habits. And Susannah, preoccupied by her own struggles, watches from the sidelines.Winner of the 2001 The Australian/Vogel Literary Award for her bestselling novel, Skins, in Texas Sarah Hay has written compellingly of the ruthless nature of this country and the fragility of the people trying to force their will upon it.

Eighteen years old and completely alone, Rosemary arrives in New York from Tasmania with little other than her love of books and an eagerness to explore the city. Taking a job at a vast, chaotic emporium of used and rare books called the Arcade, she knows she has found a home. But when Rosemary reads a letter from someone seeking to “place” a lost manuscript by Herman Melville, the bookstore erupts with simmering ambitions and rivalries. Including actual correspondence by Melville, The Secret of Lost Things is at once a literary adventure and evocative portrait of a young woman making a life for herself in the city.

These twenty superbly crafted linked stories navigate the difficult realm of friendship, charting its beginnings and ends, its intimacies and betrayals, its joys and humiliations. A mother learns something of the nature of love from watching her young daughter as she falls in and out of favour with a neighbourhood girl. An intricate story of two women reveals a friendship held together by the steely bonds of passivity. A chance sighting in a library prompts a woman to recall the “unconsummated courtship” she was drawn into by a male colleague. With trenchant insight, uncommon honesty, and dark humour, Elizabeth Hay probes the precarious bonds that exist between friends. The result is an emotionally raw and provocative collection of stories that will resonate with readers long after the final page.